Földmivelési Érdekeink, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-04 / 1. szám

s­ zetgazdasági elvnél fogva is, hogy az idő pénz. Ugyanis mindazon állatok, melyek rö­vid életkorhoz vannak a természet útján kötve, a természet gondoskodása folytán gyors sza­porodás és sebes fejlődésnek örvendenek, s így a közvetítő forgalomban hamarább meg­jelenvén, gyorsabb értékesítések által bizto­sabb jövedelmet is adnak. Már pedig a rö­vid életű­ ájlatok egyike a juh, azt mindnyá­jan tudjuk. Hogy a czímnek megfeleljek, sok ténye­zőkkel kell tisztába jönnünk. Hála azon tudós férfiaknak, kiknek munkájok által sikerült a természet­tudományokat mostani fejlettségére felkü­zdeni segíteni, mi által a természet tör­vényeivel megismerkedvén, cselekvényeink­­ben helyesebb nézetek által vezéreltetünk. Ezt elősegítik Németország tudományos inté­zetei, melynek területén jelenleg 39 kísérleti telepes által, a természeti erőket ellesve, az egész világgal köztik, a tudomány vívmányait. Természeti igazság, hogy a csím­ának a növény­zetre, állatokra s emberekre van hatása; a clima változás pedig mindig az állati orga­nizmus változását vonja maga után. Itt va­gyunk tehát azon faktornál, mely határt szab helyes cselekvésünknek, mit ha számításba nem vesszünk, siker nem fogja munkálatun­kat követni. Melyik faj­­uhot tenyészszü­k ? Tekintetbe veendő az éghajlat, talaj, a posztógyártás tö­kéletessége, hús­termelés, tartás és gondozás. Éghajlatunk száraz, gyorsan változó hi­degből melegbe, zordon, s oly erős szervezetű állatokat kíván, melyek a cuma befolyásá­nak ellenállni képesek. Keleti Károly statisti­­kai tanfolyam 25-ik lapján irja „Az 1867-ik évet megelőző 77 évben ugyan­is 28 rész esztendő volt s közülök 19-et okozott az aszály s csak 4-et a tújnedvesség és a fagy.“ Hazánk talaja a mocsáros és vadvizes helyeket kivéve juhtenyésztésre alkalmas. A gépek tökéletesítése által, a gyártás oly tökélyre fejlett, hogy a legfinomabb kel­mék előállítására az electa finom gyapjú töké­letesen elég. A kereskedelem finom, közép finom, és durva gyapjat vesz. Ezen három faj gyapjúnak belértéke a kiegyenlítettségtől függ (kiegyenlített gyapjú, nemes gyapjúnak neveződik) minél kiegyenlítettebb, annál keve­sebb költséggel tökéletesebb kelmét lehet gyártani. A gyártás igényeihez minden gyap­jú termelőnek alkalmazkodni kell, hogy min­den viszonyok között, termelvénye keresett legyen. Ha az európai nagy­városi piaczokat figyelemmel kísérjük, azt látjuk, hogy a hús­­piaczok rendkívüli ingadozásnak vannak alá­vetve a hús árára nézve. Okai, a véletlen túl­­halmozottság, nem remélt pénzt krach, rosz termés, s más be nem látható okok. A­kik husjuhval foglalkoznak, a piaczi, ár javulá­­s sára nem vár­akozhatnak, mert minél tovább­­ tartják kövér állatjaikat, annál több költséget felemésztenek, s igy a continensen gyakori­­ nagy veszteségeknek vannak kitéve, miért is­­ a continensen a husiuh nem terjed. Tartás és gondozásnál az embernek ha­tárt szab a természet, igen jól van­­fejezve s ezen magyar példabeszédben „ha nem adtál­­ enni, nem adok enni.“ Wolff Emilnek, „Land­wirtschaftliche Fütterungslehre“-je Berlin 1874.­­ oly korszerű munka, mely által minden te­­­­nyésztő a tartás és gondozás helyes nézetére­­ emelkedhetik. Ezen munkából tanuljuk, hogy­­ a gyapjutenyész juhok a közép jó tartás ál­tal adnak relative legtöbb gyapjút. Az összes világ kulturjuhait tekintve, két tenyész irányt látunk, egyik a hus-juh, másik a gyapjú-juh. A hus-juh túlnépeséggel­­ biró ország productáina, kifejlett gyáriparral,­­ szend éghajlattal, dús mezőkkel, főtulajdona a sebes fejtés, hogy mint husállat gyorsan­­ értékesíthető legyen, szőre alig jó tekintetbe.­­ Elismert igazság, hogy a jó tartás a­­ tulaj­ , donokat kifejti, a rész tartás a jó tulajdono­­­­kat elenyészteti. Minden hus-juh tartozzék bárk­i mely fajhoz, sokkal nagyobb tartást igényel mint a gyapjujuh. Ezért el­terülbetlen, hogy azon gazdaságok, melyek, ’hus-juhra akarják fektetni gazdaságaikat, soha szükségét ne érezzék a bő takarmánynak úgy télen, mint nyáron. Szelid Skiffer aproduciuma lévén, gyenge szerveze­­tie­k, mit bizonyít az, hogy a conti­­nensre h­grva tulajdonaikat elvesztik. Az én meggyőződésem szerint hazánk éghajlati viszo­nyaival fogva, nálunk soha meghonosíthatók­ nem­ lesznek, hasznossági szempontból ál­talános­­s­­­ágban. A gyapjú­juhnak törzse a merino juh, ennek keresztezéséből származik mind azon válfaj, mely gyapjujuh elnevezés alatt is­­mertetik. Erős climából terjedvén el, a mi éghajlati viszonyaink alatt jól tenyészik, erő­sebb szervezetüknél fogva kevesebb gondozással beérik mint a hús juhok, az öregebb állatok a szűk év sanyarúságait, ha jobb körű ményekbe jutnak, hamar kiheverik. A gyártásnál két faj gyapjú szerepel: posztó és fésűs gyapjú. A kelmék között az óriás részt a fésűs gyapjú adja, s annak ter­melése az összes világban legnagyobb. A merinókban mind a két irányú gyapjú meg van, s így biztosan lehet mondani, hogy míg a gyártás új stádiumba nem lép, a fent érintetteket tekintetbe véve, hazánknak hasz­nos juha, ezután is a telivér merino juh fog lenni. A keresztezésből eredt nyájak ezután is csak telivérek által tökéletesíthetők. De hogy a fentebb érintett alapelveknek meg­felelhessünk, s juhászataink a hasznosság magaslatára jussanak, a tenyész irányt az okszerűség és hasznosság alapjára kell fek­tetnünk, t. i. nagyobb testű, jó formájú, tehát a takarmányt legjobban értékesítő juhokon, minél nagyobb nyirési súlyt elérni, fel­adatunk. Tekintve éghajlatunk, talajunk s a gyárt­ás igényeit­, a magaslatokra ebecta és príma finomságú, a lapályokra fésűs gyapjú ,2-a és 3-a finomságú, jó formájú, nagyobb testű sok nyiréssel bíró merino juh van hi­vatva a világverseny szempontjából, hogy tenyésztésünkkel haszonnal megéljünk. Ha a statistika által kimutatott hazánk­­beli juhszám nem szaporodna is, mégis biztosan hiszem, hogy a jövedelem­es ok­szerűbb tenyésztéssel, az eddigi pénz­bevételt majd még egyszer akkorra fogja nevelni, mi által nemzetgazdaságunk javulni fog, az kélt­ségtelen. Fazekas Károly: i IííimtlMEn­teisz tárai. A lovak őstörténetéről. - - (Három közlemény) I. A lovak őshazájának hollétét egész ha­tározottsággal tudni nem lehet, annyi azonban valószínű, hogy a ló a legutolsó vizái előtt (mely földünket elöntő és előttünk a vízözön neve alatt ismeretes) már létezett. A világnak csak­nem minden részén , Európában ép úgy mint Ázsia és Afrikában találtattak bővült (fossil) lócsontok, egyéb állatok, úgymint nil­la, orr­szarvú, tigris, elefánt, szarvas stb. csontjaival keverve. Canstadt agyagrétegeiben (Württemberg), továbbá Leoron d. Argentei (Frankhon), Val de Arno (Olaszhon) és Torquayban (Angolhon) igen nagy mennyiségben találtatnak különösen kövült (fossil) lófogak. Az őskorszakból egy lóforma állatnak maradványai is említtetnek, melynek mel­lék- vagy csülök patái is megvannak (Hyp­­potherium). A legtöbb kövült csont megegyez nagyságra nézve a most létező lovak csont­jaival; csak egyedül Dél A­m­erikában találtatott egy óriási ló­csontváz. Ha a szentírást, mint a hajdankornak leghitelesebb kutforrását vesszük, úgy 1650 évvel Krisztus születése előtt a ló az egyip­tomiak által már megszelidíttetett, — mert midőn József atyjának csontjait Egyiptomból Cana­­ánba átvitte „szekerek és leventék menének vele“. Száz és ötven évvel ezután a lovasság képezé Egyiptom főhadierejét,a­midőn Phárao az izraelitáj­át ü­ldöző, „600 hadi szekér esett zsákmányául“. A profán történet irók adatai után már Sesostris királynak (lehetőleg azon királynak, kit József szolgált) 27,000 hadiszekere, Se­­miramisnak, babylon alapítójának pedig száz­ezer hadiszekere s egy millió lovasa lett volna, ezen adatokat igen túlzottaknak találjuk. Ötven évvel az izraelitáknak Egyiptomból való kiköltözése után a ló Görögországban már háziállat volt s annyira meg volt szelí­dítve, hogy az olympusi játékok alkalmával már verseny­kocsizások tartottak. E szerint látjuk, hogy a ló már igen régen az ember uralma alá került, pedig igen sok esetben a legborzasztóbb szolgálatra, a háborúra. (Hiob cap. 39.) Az ó­testamentomi okiratok által képe­sek vagyunk meghatározni azon időt is, midőn a ló Egyiptom, Canaán és ezek szomszéd tartományaiban szelidittetni kezdetett; ugyanis midőn 1920-ik évben (Kr. e.) Ábráhám Hárámot elhagyta, s az éhségtől kénytelenit­tetve Egyip­tomba költözött át, „juhokat, teheneket, sza­marakat, tevéket, szolgákat és szolgálókat vitt magával“; kétségenkívül emlékeznék a szentitás lovakról is, hogy ha ezekből is vitt volna magá­t. Szerkesztő úr! A napokban az itteni állatgyógy­intézet­­i csirászatban igen érdekes betegséget volt al­­­­kalmam láthatni, mely már régóta ugyan is i­s­meretes, de miután annak igazi okát csak val, vagy már az időben Egy­iptomba­n megszeli­­ditve lett volna.­Ötven évvel később Ábrahám Móreába költözött, egyetlen fiát feláldozni, ekkor egy szamarat is vitt magával, mit ő, mint gazdag és korában előkelő ember, alig tett volna, hogy ha a ló és ennek használata az időben már ismeretes lett volna.­­ Midőn 30 évvel későbben Jákob Leával és Rachellel Izsákhoz visszatért, a tehenek, szamarak, te­vék, juhok és kecskék száma meg van hatá­rozva, melyeket ő Izsaunak küldött, ez aján­dékkal bosszúját enyhítendő. Még itt sem jő a ló csak említésbe sem. E korszak után nemsokára az éhség Canaánban kiütvén, Jakab Egyiptomba küldé fiait gabonát vásárolni; itt létetik a lót r­ó l­­­egel­őször említés; József ugyan­is atyját Canaánból Egyiptomba szekéren szállih­atá, mely elé lovak valának fogva. Ja­kob számos családja számára a gabonát sza­marakon hordatta haza. Az elősoroltak után valószínű, hogy kö­­rülbelől 1740-ik évben Kr. e. hozattak az első lovak Egyiptomba, de nemsokára annyira el­szaporodtak, hogy az egyiptomi seregnek te­temes részét lovasok képezék, s midőn az iz­raeliták Canaánba visszatértének, lovakat is vittek magukkal és azokat ott meghonositák. Józsue könyve második része azt mondja, hogy a canaániták Izrael ellen mentek „hány por­szem a tengerben annyi lóval és szekérrel.“ A lovak házalása és teherhordásra való használata korábbi az igavonásra való hasz- FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK­ ­. A borjazási lázról. 1. sz.

Next