Magyar Filozófiai Szemle, 2004
1–2. szám - Tanulmányok - Ruzsa Ferenc: A’ meta-physica mívelésének hasznárúl
A saját válaszom ugyanerre a kérdésre homlokegyenest ellenkező, és a maga naivitásában némiképpen talán triviális is. Megfogalmazására csak az késztet, hogy túlságosan is sokan magától értetődő (és ezért meg sem fogalmazott) evidenciának tekintik, hogy e problémák legalábbis elavultak, érdektelenné váltak. Vajon honnan ered ez a közfelfogás? Mitől tűnik úgy, hogy a klasszikus metafizika avítt, poros, ócska limlom csupán? Kultúránk egyelőre még nem túl könnyen viselt vonása a különböző világnézetű emberek együttélése; valódi tolerancia helyett a működőképes pótszer a diszkréció. A világnézet, mint a szerelem, fontos ugyan, de nem a nagy nyilvánosság előtt műveljük. (Ha ez mégis megtörténik, az úriember zavartan másfelé néz.) Ezért a metafizikát, ami a világnézeti kérdések megtárgyalásának szakszerű eszköze volna, tulajdonképpeni funkciójában nem használjuk. Ehhez csatlakozik a tudományos-technikai, pozitivista attitűd dominanciája. Ebből ered az a látszat, hogy a tudományok az összes világnézeti kérdésre lényegében helyes és teljes választ adtak; avagy, ha ezt valaki, lévén vallásos, nem fogadja el: a világnézeti kérdések az elemző tárgyalás számára hozzáférhetetlenek, csakis intuitíve (pl. kegyelem vagy megvilágosodás révén) foghatók fel. Ez a látszat azonban hamis. íme a trivialitás, amit ígértem: a tudományok semmiféle választ nem adnak Isten, a lélek, a halál utáni sors kérdéseire. Az, hogy effélék nem szerepelnek a tudományok tárgyai között, nem válasz. Isten nem fizikai tárgy, a lélekről nem tesznek említést a biológiakönyvek, de ettől még ugyanúgy lehetnének létezők és fontosak, mint a szépirodalom vagy a pénz. Azt pedig nem is gondolja senki, hogy pl. a szabadság, az erkölcs vagy az élet értelme valamely szaktudomány tárgya lehetne. A komoly pozitivista álláspont persze nem azt bizonygatja, hogy a tudomány megcáfolta pl. Isten létét. Inkább azt állítja: Istent ugyanolyan bizonyossággal elvethetjük, mint bármely más babonaságot vagy tévhitet. Fel tudjuk tárni ugyanis azokat a motívumokat, amelyek e képzetet társadalmilag kialakították, és e motívumokról kivétel nélkül meg tudjuk mutatni, hogy tévesek, azaz semmilyen vonatkozásban nincsenek Isten létével vagy nemlétével. Ez azonban nem igaz. A valóság csupán annyi, hogy léteznek olyan teóriák, amelyek elhihetően magyaráznák egy objektíve megalapozatlan istenképzet kialakulását. 2