Magyar Filozófiai Szemle, 2003
1–2. szám - Tanulmányok - Bacsó Béla: A „Kierkegaard gondolkodásának válaszútjai” c. konferencia nyitóbeszéde
A KIERKEGAARD GONDOLKODÁSÁNAK VÁLASZÚTJAI. KONFERENCIA Budapesten 1999. október 13-16. BACSÓ BÉLA NYITÓBESZÉDE Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kollégák! Szeretettel üdvözlöm Önöket Budapesten abból az örömteli alkalomból, hogy Kierkegaard tanulmányaikat e konferencia keretében ismertetik. A dán filozófusról folytatott tudományos eszmecsere gondolata 1992-ben született, s Nagy András nevéhez és kiváló szervezéséhez fűződik; ekkor határoztuk el először, hogy e nagyszerű gondolkodó életművéről ily módon értekezzünk. Később előadóként részt vettünk az 1997-ben megtartott Nemzetközi Schelling Társaság konferenciáján is, amit Fehér M. István szervezett, s a Schelling, Kierkegaard és Heidegger közti sokoldalú, jelentőségteljes viszonyt vizsgáltuk. Sören Kierkegaard kétségkívül hazánk egyik legtöbbet fordított és értelmezett 19. századi gondolkodója. A korunkra jellemző kollektív gondolattalanság és felelőtlenség után hagyatéka talán leginkább az önvizsgálatra és belső nyitottságra való bátorításban rejlik. Az 1846-ban íródott The Purity of Heart is to Will One Thing című írásában Kierkegaard arra hívja fel a figyelmet, hogy nekünk, „tévelygő vándoroknak" az élet kuszi helyzeteiben is le kell tudnunk győzni megismerhetetlen belső szellemiségünket. Terjedelmes beszédét idézve „te, [hallgatom], megállsz, mert gondolkodásra késztetett valami, amiről már oly sokat