Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-07-02 / 27. szám
A kép, amely a Vígszínház nézőterén és színpadán fogad minket ezen a strandcsábos nyári délelőttön, kísértetiesen ismerős. A közelmúlt Pírandello,felújítását idézi: a színpadon műszakiak tologatnak egy dívánt, asztalt, székeket, 03 áraivata a tőle telhető eréllyel intézkedik ilyen meg amolyan nagyon sürgős és fontos ügyekben, néhány maszk, néhány kisestélyi és egy pár hamisítatlan, 1943-as „bőrharisnya“ okvetetlenkedik a színpadon. A nézőtéren, a széthúzott függönyök előtt előkelő némaságba sülylyedve a fotelek mélyén néhány színigazgató, a háziak: Harsányi Zsolt, Hegedűs Tibor, Gerser István, továbbá Horváth Árpád főrendező és a vendégigazgatók, páran a vidék képviseletében és arra hátrább, a nézőtér mélyén zsibongó kis tömeg: mamák, nagymamák, didszülök, üdvözlök és ideálok szép szám TIZENKÉT NÖVENDÉK SZÍNIGAZGATÓT KERES mál. Hogyne, hiszen ez a délelőtt a nagy chance, talán szerződés is lehet belőle, valami elkezdődhet egyeseknek, és végleg befejeződhet másoknak. A páholyok tövében színesedik néhány bukéta is, az előlegezett illúzió és az esetleges siker nevében. A színpadon már hangzik is Fifi kisasszony szomorú elmélkedése, a halálról, szerelemről Hunyady Sándor ,tavasz napsütés" -éből. Kőváry Vera kisasszony ügyeskedik a neki nem túlságosan illő szerepben. Olyan ,mutátis" egyéniség, megfelelő vékonyka arccal és mindenáron szerződni ajcaró szándékkal. Aztán a ,tréma levente“ Zalája űzi kis játékait Fodor Klári személyében, szegény Agárdi Péter leventével, jó is volna, ha kissé félre nem játszaná a szerepét, feleslegesen gonoszkodóvá teszi ezt a, szerelmes, szerencsétlen asszonyt, de mindenesetre dráma van abban, amit csinál és ahogyan csinálja. Színes, kedves imprimében emlegeti az ,J esküvő“-ből a szép kis Kállay Éva az ifjúság örök és leküzdhetetlen rügyeit. Ahogy tehetségesen tolmácsolja mindezt, arról győz meg, hogy színésznői kvalitásai is világba szökkennek majd egy-kétévi bimbózás után. Egy .Aktív" vendég szerepel utána, szabadkai, majd erdélyi színész, Hetényi István túlhetyke kis bajuszkával és végtelen magasságba tornyosodva, arra valahova a zsinórpadlás felé. Ünnepélyes pillanat a következő: Kunsághy Mária támogatására Benkő Gyula szegődött partnerül a „Tűzvész kettőséhez. Az ünnepély indokolt: a kisasszony komoly tehetség és jelenete után, lent a nézőtéren az igazgatói kezek között papírok zizzennek, ceruzák, pipáznak a gépelt műsoron. Majd végzett akadémiai növendékek: Nouvier Éva, Benkóczyné Viski Nagy lia, Konkoly Miklós és Joó László következnek s közülük Nagy Iia ígér legtöbbet. Biztonsággal mozog, beszél a színpadon, ő is megérdemel egy papirzszegést. A tehetséges Varga Piroska mellé szintén aktív színész, Nagyajtay György szegődött partnernek Strindberg ,Jámor"-ához. Kis ráadás is akad: Sebők Margit végzett akadémista Joó Lászlóval Aase anyó és Peer Gynt tolmácsolására vállalkozott. Rögtönzött kis ágyikóba fekszik Sebők- Aase és Peer hatásosan fuvarozza a mennyországba. Szép volt, jó volt, dehát Ibsen. Ugyebár... A nézőtér kellőkép meg is hatódott, még talán Gerster igazgató úr is kisajtolt egy könnyet abból a gazdasági igazgatói szeméből. Végül kipenderedett a „bőrharisnya tulajdonosa fa. Magyar Erzsinek hívják. Illendően köszönt, jó napot kívánok, mondta és hosszasan bizonygatta, hogy :J én már egyszer éltem.“ Fura dolog volt hallgatni ezt a széles kisasszonyt, néha muszáj volt figyelni rá, közelében járt valaminek, amiért valamikor színházat teremtettek a régiek. Aztán meg egyszerre hamis és használhatatlan lett a hangja. A vélemények is megoszlottak fölötte. Földesy Gézái például azt mondta: nem merné szerződtetni, mert megverné a színházat. Horváth Árpád főrendező azt mondta: egyéniség! Hát majd meglátjuk. Lapzártakor az igazgató urak még tűnődnek . .írva Kunsághy Mária, az 1-es számú ígéret, Benkő Gyulával a »Tűzvész«-ben Viski Nagy fia, a szerződtetésre szintén esélyes Kosztolányi Broniszlávval (Kucher fel».)