Filológiai Közlöny – XIX. évfolyam – 1973.

1–2. szám - Tanulmányok - Kardos Tibor: Janus Pannonius és a középkor

TANULMÁNYOK Janus Pannonius és a középkor­i KARDOS TIBOR* ] Janus Pannonius a humanizmus, a reneszánsz, az újkor prominens kelet-európai képviselőjének számít. Hogyan lehet mégis benne középkort keresni? Janus Pannonius Magyarországról, olyan országból érkezett Ferra­rába, amelynek feudális társadalma, államszervezete, közgondolkodása, ha több szempontból speciális volt is (keletről bevándorolt finn-ugor-türk nép, erős kereszténység előtti hagyományokkal) lényegében középkorinak számí­tott, és a gyermek, bár új célokkal, de ilyen gondolkodással érkezett tanulmá­nyai földjére Guarino da Veronához. Bármilyen fiatal volt, hiszen még tizen­harmadik életévét sem töltötte be, de koraérett, akit társadalmi helyzete a hazai közgondolkodás széles sugarában tette érdekeltté. Szlavóniában, a Dráva és a Duna összefolyásánál született egy kis faluban. Apja valószínűleg kézmű­ves munkára kényszerült szegény nemes volt, ácsmester, talán amolyan építési vállalkozó.­ Anyja is úgynevezett „szegény rokon" volt: édestestvére Vitéz János, nagyváradi prépostnak, majd püspöknek, Hunyadi János barátjának, a kancellárnak. Döntő jelentőségű a hely és idő, ahol és amikor Janus született: Kesince, 1434.­ Ez volt az 1435 —39-ben lezajlott huszita forradalom színhelye a magyar királyság déli részén, ahol a zárt középkori katolikus vallásos világ­nézeten ekkor már hatalmas rést ütöttek a különféle népi mozgalmak. Ez a vidék már eleve heterodox volt: déli szomszédai a görögkeleti, ún. „félhitű" Szerbia, a túlnyomóan kathar hitvallású „bogumil", másként „patarén" eret­nekséggel átjárt Bulgária, ill. Bosznia. A déli határvidéket ezenfelül a magya­rokhoz csatlakozott lovas határőrök, a „kalizok" is lakták, akik formailag ez idő tájt már felvették a keresztény hitet, de valójában, titokban megtartották ősi, szamaritánus-, hebraikus- és mohamedán-elemekkel keveredett hitvilágu­kat. Éltek még itt a hegyek lábánál Milánóból menekült patarének és Német­ország, Ausztria és Csehország felől lehúzódott valdensek.­ Tehát a feudális egyházat, hellyel-közzel talán az államot is ért mindennemű bírálatnak kedve­zett a vidék vegyes lakosságának ugyancsak tarka világnézete. 1 Vö. Huszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931. 1—4, 299 — 300.; Husztival ellentét­ben Janus saját vallomásából kiderül, hogy anyja hatvanadik évét töltötte be, amikor meg­halt (El. I. 6. v. 83) és huszonhárom évig élt özvegységben (uo. v. 160), eszerint apját 1440 őszén vesztette el, amikor hatéves volt. Janus soha nem beszél apjáról. 2 Vö. Tóth István: Janus Pannonius származása. Irodalomtörténeti Közlemények, 1965. 3 A patarének ill. bogumilekről vö. Kardos Tibor (ezen túl KT): A laikus mozgalom magyar bibliája. Budapest, 1931. 4 — 7.; uo.: A Huszita Biblia keletkezése. A Magyar Tudo­mányos Akadémia Osztálya Közleményei, 1952.136 — 145, 149 — 158,171.; a milánói katarokról 145 —148.; a valdensekhez uo. : A laikus mozgalom magyar bibliája 7 —10.; a kalizokról uo.: A Huszita Biblia keletkezése 159 —161. * Kardos Tibor tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA tagja, a Filológiai Közlöny felelős szerkesztője, az 1-2. szám nyomdai kivitelezésével egyidőben hirtelen elhunyt. A magyar tudományos élet kiemelkedő alakjától, folyóiratunk alapítójától következő szá­munkban búcsúzunk. / 1 Filológiai Közlöny 603-613.

Next