Magyar Filozófiai Szemle, 1995

1–2. szám - Perecz László: A pozitivizmus programjával („Atheneum” 1892-1914)

Előzmények Az Athenaeum indulása egy hosszú folyamatba illeszkedik: a hazai filozófiai tudományosság intézményesedésének folyamatába. Előzményei közül ezért főként kettő érdemel említést: az 1870-es évek második felének szerveződése, a „Filozófiai társaskör" és az 1880-as évek folyóirata, a Magyar Philosophiai Szemle.­ A „Filozófiai társaskör" (1876 —1878) szervezője a fiatal polgári értelmiség 1871-ben induló és 1876-os átalakulásáig igen jelentékeny hetilapjának, a Figyelő­nek a köréhez tartozó, a hazai Schopenhauer-, Wagner- és Nietzsche-recepcióban szerepet vállaló zeneesztéta, Harrach József.­ A szerveződés szűk tagsági kört fog át, résztvevői között azonban a korszak jelentős filozófusai (Alexander Bernát, Bánóczi József, Böhm Károly), esztétái­ irodalmárai (Babits Kálmán, Bihari Péter, Bodnár Zsigmond, Torkos László) és tudósai (Kármán Mór, Lechner László) vannak jelen. A csoport nem kísérletezik folyóirat- és könyvkiadással, csupán szóbeli vitákat rendez. Fennállásának alig több mint másfél éve alatt összesen tizenkét „értekezletet" tart, a korszakban egyértelmű hegemóniát élvező pozitivista irány jegyében. Az előadások sorában — a visszaemlékezés szerint — Bánóczi az elméről, Lechner Spencerről és a világ célszerűségének kérdéséről, Kármán a „tudományok beosztásáról", Bodnár Lange Geschichte der Materialismus-áról és Waihinger Dühring, Hartmann und Lange című művéről, Bihari Eduard Hartmannról, Böhm az emlékezet pszichológiájáról, Alexander a filozófia történetének eszméjéről, Torkos a tragikumról, Harrach pedig a halhatatlanság tanának történeti fejlődéséről beszél. A tematikailag sokféle előadásnak teret engedő társaskör nem hosszú életű, kellő intézményesítettség híján hamarosan elhal. A működését fölidéző beszámoló személyes ellentétekről is említést tesz: „A philosophiai gondolkodást nem lehet professióból űzni, s jellemileg annyira különböző egyének, milyenek mi voltunk, nem férhetnek meg egy »társas körben«. Mert míg az egyik rész teljes odaadással karolta fel az eszmét, addig a másik (szerencsénkre kisebb) rész nem tekintette a kört egyébnek, mint oly helynek, hol végtelen bőbeszédű ürességeit elcsépelje, s azt kívánta tőlünk, hogy saját unatkozásunkban gyönyörűséget találjunk. Nem a philosophia iránti közöny, hanem a szenvedhetetlen emberek iránti ellenszenv robbantotta szét a »társas kört« már 1878-ban."4 .­­Mikiluougului Szemle (1862— jogi) a ii­ozonai tudományosság első önálló hazai orgánuma. Szerkesztője előbb 1882 és 1884 között Baráth Ferenc és 2 A „Filozófiai társaskörről" és a Szemle megindulásáról egyaránt Böhm Károly számol be: „Adatok a »Magyar Philosophiai Szemle« történelméhez", Magyar Philosophiai Szemle 1884, 6, 459-467. o. 3 A Vigye­lő -csoport tevékenységének részletes elemzése: Németh G. Béla: A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában, Akadémiai, 1981, 93—127. o. 4 Böhm Károly, i. m., 461. o.

Next