Magyar Filozófiai Szemle, 2002

1–2. szám - Tanulmányok - Kaposi Márton: Az egyéni rejtőzködés mint létállapot és mint életstratégia

AZ EGYÉNI REJTŐZKÖDÉS MINT LÉTÁLLAPOT ÉS MINT ÉLETSTRATÉGIA KAPOSI MÁRTON 1. Az egyéni rejtőzködés lényege és sokfélesége A rejtőzködés problémája szinte mindig jelen volt az önmagát tudatosító ember életvitelében és kultúrájában, és amilyen mértékben önállósult az egyes ember a társadalom egészén belül, olyan mértékben vált számára hol inkább csak lehetségessé, hol nagyon is szükségessé annak megér­tése, illetve eldöntése, hogy mint egyén miként viszonyuljon az elrejtőzés különböző formáihoz, mennyire vonja be azokat is — sok más mellett — a saját életének alakításába. Az igen bonyolult és következményeit tekintve szinte mindig sorsdöntő probléma sokáig csak a mindennapi gondolkodás szintjén merült fel; jelentőségének megfelelő színvonalon csupán az antikvitás mind mélyebb válságokkal is terhes periódusaiban fogalmazódott meg, elsősorban a költészet és a filozófia bizonyos alkotásaiban. Nagyon fontos, mind gyakrabban fölvetett és ábrázolt, több szempontból is megközelített problémaként a nagy francia forradalom utáni időszakban kezdték kezelni, mikor a nagyarányú fordulat után kibontakozó új társadalomban a korábbiakhoz képest meglehetősen másféle életformák közé kényszerültek az emberek, ami általában nem kedvezett szerves egyéni fejlődésük kibontakozásának, zavarta és hátráltatta személyes identitásuk tudatosulását, mégpedig elsősorban azzal, hogy hasadást hozott létre az egyénben: szétválasztotta egymástól az ember személyes mivoltát, vagyis az őt másoktól megkülönböztető személyazonosságát

Next