Magyar Filozófiai Szemle, 2000

1–3. szám - Tanulmányok - Bátori Zsolt: Két elmélet a nyelvről: Wittgenstein Értekezéskritikája a Filozófiai vizsgálódásokban

Egyéb lényeges kérdéseket és argumentumokat vagy egyáltalán nem érintek, vagy csak a részletes tárgyalást mellőzve említek meg, és akkor is csak a tanulmány által vizsgált problémák szempontjából (pl. „ideális nyelv", egy kép elfogadása és alkalmazása stb.). Mivel az Értekezés gondolkodásmódjának, filozófiai módszereinek kritikája a legtöbb esetben azt a célt szolgálja, hogy Wittgenstein további argumentumai (a szabályokról, a megértésről, a privát nyelvről stb.) számára a nyelv alapját „szabaddá" tegye­, a legtöbb (bár nem az összes) az Értekezés filozófiai gondolkodásmódját explicit módon kritizáló megjegyzés és argumentum a Vizsgálódások első 150 paragrafusában található.­ A Logikai-filozófiai értekezést 1918-ban, a Filozófiai vizsgálódások I. részét 1945-ben fejezte be Wittgenstein. A két műben kifejtett gondolatok összevetésének fontosságára pedig a szerző maga a Vizsgálódások előszavában hívja fel a figyelmet: „Két évvel ezelőtt azonban alkalmam nyílott arra, hogy első könyvemet (a „Logikai-filozófiai vizsgálódás"-t) újraolvassam és gondolatait másoknak megvilágítsam. Ekkor hirtelen olybá tűnt fel a számomra, hogy ama régi gondolatokat az újakkal együtt kellene megjelentetnem, hogy az újak csak régebbi gondolkodásmódommal szemben, s a régi háttere előtt kerülhetnének megfelelő megvilágításba. Amióta ugyanis 16 évvel ezelőtt újra elkezdtem filozófiával foglalkozni, súlyos tévedéseket kellett felfedeznem abban, amit ebben az első könyvben lefektettem."4­ 2 Vö. Ludwig Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások (ford. Neumer Katalin), Atlantisz K., Bp. 1992,118. §. 3 Mivel a tanulmány célja a Vizsgálódások interpretációjához való hozzájáru­lás, Wittgenstein érvelésének kritikai vizsgálatára itt nem kerül sor. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a szerző a tárgyalt argumentumokat érvényesként is fogadja el. A Vizsgálódásokban kifejtett valamely specifikus argumentum tehát csak annyiban tekintendő az Értek­ezés-beli álláspont sikeres elvetésének, amennyiben maga az érvelés helytálló. Ennek eldöntése azonban minden esetben egy további kérdés, amivel ebben a tanulmányban nem foglalkozom . Ludwig Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások, id. kiad., 12. o.

Next