Földmivelési Érdekeink, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-04 / 1. szám
s zetgazdasági elvnél fogva is, hogy az idő pénz. Ugyanis mindazon állatok, melyek rövid életkorhoz vannak a természet útján kötve, a természet gondoskodása folytán gyors szaporodás és sebes fejlődésnek örvendenek, s így a közvetítő forgalomban hamarább megjelenvén, gyorsabb értékesítések által biztosabb jövedelmet is adnak. Már pedig a rövid életű ájlatok egyike a juh, azt mindnyájan tudjuk. Hogy a czímnek megfeleljek, sok tényezőkkel kell tisztába jönnünk. Hála azon tudós férfiaknak, kiknek munkájok által sikerült a természettudományokat mostani fejlettségére felküzdeni segíteni, mi által a természet törvényeivel megismerkedvén, cselekvényeinkben helyesebb nézetek által vezéreltetünk. Ezt elősegítik Németország tudományos intézetei, melynek területén jelenleg 39 kísérleti telepes által, a természeti erőket ellesve, az egész világgal köztik, a tudomány vívmányait. Természeti igazság, hogy a csímának a növényzetre, állatokra s emberekre van hatása; a clima változás pedig mindig az állati organizmus változását vonja maga után. Itt vagyunk tehát azon faktornál, mely határt szab helyes cselekvésünknek, mit ha számításba nem vesszünk, siker nem fogja munkálatunkat követni. Melyik fajuhot tenyészszük ? Tekintetbe veendő az éghajlat, talaj, a posztógyártás tökéletessége, hústermelés, tartás és gondozás. Éghajlatunk száraz, gyorsan változó hidegből melegbe, zordon, s oly erős szervezetű állatokat kíván, melyek a cuma befolyásának ellenállni képesek. Keleti Károly statistikai tanfolyam 25-ik lapján irja „Az 1867-ik évet megelőző 77 évben ugyanis 28 rész esztendő volt s közülök 19-et okozott az aszály s csak 4-et a tújnedvesség és a fagy.“ Hazánk talaja a mocsáros és vadvizes helyeket kivéve juhtenyésztésre alkalmas. A gépek tökéletesítése által, a gyártás oly tökélyre fejlett, hogy a legfinomabb kelmék előállítására az electa finom gyapjú tökéletesen elég. A kereskedelem finom, közép finom, és durva gyapjat vesz. Ezen három faj gyapjúnak belértéke a kiegyenlítettségtől függ (kiegyenlített gyapjú, nemes gyapjúnak neveződik) minél kiegyenlítettebb, annál kevesebb költséggel tökéletesebb kelmét lehet gyártani. A gyártás igényeihez minden gyapjú termelőnek alkalmazkodni kell, hogy minden viszonyok között, termelvénye keresett legyen. Ha az európai nagyvárosi piaczokat figyelemmel kísérjük, azt látjuk, hogy a húspiaczok rendkívüli ingadozásnak vannak alávetve a hús árára nézve. Okai, a véletlen túlhalmozottság, nem remélt pénzt krach, rosz termés, s más be nem látható okok. Akik husjuhval foglalkoznak, a piaczi, ár javulás sára nem várakozhatnak, mert minél tovább tartják kövér állatjaikat, annál több költséget felemésztenek, s igy a continensen gyakori nagy veszteségeknek vannak kitéve, miért is a continensen a husiuh nem terjed. Tartás és gondozásnál az embernek határt szab a természet, igen jól vanfejezve s ezen magyar példabeszédben „ha nem adtál enni, nem adok enni.“ Wolff Emilnek, „Landwirtschaftliche Fütterungslehre“-je Berlin 1874. oly korszerű munka, mely által minden tenyésztő a tartás és gondozás helyes nézetére emelkedhetik. Ezen munkából tanuljuk, hogy a gyapjutenyész juhok a közép jó tartás által adnak relative legtöbb gyapjút. Az összes világ kulturjuhait tekintve, két tenyész irányt látunk, egyik a hus-juh, másik a gyapjú-juh. A hus-juh túlnépeséggel biró ország productáina, kifejlett gyáriparral, szend éghajlattal, dús mezőkkel, főtulajdona a sebes fejtés, hogy mint husállat gyorsan értékesíthető legyen, szőre alig jó tekintetbe. Elismert igazság, hogy a jó tartás a tulaj , donokat kifejti, a rész tartás a jó tulajdonokat elenyészteti. Minden hus-juh tartozzék bárki mely fajhoz, sokkal nagyobb tartást igényel mint a gyapjujuh. Ezért elterülbetlen, hogy azon gazdaságok, melyek, ’hus-juhra akarják fektetni gazdaságaikat, soha szükségét ne érezzék a bő takarmánynak úgy télen, mint nyáron. Szelid Skiffer aproduciuma lévén, gyenge szervezetiek, mit bizonyít az, hogy a continensre hgrva tulajdonaikat elvesztik. Az én meggyőződésem szerint hazánk éghajlati viszonyaival fogva, nálunk soha meghonosíthatók nem lesznek, hasznossági szempontból általánosságban. A gyapjújuhnak törzse a merino juh, ennek keresztezéséből származik mind azon válfaj, mely gyapjujuh elnevezés alatt ismertetik. Erős climából terjedvén el, a mi éghajlati viszonyaink alatt jól tenyészik, erősebb szervezetüknél fogva kevesebb gondozással beérik mint a hús juhok, az öregebb állatok a szűk év sanyarúságait, ha jobb körű ményekbe jutnak, hamar kiheverik. A gyártásnál két faj gyapjú szerepel: posztó és fésűs gyapjú. A kelmék között az óriás részt a fésűs gyapjú adja, s annak termelése az összes világban legnagyobb. A merinókban mind a két irányú gyapjú meg van, s így biztosan lehet mondani, hogy míg a gyártás új stádiumba nem lép, a fent érintetteket tekintetbe véve, hazánknak hasznos juha, ezután is a telivér merino juh fog lenni. A keresztezésből eredt nyájak ezután is csak telivérek által tökéletesíthetők. De hogy a fentebb érintett alapelveknek megfelelhessünk, s juhászataink a hasznosság magaslatára jussanak, a tenyész irányt az okszerűség és hasznosság alapjára kell fektetnünk, t. i. nagyobb testű, jó formájú, tehát a takarmányt legjobban értékesítő juhokon, minél nagyobb nyirési súlyt elérni, feladatunk. Tekintve éghajlatunk, talajunk s a gyártás igényeit, a magaslatokra ebecta és príma finomságú, a lapályokra fésűs gyapjú ,2-a és 3-a finomságú, jó formájú, nagyobb testű sok nyiréssel bíró merino juh van hivatva a világverseny szempontjából, hogy tenyésztésünkkel haszonnal megéljünk. Ha a statistika által kimutatott hazánkbeli juhszám nem szaporodna is, mégis biztosan hiszem, hogy a jövedelemes okszerűbb tenyésztéssel, az eddigi pénzbevételt majd még egyszer akkorra fogja nevelni, mi által nemzetgazdaságunk javulni fog, az kéltségtelen. Fazekas Károly: i IííimtlMEnteisz tárai. A lovak őstörténetéről. - - (Három közlemény) I. A lovak őshazájának hollétét egész határozottsággal tudni nem lehet, annyi azonban valószínű, hogy a ló a legutolsó vizái előtt (mely földünket elöntő és előttünk a vízözön neve alatt ismeretes) már létezett. A világnak csaknem minden részén , Európában ép úgy mint Ázsia és Afrikában találtattak bővült (fossil) lócsontok, egyéb állatok, úgymint nilla, orrszarvú, tigris, elefánt, szarvas stb. csontjaival keverve. Canstadt agyagrétegeiben (Württemberg), továbbá Leoron d. Argentei (Frankhon), Val de Arno (Olaszhon) és Torquayban (Angolhon) igen nagy mennyiségben találtatnak különösen kövült (fossil) lófogak. Az őskorszakból egy lóforma állatnak maradványai is említtetnek, melynek mellék- vagy csülök patái is megvannak (Hyppotherium). A legtöbb kövült csont megegyez nagyságra nézve a most létező lovak csontjaival; csak egyedül Dél Amerikában találtatott egy óriási lócsontváz. Ha a szentírást, mint a hajdankornak leghitelesebb kutforrását vesszük, úgy 1650 évvel Krisztus születése előtt a ló az egyiptomiak által már megszelidíttetett, — mert midőn József atyjának csontjait Egyiptomból Canaánba átvitte „szekerek és leventék menének vele“. Száz és ötven évvel ezután a lovasság képezé Egyiptom főhadierejét,amidőn Phárao az izraelitáját üldöző, „600 hadi szekér esett zsákmányául“. A profán történet irók adatai után már Sesostris királynak (lehetőleg azon királynak, kit József szolgált) 27,000 hadiszekere, Semiramisnak, babylon alapítójának pedig százezer hadiszekere s egy millió lovasa lett volna, ezen adatokat igen túlzottaknak találjuk. Ötven évvel az izraelitáknak Egyiptomból való kiköltözése után a ló Görögországban már háziállat volt s annyira meg volt szelídítve, hogy az olympusi játékok alkalmával már versenykocsizások tartottak. E szerint látjuk, hogy a ló már igen régen az ember uralma alá került, pedig igen sok esetben a legborzasztóbb szolgálatra, a háborúra. (Hiob cap. 39.) Az ótestamentomi okiratok által képesek vagyunk meghatározni azon időt is, midőn a ló Egyiptom, Canaán és ezek szomszéd tartományaiban szelidittetni kezdetett; ugyanis midőn 1920-ik évben (Kr. e.) Ábráhám Hárámot elhagyta, s az éhségtől kénytelenittetve Egyiptomba költözött át, „juhokat, teheneket, szamarakat, tevéket, szolgákat és szolgálókat vitt magával“; kétségenkívül emlékeznék a szentitás lovakról is, hogy ha ezekből is vitt volna magát. Szerkesztő úr! A napokban az itteni állatgyógyintézeti csirászatban igen érdekes betegséget volt alkalmam láthatni, mely már régóta ugyan is ismeretes, de miután annak igazi okát csak val, vagy már az időben Egyiptomban megszeliditve lett volna.Ötven évvel később Ábrahám Móreába költözött, egyetlen fiát feláldozni, ekkor egy szamarat is vitt magával, mit ő, mint gazdag és korában előkelő ember, alig tett volna, hogy ha a ló és ennek használata az időben már ismeretes lett volna. Midőn 30 évvel későbben Jákob Leával és Rachellel Izsákhoz visszatért, a tehenek, szamarak, tevék, juhok és kecskék száma meg van határozva, melyeket ő Izsaunak küldött, ez ajándékkal bosszúját enyhítendő. Még itt sem jő a ló csak említésbe sem. E korszak után nemsokára az éhség Canaánban kiütvén, Jakab Egyiptomba küldé fiait gabonát vásárolni; itt létetik a lót ró legelőször említés; József ugyanis atyját Canaánból Egyiptomba szekéren szállihatá, mely elé lovak valának fogva. Jakob számos családja számára a gabonát szamarakon hordatta haza. Az elősoroltak után valószínű, hogy körülbelől 1740-ik évben Kr. e. hozattak az első lovak Egyiptomba, de nemsokára annyira elszaporodtak, hogy az egyiptomi seregnek tetemes részét lovasok képezék, s midőn az izraeliták Canaánba visszatértének, lovakat is vittek magukkal és azokat ott meghonositák. Józsue könyve második része azt mondja, hogy a canaániták Izrael ellen mentek „hány porszem a tengerben annyi lóval és szekérrel.“ A lovak házalása és teherhordásra való használata korábbi az igavonásra való hasz- FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK . A borjazási lázról. 1. sz.