Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1986 (17. évfolyam, 1-5. szám)
1986-02-01 / 1. szám
AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA NONSTOP Túl az első körön, az első féléven, átmenetileg nyugdíjba vonultak az indexek. A fiók mélyére, vagy kézre eső, jól látható helyre — attól függően, mit rejtenek lapjai. Ám amit nem rejtettünk véka alá, az a megkönnyebbülésünk. Már persze azoké, akiknek éppen speckollból nem írtak a tanulmányi lapra valami olyasmit, elégtelen felkészültsége miatt ismétel. Hát igen, tudom, tudjuk, az ismétlés a tudás anyja, csakhogy az ilyen szülőt az ember messze elkerüli. Ha engedik. De nem engedik! Mint ahogy meddő az a próbálkozás is, melynek célja a lazítás. Nyakunkon az osztályfoglalkozások véget nem érő órái , mert nem akar az a csengő megszólalni, s éppen akkor nem, amikor készületlenül ér bennünket kéthárom kérdés. A kötelező olvasmányok felsorolását tartalmazó árkuspapírok hossza is hovatovább a végtelenbe nyúlik. Mindez persze még most, időben arra int: non stop. Miközben a tanulmányi munkában nincs megállás, a viták még az első félév, a vizsgák körül igazán nem ültek el. Mert tapasztalatot a saját bőrünkön bőven szereztünk, szerezhettünk. Ezek birtokában, s nem utolsósorban a jobb, az alaposabb felkészülés jegyében máris noszogathatjuk magunkat a következő izzasztó túrára, az év végi vizsgákra. Amikor, mint a hosszútávfutókra az első kör végén, figyelmeztetésként újra ránk csengetnek. Mert mint minden, ami nem túl kellemes, ez is hamarosan a nyakunkon van. Készülni, felkészülni, jól vizsgázni — ezért vagyunk itt. Ám ahhoz, hogy ez a felkészülési maradéktalan legyen, az sem árt, ha nem kell a bőség zavarával küszködnünk. Ha pontosan tudjuk, mik a követelmények, ha a bizonytalansági tényezőkkel nem szükséges szembenéznünk. Ha az oktatás korszerűsítéséhez, a kabinetrendszerhez kapcsolódó, ahhoz hasonló reformok sora a követelményrendszerrel, a magasra tett mércével összhangban van. Ez sem árt, ez sem haszontalan, mindkét fél hasznára válik. Varga Edit Februári meglepetés Február 3-án délután mindenki meglepődve vette kézbe az alábbi levelet: Kedves ......... Elvtárs! „A főiskola könyvtára által 1985 májusában megkezdett állományellenőrzés (leltár) során az általad visszahozott és leltározott könyveken kívül a mellékelt listán szereplő könyvtartozásaid vannak. Kérlek, hogy 1986. március 31-ig szíveskedj rendezni a könyvtárral a tartozásodat. Amennyiben ez nem történik meg, a könyvek árát kénytelenek leszünk kifizettetni.” Néhányan bizony savanyú képpel fogadtuk a 2—3000 Ft-os számlákat, s mint megtudtuk, a végzősök diplomához jutásának is feltétele a könyvtári tartozások rendezése. Ez az intézkedés — bár váratlan volt és sok esetben nem is megalapozott — alapvetően jogos. Remélhetőleg a jövőben a váratlan meglepetések elmaradnak, ha életbe lép a most kidolgozás alatt lévő új könyvtári működési szabályzat, amelyre mindenkinek megítélése szerint nagy szükség van. — Szerk. Biz. — Megméretett, és... Mire e sorok megjelennek, már remélhetőleg sikeresen túl vagyunk a félévi vizsgákon. Az utóbbi hetekben a leggyakrabban emlegetett témák egyike a megmérettetés volt. Tudjuk valamennyien, akik idejárunk, hogy az itt szerzett tudásról számot kell adni, s a kihúzott tételekre adott válaszokért jegyeket kapunk. Vajon sikerült mindenkinek alaposan felkészülnie a számadásra? Ha igen, milyen inspirációval indultunk a vizsgáknak? Csak a jeles számít eredménynek? Egységesek a tanszékek eredményei? Ezekre a kérdésekre már feleletet kaptunk, a kedélyek megnyugodtak, az indexekben jól megférnek egymással a különböző osztályzatok. S rájövünk arra is, az elvárás nem egyforma —mint ahogy az élet számos területén sem. De alapvetően saját képességeink befolyásolták tanulmányi eredményeinket. Többéves pedagógiai munkám alapján hiszem és vallóim, hogy nem mindig a jeles eredmény mögött húzódik meg a legtöbb tudás. Hogy nem mindig az a jó diák, aki a leghangosabban érvel a foglalkozáson, akinek mindenről van véleménye. Értékelni lehet a megfontoltságot, a higgadságot, a stabil „jó” érdemjegyű tudást is. A vizsgákat bevezető foglalkozásokon jelentős segítséget kaptunk, bíztatást. Különösen szimpatikus volt, hogy több oktatónk is megfogalmazta: arra vagyok kíváncsi, mit tudnak a hallgatók! S mi diákok bíztunk bennük, hiszen a több ezer oldalnyi tananyag elsajátítása legtöbbünknek gondot okozott. Voltak, akik most találkoztak először ilyen jellegű tanulmányokkal, s akik már sikeresen vizsgáztak belőle, azoknak is szükség volt az újraolvasásra,értelmezésre. A felsőbb évesek bátorítólag hangoztatták: csak az első vizsga nehéz, aztán már könnyebben mennek a dolgok. Mi elhisszük, hogy így van ez, bár a meggyötört, gondokkal teli arcok azért mást mutatnak. „Megméretett és ...” vajon milyennek találtattunk? Úgy gondolom, olyanok voltunk, mint elődeink. Tisztességgel és becsülettel felkészült, jókedvű diákok. Málnási Gábor ... akkor ez hogyan is van? ... talán próbálja onnan, hogy ... ... szeretne már kint lenni ugye? VILÁG PROLETÁRJAI. XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1986. FEBRUÁR ÁRA: 1,50 FORINT Hogyan tanuljunk nyelveket? Kétéves szünet után — a fejlesztési program részeként — január óta ismét működik a nyelvi laboratórium főiskolánkon. Reméljük, az új berendezés beváltja az Idegen Nyelvi Lektorátus hozzáfűzött reményeit. S ha plusz óraszámot nem is jelent léte, talán A hetvenes évek elején világszerte elterjedt az az elmélet, mely szerint egy nyelvet úgy lehet jól megtanulni, ha nyelvtani tudnivalóit variációs gyakorlatokba, úgynevezett „strukturális drillek”be helyezzük és sulykolva begyakoroljuk. Kiderült, hogy erre a célra a nyelvi laboratóriumok a legalkalmasabbak, mivel a fülkékben ülők teljesen elkülönülnek egymástól és jól tudnak koncentrálni az adott feladatra. A kezdeti sikerek után gomba módra szaporodtak mindenfelé a nyelvi laboratóriumok. A várva várt eredmény azonban elmaradt. Némi haladás mutatkozott ugyan a nyelvtani ismereteknél, de ez nem volt arányban a befektetett munkával, idővel és pénzzel. Mindez a mi Tesla berendezésünk használatát elemezve is elmondható. A tanulás folyamatát kutató nyelvész-pszichológusok megfejtették a rejtélyt: az emberi agy a „drilleket” egyszerűen azért nem hajlandó befogadni a „tartós emlékezetbe”, mivel valóságtartalmuk csekély, a rögzítésre váró ismeretek távol esnek az élettől, az ismételgetés pedig szinte félálomba ringatja a nyelvi labor fülkéiben ülőket. Automatikusan megoldják ugyan a sztereotip feladatokat, de az ismeretek nem raktározódnak el. Ez volt a nyelvi laboratóriumokból való kiábrándulás legfőbb oka. A laboratóriumok nem valók mechanikus ismeretrögzítésre. A nyelvi laboratóriumok megújulása ismét egy új, de ezúttal már a gyakorlatban kipróbált elmélettel függ össze, a „kognitív”, tehát megismerésre vonatkozó, társalgáscentrikus nyelvtanítási elmélettel. Ennek lényege az, hogy főleg a kezdeti szakaszban, az idegen nyelvet hasznos, az életből vett úgynevezett szituációkban szemléltetve tanítjuk. A régi nyelvtanítás kudarcának klasszikussá vált példája : a pohár vizet kérni segít majd intenzívebben kihasználni a meglévőt. Az alábbiakban szeretnék néhány gondolatot felvetni a régi labor használatának tapasztalatairól, valamint az új berendezés hasznosításának lehetőségeiről, nem tudó, de nehéz irodalmi műveket biflázó diákkal — arra a koncepcióváltásra vezeti, hogy azonnal felhasználható, gyakorlatban is kipróbálható nyelvi ismereteket adjunk kezdettől fogva. Nemcsak egy pohár vizet kérni tanítjuk meg a ma diákját, hanem ebédet rendelni, vásárolni, jegyet váltani. A személyünkről, családunkról, lakásunkról, étkezésünkről, az igénybe vehető szolgáltatásokról, közlekedésünkről, utazásunkról, szórakozásainkról szóló alapvető társalgási témák nagyon sok begyakorolható, lejátszható szituációra bonthatók. Ha ezeket a helyzeteket alakítjuk át kognitív laborgyakorlatokká, mint az kiderült, nagyon tartósan megmaradnak az emlékezetben. Az utóbbi években tankönyvek sora segíti ennek az új módszernek az elterjesztését és használatát. E könyvek jellemzője: a színes szemlélő laboratóriumok csak akkor működnek jól, ha biztosítják működésük alapvető feltételeit. Ha nincs hozzá a berendezést gondozó technikus, kabinetvezető tanár, aki gondoskodik kazetták vásárlásáról, új hanganyagok beszerzéséről, a kazettatár kialakításáról, a nyelvtanárok szakmai továbbképzéséről, ha a nyelvtanárok nem sajátítják el a programkészítés legalapvetőbb fogásait, egy ilyen viszonylag bonyolult, drága gépezet, mint a nyelvi laboratórium, nem hozhatja azt, amire készült. A labor nagy többletmunkát jelent a tanárnak. A vezérlőasztal működtetése néhány óra gyakorlás után elsajátítható, a programok készítésére azonban mindig egy kicsit több időt kell fordítani, mint egy átlagos órára való felkészülésre. Nem beszélve a programkészítés elemeinek elsajátítátetés, a célnyelv országával kapcsolatos meglepő, érdekes információk, a szituációk megelevenítése, izgalmas, humoros szövegek, beszéltető tartalom. Legtöbbjükhöz színészek által szalagra játszott hanganyag is kapható. A laboratórium kiválóan alkalmas társalgás, párbeszéd gyakorlására. A fülkék párosával összekapcsolhatók és a partnerek csak egymás beszédét hallják. Az egyre hosszabb monológok tanítására, gyakorlására a labor megint sokkal ideálisabb, mint a csoport hagyományos terme, ahol a hosszabb lélegzetű, idegennyelvű egyéni megnyilatkozások meghallgatása, javítása unalmassá teheti az órát. A nyelvi laborban mindenki saját magnójára beszél, a neki megfelelő tempóban. A vezérlőasztalnál ülő tanár időnként belehallgat, de hívójellel a diák bármikor hívható és megkérdezhető. Kiválóan vizsgázik a labor tematikus ismétlések, összefoglalások alkalmával. Érdekesen megírt nyelvtani gyakorlatok is elengedhetetlenül fontosak a nyelvi laborban. Nem használható a labor az új ismeretek, magyarázatok, az elsődleges bevésés alkalmával, továbbá 20-25 percnél hosszabb ideig, mivel nagyfokú figyelemösszpontosítást igényel. A fát biztosító továbbképző szakmai tanfolyamról, ami több hetes plusz elfoglaltságot jelent. Ott, ahol nem gondoskodtak a laborok működésének személyi és tárgyi feltételeiről, ott, hogy egy közismert példával éljek, a gombok nélküli öltöny addig várta, hogy gazdája még azt a kis pénzt is rááldozza, amíg szétrágta a moly. A laborral eleinte játszogattak, majd moziteremnek, diavetítő helyiségnek kezdték használni, végül is selejtezték ... Szerencsére a mi első laborunk nem ilyen bánásmódban részesült. Az öreg Tesla tizenkét évig szolgált, mielőtt a végelgyengülés jelei mutatkozni nem kezdtek rajta. Utódja, a még könnyebben kezelhető kazettás, 12 fülkés magyar BTO 81 ugyancsak gondos kezekbe kerül. (Folytatás a 2. oldalon.) Mire jó egy nyelvi labor és mire nem? Miért sok a kihasználatlan nyelvi labor? Megkezdődött az oktatás az új nyelvi laborban