Filológiai Közlöny – XVII. évfolyam – 1971.
1–2. szám - Tanulmányok - Kniezsa Veronika: Az Óangol Krónika
Az Óangol Krónika KNIEZSA VERONIKA I. Az Óangol tanulmányok kezdetei A normann hódítás után feltehetően csökkent az anyanyelvű tudományos irodalom művelése, de mint azt a Peterborough-i Krónika és a H-kézirat bizonyítja, közel sem olyan mértékben, ahogy azt Plummer és más szerzők vélik, csak szövegek hiányában nincs róla megfelelő képünk. Általános vélemény szerint a normann hódítás után a latin nyelv átvette az uralmat a történetírás és a hivatalos iratok írásakor, és az angol nyelv XI — XIII. századi nagy változásai megakadályozták a régi angol nyelvű szövegek tanulmányozását. Valószínű, hogy ez a tény nagy szerepet játszott, de pl. az E-kézirat számos XIII — XIV. sz.-i kézírású margináliái arról tanúskodnak, hogy a kéziratot gyakran forgatták Peterboroughban. Parker érsek feljegyzéseiben találunk olyan utalást, hogy a devonshire-i Tavistock apátságában a barátok tanították a „szász" nyelvet, ahogy a XVIII. században nevezték az óangolt, hogy el tudják olvasni az okleveleket. Sőt azt is tudni vélték Parkerék, hogy ebben az apátságban egy óangol nyelvtant is összeállítottak. Ez utóbbiról azonban semmi további adat nem bukkant fel, noha nem lett volna egyedülálló a maga nemében és korában, mivel a kontinensen Notker nevéhez fűződik ilyen munka, és az izlandiban is van rá példa. Az Óangol Krónika hét kéziratban maradt ránk. Ezek mindegyike önálló változatnak tekinthető, amelyek helyenként egyezést mutatnak szövegükben, itt közös forrás állhatott a kompilátorok rendelkezésére, máshol önálló, csak az egyes kéziratokra jellemző részleteket tartalmaznak, feltehetően helyi feljegyzések, hagyományok alapján. A kéziratokat általában az ábécé betűivel jelölik, de utalhatnak rájuk keletkezési helyük, vagy későbbi nevezetes tulajdonosok neve szerint is. A — kézirat, winchesteri krónika, Parker Krónika, 1070-ig tárgyalja az eseményeket, XI. sz.-i interpolációkkal. A — kézirat, abingdoni krónika, 9-77-ig. С — kézirat, szintén abingdoni krónika, 1066-ig, csonkán végződik. E — kézirat, peterborough-i krónika, Laud-kézirat. A legújabb a krónikák közül, és a legtovább tárgyalja az eseményeket. XII. sz.-i másolat, interpolációkkal és 1122 — 1131 és 1132 — 1154-re vonatkozó folytatásokkal. F — kézirat, canterbury-i krónika. XII. sz.-i óangol—latin kétnyelvű kompiláció. G — kézirat, 1001-ig azonos ^4-val, annak későbbi interpolációi nélkül. Az 1733-as tűzben elpusztult, csak néhány fólió maradt meg belőle. (1. a 3. fejezetben Wheloc és Horst kiadásainál.) H . kézirat, XII. sz.-i részletek, két összefüggéstelen fólión. (1. Zupitza kiadását a 3. fejezetben). A krónikákról Plummer írt részletes elemzést Two of the Saxon Chronicles c. kiadásának II. kötetében (Oxford, 1899). 2 Elinor Adams: Old English Scholarship in England from 1566 — 1800 (Yale Studies in English 55, New Haven 1917) 22.