Föld és Szabadság, 1933 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1933-02-01 / 1. szám

1933 FÖLD ÉS SZABADSÁG 3. oldal A mezőgazdasági válság Nyugateurópájai írta: Dániel Arnold A nyomorgó magyar népet azzal vigasztal­ják egypár év óta a kormányok, hogy nem­csak nálunk válságos a gazdasági helyzet, hanem az egész világon. Annyi csakugyan igaz is, hogy válság van világszerte, ám azért nagy különbség van abban a tekintetben, hogy milyen a válság m­inálunk és milyen például a tőlünk nyugatra eső gazdagabb és műveltebb országokban. A dolgozó néposztá­lyok helyzete ott sem valami jó, de azért olyan tömegnyomorról, amilyen nálunk van, ott szó sincs. Éspedig nemcsak az ipari munkások helyzete jobb azokban az országokban, mint nálunk (hiszen van legalább munkanélküli­­segély, nálunk pedig nincs), de a földműves­­dolgozóké is. Például a két nyugateurópai ország: Német­ország és Franciaország kisgazdái bár igaz, hogy kevesebb ruhát, lábbelit és egyéb ipar­cikkeket vásárolnak, mint azelőtt, de még mindig megélnek. Ebben a két nagy ország­ban kevesebb gabona terem, mint amennyit sűrű lakosságuk elfogyaszt, ott nem visznek ki gabonát az országból, mint nálunk, hanem inkább még bevisznek az országba. A gabona bevitelét a kormányok magas vámokkal hát­ráltatják és ennek révén sikerült felemelni a gabona árát, úgyhogy Németországban és Franciaországban most is 35 pengő körül van a búza ára métermázsánként. Ebből inkább az ottani nagybirtokosok húznak hasznot, mint a kisgazdák, mert a német vagy francia kis­gazda inkább állatot, baromfit tenyészt, gyü­mölcsöt, bort termel és csak kevés gabonát visz a piacra. Sok német vidék állattenyésztő kisgazdái ma már erősen panaszkodnak, hogy a vámok megdrágítják barmaik számára a takarmányt, míg a tejet, vágóbarmot stb. nem jól adhatják el, mert a városok szegényebb munkástömegeinek a kenyér drágasága miatt tejre, húsra nem sok pénzük marad. Hason­lóan zúgolódnak most már itt-ott a francia kisgazdák is, különösen a bortermelő vidéke­ken. Mégis egészben véve, a német kisgazda még tűrhető helyzetben van. A német mező­­gazdasági tanács legutóbbi jelentése szerint a kisgazdák általában jobb eredménnyel gazdál­kodnak, mint a nagybirtokosok. Kevésbé is vannak eladósodva. (Nálunk Magyarországon a kisgazda van inkább eladósodva, a nagybir­­birtokos kevésbé.) Franciaországban sem rossz még ma sem a kisgazdák helyzete. A mezőgazdasági munkabér Franciaországban 1932-ben 20%-kal kisebb volt, mint azelőtt, de a kiseb­bedés dacára, a francia földmunkás évi jövedelme még mindig jóval nagyobb, mint a magyar földmunkásé a legjobb időkben volt Mezőgazdasági munkanélküliség Francia­­országban alig van; Németországban van ugyan, de (a fölművesnépesség számához vi­szonyítva) alig egy hatodrésze annak, ami ná­lunk van. Azt mondhatná azonban erre valaki: „Köny­­nyen lehet aránylag jobb dolga a földműves­népnek ott, ahol vámok emelik a mezőgazda­­sági termények árát. Ha Magyarországon le­hetséges volna a terményárakat vámok útján fölemelni, nálunk sem volna olyan csúnya világ, mint ma.“ Ám a dolog még sincs egé­szen így. Mert látunk Németország és Francia­­ország szomszédságában más országokat is, olyanokat, amelyekben a termények ára alig magasabb, mint nálunk és mégsem nyomorog­nak, mégsem koplalnak ott a földműves­dolgozók. Ilyen országok például Hollandia, Dánia és Svájc. Ezekben az országokban igen kevés a nagybirtok; a földet túlnyomóan kis­gazdák művelik. Svájc csupa hegyvidék, szántóföldje igen kevés, de a völgyekben és szelídebb lejtőkön jól művelt rétek vannak és azoknak egy holdján átlag 45 méter mázsa leg­jobb széna terem. Hollandiában annyi a rét, mint a szántóföld, Dániában alig van rét, de a szántóföld fele répával és takarmánnyal van bevetve; ebben a két utóbbi országban is háromszor akkora termést aratnak egy hold földön, mint nálunk. Úgy Svájcban, mint Hol­landiában és Dániában a tejgazdaság a fő gaz­dasági ág, azonkívül még nagy szerepet játszik a baromfi- és sertéstenyésztés s részben a ker­tészet és gyümölcsészet is. Az állati termékek egy jelentékeny részét kiviszik ezekből az or­szágokból, éspedig a tejet vaj és sajt alakjá­ban; a kormányok pedig, hogy a takarmányt meg ne drágítsák, nem vetnek vámot a ga­bona bevitelére. Csak éppen a búza árát emel­ték föl Svájcban és Hollandiában monopólium (állami egyedáruság) útján, de sokat ez sem használ a gazdáknak, m­ert­ azok kevés búzát termelnek. Általában csak úgy, mint Magyar­­országon, vámmal nem drágított világpiaci áron adja el legfontosabb termékeit a dán, a hollandi és (néhány termék kivételével) a svájci kisgazda is és mivel mindhárom ország kisgazdái főkép állattenyésztők, különösen a vaj és sajt, valamint a többi állati termékek árhanyatlását érzik meg, amely a világpiacon 1929-ben kezdődött és 1931-ben még erősödött, annyira, hogy Hollandiában egy ideig a tej literjéért a tejszövetkezetek csak 3 hollandi centet, vagyis 9 pengőfillért fizettek. Ilyen és még más többé-kevésbé hasonló árhanyatlá­sok dacára azonban a mondott országok kis­gazdái, bár kisebb jövedelemmel, de még min­dig jól megélnek. Adósságuk több lett ugyan, de azokban a gazdag országokban, ahol 4—5%-os kamatra kaphat pénzt a kisgazda, egy kis adósság még nem akkora csapás, mint nálunk, hol 10—20%-os kamatot kell a kölcsön után fizetni. Nagyobb értékű eladósodás csak Dániában van, mert a dán kisgazda mindig, sok kölcsönt vett fel a földjére, mivel a pénzt a gazdaságban jövedelmezően tudta forgatni, most azután, mióta lesüllyedt a tej és a disznó ára, mégis csak nyomja őt a sok régi­ adósság, bár azért még mindig sokkal jobban áll, mint a magyar kisgazda. Ugyanott a földmunkás­ság helyzete is romlott az utóbbi időben; hiva­talos kimutatás szerint egy hektár földön, a gazda és családja munkáján kívül, a fizetett b­érés- és napszámosmunka átlag kitett 1928—­ 1929-ben 115, 1930-1931-ben 104, 1931—1932-ben

Next