Magyar Filozófiai Szemle, 2001
1–2. szám - Tanulmányok - Hilary Putnam: Agyak a tartályban
AGYAK A TARTÁLYBAN (Brains in a vat*) HILARY PUTNAM Egy hangya mászik egy homokfolton, s ahogy mászik, nyomokat hagy a homokban. A maga után hagyott vonal véletlenül éppúgy kanyarog és kereszteződik, hogy végül úgy néz ki, mint Winston Churchill karikatúrája. Vajon a hangya megrajzolta Churchill képét, egy olyan képet, mely Winston Churchillt ábrázolja? A legtöbb ember kis töprengés után azt mondaná, hogy nem. Végül is a hangya sohasem látta Churchillt, sőt még Churchill képét sem, és nem állt szándékában Churchill lerajzolása. Egyszerűen csak egy vonalat hagyott maga után (és még ezt is szándéktalanul), egy vonalat, amit mi „úgy látunk, mint" Churchill képét. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a vonal „önmagában véve" nem reprezentációja semminek inkább, mint akármi másnak. A Winston * Eredetije a Reason, Truth and History c. kötetben (Cambridge 1981). A fordítás alapjául szolgáló szöveg: J. Perry — M Bratman (eds.): Introduction to Philosophу Oxford University Press 19932. 1 E [szövegben] a „reprezentáció" és a „referencia" terminusok mindig egy szó (vagy másfajta jel, szimbólum, vagy reprezentáció) és egy ténylegesen létező dolog (azaz nem csak „gondolati tárgy") közötti viszonyra utalnak. Egy bizonyos értelemben lehetséges ugyan nemlétezőkre referálni, de itt nem ebben az értelemben használjuk a „referálást". Amit én „reprezentációnak" vagy „referenciának" nevezek, azt régebbi szóval denotációnak mondják. Másodszor, a modern logikusok szokását követve, azt, hogy „létezik", abban az értelemben használom, hogy „létezik a múltban, jelenben vagy jövőben" így Winston Churchill „létezik", és „referálhatunk" rá vagy „reprezentálhatjuk", noha már nincs életben. 1