Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-11-21 / 44. szám

Czélja az életre megki­­vántató ’s valóban hasznos tárgyak’ közlése,és tudomá­nyos oktatás. Meg­jelen minden szom­baton. Előfizethet­ni reá a’ kiadás’ helyén kívül min­den posta-hivatal­nál, könyvárosok­­nál ’s vidéki besze­dőknél , kik aztán a’ példányokat is kiosztják, De mi­nde­nnem k­özhasznu ismeretek’ terjesztésére. Ara az egész évi folya­matnak valami no kemetszésű’s külön hozzá csatolt kép­pel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyv­­árosoknál 5 for. 36 kr., postán pedig nyomtatott czím alatti elküldéssel 6 forint p. p. Eszten­dő’ végével csinos boríték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával. 44. Második évi folyamat. (November 21-kén) Dobozy Mihály. Noha a’ költészet túl fekszik e’ folyóírás’ ezélján, nem tagadhatjuk meg magunktól, hogy a’ magyar történetből vett hős tettet, mellyet­ mai képünk az 1822-ik Aurora után talán nem gúnyo­landó másolatban terjeszt elő, honi koszorús köl­tőnk’ remek verseivel elő ne adjuk, hogy kivált azon olvasóink, kik a’ könyv’ birtokában nincsenek, gyönyörködjenek egyik munkáján azon férjíinak, kire hazánk oly méltán büszke. DOBOZY MIHÁLY ÉS HITVESE. (Rege a’ magyar Előidőből.) 1. Gyermek Királyt, ’s Hadvezért, ki Erejénél többet mer, Ád az Isten haragjában A’ Nemzetnek, kit megver; így volt akkor, hogy Mohácsnál Lajos Király elveszett, És a’ Magyar a’ Töröknek Más fél százig rabja lett. Rettenetes emlékezet! Te Várnával foghatsz kezet! Csak hogy akkor még örök Nem lett nálunk a’ Török, a Mohács! Mohács! te Hazámnak Legsíralmasb vérhelye! Nemzetem’ nagy Temetője! Gyomrod mennyit elnyele! — Szabadságát, boldogságát, És nemzeti életét, Sőt nevét is a’ Magyarnak, Melly kicsiny lett és setét! — Ott tiporta a’ sorskerék Porba a’ nagy, dicső ’s derék Nemzet Testét és Fejét, Hatalmát és erejét! — 3. Tízszer annyi volt a’ Török, Mint a’ Magyar, ’s diadalt Csak úgy nyert, hogy megújjítván Többször is a’ viadalt, A’ Magyarnak vitézsége Végtére kifáradott, ’S vagy meghalt, vagy Lajos’ este Után széllyel szakadott. Hajh! és Buda, ’s Mátyás’ vára A’ Győzőnek kaput tára! ’S a’ királyi Székben ott Törvényt Török kény szabott. 4. A’ Töröknek telhetetlen Szomja magyar vért szívni, ’S Hunniának minden kincsét A’ Félholdnak megvívni. Csapatonként eregette Budáról ki Bajnokit, A’ Nemzetet öldökölni, ’S felprédálni birtokit. A’ Magyarok Csoportokban, Falakban és Várasokban Itt, ott öszvegyűlének, Hogy bátrabbak lennének. 5. Egy illy csoport Maróthon volt: Félelmek és remények Köztt ott vártak ők szerencsét — Zápolyától szegények! — Ezek köztt volt Dobozy Úr, És csudaszép Hitvese; Viszsza menni jószágára Időt és hírt itt lese. Mohácsnál jól vitézkedett; De élte megmenekedett; Hajh! de veszett volna bár! Mert ő rá itt több rossz vár. Alig nyugszik meg a’ Török Buda körül, egy csapat Vér és zsákmány után járván, Véletlen Maróthra hat; ’S megsejtvén az ott lappangó Magyarokat, ’s kincseket Gyanítván ott, sóvár tűzzel , Bekeríti ezeket; És Maróthot ostromolván, ’S a’ makacsot káromolván, Életével bíztatja, A’ ki magát megadja. r* V .• De a’ Magyar Őseinek Követvén itt is nyomát, Két egész nap veri viszsza A’ Pogánynak ostromát. 44­6.

Next