Magyar Filozófiai Szemle, 1995
1–2. szám - Perecz László: A pozitivizmus programjával („Atheneum” 1892-1914)
Böhm Károly, majd 1885-1886-ban Bokor József és Buday József, végül 1887-től 1891-ig Bokor József. Kéthavi lap, évi hat számának összterjedelme harminc ív. Rovatrendszerében az értekezések mellett önálló rovatban hoz bírálatokat, lap- és könyvszemléket, valamint készülő munkákból mutatványokat nyújtó kivonatokat. Megindulásakor hangsúlyozottan irányzati semlegességet hirdet. A beköszöntőt fogalmazó Böhm szerint „jól tudjuk, hogy az igazság nem nyilatkozott egy rendszerben sem tökéletesen, hogy az igazság eszméje történetileg különböző sugarakba vetődött szét, melyeknek mindegyike igazat és hamisat tartalmaz vegyest. Ezen oknál fogva e folyóirat nem szolgál semmiféle iskolának kizárólagosan, hanem szolgál az igazságnak, melyet a bölcselkedő elme különböző alakokban, de ugyanazon tartalommal keres. Elegendő szabadság van ez által a munkatársaknak biztosítva nézeteik kifejtésére s az előállható viszonylagos nézetkülönbség csak serkentő hatással lehet tudományos művelődésünkre." A meghirdetett irányzati pluralizmus dacára a folyóirat hamarosan, előbb meghatározóan, utóbb csaknem kizárólagosan egyetlen iskola, a pozitivizmus orgánumává alakul. Történetének tíz esztendejét a Böhm (társ) szerkesztésére eső, illetve az az utáni időszak osztja két szakaszra. Az előbbi szakaszt a pozitivizmus hegemóniája és a következetes színvonaligény, az utóbbit a pozitivizmus monopóliuma és a színvonaligény feladása jellemzi. Böhm, a korszak kétségkívül legjelentősebb, noha az intézményes elismerést még nélkülöző filozófusa, készülő szintézise, Az ember és világa induló programjának megfelelően, a folyóiratot a pozitivizmus és a kantianizmus összeegyeztetésének fórumává kívánja tenni. Mindkét irány a régi dogmatikus metafizikát meghaladó, par excellence tudományos filozófia lesz a számára. „Kriticismus és positivismus" című, a lap valódi programtanulmányaként fölfogható írásában úgy fogalmaz, hogy „lehet a philosophiának mindenféle célt kitűzni; ha azonban tudományos rendszer akar lenni, akkor annak öntudatosan kezelt s minden ponton bebizonyítható ismereteket kell tartalmaznia, nem feltevéseket, a melyekre a mai philosophia, minden ágában s minden népnél, nagyon is hajlandó. Ennek célját pedig a philosophia csak Kant kritikai álláspontján Comte positiv módszerével fogja elérhetni." A program azonban csupán szerkesztésének három éve idején valósul meg maradéktalanul. Amint — az Akadémiával keletkezett konfliktusa miatti tiltakozásként — Böhm föladja szerkesztői funkcióját, s csak írásaival marad jelen, a lap fokozatosan az ortodoxdogmatikus pozitivizmus mind nívótlanabb közlönye lesz. Legfontosabb, öt évfolyamon keresztül jelentkező publikációsorozata, jellemző módon, a comte-i rendszer leíró jellegű, enumeratív ismertetését adja. A Szemle nem volt akadémiai folyóirat, az Akadémiától azonban anyagi támogatásban részesült. Az Akadémia saját folyóiratának megindítása a támogatás 5 Böhm Károly: „Bevezetésül", Magyar Philosophiai Szemle 1882,1, 7. o. 6 Böhm Károly: „Kriticismus és positivismus", Magyar Philosophiai Szemle 1883,4,245. o. 3