Filológiai Közlöny – XVII. évfolyam – 1971.

1–2. szám - Tanulmányok - Kniezsa Veronika: Az Óangol Krónika

Az Óangol Krónika KNIEZSA VERONIKA I. Az Óangol tanulmányok kezdetei A normann hódítás után feltehetően csökkent az anyanyelvű tudományos irodalom művelése, de mint azt a Peterborough-i Krónika és a H-kézirat bizonyítja,­ közel sem olyan mértékben, ahogy azt Plummer és más szerzők vélik, csak szövegek hiányában nincs róla megfelelő képünk. Általános véle­mény szerint a normann hódítás után a latin nyelv átvette az uralmat a törté­netírás és a hivatalos iratok írásakor, és az angol nyelv XI — XIII. századi nagy változásai megakadályozták a régi angol nyelvű szövegek tanulmányo­zását. Valószínű, hogy ez a tény nagy szerepet játszott, de pl. az E-kézirat számos XIII — XIV. sz.-i kézírású margináliái arról tanúskodnak, hogy a kéziratot gyakran forgatták Peterboroughban. Parker érsek feljegyzéseiben találunk olyan utalást, hogy a devonshire-i Tavistock apátságában a barátok tanították a „szász" nyelvet, ahogy a XVIII. században nevezték az óangolt, hogy el tudják olvasni az okleveleket. Sőt azt is tudni vélték Parkerék, hogy ebben az apátságban egy óangol nyelvtant is összeállítottak.­ Ez utóbbiról azonban semmi további adat nem bukkant fel, noha nem lett volna egyedül­álló a maga nemében és korában, mivel a kontinensen Notker nevéhez fűződik ilyen munka, és az izlandiban is van rá példa.­ ­ Az Óangol Krónika hét kéziratban maradt ránk. Ezek mindegyike önálló változatnak tekinthető, amelyek helyenként egyezést mutatnak szövegükben, itt közös forrás állhatott a kompilátorok rendelkezésére, máshol önálló, csak az egyes kéziratokra jellemző részleteket tartalmaznak, feltehetően helyi feljegyzések, hagyományok alapján. A kéziratokat általában az ábécé betűivel jelölik, de utalhatnak rájuk keletkezési helyük, vagy későbbi nevezetes tulajdonosok neve szerint is. A — kézirat, winchesteri krónika, Parker Krónika, 1070-ig tárgyalja az eseményeket, XI. sz.-i interpolációkkal. A — kézirat, abingdoni krónika, 9-77-ig. С — kézirat, szintén abingdoni krónika, 1066-ig, csonkán végződik. E — kézirat, peterborough-i krónika, Laud-kézirat. A legújabb a krónikák közül, és a leg­tovább tárgyalja az eseményeket. XII. sz.-i másolat, interpolációkkal és 1122 — 1131 és 1132 — 1154-re vonatkozó folytatásokkal. F — kézirat, canterbury-i krónika. XII. sz.-i óangol—latin kétnyelvű kompiláció. G — kézirat, 1001-ig azonos ^4-val, annak későbbi interpolációi nélkül. Az 1733-as tűzben elpusztult, csak néhány fólió maradt meg belőle. (1. a 3. fejezetben Wheloc és Horst kiadásainál.) H . kézirat, XII. sz.-i részletek, két összefüggéstelen fólión. (1. Zupitza kiadását a 3. feje­zetben). A krónikákról Plummer írt részletes elemzést Two of the Saxon Chronicles c. kiadásának II. kötetében (Oxford, 1899). 2 Elinor Adams: Old English Scholarship in England from 1566 — 1800 (Yale Studies in English 55, New Haven 1917) 22.

Next