Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-07-03 / 27. szám
KISS FERENC ÉS A MAROS VÁSÁRHELYI INTERJÚ SZÉKELY SZÓ: „Az embereket is megnyúzza?" KISS FERENC: „Mindenkit, — a nőket különösen" Egy kis sajtóhiba — „A hazug" kritikák — A pisztráng, a zöldhagyma és a „mór, aki megtette kötelességét" Nem kis feltűnést keltett a fővárosban az a beszélgetés, amelyet a marosvásárhelyi »Székely Szó« című napilap folytatott Kiss Ferenccel ottléte alkalmából. A beszélgetés tartalmáról a budapesti napilapok is megemlékeztek és közölték Kiss Ferencnek alábbi nyilatkozatát (szóról-szóra idézünk a Székely Szó című lapból): ...legkedvesebb szerepemre készülök: a nyugdíjbamenésre. 1943 június elsején lejár a szerződésem, akkor hátatfordítok a színészetnek... — Most, amikor a legragyogóbb... Gyorsan belevág. — Éppen azért ötvenéves vagyok, tudom, sok szép feladat várna még rám, de éppen azt akarom, hogy így emlékezzék rám a közönség. Ilyen hiú? — Éppen ilyen! A nyilatkozatnak ez a része, úgy gondoltuk, némi magyarázatra szorul. Éppen azért felkerestük Kiss Ferencet a Színművészeti Akadémián lévő hivatali szobájában, hogy egy kicsit átbeszéljük ezt a nyilatkozatot. Egész Budapest, az egész város erről a fulmináns nyilatkozatról beszél, — amelynek további érdekes részleteire e sorokban még viszszatérünk — s azonkívül, hogy kevesen óhajtják megérteni, hogy Kiss Ferenc (tényleg: fizikai és művészi ereje teljében), miért is akar ily korán »visszavonulnia a színészettől, — mintha némi kis kárörvendő lihegést is hallanánk a háttérből: »na végre elmegy«. ...Ahogy itt ülünk vele az első reggeli munkaóra csendjében és harmóniájában a Színművészeti Akadémián, megváltjuk őszintén, felvonulnak bennünk mindazok a baráti emlékek, amelyek egy életen keresztül ehhez az érdekes emberhez fűztek. Kiss Ferenc huszonöt esztendeje barátunk- Együtt csináltuk végig a »Sturm és Drangt-periódust, együtt éltük le ifjúságunkat, részt vettünk első sikereiben, vele bánkódtuk végig csalódásait, de társai voltunk nem mindennapi kalandjainak is s elmélázva nézzük orcáját, ahogy itt ül előttünk frissen, fiatalon, az erdélyi nap hevétől megsütötten. Nagy karrier! Méltóságos úr, volt színészkamarai elnök, a Színművészeti Akadémia nagytehetségű, lelkes igazgatója, aki példál eszményeiért, a gondjaira bízott színészifjúság művészi és erkölcsi jólétéért. Május 30-i évzáró beszédében többek között a következőket mondotta: Kedves növendékeink! Világrészek sorsát eldöntő súlyos, küzdelmes időkben élünk és még súlyosabb nagy áldozatokat követelő idők előtt állunk. A mi szeretett kis otthonunk, a mi külön kis világunk. Akadémiánk fénylő, meleptüzű álló csillag az összeütköző világon, rohanó bolygók és üstökösök között. Nyugodt pont. A művészet otthona, a művészeté, amely a legnagyobb világégések közepette rendíthetetlenül áll az örök igazságok alapján... Ezekben a pillanatokban ott kezdődik minden tisztességes magyar művész élete, hogy hogyan szolgálja legjobban hazáját, hogy hogyan segíti legjobban a végső győzelemhez, mily nemes és őszinte áldozatokkal biztosítja gyermekeinek jövőjét, milyen önzetlen munkával teszi életünket szebbé, nemesebbé és gazdagabbá, mint amilyen apáinké volt és amilyenben mi élünk! A válasz csak ennyi: úgy szolgálom legjobban ezt a szent célt, úgy szolgálom legjobban hazámat, úgy viselem a jövő sorsát legjobban a szívemen, ha szívvel, lélekkel és hittel engedelmeskedem annak a legfőbb vezéri akaratnak, amely nemzetünk sorsát van hivatva elintézni, karddal, ha a kard és szellemmel, ha a szellem győzelméről van szó... ... Tanulj és dolgozz! Nem érdemled meg a helyed és nem is lesz részed az eljövendő jobb világban, ha a könnyebbik oldalát veszed a kérdésnek és azt mondod: »van aki harcoljon és dolgozzon helyettem, én kivárom a végét!* Aki így gondolkodik, azt mint a konkolyt a tiszta búzából, kiveti magából az ország! A közönyösök a pokolra jutnak, pedig a végső győzelem közel van már és jaj annak, akit készületlenül talál.. .” És így végig az egész beszéd tele van a koreszméktől áttüzesedett férfi izzó szavaival, amelyekkel a gondjaira bízott ifjúságot az életbe elengedi s e lángoló mondattal fejezi be beszédét, hogy »lesz még egyszer ünnep a világon. Kétségtelen, hogy Kiss Ferenc a mai időknek olyan matadora, akinél meggyőződésteljesebbet, tüzesebbet, energikusabbat keveset lehetett volna találni. Ettől az örökre harccal, küzdelemmel és viaskodással, a győzelem mámorától oly szívesen ittasult és lángoló férfiútól mindenesetre valahogy kissé távol áll a marosvásárhelyi interjú, mert miközben — a Székely Szó riportja szerint —pirosan, illatosan megérkezik a flekken . Kiss Ferenc előveszi vadonatúj bicskáját, amit egyenesen a flekken kedvéért vásárolt, előbb a flekken pisztrángjának a bőrét nyúzza le, majd az uborkának húzza le a héját és az újságírónőnek (Sz. Szappanos Gabriella) arra a kérdésére (lásd pisztrángnyúzás), hogy — az embereket is megnyitzza ? — Kiss Ferenc tréfásan így felel: — Mindenkit. — a nőket különösen.« A második szelet flekken után felkiált: — Kezdek kibékülni a világgal! A cikk így folytatja: Biztatom, hogy zöldhagymával fogyassza a flekkent. Ha ugyan nincsenek «tervei«, mert ahhoz, hogy valaki zöldhagymát merjen enni a flekkenhez, jó lelkiismeret kell. — Akkor én mindennap ehetnék — feleli Kiss Ferenc. A továbbiakban az újságírónő ezt kérdezi: — Nem akar színigazgató lenni? Kiss Ferenc így felel: — Isten őrizz, többször is volt alkalmam visszautasítani. Van egy kis kulipintyóm a Dunántúl dimbes-dombos vidékén, ott fogok Isten segítségével dolgozni és pihenni. Hogy mit fogok dolgozni és mivel fogok foglalkozni, az titok. Majd meglátjuk. Esküszöm, nem fogok sem regényt, sem darabot írni, de talán majd száz év múlva elolvassák az emlékeimet. Előbb nem, arról gondoskodtam. Ez tehát a cikk sokat emlegetett lényege. A cikk így fejeződik be: »Záróra. Kimegyünk a Fő térre a langyos nyári éjszakába. Kocsi áll meg, a férfiak elcsalják kedves pesti vendégünket, búcsúzunk. — El ne rontsák ezt az embert — fenyegetem meg őket! Kiss Ferenc a fülembe súgja: »ki van zárva, hagymát ettem«. Szándékosan hagytam utoljára a cikkből egy olyan részletet, amely egy nyomdahiba folytán tarthat számot