Földmivelési Érdekeink, 1881 (9. évfolyam, 6-52. szám)
1881-05-23 / 21. szám
220. szám. Budapest, 1881. május 23. Kilenczedik évfolyam 21. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. II_____________ magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek orsz. segély- és nyugdijegyesületének" HIVATALOS KÖZLÖNYE. ___________________Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn.__________ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Wágner László czim alatt, Budapest, Erzsébet tér 19-ik sz. küldendők. Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr A „Falusi trazilá“-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, borraöntve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. sz.) czimzendők. Felelős szerkesztő: Wágner László, MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, Mr. József mMegyetemen a mező- és erdőgazdaságtan nyilv. rendes tanára. Tartalom, Budapesten, 1881. május 21-én. — Lónyay Gábor barátomhoz!— A gazdasági hitelügy redézése. — A közraktári intézményről. — Gazdasági levelek. —Pár szó J. Hauer Géza ur gazdatisztjeinkről irtott soraihoz. — Gazdasági tudósítás. — Budapesti lóvásár. — Kiállítási ügyek. — Vetések állása. — Hivatalos közlemények. — Tudósítások az ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. — Vidéki tudósítás. — Különfélék. — Személyi hrek. — Nyiklér. — Hirdetések. Budapesten, 1881. május 21-én. Korizmics László, közgazdasági érdekeink veterán előharczosának nagyérdekű czikksorozata lapunk mai számában véget ért. A XVIII. egyszersmind befejező levelet alant adjuk. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal lapunk tisztelt olvasóinak figyelmét újból ezen nagy fontosságú dolgozatra felhívni, mely — mint örömmel értesülünk — külön lenyomatban is meg fog jelenni. Korizmiics László gazdasági jólétünk, haladásunk úgyszólván alapkövét helyezteel, rakta le ezen Lónyay Gáborhoz intézett nyílt leveleivel. Olvassuk, tanulmányozzuk ezen leveleket, sok nagy és új eszmét találunk azokban. Ne resteljünk tanulni ott, hol lehet, hol kell. Bízvást kimondhatjuk, hogy bizony reánk fér. Ragadjuk meg az alkalmat: reflektáljunk gazdasági viszonyaink felett, úgy mint Korizmics ezt teszi ezen czikksorozatában, mely méltó párja az 1867ben megjelent „gazdasági levelek“, 1871-ben „levelek a sző 11 öböl“, 1874-ben megjelent ,,utképek és jegyzetek 1851-ből“ és az 1877-ben megjelent „tanulmányok és reflexiók az osztrák-magyar monarchia ki- és beviteli forgalmát, illetőleg 1851— 1874“ czimű, mondhatjuk monumentális dolgozatainak. Ezen dolgozatoknak minden okszerű gazda könyvtárában meg kell lennie, hasonlóképen mint a legújabban különlenyomatban is megjelenendő 18 levélnek. Hiszen ezek oly dolgozatok, amelyeket többször is el kell olvasnunk, de azt szívesen meg is teszszük: merítünk, tanulunk belőlük, de pozitív nyereségre is számíthatunk, ha az olvasottakat a gyakorlatban alkalmazzuk. Amidőn végül a nagytisztelt szerzőnek kiváló köszönetünket fejezzük ki azon szíves engedélyéért, hogy ezen nagy horderejű nyílt leveleit lapunkban is szószerint közölhettük, kívánjuk, hogy hazánk ezen fáradhatlan és lankadatlan út Lónyay Gábor barátomhoz! XVIII. Kedves barátom ! Hozzád intézett leveleimet ezúttal be akarom fejezni, nem azért, mintha mindent, amire szándékom volt kiterjedzkedni, elmondottam volna, hanem azért, mert jelenleg sokféle teendők által elfoglaltatva, látom és érzem, hogy ahhoz, amit még mondani kívántam, időm nincs. Majd talán máskor, nem tudom, mikor vehetem föl ismét tárgyunkra nézve az elejtett fonalat. Ha sikerült közlött leveleim által érdeklődésedet újból felkelteni gazdasági állapotaink iránt, úgy a levelek egyik czélja eléretett, ha továbbá sikerült volna gazdaközönségünk egy részét legalább cselekvésre és kitartásra buzdítani, és gazdasági életünk fundamentális részét illetőleg hitük és meggyőződésükben szilárdabbakká tenni, úgy a levelek második czélja is némileg szintén teljesedésbe ment. És habár a helyzet, melyet rajzoltam, gazdasági életünkre nézve tagadatlanul igen komoly és súlyos, én mindazonáltal nem csüggedek jobb reményeimben és erősen hiszem, hogy a nagy bajokat és akadályokat, melyek gazdasági termelésünket illetőleg oly számos irányban mutatkoznak, elvégre ernyedetlen munka, szorgalom, értelmiség s takarékosság által mégis enyhíteni, sőt tán legyőzni is fogjuk, előbb vagy utóbb, a szerint, amint a hivatott tényezők kötelességeiket teljesítendik. A nehéz állapotból való kibontakozásra teljesíteni kell mindenkinek feladatát, és én elsősorban a súlyt az egyéni tevékenységre, s másodikban az erők szövetkezésére, s harmadikban a törvényhozási és kormányt megfelelő intézkedésekre helyezem. Ha e hármas irányban kifejtetik a kívánt munkásság, úgy a gazdasági állapotunk javulása gyorsabban, ha pedig nem történnek meg az érintett tényezők részéről a szükséges intézkedések, úgy csak későn vagy meglehetőpen nem jutunk el az előttünk lebegő czélhoz, azaz gazdasági életünk felvirágoztatásához. És ez érdemben örömmel jelentem ki, hogy biztató jelek mutatkoznak szemeim előtt mind a három irányban. Gazdáink egyéni tevékenysége újra fokozott mértékben vett lendületet; egyesületi tevékenységünk is úgy látszik újra fölébredt és a politika többé nem azon egyetlen mozdító erő, mely kizáró hatást gyakorolna és végül kormányunk s törvényhozási tevékenységünk is sokkal nagyobb mérvben foglalkozik már gazdasági állapotaink javításával, mint azelőtt. Mindezek zálogai a jobb jövőnek, mely, ha ezen munkálkodás tartós marad, ami felett most már kételkednünk nem szabad, be is fog következni bizonyosan. Hogy gazdáink nagy mérvben felébredt érdeklődése gazdasági állapotaink sorsa iránt, ma már tény, azt félreismerhetlenül láttuk a Fehérváron volt kiállítás és tanácskozásokból ; látjuk a nem rég megalakult Gazdakör tevékenységéből, s látjuk elvégre az országos gazdasági egyesületnek nagyfontosságú és szakadatlan munkálkodásából, melyet tanúsított a legközelebb megtartott enquête-tanácskozások által, s tanusit folyvást azóta is minden alkalommal, és most pár nap előt a kebelében összesereglett gazdasági egyesületek szövetkezésével. Mindezen jóra való erőkifejtés hogyne hozná meg idővel áldásos gyümölcseit?! Meg fogja hozni bizonyosan, csak tartsuk fel minden időre a szent tüzet, s ne engedjük azt többé elaludni. Sorsunk azon arányban és mértékben fog folyvást előbbre haladni, amelyben sikerül nekünk emelni és terjeszteni a gazdasági szakismereteket, s ennek segélyével jobban és jobban berendezni gazdaságainkat, azaz jobb arányba hozni rajtuk a gabonatermelést, a takarmánytermelés- és állattenyésztéssel, s mindezek fontán olcsóbbá tenni minden irányban termelésünket. Versenyképessé az annyi oldalról mutatkozó concurrentiával szemben, csak az olcsó termelés tehet bennünket, ez pedig csak teljesen felszerelt gazdálkodás mellett érhető el. Tudom, hogy e tétel igazsága felett ma még sokan kételkednek, de tudom azt is hogy e kételynek megállható alapja nincs, és hogy az azon perczben szétoszlik, amel bennünket igazán számító gazdákká tesz. Mig a gazdák legnagyobb része nem tudja magának megmondani, hogy neki mibe kerül például az egy mérő búza vagy akármely növényi és állati termelvényének egysége, addig azt sem tudhatja, hogy veszteség vagy nyereséggel dolgozik-e ? Nem lehet tehát eléggé ajánlanunk gazdáinknak az alapos számítást. Biztosan tájékozó világot csak ez vet mindenki helyzetére. Az olcsó termelésre való törekvésen túl mindenképen iparkodni kell az olcsó szállításra is, mert ha ezzel nem bírunk, igen könnyen megesik, hogy amit a termelésnél nyertünk, azt a drága szállítás emészti meg, és itt, kedves barátom, önként ebbem tolakodik a vízi szállítás nagy fontossága, mi hazánkban, fájdalom, mindeddig oly csekély tényleges felkarolásra talált. Amerikának versenye főleg ezen tényezőn alapszik. Gondoljunk tehát ezentúl mi is a vízi utakra, a csatornákra mindenütt, ahol csak lehet és gazdasági terményeink kiviteli hatalma minden lépésnyi vizinttal öregbedni fog s ápoljuk különösen azon irányonkat viziutok dolgában, melyek bennünket a tengerre vihetnek. Ha nyomatékkal akarunk szólani azon folyvást sulyosbuló akadályok ellen, melyek újabb időben Németország részéről terményeinkre nézve mindinkább emelkednek, tegyük lehetővé a kivitelt víziutakon a tenger felé és a jelzett nehézségek önként le fognak lohadni. Jörőjét az ég áldja meg egészséggel és erővel, hogy serény munkásságát a hazának és a közjónak még hosszú évek során szentelhesse.