Magyar Filozófiai Szemle, 2002

1–2. szám - Tanulmányok - Kaposi Márton: Az egyéni rejtőzködés mint létállapot és mint életstratégia

(ipse, selfhood, ipseité, Selbstheit), illetve állandóan változva is önmagaként megmaradó, saját egyéni lényegéhez képest nem más személyiségi önazonosságát (idem, sameness, memeté, Gleichheit).­ Az e korok egyéneit vizsgáló szerzők a rejtőzködés mint téma első igényes elméleti leírásakor többé-kevésbé egyetértettek abban, hogy az egyén belső világa (mentalitása, jelleme stb.) nem maradhat változatlan egész élete folyamán, bizonyos mértékű azonosság keretei között kisebb­nagyobb egyenetlenséggel tendenciaszerűen módosul, és ez a fajta változás a szintén nem átalakulások nélküli testi („tárgyi", „dologi") azonosságváltozásokkal szoros összefüggésben, részben azok által közvetítetten megy végbe. Igazán problematikusnak a személy olyan jellegű komplex átalakulását tekintették, amelynek során a személyazo­nosság látszólag megszűnik vagy legalábbis nehezen ellenőrizhetővé válik, mert a rejtőzködők vagy olyan látszatot alakítanak ki — mégpedig ténylegesen — bizonyos nagyon tudatosan megszervezett tevékeny­ségek együttese révén, aminek következményeként a régi személyük eltűnik, ők pedig más személyként mutatkoznak újra az interperszonális kapcsolatok rendszerében, vagy pedig — a szellemi kultúra (többnyire a művészet) valamely képződményében fiktív módon (legtöbbször fatális metamorfózisként) ábrázolva — olyan különös, befolyásolha­tatlan és ellenőrizhetetlen átalakuláson mennek keresztül, aminek eredményeként egészen más valakivé vagy valamivé (gólyává, bogárrá, rinocérosszá stb.) válnak. Az erről elmélkedők nem vonták kétségbe, hogy az egyén radikális testi, személyazonosságbeli (ipse) identitásváltozása annak személyiségi önazonosságát, benső mivoltát (idem) sem hagyja érintetlenül, vagy az előbbi éppen az utóbbi jelentős átalakulásának a következménye, de annak magyarázata tekintetében nagyon eltérő álláspontok alakultak ki, hogy a külső és a belső önazonosság, az ipseitas és az identitás milyen mértékben alakítja egymást, sőt egyáltalán mi az értelme a személyazonosság megváltoztatásának, illetve az ilyen természetű átalakulások elszenvedésének. Erik H. Erikson a személyiség önazonosságát — a külső és a belső szintézise, illetve az utóbbi meghatározó szerepe mellett — lényegileg 1 E. H. Erikson: Life history and the historical moment. New York, Norton, 1975. 18-20. o. — P. Ricoeur: Soi тёте comme un autre. Paris, Seuil [1990], 140-166. o. 2

Next