Földmívelő, 1968 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1968-09-16 / 18. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) termelő üzemek termelési te­vékenységében már nincs je­lentősége. El kell dönteni, hogy ezt a gépparkot egy-két éven belül az állami gépjaví­tó szervezeten belül felszá­moljuk-e, vagy pedig népgaz­dasági biztonsági kapacitás­ként megtartjuk. Ha a gépe­ket meg kell tartani, de azo­kat a tsz-ek igénybe nem ve­szik, a jelentkező költségeket a költségvetés útján kell ren­dezni. Megemlítendő, hogy ezeknek a kérdéseknek a ren­dezetlensége miatt a szerve­zet 25 millió forintot fizetett rá a gépi munkákra. A fenti kérdéseket mielőbb tisztázni kell, mert ez szük­séges a szervezet tevékenysé­gének érdemi megítéléséhez. Továbbiak­ban szó volt ar­ról, a szakszervezeti szervek és a vállalati vezetés szoros együttműködésben alakítsa és formálja szervezetünkön be­lül a munkakörülményeket, a lehetőségekhez képest gyor­sítsa a szociális, kommunális létesítmények megvalósítását, segítse elő a korszerűbb bére­zési rendszerek és eljárások bevezetésével a munka terme­lékenységének fokozását és ezzel a 44 órás munkahétre való áttérés feltételeinek meg­teremtését. Indokoltnak tartjuk, hogy javuljon és szélesedjék szer­vezetünkön belül a szocialista munkaverseny-mozgalom, mind több brigád, üzemrész, üzem nyerje el a szocialista címet. A szakszervezeti szervek tevékenységéről Az elnökség szükségesnek tartja, hogy — a Gépjavító Tröszt vezérigazgatójának szó­beli jelentése mellett — írás­ban beszámoljon a központi vezetőségnek a Tröszthöz tar­tozó vállalatok és üzemek szakszervezeti szervei irányító mimikájának néhány legfonto­sabb kérdéséről. A Gépjavító Tröszt és vál­lalatai — az új gazdasági me­chanizmus bevezetésével egy­­időben , 1968. január 1-vel alakultak meg. Ez év első ne­gyedévében választották meg a vállalati szakszervezeti taná­csokat és azok szakszervezeti bizottságait. A vállalatokhoz tartozó gépjavító üzemek szó­it az átszervezés szervezetileg nem érintette és helyükön ma­radtak a bizalmiak is. A mozgalmi tapasztalatokkal rendelkező tiszk-k eredménye­sen segítették — az átszervezés végrehajtásában, a kezdeti problémáit megoldásában — az új gazdasági vezető szerveket. Az üzemi pártszervezetekkel közösen végzett nevelő, felvi­lágosító munkával felkészítet­ték a dolgozókat az átszerve­zésre. Eredményesen közre­működtek az egyes helyeken jelentkező bizonytalanság el­oszlatásában, a személyi ellen­tétek és sérelmek megoldásá­ban, továbbá a vállalati szak­­szervezeti tanácsok­ létrehozá­sában. Ezáltal jelentősen hoz­zájárultak ahhoz is, hogy az újonnan választott vszt és vszb személyi összetétele megfelel a követelményeknek. Biztosítottnak látjuk, hogy az új gépjavító vállalatok üzemei és dolgozói méltó folytatói lesznek a 20 éve létrehozott gépállomások legjobb hagyo­mányainak és új feladatkörük­be is tovább fejlesztik azokat az eredményeket, amelyekkel hozzájárultak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, a dolgozó parasztság társadalmi és gazdasági felemelkedéséhez, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához, a falusi la­kosság kulturális és politikai fejlődéséhez. II A szakszervezeti tanácsok­nak és szb-iknek a megválasz­tásuk és az új gazdasági me­­chan­izmus bevezetése, a válla­lati átszervezés óta eltelt rö­vid időszak alatt kifejtett te­vékenységük tapasztalatai csa­k az általános tendenciák érté­kelését teszik lehetővé — an­nál is inkább, mert az új vál­lalatok termelő és egyéb gaz­dasági tevékenysége jelenleg is az utólagos igazítások­, a profit­rendezés, a jobb üzemszerve­zési formák keresésének moz­gó helyzetében vannak. A vállalati szakszervezeti ta­nácsok eddigi kezdeti tevé­kenysége általában megfelel a mozgalmi élet, az érdekképvi­seleti elvek és az új gazdasági mechanizmus objektív követel­ményeinek. A szakszervezeti jog- és ha­táskör és a vállalatok műkö­dési szabályzata — a vállalatok többségénél —, egymással cél­szerű összhangban van és meg­felel az új gazdasági mechaniz­musban a vállalatokra háruló feladatok jellegének s előse­gíti e feladatok végrehajtását. A gazdasági vezetők és a vá­lasztott szakszervezeti szervek többségének kapcsolataira az elvi együttműködésre irányuló törekvés, a kölcsönös tisztelet, segítőkészség és felelősségérzet jellemző. Ez érvényes a sze­mélyi kapcsolatokra is. A vszt-k és a vszb-k jelen­legi gyakorlati tevékenysége az új körülmények között vál­tozó formában jelentkező sok­­oldalú és összetett feladatok felmérésére, a gazdasági fel­adatok megismerésére, a gaz­­­­dasági vezetés munkájának se­gítésére irányul. Különösen nagy gondot for­dítanak — az üzemi dolgozók állásfoglalásait, reális igényeit figyelembe véve — az össztár­sadalmi, a vállalati és az egyé­ni érdekek összhangjának meg­teremtésére; habár ezt még nem minden esetben, sikerült elárulok. A helyes törekvések első kézzelfogható eredményei a kollektív szerződések kidol­gozásában fejeződtek ki. A kollektív szerződések többségében helyesen érvé­nyesülnek a szakszervezet jo­gai és hatáskörébe tartozó ten­nivalók, bár ez sok helyen az­zal a hibával párosul, hogy a meglevő jogszabályokon túl­menően a kollektív szerződés­ben is szabályozták a szakszer­vezeti szervek jogkörét. Je­lenleg a tapasztalatok össze­gyűjtésével készülnek az új kollektív szerződés megalko­tására. A kolle­t­ív szerződések egy részében — az átszervezés okozta kezdeti bizonytalanság következtében — tapasztalható bizonyos, de nem túl erős cent­ralizmusra való törekvés, amely egyes kérdésekben az üzemek gazdasági és mozgalmi önállóságát érinti. Szakszer­vezeti vonalon ez abban feje­ződik ki, hogy a tanács stb. tárgyal több helyen olyan kér­déseket is, amit az üzemi seb­nek kellene (például gépjavító egységeknél a melegvíz-bizto­sítás, szociális létesítmények megbecsülése stb.). A vállala­tok többségében ezt már menet közben felismerték és megtet­ték a szükséges helyesbítő in­tézkedéseket, illetve az új kol­lektív szerződés kidolgozásánál szándékoznak az üzemi önálló­ság növelésével kiküszöbölni ezeket a hiányosságokat. A szocialista munkaverseny szervezéséne­k feladatait rög­zítő 1031-as MTI SZOT-hatá­­rozatot minden alapszervezet­­ben és sza­kszervezeti vezető­szervben ismertették. A meg­változott új szervezeti felépí­tésnek és gazdasági feladatok­nál­ jobban megfelelő verseny­szervezési formák, és módsze­rek azonban még nem alakul­tak­ ki. A gazdasági vezetők és tisztségviselők egy része még ragaszkodik a régi sablonos felajánlási és túlteljesítési for­mákhoz, nem a dolgozókkal közösen készített tervek célki­tűzéseinek teljesítésére szer­vezik és mozgósítják a dolgo­zókat. A vállalatok, üzemek gazda­sági és mozgalmi vezetői fog­lalkoznak a munk­aidő-csök­­kentés feltételeivel, megterem­tésével. A budapesti vállalat­nál már január 1-től, a hódme­zővásárhelyinél pedig augusz­tus 1-től bevezették a csökken­tett munkaidőt. A kezdeti ta­pasztalatok pozitívak. A ter­melékenység és a technikai be­rendezések kihasználása növe­kedett, a munkafegyelem meg­szilárdult A keresetek általá­ban nem csökkentek, sőt né­mileg javultak is. A szakszervezeti tisztségvise­lők azonban még nem elég eredményesen tudatosítják a dolgozókkal, hogy a munkaidő csökkentésének, az üzemi élet- és munkakörülmények, a kere­setek javításának anyagi elő­feltételeit maguknak a dolgo­zóknak kell a jobb munkával megteremteniük. A vszt-k és a vszb-k a leg­fontosabb konkrét érdekvédel­mi, szociálpolitikai, nevelési és termelést segítő feladatokat, a vezető irányító tevékenysé­get tartalmazó éves program- és féléves munkaterv alapján dolgoznak, ami az oszb-k munkaterveihez is alapul szol­gál. A munkaprogram egyre inkább a nagy tömegeket érin­tő, döntő kérdések megoldásá­ra irányítja a szakszervezeti szervek figyelmét és tevékeny­ségét (például: kollektív szer­ződések végrehajtási tapaszta­latai, a beruházásokból a szo­ciális létesítmények biztosítása, a dolgozók alkotó kezdemé­nyezőkészségének, mint az intenzív tartalékok­ feltárásá­nak serkentése stb.). A vszb-k által általában ha­vonta tartott üléseken egyre több helyen foglalkoznak az üszb-k helyes irányításával, ellenőrzésének, segítésének módozataival. Mindemellett még nem rendelkeznek kifor­rott munkamódszerekkel a ve­zető, irányító tevékenység gya­korlásában, ezért az üszb irá­nyítása a legtöbb helyen még nem elég hatékony. Az üzemi szb-k többsége is tartalmilag elfogadható és a vszt által is jóváhagyott önál­ló munkatervvel rendelkezik, amely megfelelő kereteket szab a szervező, nevelő, irányító munkájánál­. Előfordulnak azonban még átfedések az vszb és a vszb munkatervei­ben. Az alapszervezeti TT és a munkabizottságok az üzemek többségében eredményesen dolgoznak. Az állomási mun­kaügyi döntőbizottságok egyre hatásosabban segítik a törvé­nyesség betartását. Ugyanak­kor a társadalmi bíróságok rendszeres foglalkoztatásával az üzemnek egy részében, ke­veset törödnek, így nem tud megfelelően érvényesülni sze­repük a társadalmi tulajdon védelmében és a dolgozók ne­velésében. K­i. A vszt vállalati szintű átfo­gó hatáskörének biztosítása mellett célszerűnek bizonyult az üzemi alapszervezetek és sza-k­szervezeti, pénzügyi és mozgalmi önállóságának meg­hagyása a vállalati átszervezés után is. Ezáltal nagyobb lehe­tőséget biztosítottak az üzemi és a szakszervezeti demokrácia, a dolgozók állásfoglalásai, ja­vaslatai, a taggyűlések feladat­­meghatározó, ellenőrző szere­pe érvényesülésének és az oszb vezető, irányító tevékeny­sége hatékonyságának. Ez az önállóság megfelel a vállalat jelenlegi felépítésének is. ti FÖLDMÍVELŐ Az üzemi szb-k közel két­­évtizedes szervezési és moz­galmi tapasztalatokkal rendel­keznek. A tapasztalatok az alapszervi önállóság széles kö­rű biztosításával érvényesül­hetnek legeredményesebben. Az üzemi önállóság továbbfej­lesztésének minden reális fel­tétele megvan. Ezt a szakszer­vezeti szervek többsége is egy­re inkább felismeri. (Pl. a csökkentett munkaidő, az üdü­lési hozzájárulás, a munkás­­szállítás, a termelékenység emelésének, a munk­averseny és a szocialista brigáttmozga­­lom szervezésének stb. kérdé­seiben.). A szervezeti élet, a mozgal­mi tevékenység mechanizmu­sa biztosítja a tagság részvéte­lének a lehetőségét a vezető szervei­ irányító munkájában, az állásfoglalások és a dönté­sek meghozatalában, az szb-k ellenőrzésében. Az üzemek többségében megvan a tényle­ges lehetősége a szakszervezeti, az üzemi demokrácia érvénye­sülésének és további fejlődésé­nek. Az üzemi szb-k taggyűlési beszámolói — többségükben — a „praktikus” munkán kí­vül a határozatok végrehajtá­sáról, az állásfoglalásokról és­ a döntések sorsáról, is számot adnak. Vannak azonban még olyan tiszk-k is, amelyek csak a „praktikus” (segélyezés, tag­­szervezési, tagdíjfizetési) mun­káról számolnak be a taggyű­lésen. Nem terjesztik a taggyű­lés elé mindazokat a kérdése­ket, amelyek a tagság állásfog­lalását, egyetértését, vélemé­nyét igényelné. A bizalmiak túlnyomó több­sége — a termelésben is jól helytálló, többéves mozgalmi tapasztalattal és funkciójukhoz mérten — megfelelő politikai f­ekészültséggel és tekintéllyel rendelkeznek. Egyre több azoknak a bizalmiaknak a szá­ma, akik határozottan és kö­­vetk­ezetesen kiállnak a dolgo­zók mellett a jogos érdekkép­viseleti ügyekben. Az oszb-k többsége egyre rendszereseb­ben irányítja és ellenőrzi, se­gíti a bizalmiak tevékenységét. Vannak még azonban olyan alapszervek is, ahol nem biz­tosítják a bizalmiak folyama­tos munkájának irányítását. A szakszervezeti csoportok gyűléseit az alapszervi taggyű­lések előtt az üzemek többsé­gében megtartják és a tagság tájékoztatására, a taggyűlések előkészítésére is felhasználják­. A MEDOSZ XXII. kongresz­szus határozatát minden üzem­ben, taggyűlésen és szakszer­vezeti csopor­tértekezleten is­mertették a múlt év IV. ne­gyedévben és ez év I. negyed­évében. Ez az egyszeri kam­pányszerű ismertetés azonban nem biztosította a határozat mélyebb értelmezését , lé­nyegének megfelelő tudatosí­tását. Ezért továbbra is foglal­kozni kell értelmeztet­ésével A Munka Törvénykönyve és vég­rehajtási utasításának ismer­tetésére is nagyobb gondot kell fordítani. Egyes üzemeknél átmeneti rendeléshiány is jelentkezik. Ez, és a célszerű fel­szerszám­o­­zottság, a folyamatos anyag­ellátás hiánya — valamint a szolgáltató munka jellegéből is eredő kis széria-nagyságok — együttesen akadályozzák a termelő kapacitás kihasználá­sát, a nyereséges gazdálkodás­ra való törekvést. Mindezek az adott üzemek dolgozóinak han­gulatára és a munkaerő stabi­litására is negatív hatást gya­korolnak, csakúgy, mint a környező tsz-ek és ipari üze­mek jobb bérezési lehetőségek­ben megnyilvánuló munkaerő elszívó hatása. A MEDOSZ központi vezető­sége (!)CS. szeptember 12-i ülé­sén megtárgyalta és elfogadta a gépjavító állomások helyze­téről és továbbfejlesztéséről, valamint a tröszt vállalatainál működő szakszervezeti szer­vek tevékenységéről előterjesz­tett jelentést. A központi vezetőség elis­merését nyilvánítja a gépjaví­tó vállalatok dolgozóinak, szakszervezeti aktivistáinak — elsősorban törzsgárdájának, mozgalmi és gazdasági veze­tőinek — az eddig elért ered­ményeikért, különösen a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésében két évtized alatt ki­fejtett áldozatos tevékenysé­gük­ért. A központi vezetőség egyetért a Mezőgazda­sági Gépjavító Tröszt kereté­ben működő vállalatok (állo­mások) helyzetével, további feladataival foglalkozó beszá­molóval. Megállapítja, hogy az 1968. január 1-i átszervezés in­dokolt és szükségszerű volt. Az új vállalatok kialakítását a gazdasági és mozgalmi szer­vei­ vezetőinek szoros együtt­működésével különösebb zök­kenők nélkül sikerült végre­hajtani. Az új szervezet I. fél­évi munkáját — bár annak je­lenleg, de a továbbiakban is nehézséggel kell még megküz­deni — eredményesnek ítéli meg. •­­ A MEDOSZ megyei bi­zottságai működjenek közre abban, hogy a mezőgaz­dasági gépjavító vállalatok fok­­­kozatosan áttérhessenek az órabéres rendszerről a telje­sítményhez kötött bérezési rendszerre. A korszerű bére­zési formák alkalmazásával, a munkatermelékenység növelé­sével kell megteremteni a reá­lis feltételeit annak, hogy a szervezet 1970 végéig fokozato­san a 44 órás munkahétre tér­hessen át.­­ Az elnökség és a mi­nisztérium vezetői a vállalatok igazgatóival és szak­­szervezeti szerveivel még szo­rosabban együttműködve, a le­hetőségekhez képest gyorsít­sák a szociális, kommunális lé­tesítmények megvalósítását, az élet- és munkakörülmények javítását. Fordítsanak fokozot­tabb figyelmet a munkavéde­lem területén előírt feladatok végrehajtására és a munkavé­delmi intézkedések gyakorlati realizálására.­­ A gépjavító vállalatok vezetői — az illeté­kes szakszervezeti szervekkel együttműködve — gyorsítsák meg az 1869-ben megkötésre kerülő kollektív szerződések előkészítő munkáját, hogy a je­lenleg fellelhető hibák és hiá­nyosságok az új kollektív szer­ződésekben már ne fordulja­nak elő.­­ Tovább kell növelni az üzemi alapszervezetek mozgalmi önállóságát, erősíte­ni a szakszervezeti és üzemi demokráciát. A megyei bizott­­ságok adjanak fokozottabb se­gítséget az alapszervezetek szervezeti életének szervező, tömegnevelő, közvéleményfor­máló tevékenységének fejlesz­téséhez. A vállalati szakszer­vezeti tanácsok és az üzemi szakszervezeti bizottságok a kongresszusi határozat alapján javítsák irányító munkájukat, a bizalmiak tevékenységét.­­ A központi vezetőség megbízza az elnökséget, hogy a Mezőgazdasági Gépja­vító Tröszt keretében alakítsa meg a tröszti szakszervezeti ta­nácsot.­­ Az elnökség — a gép­állomások, illetve a gépjavító vállalatok működé­sének 20. évfordulója alkalmá­ból — tegyen intézkedéseket az illetékes állami szervekkel együtt a szervezet megalakulá­sa óta ott dolgozók megbecsü­lésének méltó elismerésére.­­ A szervezet eddigi te­vékenysége egységes ér­tékelésének biztosítása érdeké­ben, a közvélemény helyes tá­jékoztatása végett az elnökség a beszámolót és a határozatot juttassa el a MEDOSZ megyei bizottságainak és a gépjavító vállalatok szakszervezeti taná­csainak. Ezeket mindkét szak­­szervezeti szerv tárgyalja meg, konkretizálja saját területére és alkalmazza további munká­jában. Segítse elő az elnökség a minisztériummal együtt, hogy a hírközlő szervek (saj­tó, rádió, televízió) fokozottabb mértékben és a reális helyzet­nek megfelelő módon foglal­kozzon a szervezet tevékenysé­gével. A központi vezetőség meg van győződve, hogy a nehézsé­geket legyőzve, a Gépjavító Tröszt és annak vállalatai új ipari tevékenységüket is ki­emelkedő eredményességgel látják el az egész népgazdaság — ezen belül a mezőgazdaság — fejlesztésében, az új gazda­sági mechanizmus célkitűzései­nek valóra váltásában. (A központi vezetőség ülé­sén elhangzott hozzászólá­sokat lapunk következő szá­mában közöljük.) ÁLLAMI GAZDASÁGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK f­IGYELEM! Felújított csomagolószer pótolja az újat! KERESSE FEL SZAKTELEPEKET ahol olcsón beszerezheti a csomagoláshoz szükséges göngyölegeket NATRONZSAKOZEM: Budapest X!!!, Petneházy u. 69—71. Telefon: 200—632 55x91 cm méretű 62x45 cm méretű felújított élelmiszeres nátronzsákot ,1,80 Ft-os termelői áron raktárról szállítunk FAHORDÓ ÜZEM: Budapest XII­., Petneházy u. 69—71. Telefon: 201—133 200 Uteres egyfeneke bükkfahordó cefre, savanyúság tárolására 110,— Ft termelői áron .100 Uteres fenyőhordó egyfeneke 53,—* Ft termelői áron 400-tól 800 literig boroshordó 400—500 literig 1,90 Ft/líter termelői áron 500—800 literig 1,80 Ft/liter termelői áron raktárra­ szállítunk. g­öngyölegfelújító vállalat Központ: Budapest XIII., Dagály u. 3. Telefon: 200-285. Bács megye állami gazdaságai a „Kecskemét 600 éves" kiállításon Az idén ünnepli fennállásá­nak hatszáz éves évfordulóját Kecskemét városa. Ebből az alkalomból szeptember 10-én kiállítás nyílt az alföldi nagy­városban. A „Kecskemét 600 éves” címmel megrendezett ki­állítás az ipari fejlődés szem­léltetésén túlmenően bemutat­ta Bács megye mezőgazdasági kultúrájának magas színvona­lú eredményeit. Bács megye tizenkét állami gazdasága sajátos termelési struktúrájának megfelelően gyümölcs-, szőlő- és zöldség­termelésének, valamint bo­rainak legjavát mutat­ta be a kiállításon. Rep­rezentatív pavilonjukban az üzemi gazdálkodás leg­szebb eredményeit vonultat­ták fel. S hogy sikerük volt, azt nemcsak a kiállítás látoga­tóinak sok elismerése, a ven­dégkönyv­ bejegyzése tükröz­ték, hanem a bemutatott ter­ményeket bíráló bizottság ér­tékelése is. Első díjat kapott az Izsáki Állami Gazdaság „Pannónia kincse” szőlője, a Bajai Állami Gazdaság „Túli arany parmen” almája és a Kecskemét Szikrai Állami Gazdaság „Golden deli­cious” almája is. A borok ver­senyében a kunbajai, a hosszú­hegyi és a bajai állami gazda­ság vörös és fehér borai arat­tál­ a legtöbb elismerést. A ba­jai boroknak például hét arany-, hét ezüstérem és egy dicsérő elismerés jutott. , Az eredményhirdetés után kitüntetésekkel megrakodva, örömmel indult Bajára Gram­ming Kornél, főkertész-helyet­­tes. — Az első díj és a hét arany­érem elnyerésén túlmenően, an­nak örülök a legjobban, hogy gazdaságunk milotai diója harmadik díjat kapott. Mint fiatal mezőgazdász, hosszú ideig a dióültetvény gazdája voltam. Most fordult termőre a 293 hold diónk nagy része -­ mondotta a bajai főkertész-he­­lyettes. L. J. I

Next