Magyar Filozófiai Szemle, 1964

1. szám - Tanulmányok - Mészáros Béla–Pécsi Tibor: A rész és egész dialektikus kölcsönviszonyának kérdése a biológiai tudományban

az egyes dolgoktól nem látja összefüggésüket, létezésüktől nem látja keletke­zésüket és elmúlásukat, nyugalmuktól nem látja mozgásukat, mert a sok fától nem látja az erdőt."­ Ha valamelyik tudományra érvényes Engels megállapítása, akkor a bio­lógiára különösen érvényes. A biológiában ma a legro­hamosabb fejlődést a bio­kémia, a biofizika és a szubmikroszkópos morfológia mutatja. Mindezek a tudo­mányágak természetüktől függően az élő szervezetet az élet alsó határáig (vagy még mélyebbre) bontják fel, olyan részekre, részfolyamatokra, amelyek­ben a szervezet mint egész ,,feloldódik". Véleményünk szerint a biokémia, a biofizika és a szubmikroszkópos morfológia igen lényeges szerepet tölt be az életről való tudásunk fejlődésében, a részfolyamatok tisztázásában, tehát az élet kémiai és fizikai természetéről alkotott ismereteinkben, de állíthatjuk-e, hogy az élet mint mozgásforma azonos-e az élő anyag kémiai és fizikai termé­szetével? Ez a kérdés a biológiában még válaszra vár. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy maguk a biológusok nem is nagyon teszik fel ezt a kérdést, másrészt a kérdés eldöntése filozófiai jártasságot is igényel. (Majdnem egye­düli kivételt Tokin professzor előbbiekben idézett könyve képez.) Ezért min­denek előtt tisztázni kell a rész és az egész viszonyát, az egész és a rendszer viszonyát, az egységes egész fogalmát és tartalmát, keletkezését és fejlődését. A rész és az egész mint viszonyítási kategóriák Ma a biológiában a rész és egész kérdésében két fő téves ideológiai áram­lattal kell harcolnunk. Az egyik irányzat szerint a szervezet nem más, mint a részek (sejtek, szövetek, szervek stb.) összege, summája (mechanista irányzat). A másik irányzat szerint a szervezet több, mint a részek summája, olyan új sajátosságokkal rendelkezik, amelyek hiányzanak az egyes részekből és a mechanikus összegéből. Ezt a többletet, amely nincsen meg a részekben, illetve az összegükben, nevezte el Driesch a ,,entelectiá"-nak. Ez az utóbbi filozó­fiailag a „vis vitalis"-szal egyértelmű (vitalista irányzat). Az életet nem fejezhetjük ki a rész és az egész kategóriájában, mivel rész csak hullában van mondja Hegel? Ezt a gondolatot fejlesztette tovább Engels : „Rész és egész pl. már olyan kategóriák, amelyek a szerves természetben elég­telenné válnak. A mag kilökését, az embriót és a megszületett állatot nem lehet „résznek" felfogni, amely elválik az „egésztől", ez téves értelmezésre vezetne. Csak a hullában van rész."­ Már Hegel és Engels megállapításaiból is kitűnik, hogy a rész és egész problémájáról csak meghatározott rendszerben beszélhetünk (pl. élő szervezet, sejt, egyed, faj, stb.). E két kategória azonban az önálló (nem telepes) élő szervezetekben mint rendszerekben vizsgálhatóságuk nehézsége folytán nem különíthető el élesen egymástól. „Ha kiemeljük az egyes részeket és a sajátos­ságaikat, akkor lerontjuk a rendszert, a rendszer összes kölcsönhatásaival együtt való tanulmányozása azonban lehetetlenné teszi az egyes részek egy- 3 Engels, F.:­ A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. Marx—Engels P­ál. Mttv. II. köt. Idézett kiad. 126—127. o. 4 Driesch, H.: Philosophie des Organischen. Leipzig, 1921. 5 Lásd Hegel, F.: En­ciklopédia I. Akadémiai Kiadó, 1950. 216. o. 6 Engels, F.: A természet dialektikája. Szikra, 1952. 223. o. 2

Next