Földmivelési Érdekeink, 1876 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1876-10-09 / 41. szám

154. szám Budapest, 1876. October 9. Harmadik évfolyam. 41. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDO-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A MAGYARORSZágii ÖSSZES LÓTEN­YÉSZBIZOTTSÁGOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. Eltitatytaink: Légrády Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Buda­pest, V. József­ tér 7. sz.) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként so­­ron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 кг. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Szá­zalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvé­reknek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzendök.­ ­" Tartalom. A fehérmegyei sárrétség öntözése. Gonda Béla. — Angolország lótenyésztése. VIII. Bornemissza Zol­tán. — Termelési kísérletek. VII. (Moksy-féle neme­sített búza.) Bartók János. Vili. (Indiai gram. Da­­versh-burgonya.) Razgha. IX. (Indiai gramm.) Biró Lajos. — Szőlőfürtök eltartása. (2 ábrával.) — A cselédtörvény kivitele tárgyában. — Cselédváltozás ügyében. Ébner Sándor. — Gazdasági tudósítások. (Szabolcs megye. Tolna megye. Békés megye. Nógrád­­megye. Hajdu megye. Hont megye.) — Szakegyletek működése. (A sopronmegyei gazd. egyesület. A he­vesmegyei gazdasági egyesület. Az országos magyar kerti ipar egyesület. A kecskemétvidéki gazdasági egyesület. A zalamegyei gazdasági egyesület.) — Személyi hírek. (+ Jurenák Pál.) — A ,,Borászati La­pok.“ — A „Falusi Gazda.“ — Bel- és külföld. (Erdei iparral foglalkozók Magyarországban. A ma­gyarországi szesztermelők. Városi csatornaürüléknek Poudrette-é feldolgozása. A nádorkert öntözése. Mar­hakivitel Olaszországba. Nemzetközi gazdasági kon­­gressus Parisban. Uj nemű lópatkók. A német gaz­dák vándorgyűlése. Bika-állomások. Vaj csomagoló anyag. Az állatkereskedésre vonatkozó szavatosság­ról. A rajnai borkirály pinczegazdasága.) — Közle­mények a budai vinezellér- és pinczemester-képezde laboratóriumából. .. Molnár István. — Szakirodalom. („Wochenblatt für Land- und Forstwirthschaft.“ ,Sport.“ Az osztrák-magyar monarchia vámpolitikája 1805-től kezdve napjainkig. „Der Volksgärtner.“) — Kertészet. (Uj felfutó növény.) — Kiállítások, verse­nyek, ülések, előadások határnapjai. — Szerkesztői üzenetek. — Nyílt tér. — Üzleti hirek. — Hirdetések. Előfizetési felhívás a „Földmivelési Érdekeink“ 1876. évi folyamára. Lapunk szives olvasóit felkérjük, hogy lapunknak körükben uj pártolókat szerezni szíveskedjenek. Lapunk jövőre is az eddigi irányban fog ha­ladni, és több mint százhetvenre menő munka­társai segítségével iparkodni fog a gazdaközönség r rokonszenvét továbbra is kiérdemelni. Légrády testvérek, Máday Izidor, mint kiadók, mint szerkesztő. Előfizetési Árak: 2 hóra 1 frt., 3 hóra 1 frt. 50 rer., 6 hóra 3 frt., egész évre 6 frt. A „Falusi GazdA "-val együtt: 3 hóra 2 frt., 6 hóra 4 frt. egész évre 8 frt. A fehérmegyei sárrétség öntözése.*) A fehér- és tolnamegyei sárrétség évek hosszú során át csupa mező láp, ingovány és mocsár volt, úgy hogy csak az itt-ott ki­emelkedő magaslatok adtak némi szénater­mést. A birtokosság belátván, mily nagy veszteséget szenved az által, hogy e nagy területet épenséggel nem képes értékesíteni, még 1820 körül elhatározta ennek lecsapolá­­sát s a nagy mű Beszédes József mér­nök terve szerint végre is hajtatott, így jött létre az u. n. N­á­d­o­r-csatorna, a mely egy­úttal több hegyi vizet is felfog, a­melyek egy­*) Szerző által egyidejűleg a „P. N.“-nak is megküldetett­ része a malomcsatorna táplálására szolgál, s csak az ezenfelül maradó víz vezettetik a Ná­dor-csatornába. A malomcsatorna 1—1,5 mé­terrel fekszik magasabban a Nádor-csatorná­nál, a­mely utóbbi a sárrétség legmélyebb vonalán fut végig. A lecsapolás ilyképen meglehetősen si­került, csakhogy most meg az lett a baj, a­mint az minden egyoldalú lecsapolás folytán természetszerűleg be szokott következni, hogy csak kissé száraz években meg a sárrétség épen a nedvesség hiánya miatt nem termett semmit, különösen pedig a közelében eső ma­gaslatok. A­míg ugyanis a sárrétség majdnem mindig víz alatt állott, az azt környező ma­gaslatokba, a talaj rendkívüli porhanyó vol­tánál fogva messze beszivárgott a víz s el­látta a növényzetet a szükséges nedvesség­gel; ezek tehát elég jó termést adtak. A­mint azonban a sárrétség le lett csapolva, ezektől a magaslatoktól elvonatott a viz s igy a szárazság következtében alig-alig adtak valami kis szénatermést. Sőt nagyon száraz években még maga az annak előtte mocsá­­ros, vizenyős sárrétség sem termett a nedves­ség hiánya folytán, úgy hogy az átlagos szé­natermést holdanként nem lehetett többre tenni x/4—V0 métermázsánál. A sárrétség ilyetén kiszáradása lassan­­kint az öntözés eszméjére fordítá az érdekelt birtokosság figyelmét, a­mi azonban csak hosszú idő múltával valósulhatott meg, a szerte divergáló érdekek s balfelfogások követ­keztében. Mitskey Imre mérnök ur, a ki egy időben a Nádor-csatorna társaságnál igazgató-mérnök volt, sokat buzgólkodott a sárrétség öntözése érdekében s 1863-ban ki is adott egy érdekes kis füzetet a sárrét­ség öntözéséről, a­mely sok életrevaló eszmét és hasznos tervet foglal magában. Nem lesz talán érdektelen a továbbiak kiegészítése vé­gett idéznem a következőket: „Az 1834-ik évi nagy szárazság alkalmul szolgált arra, hogy a sárréti birtokosság nagy része, a ki­aszott rétek öntözhetése végett a nádor-csa­­tornai társasághoz forduljon. Ez, akkori igaz­gató mérnökét Beszédes Józsefet utasítván e tárgyban; általa az 1835-ik évben tartott társasági nagygyűlésre egy igen általános terv- és költségvetési vázolat adatott.“ „E szerint, a sárrét keleti szélén, Sz.­­Fehérvártól egész Agárdig (Tolna megyében) egy újabb rendszeres csatornát javall ásatni, mely minden befolyásokat felfogván, a mel­lékes sárrétek „szürenkedve“ (csörgedeztető) öntözésére vizet szolgáltatna. A száritó csa­tornától nyugat felé levő rétekre a malom csatornából eresztetnék öntöző víz, meghatá­rozott időkben, és kiszabott méretű és apróbb csöveken, Ladánytól Egresig, alább pedig ugyan a malomcsatorna vize fogatnék fel re­kesztő deszkázattal, és a két csatorna közt egész Agárdig vezettetnék.“ „Szinte három esztendeig tartó élénk, gyakran ingerült vitatások tárgya volt e ter­vezet. A társaság fehérmegyei tagjai megye­hatóság útján is nyilatkoztak, egyenként, el­lene vagy mellette. Végre az ellenzék lett győztes........................“ Ezután még 1857-ik évben foglalkozott az öntözés ügyével a ná­­dor-csatornai társaság. Akkor igazgató-mér­nök Halász Gáspár úr egy nagyobbszerű­ ter­vet adott be, melynek költsége 300 ezer ezüst forintra tétetett, azonban Stocken, po­rosz mérnök, ki e tárgyban szintén véleményt adott, egy millió forintra tette az általános csatornázás költségét. Lényeges különbség a Beszédes-féle és ezen terv között az, hogy leginkább ősz­szel, télen és tavaszszal korán tartja az öntözést lehetőnek sőt okszerűnek, s így nem csörgedeztetés, hanem inkább árasztás és áztatás útján. A társaság e terv kivételét sem fogad­hatta el, hanem körében keletkezendő öntö­zési vállalatoknak — egyesek vagy kisebb társulatok által, — a­mennyiben a csatornák sérelme nélkül létesíthetők lennének, minden telhető gyámolítást ajánlott. Ezen megállapodás alapján a fehérme­gyei sárréti birtokosság elhatározta egy ön­töző társaság létesítését, a­mely 1863. októ­ber 6-án engedélyeztetett a Nádor-csatorna társaság által, a következő feltételek mellett: 1. Az öntöző társaság által saját költ­ségén felállítandó zugókra nézve kimondatott, hogy azok küszöbfája az 1829-diki nagygyűlés által megállapított fenékmélységre helyeztes­sék, vagy a hol most a csatorna mélyebb, még lejebb. 2. E végett, valamint a viz felnyoma­­tási magasság végett két fixpont tűzetik ki a csatorna két partján. 3. A viz felnyomatása akként fog meg­határoztatok hogy az se a szomszédos birto­kosoknak, se a csatornának kárára ne legyen. 4. A zugók belső nyílása a Galya vizé­nek befolyásán felül 10—12' (3,16—3,80 m.), a főcsatornán pedig azon alul 20—25' (6,32— 7,60 m.) legyen. 5. A zugók szerkezetére nézve megál­­lapíttatott, hogy a) a fej vagy küszöb alá válás czölö­­pök vagy pallók tétessenek ; b) ezek az oldalba 11 2 ölnyire kinyúj­­tassanak; c) a mellezet 1 öl hosszú, a falazat leg­alább 2 öl hosszú legyen; d) a zugó oldalai és szárnyai téglából vagy kőből rakandók, hydraulikus vako­lattal ; e) a rekesztő deszkákat tartó szélső oszlopok a falba vaskapcsokkal erősittetnek. A zugó belvilágosságára 4 tábla javaltatik, úgy hogy a középső oszlop kiverése után középen legalább 2 öl tiszta nyilás marad-

Next