Földmívelő, 1968 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1968-09-16 / 18. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJAin. évfolyam, is. szám. ÁRA, 50 FILLÉR 1968. SZEPTEMBER 16. GABONABETAKARÍTÓGÉP-VEZETŐK JUTALMAZÁSA ★ AZ ERDŐGAZDASÁGOK ELSŐ FÉLÉVI GAZDÁLKODÁSÁNAK VITÁJA ★ VETERÁNOK BALATONFÜREDEN ★ JOGI TANÁCSADÓ A mezőgazdasági gépjavító szervezet munkáját, fejlesztését, dolgozóinak szociális helyzetét tárgyalta központi vezetőségünk Szeptember 12-én, a MEDOSZ-székház Dózsa-termében tartotta ülését a MEDOSZ központi vezetősége. Az értekezleten megjelent dr. Soós Gábor miniszterhelyettes. Hunyó István megnyitója után az elnökség tájékoztatta a KVA beszámoló először az állami mezőgazdasági gépjavító szervezet kialakításával, a gépjavító hálózat átszervezésével foglalkozott. Mint ismeretes, a múlt év végével megszűntek a gépállomások megyei igazgatóságai, a 151 gépes gépjavító állomásból, valamint a 8 gépjavító vállalatból 23 mezőgazdasági gépjavító vállalat alakult, amelyeknek összefogására létesült a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt. Az átszervezés elsősorban azért vált szükségessé, mert lényegében azonos feladatot ellátó, a múltban még két szervezetben működő állami gépjavító hálózat eszközeinek, berendezéseinek kihasználását egységes irányítással eredményesebben lehet szervezni. A vertikalitásból adódó lehetőségeket is célszerűbben lehet felhasználni. Nem utolsó sorban meg lehet akadályozni, hogy a szervezeten belül párhuzamos, felesleges kapacitások alakuljanak ki. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése miatt jelentkező megnövekedett feladatok végrehajtását a korábbi, szétaprózott szervezetben nem lehetett volna eredményesen biztosítani. A mintegy 45 ezer embert érintő átszervezés különösebb zökkenő nélkül történt és a termelési feladatok sem szenvedtek hátrányt, amit leginkább bizonyít, hogy a gépjavító hálózat 1968. első félévi mérlege minden egyes vállalatnál nyereséget mutatott és várhatóan az év végén is nyereséggel zár. A párt- és szakszervezeti szervek különösen nagy segítséget nyújtottak a mintegy 850 vezető dolgozó új feladatkörbe irányításához. Felkészülés az új feladatokra Az átszervezés után sokrétűbbé vált a szervezet munkája. A mezőgazdasági termelő üzemek megerősödésével egyenes arányban nő az állattenyésztéssel, takarmányellátással és tárolással kapcsolatos gépesítési szükséglet. Ebben a vonatkozásban a mezőgazdasági gépjavító hálózat nemcsak az állattenyésztési technológiák szerelése, épületgépészeti, vízvezetékszerelési, csatornahálózati, kisfeszültségű villamoshálózati berendezések szerelése, karbantartása és felújítása terén áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, de vasvázas épületek, tartószerkezetek, nyílászáró szerkezetek, s a legkülönfélébb berendezések, valamint az ipar által elő nem állított gépek gyártásával is igyekszik kielégíteni a jelentkező igényeket, ezenkívül ellátja — ma még kisebb-nagyobb hiányosságokkal — a legkülönfélébb mezőgazdasági gépek szerviz- és garanciális javító szolgálatát is. Az állami gépjavító szervezetnek az elmúlt időszakban követnie kellett és a jövőben tagokat a legutóbbi KV-ülés óta végzett főbb munkájáról. Ezután Fekete János, a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vezérigazgató-helyettese számolt be a gépjavító szervezet munkájáról, is követnie kell a termelő üzemek differenciált felkészültségéből adódó sokrétű igény kielégítését. Ez az állami gépjavító szervezet belső termelési szerkezetének rugalmas alakítását, formálását kívánja meg. Az új szervezet vezetőinek nagyon sok nehézséggel kellett és kell az elkövetkezendő időszakban is megküzdeniük. Az elkövetkezendő időszakban is szükség lesz arra, hogy a szolgáltatáson túl, elsősorban a mezőgazdasági termelő üzemek igényeit szolgáló alkatrész, gép, berendezés és eszköz gyártással is foglalkozzon a szervezet. A termelési szerkezet változását nem követte a technikai felszerelések változása és a feladat végrehajtásához szükséges szellemi kapacitás biztosítása A szervezet technikai eszköz-ellátottsága alacsony színvonalú, a gépekre és a berendezésekre az egysíkúság, az univerzalitás jellemző. Hiányzik a szervezet összességének néhány alapvető, a vertikalitás bővítését és a termelési biztonság megteremtését szolgáló kapacitás, mint például acélöntöde, kovácsolás, lemezmunkákhoz szükséges berendezések és gépek, hőkezelő üzemek, korszerű festő üzemrészek stb. A gyártás- és a gyártmányfejlesztési feladatok eredményesen úgy végezhetők, ha megfelelő szellemi kapacitás áll rendelkezésre. A gépjavító állomások szervezetében ugyan kislétszámú fejlesztő csoportok működtek, de ezek a csoportok a megnövekedett feladatokat csak részben voltak képesek megoldani. Jelenleg a szervezet a népgazdaság különböző helyein fellelhető szellemi kapacitásokat kényszerül a gyártás- és gyártmányfejlesztési feladatok megoldásához igénybe venni, sokszor aránytalan anyagi áldozatok árán. A beszámoló a továbbiakban a termelés összetételével és alakulásával foglalkozott. Megállapította a többi között, hogy a hagyományos javítási tevékenység 12 százalékkal csökkent. Ugyanakkor növekedett a termelő üzemek részegység és fődarab iránti igénye, de ezt sajnos, a gépjavító szervezet még nem tudja elegendő mértékben, kielégíteni. A fődarabok és részegységek forgalmazási nagyságrendjét jellemzi, hogy az elmúlt I. félévi 12 327 db motor helyett 12 603 felújított motort forgalmaztak. 1967. első felében 7 féle fődarabból és szerkezeti egységből 60 892 db 1968. első felében 18 fődarabból és szerkezeti egységből 102 248 darabot forgalmaztak. Annak ellenére, hogy a fődarabok és részegységek forgalmazási nagyságrendje növekedett, a hagyományos javítási tevékenységből eredő kiesést ezzel még nem lehetett pótolni. A helyesebb bérgazdálkodás kialakításának egyik akadálya az, hogy a gépjavító állomások jórésze még nem tudott áttérni az időbéres bérezésről a teljesítménybérezésre. Ebben a vonatkozásban a tröszt által kiadott irányelvek és egyes helyi kezdeményezések eredményeként történtek lépések a kifizetett béreknek a teljesítményhez való kötéséhez. További intézkedések szükségesek azonban annál inkább, mert az áttérés a teljesítménybéres munkára egyik döntő feltétele a csökkentett munkaidő bevezetésének is. Úgy tervezik, hogy 1969-ben a dolgozók mintegy 70 százaléka tér át fokozatosan a 44 órás munkahétre, s azzal lehet számolni, hogy 1070-ig megvalósul a teljesítménybér valamilyen formájának és a 44 órás munkahétnek a teljes körű bevezetése. A beszámoló ezután rátért a szociális és munkavédelmi helyzet ismertetésére. Megállapította, hogy a gépjavító hálózat szociális ellátottsága még ma sem kielégítő. A múlt évi szeptemberi felmérés szerint mintegy 87 millió forint beruházás lenne szükséges. Azóta a hiányosságok egy részét felszámolták. 1968. I. felében mintegy 20 millió forintot fordítottak szociális beruházásokra, s előreláthatólag ez az összeg az év végére 35—40 millió forintra emelkedik. Érdemes megemlíteni, hogy a 40 millió forint a gépjavító hálózat amortizációjából képezhető, évi beruházási keretének csaknem 50 százaléka. A vállalatok munkavédelmi tevékenysége némileg javult, ennek ellenére nincs ok az elégedettségre. 1968. első felében a tröszt keretében működő vállalatoknál 1072 baleset fordult elő, az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 124-gyel több. A balesetek miatt kieső idő azonban az elmúlt évi 18,8 napról 17,9 napra csökkent. A baleseti statisztika legkedvezőbb a budapesti, a békéscsabai, valamint a győri vállalatoknál, s legrosszabb a pásztói, a törökszentmiklósi és a hódmezővásárhelyi vállalatoknál volt. A balesetek 16 százaléka az anyag mozgatása közben történt. A balesetek számának növekedéséhez hozzájárult, hogy a vállalatoknál a termelés öszszetételében lényeges átalakulások történtek, így a dolgozók egy része gyakorlatlan. A vállalatok az év I. negyedévében elkészítették munkavédelmi szabályzataikat. Szükségesnek tartjuk, hogy a szakszervezettel közösen a közeljövőben többnapos tanfolyamot tartsunk a munkavédelmi felelősök számára. Reméljük, hogy ezekkel az intézkedésekkel és a helyi ellenőrzések szigorításával javuló eredményeket tudunk elérni a munkavédelemben, természetesen nem zárja ki azt, hogy a nem gazdaságosan működő telephelyeket átadjuk a termelőszövetkezeteknek. A megnövekedett műszaki követelményeknek megfelelően korszerűsíteni kell a szolgáltatási — beleértve a javítási — és egyéb tevékenységünk technológiai előírásait. A még hiányzó technológiai utasításokat a lehetőség szerint a legrövidebb időn belül ki kell dolgoztatni és az egységek rendelkezésére bocsátani. Részben a technológia korszerűsítésével, részben pedig üzem- és munkaszervezési intézkesekkel, nem utolsó sorban a gépjavító szervezeten belül kialakításra kerülő forgalmazási rendszerrel biztosítani kell a minőség fokozódó javvulását, az átfutási idő csökkentését, és amennyiben lehetséges , az alkatrészek nagyobb mérvű felújításával —a felújítási költségek csökkentését. Tovább kell foglalkozni a nagysorozatban felújítható részegységek, fődarabok felújításának koncentrálásával, szakosításával. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy az egyszerűbb tevékenységek decentralizálódjanak, ezzel biztosítva, hogy a mezőgazdasági termelő üzemek az egyszerűbb, nagyobb szerszámozottságot nem igénylő szolgáltatásokat a legközelebbi gépjavító állomáson végeztethessék. Az új szervezet kialakítása Átlagbéremelkedés, munkaidőcsökkentés A munkaerő- és bérgazdálkodásról szólva a beszámoló leszögezte, hogy az első félévi tapasztalatok kedvezőek. A második félév folyamán az átlagbérek további emelkedése várható. A műszaki fejlesztés helyzete és feladatai Az összevonás előtt a gépjavító állomásokon megfelelő anyagi fedezet hiányában hatékony műszaki fejlesztési tevékenység nem alakulhatott ki. 1967-ben a gépjavító állomásokon mindössze 2 millió forint műszaki fejlesztési alap állt rendelkezésre. Az átszervezés elősegítette, hogy célirányos műszaki fejlesztési munka kezdődjék. A legfontosabb feladatok közé tartozik a megnövekedett műszaki követelményeknek megfelelő egyes részegységek, gépek és alkatrészek felújítási és javítási technológiáinak kidolgozása és fejlesztése. 1968-ban e kérdéscsoporton belül 279 téma kidolgozása kezdődőt meg. A korszerű felújítási technológia célja, hogy a javítás minősége emelkedjék, a javítási átfutási idő csökkenjen, és a tevékenység koncentrálásával — az alkatrészek felújítási körének bővítéséből adódó lehetőségek kihasználásával — a felújítási árak csökkenjenek. A szervezet ezenkívül nagy figyelmet fordít a gyártmányfejlesztésre is. Jelenleg a szervezet 284 féle terméket állít elő. Mivel ezek egy része korszerűtlen, másrészt új igények jelentkeznek, szükséges volt 161 fejlesztési témát tervbe venni. Az egyéb fejlesztési tevékenység — mint például a kutatások, szabványosítás, dokumentáció, licencek, gyár- és üzemszervezés — 163 témát foglal magában. Tehát a szervezet teljes fejlesztési tevékenysége 603 téma kidolgozására terjed ki, mintegy 97 millió forint ráfordítási előirányzattal. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy az 1968-ban megkezdett témák jó része a következő két évre is áthúzódik. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy a kidolgozott témák egy részének minőségjavító hatását már 1969-ben érezni lehet majd. Az eredményesebb munka követelményei A mezőgazdasági gépjavító hálózat átszervezése lényegében megteremtette annak kereteit, hogy a szervezet az új gazdaságirányítási rendszerben a mezőgazdasági termelő üzemek mind gyorsabban fejlődő szükségleteinek kielégítésére alkalmassá váljék. Ezért úgy kel alakítani és formálni az egész szervezetet, egységeinek számát, tevékenységük belső tartalmát, hogy a termelőszövetkezetek differenciált igényét az elkövetkező időszakban minél eredményesebben kielégíthesse. Ebből adódóan fel kell mérnünk a termelőszövetkezetek jelenlegi műszaki kiszolgáló bázisának színvonalát, reálisan meg kell ítélni, hogy műszaki kiszolgáló bázissal nem rendelkező termelő üzemek hány év alatt tudják az egyszerű karbantartáshoz, gyors hibaelhárításhoz, a műszakilag nem igényes gépek és berendezések javításához szükséges feltételeket üzemen belül megteremteni. Ez a felmérés és a gondos elemzés teszi lehetővé, hogy az állami gépjavító szervezet belső termelési tevékenységét, az állami gépjavító szervezet egységeinek számát érdemben hosszabb távra meg lehessen határozni. A jelenlegi helyzet ismeretében óvakodni kell a szervezet megbontásától. Nem szabad az országban olyan fehér foltot kialakítani, amely veszélyeztethetné az adott körzetben dolgozó termelő üzemek szolgáltatási és egyéb igényeinek kielégítését. Ez hathatós együttműködés a szakszervezettel A munkafegyelem szilárdításával, a munka termelékenységének fokozásával, az órabéres rendszerről a teljesítménybéres rendszerre való átállással fokozatosan elő kell segíteni és 1970. végére be kell fejezni az áttérést a 44 órás munkaidőre. Ennek tudatosítása állandó, rendszeres felvilágosító tevékenységet kíván, amely csak a szakszervezeti szervekkel való további hathatós együttműködéssel vezet eredményhez. Olyan anyagi ösztönző rendszereket kell mielőbb érvénybe léptetni, amelyek fokozottabban elősegítik a termelő üzemek szolgáltatási igényeinek a kielégítését. Tovább kell foglalkoznunk a szociális, kommunális létesítmények kiegészítésével, korszerűsítésével, a hiányzó létesítmények pótlásával. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a munkavédelmi szabályzatokban előírt feladatok végrehajtására, a munkavédelmi intézkedések gyakorlati érvényesítésére. Szükségesnek tartjuk, hogy a következő időszakra megkötendő kollektív szerződések előkészítő munkája az illetékes vállalati vezetők és szakszervezeti szervek együttműködésével mielőbb megkezdődjék, és azokat a hibákat és hiányosságokat, amelyek az 1968. évi kollektív szerződésekben még fellelhetők, az új kollektív szerződésekben kijavítsák. Végeredményben úgy látjuk, hogy az állami mezőgazdasági gépjavító szervezet munkájában nem okozott törést az átszervezés. De azt is látnunk kell, hogy a szervezet eredményes munkájának kibontakozását még több tényező akadályozza. Vélemények és ellenvélemények Egyes vélemények szerint a gépjavító szervezet kényszeríti rá rossz munkájával a termelő üzemeket a karbantartás, a javítás egyszerű feltételeinek üzemen belüli megteremtésére (a Népszabadság egyik ankéntján került szóba ez a kérdés). Szerintünk azzal, hogy a termelő üzemek kialakították saját gépparkjukat, szükségszerű követelmény, hogy az egyszerű műszaki kiszolgáló bázisukat is kialakítsák. Természetesen, ez nem történhet egyik napról a másikra. A feladat teljes végrehajtásához több ötéves terv időszakára van szükség. Mi értékmegítélés szempontjából indokoltnak és szükségesnek tartjuk ennek a problémának a rendezését, mert ez a nem helytálló értékelés sérti szervezetünk becsületes vezetőinek és dolgozóinak önérzetét. Egyesek azt hangoztatják, hogy romlott az állami gépjavító szervezet és a mezőgazdasági termelő üzemek kapcsolata azért, mert a hagyományos gépjavítás volumene csökkent. Ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy ezzel párhuzamosan egyéb irányú szolgáltatási tevékenységünk, ami ugyancsak a mezőgazdasági termelő üzemek munkájának az elősegítését szolgálja, lényegesen sokrétűbbé vált, és volumene is növekedett. A hagyományos javítás értelemszerűen csökkent, és csökkenni fog ezután is, hiszen ha a termelő üzemek kialakítják saját műszaki kiszolgáló bázisukat, az egyszerű javításokkal nem fordulnak a gépjavító szervezethez. Helyenként felvetődik, hogy az állami gépjavító szervezet miért foglalkozik szolgáltatáson túl gyártással? Mi úgy látjuk, hogy ezek a vélemények nem veszik figyelembe, hogy az állami gépjavító szervezet kapacitását szolgáltatással csak részben lehet kihasználni. Ebből adódóan nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szükségszerűen jelentkező szabad kapacitást ne hasznosítsuk. A szabad kapacitás hasznosítását a reform gazdaságossági követelményei is indokolják. A gyártási tevékenység is elsősorban a mezőgazdasági termelő üzemek jobb ellátását szolgálja. Hiszen a mezőgazdasági pótalkatrészek gyártásának növekedése, a mezőgazdaság által igényelt új gépek, eszközök és berendezések gyártása — ha nem is közvetlenül, de közvetett úton — a mezőgazdasági termelést szolgálja. Mivel nincs tiszta profilú gépjavító állomásunk, minden gépjavító állomás foglalkozik szolgáltatással is kisebb-nagyobb mértékben, ahogy azt a körzet igénye megkívánja, ebből adódóan minden gépjavító állomáson a szolgáltatással ki nem használható kapacitást gyártással, elsősorban a mezőgazdaság céljait szolgáló gyártási tevékenységgel kell terhelni. Vitatott kérdés, hogy mi történjen a mezőgazdasági gépjavító állomások tulajdonában levő traktorokkal, munkaeszközökkel, gabonakombájnokkal? A gépjavító állomások ilyen jellegű gépparkjának a mezőgazdasági