Filológiai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1985.

Tanulmányok - Pálffy István: Színház és külpolitika a Stuartok Angliájában

TANULMÁNYOK Színház és külpolitika a Stuartok Angliájában PÁLFFY ISTVÁN Az angol politikatörténet kutatói rendszerint az 1621—22-es parlamenttel kapcso­latban szokták megemlíteni, hogy — mivel ezen a hétéves szüneteltetés után összehívott ülésszakon került először sor külpolitikai témájú vitára a király és a képviselők között - ezzel az évszámmal lehet jelölni az angol nemzet külpolitikai érdeklődésének a kezdetét.­ Természetes, hogy a harmincéves háború első szakaszának eseményei, még ha azok a kontinens távoli felén történtek is, angol szempontból rendkívüli érdeklő­désre tarthattak számot. Nemcsak azért, mert az angolok a protestantizmus ügyét látták kockán forogni, hanem azért is, mert ennek az időszaknak a kedvezőtlen fordu­lataiért — a császáriak sikereiért, a fehérhegyi csatavesztésért, I. Jakab vejének, az Angliában igen népszerű Frigyes, pfalzi választófejedelemnek csehországi kudarcáért — saját politikai vezetésüket, elsősorban Jakab tétlen „békepolitikáját" tartották felelős­nek. Ez magyarázza viszont azt is, hogy az említett parlamenti külpolitikai vitát Jakab, a tőle megszokottnál is élesebb, abszolutisztikusabb hangnemben rekesztette be, egyszersmind intve a képviselőket, hogy ne merészeljék az államvezetés szent titkait fürkészni. Csakhogy ezeket a „szent titkokat" nemcsak a képviselők fürkészték már ekkoriban, hanem lényegében mindazok, akiket a parlament képviselt: a londoni keres­kedők, a vidéki kis- és középbirtokosok, protestáns lelkészek, s rajtuk keresztül a gyülekezetek minden rendű-rangú tagjai, mert egyszerűen érthetetlennek találták az uralkodó politikai magatartását, a nemzetközi protestantizmus ügye iránti közömbös­ségének megannyi megnyivánulását, attól kezdve, hogy Frigyes cseh királlyá való megválasztásakor (1619 őszén) minden lehető módon igyekezett bizonygatni Európa szinte valamennyi uralkodója előtt, hogy veje terveiről nem tudott, s hogy nem ismeri el ,"Bohémia királyának", egészen addig, hogy egyre nyilvánvalóbb spanyolbarát politikát erőszakolt kormányára. Mindezekről a tényekről, és természetesen arról is, hogy Hollandia, Dánia, Svédország és a Velencei Köztársaság elismerte Frigyest cseh királyként, a Hollandiából tömegével érkező pamfletekből, kezdetleges hírlapokból szereztek tudomást az írástudók.2 Ugyanakkor, pzp1­ a „news­ book"-ok, „courant"-ok 1 „In former parliaments religion and taxation had been the chief matters in dispute between King and Commons. In this parliament [az 1621—22-es ülésszak] a new theme of contention was found in foreign policy" - állapítja meg igen találóan a W. Hunt és R. L. Poole szerkesztette The Political History of England (London, 1954) From the Accession of James I to the Restoration c. fejezetének szerzője F. A. MONTAGUE, I. o., 106. 2 Vö.: FOLKE DAHL: Amsterdam - Cradle of English Newspapers. The Library, 5, IV (1949), 173-74; L. HANSON: English Newsbooks, 1620-1641. The Library, 4, XVII (1938), 374. 'uSe>4 1 Filológiai Közlöny 1985/1-4 ^ 1

Next