Földmivelési Érdekeink, 1881 (9. évfolyam, 6-52. szám)

1881-05-23 / 21. szám

220. szám. Budapest, 1881. május 23. Kilenczedik évfolyam 21. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. II_____________ magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek orsz. segély- és nyugdijegyesületének" HIVATALOS KÖZLÖNYE. ___________________Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn.__________ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Wágner László czim alatt, Budapest, Erzsébet­ tér 19-ik sz. küldendők. Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr A „Falusi trazilá“-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, borraöntve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. sz.) czimzendők. Felelős szerkesztő: Wágner László, MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, Mr. József mMegyetemen a mező- és erdő­­gazdaságtan nyilv. rendes tanára. Tartalom, Budapesten, 1881. május 21-én. — Lónyay Gábor ba­­rát­omhoz!­— A gazdasági hitelügy re­dézése. — A közraktári intézményről. — Gazdasági levelek. —Pár szó J. Hauer Géza ur gazdatisztjeinkről irtott soraihoz. — Gazdasági tudósítás. — Budapesti lóvásár. — Kiállí­tási ügyek. — Vetések állása. — Hivatalos közlemé­nyek. — Tudósítások az ipar-, kereskedelem- és for­galom köréből. — Vidéki tudósítás. — Különfélék. — Személyi h­rek. — Nyik­lér. — Hirdetések. Budapesten, 1881. május 21-én. Korizmics László, közgazda­­sági érdekeink veterán előharczosának nagyérdekű­ czikksorozata lapunk mai számában véget ért. A XVIII. egyszers­mind befejező levelet alant adjuk. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal lapunk tisztelt olvasóinak figyelmét újból ezen nagy fontosságú dolgozatra felhívni, mely — mint örömmel értesülünk — külön lenyomatban is meg fog jelenni. Koriz­­miics László gazdasági jólétünk, hala­dásunk úgyszólván alapkövét helyezte­­el, rakta le ezen Lónyay Gáborhoz in­tézett nyílt leveleivel. Olvassuk, tanul­mányozzuk ezen leveleket, sok nagy és új eszmét találunk azokban. Ne resteljünk tanulni ott, hol lehet, hol kell. Bízvást kimondhatjuk, hogy bi­zony reánk fér. Ragadjuk meg az al­kalmat: reflektáljunk gazdasági viszo­nyaink felett, úgy mint Korizmics ezt teszi ezen czikksorozatában, mely méltó párja az 1867ben megjelent „gazda­sági levelek“, 1871-ben „levelek a sző 11 öböl“, 1874-ben megjelent ,,ut­­képek és jegyzetek 1851-ből“ és az 1877-ben megjelent „tanulmányok és reflexiók az osztrák-magyar monarchia ki- és beviteli forgalmát, illetőleg 1851— 1874“ czimű­, mondhatjuk monumentális dolgozatainak. Ezen dolgozatoknak min­den okszerű gazda könyvtárában meg kell lennie, h­asonlóképen mint a leg­újabban kü­lönlenyomatban is megjele­nendő 18 levélnek. Hiszen ezek oly dolgozatok, a­melyeket többször is el kell olvasnunk, de azt szívesen meg is teszszü­k: merítünk, tanulunk belőlük, de pozitív nyereségre is számíth­atunk, ha az olvasottakat a gyakorlatban al­kalmazzuk. A­midőn végül a nagytisztelt szer­zőnek kiváló köszönetünket fejezzük ki azon szíves engedélyéért, hogy ezen nagy horderejű nyílt leveleit lapunkban is szó­­szerint közölhettük, kívánjuk, hogy ha­zánk ezen fáradhatlan és lankadatlan út­ Lónyay Gábor barátomhoz! XVIII. Kedves barátom ! Hozzád intézett leve­leimet ezúttal be akarom fejezni, nem azért, mintha mindent, a­mire szándékom volt kiter­­jedzkedni, elmondottam volna, hanem azért, mert jelenleg sokféle teendők által elfoglal­tatva, látom és érzem, hogy ahhoz, a­mit még mondani kívántam, időm nincs. Majd ta­lán máskor, nem tudom, mikor vehetem föl ismét tárgyunkra nézve az elejtett fonalat. Ha sikerült közlött leveleim által érdek­lődésedet újból felkelteni gazdasági állapota­ink iránt, úgy a levelek egyik czélja elére­tett,­­ ha továbbá sikerült volna gazdakö­zönségünk egy részét legalább cselekvésre és kitartásra buzdítani, és gazdasági életünk fundamentális részét illetőleg hitük­ és meg­győződésükben szilárdabbakká tenni, úgy a levelek második czélja is némileg szintén tel­jesedésbe ment. És habár a helyzet, melyet rajzoltam, gazdasági életünkre nézve tagad­atlanul igen komoly és súlyos, én mindazonáltal nem csüg­gedek jobb reményeimben és erősen hiszem, hogy a nagy bajokat és akadályokat, melyek gazdasági termelésünket illetőleg oly számos irányban mutatkoznak, elvégre ernyedetlen munka, szorgalom, értelmiség s takarékosság által mégis enyhíteni, sőt tán legyőzni is fog­juk, előbb vagy utóbb, a szerint, a­mint a hivatott tényezők kötelességeiket teljesítendik. A nehéz állapotból való kibontakozásra teljesíteni kell mindenkinek feladatát, és én első­sorban a súlyt az egyéni tevékenységre, s másodikban az erők szövetkezésére, s har­madikban a törvényhozási és kormányt meg­felelő intézkedésekre helyezem. Ha e hármas irányban kifejtetik a kí­vánt munkásság, úgy a gazdasági állapotunk ja­vulása gyorsabban, ha pedig nem történnek meg az érintett tényezők részéről a szükséges intézkedések, úgy csak későn vagy meglehet­őpen nem jutunk el az előttünk lebegő czél­hoz, azaz gazdasági életünk felvirágoztatá­sához. És ez érdemben örömmel jelentem ki, hogy biztató jelek mutatkoznak szemeim előtt mind a három irányban. Gazdáink egyéni tevékenysége újra fo­kozott mértékben vett lendületet; egyesületi tevékenységünk is úgy látszik újra fölébredt és a politika többé nem azon egyetlen mozdító erő, mely kizáró hatást gyakorolna és végül kormányunk s törvényhozási tevékenységünk is sokkal nagyobb mérvben foglalkozik már gazdasági állapotaink javításával, mint azelőtt. Mindezek zálogai a jobb jövőnek, mely, ha ezen munkálkodás tartós marad, a­mi fe­lett most már kételkednünk nem szabad, be is fog következni bizonyosan. Hogy gazdáink nagy mérvben felébredt érdeklődése gazdasági állapotaink sorsa iránt, ma már tény, azt félreismerhetlenül láttuk a Fehérváron volt kiállítás és tanácskozások­ból ; látjuk a nem rég megalakult Gazda­kör tevékenységéből, s látjuk elvégre az országos gazdasági egyesületnek nagyfontosságú és sza­kadatlan munkálkodásából, melyet tanúsított a legközelebb megtartott enquête-tanácskozá­­sok által, s tanusit folyvást azóta is minden alkalommal, és most pár nap elő­t a kebelé­ben összesereglett gazdasági egyesületek szö­vetkezésével. Mindezen jóra való erőkifejtés hogyne hozná meg idővel áldásos gyümölcseit?! Meg fogja hozni bizonyosan, csak tartsuk fel min­den időre a szent tüzet, s ne engedjük azt többé elaludni. Sorsunk azon arányban és mértékben fog folyvást előbbre haladni, a­melyben sike­rül nekünk emelni és terjeszteni a gazdasági szakismereteket, s ennek segélyével jobban és jobban berendezni gazdaságainkat, azaz jobb arányba hozni rajtuk a gabonatermelést, a takarmánytermelés- és állattenyésztéssel, s mindezek fo­ntán olcsóbbá tenni minden irány­ban termelésünket. Versenyképessé az annyi oldalról mu­tatkozó concurrentiával szemben, csak az ol­csó termelés tehet bennünket, ez pedig csak teljesen felszerelt gazdálkodás mellett érhető el. Tudom, hogy e tétel igazsága felett ma még sokan kételkednek, de tudom azt is hogy e kételynek megállható alapja nincs, és hogy az azon perczben szétoszlik, a­mel bennünket igazán számító gazdákká tesz. Mig a gazdák legnagyobb része nem tudja magá­­nak megmondani, hogy neki mibe kerül pél­­dául az egy mérő búza vagy akármely növé­­nyi és állati termelvényének egysége, addig­ azt sem tudhatja, hogy veszteség vagy nye­reséggel dolgozik-e ? Nem lehet tehát eléggé ajánlanunk gazdáinknak az alapos számítást. Biztosan tájékozó világot csak ez vet mindenki helyzetére. Az olcsó termelésre való törekvésen túl mindenképen iparkodni kell az olcsó szállításra is, mert ha ezzel nem bírunk, igen könnyen megesik, hogy a­mit a termelésnél nyertünk, azt a drága szállítás emészti meg, és itt, ked­ves barátom, önként eb­bem tolakodik a vízi szállítás nagy fontossága, mi hazánkban, fájdalom, mindeddig oly csekély tényleges felkarolásra talált. Amerikának versenye főleg ezen tényezőn alapszik. Gondoljunk tehát ezentúl mi is a vízi utakra, a csatornákra mindenütt, a­hol csak lehet és gazdasági terményeink kiviteli ha­talma minden lépésnyi vizinttal öregbedni fog s ápoljuk különösen azon irányonkat viziutok dolgában, melyek bennünket a tengerre vihet­nek. Ha nyomatékkal akarunk szólani azon folyvást sulyosbuló akadályok ellen, melyek újabb időben Németország részéről termé­nyeinkre nézve mindinkább emelkednek, te­gyük lehetővé a kivitelt víziutakon a tenger felé és a jelzett nehézségek önként le fog­nak lohadni. Jörőjét az ég áldja meg egészséggel és erővel, hogy serény munkásságát a hazának és a közjónak még hosszú évek során szentelhesse.

Next