Filológiai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1985.
Tanulmányok - Pálffy István: Színház és külpolitika a Stuartok Angliájában
TANULMÁNYOK Színház és külpolitika a Stuartok Angliájában PÁLFFY ISTVÁN Az angol politikatörténet kutatói rendszerint az 1621—22-es parlamenttel kapcsolatban szokták megemlíteni, hogy — mivel ezen a hétéves szüneteltetés után összehívott ülésszakon került először sor külpolitikai témájú vitára a király és a képviselők között - ezzel az évszámmal lehet jelölni az angol nemzet külpolitikai érdeklődésének a kezdetét. Természetes, hogy a harmincéves háború első szakaszának eseményei, még ha azok a kontinens távoli felén történtek is, angol szempontból rendkívüli érdeklődésre tarthattak számot. Nemcsak azért, mert az angolok a protestantizmus ügyét látták kockán forogni, hanem azért is, mert ennek az időszaknak a kedvezőtlen fordulataiért — a császáriak sikereiért, a fehérhegyi csatavesztésért, I. Jakab vejének, az Angliában igen népszerű Frigyes, pfalzi választófejedelemnek csehországi kudarcáért — saját politikai vezetésüket, elsősorban Jakab tétlen „békepolitikáját" tartották felelősnek. Ez magyarázza viszont azt is, hogy az említett parlamenti külpolitikai vitát Jakab, a tőle megszokottnál is élesebb, abszolutisztikusabb hangnemben rekesztette be, egyszersmind intve a képviselőket, hogy ne merészeljék az államvezetés szent titkait fürkészni. Csakhogy ezeket a „szent titkokat" nemcsak a képviselők fürkészték már ekkoriban, hanem lényegében mindazok, akiket a parlament képviselt: a londoni kereskedők, a vidéki kis- és középbirtokosok, protestáns lelkészek, s rajtuk keresztül a gyülekezetek minden rendű-rangú tagjai, mert egyszerűen érthetetlennek találták az uralkodó politikai magatartását, a nemzetközi protestantizmus ügye iránti közömbösségének megannyi megnyivánulását, attól kezdve, hogy Frigyes cseh királlyá való megválasztásakor (1619 őszén) minden lehető módon igyekezett bizonygatni Európa szinte valamennyi uralkodója előtt, hogy veje terveiről nem tudott, s hogy nem ismeri el ,"Bohémia királyának", egészen addig, hogy egyre nyilvánvalóbb spanyolbarát politikát erőszakolt kormányára. Mindezekről a tényekről, és természetesen arról is, hogy Hollandia, Dánia, Svédország és a Velencei Köztársaság elismerte Frigyest cseh királyként, a Hollandiából tömegével érkező pamfletekből, kezdetleges hírlapokból szereztek tudomást az írástudók.2 Ugyanakkor, pzp1 a „news book"-ok, „courant"-ok 1 „In former parliaments religion and taxation had been the chief matters in dispute between King and Commons. In this parliament [az 1621—22-es ülésszak] a new theme of contention was found in foreign policy" - állapítja meg igen találóan a W. Hunt és R. L. Poole szerkesztette The Political History of England (London, 1954) From the Accession of James I to the Restoration c. fejezetének szerzője F. A. MONTAGUE, I. o., 106. 2 Vö.: FOLKE DAHL: Amsterdam - Cradle of English Newspapers. The Library, 5, IV (1949), 173-74; L. HANSON: English Newsbooks, 1620-1641. The Library, 4, XVII (1938), 374. 'uSe>4 1 Filológiai Közlöny 1985/1-4 ^ 1