Fővárosi Közlöny, 1890 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1890-01-03 / 1. szám
1. szám. FŐVÁROSI KÖZLÖNY. A János osztrák légszesz társulat helyi igazgatóságának a villanyvilágítás eszközlése és a légszeszárak mérséklése tárgyában tett ajánlatát másolatban velem azzal közölni, miszerint azt pénzügyi szempontból — figyelemmel különösen a jelenlegi légszeszárak közötti viszonyra — behatóan tanulmányozzam és szakelőterjesztésemet mielőbb beküldjem. A légszesz-társulat ezen ajánlat szerint hajlandó a villanyvilágítást magánczélokra a fővárosba nagyobb terjedelemben bevezetni, még pedig nem 1891. deczember 16-tól, hanem esetleg előbb is, sőt még az esetben is, ha a jelenlegi gázvilágítási szerződés a társulattal meg sem hosszabbíttatnék, csakhogy az utóbbi esetre kiköti, miszerint a főváros a villanyvilágítási egész telepet és az összes berendezést ugyanakkor, midőn a gázvilágítási szerződés megszűnik, a társulat önköltségein felül 35° a felfizetés mellett a társulat kívánatára beváltani köteles. Ellenben a légszeszvilágításnál rendkívüli kedvezmények nyújtására a társulat csak az esetben hajlandó, ha nemcsak a fennálló szerződés meghosszabbíttatik, hanem e mellett még az egész világítási ügy ugy is, mint villany-, úgy is, mint légszesz-világitás a társulat kezében egyesittetik. Az utóbbi esetben — ha a főváros saját érdekébben fekvőnek találná a jelen légszeszvilágitási szerződést 1895. deczember 16-tól kezdődő további 10 évre meghosszabbítani — kész a társulat a magán-légszeszárakat ezen új szerződés jóváhagyásának napjától kezdve minden évben mindaddig köbméterenkint 12 árral lejebb szállítani, amíg azok a köbméterenkinti ll krnyi árt el nem érték. Ezen rendkívüli árleszállítás a magánosok javára oly megtakarításokat eredményezne, melyek az 1890. évtől 1905. évig terjedő 16 éven át évről évre 76 425 frt és 280.950 frt között váltakozó összegekben jelentkeznek. Minthogy azonban a magán-légszeszfogyasztás az ezen kimutatásban az 1883—1888. évek eredményei alapján évi 861.323 köbméterrel számításba vett emelkedésnél jóval nagyobb mérvben is emelkedhetik és ennek alapján a fennálló szerződésben máris kikötött köbméterenkénti 10 frt 75 kr., sőt 10 frt 50 krnyi ár is várható, ennélfogva a társulat által ezúttal 11 krral felajánlott legkisebb ár további leszállítása okvetlenül kikötendő. Továbbá, ha a főváros a jelenleg fennálló légszesz-világítási szerződés 5-ik §-ának c) pontjában az ő javára kikötött, a társulati mérlegből eredő nyereségi részlettől elállana, kész volna a társulat a főváros nyilvános utczai világításához mindazon utczákba, melyek 1895. deczember 1- ig gázcsövekkel elláttattak, 1896. január 1-től kezdve az esetleg újonnan kötendő légszeszvilágítási szerződés tartama alatt évente ugyanannyi mennyiségű gázt ingyen szolgáltatni, a mennyit a főváros az 1888. évi naptári évben közvilágításra felhasznált, úgy, hogy a főváros mindazon nyilvános lámpák után, a melyekben ezen gázmennyiség égettetik, csupán a lámpák kezelésével és jó karban tartásával járó költségeket, vagyis minden lámpa után évenkint 9 frt 60 krt tartozna fizetni. Az 1888. évben a tényleg felállítva volt összes utczai légszeszlámpák után 3.017.195 köbméter légszesz igényeltetett, mely mennyiség köbméterenkinti 7.42 krral számítva 223.876 frtnak felel meg, — ebből azonban a tényleg fölállítva és világítva volt 7.323 db. lámpa után fizetendő kezelési költség a 9 frt 60 krral, összesen 70.301 frttal levonva, mutatkozik mint az ajánlat szerint a fővárosnak ingyen szállítandó légszesz után eredő, évről-évre változatlan összegű megtakarítás, évi 153.575 frt. Ennek ellenében azonban köteles lenne a főváros a fent említett — a társulati közgyűlés által jóváhagyott külön jövedelmi mérleg alapján befektetett tőkének I0°/o- én felüli többlet utáni 30-»/o-tel kiszabandó nyereségi részlettől elállani — mely az 1889. január 31-én 21.414. szv. szám alatt tett jelentésem szerint az 1887/8. üzleti év eredménye alapján 83.109 frtra tehető s igy a fenti 153.575 frtnyi megtakarítás tulajdonképen 70.466 frtra apadna. Igaz, hogy a légszeszáraknak magánosok részére felajánlott rendkívüli leszállítása folytán a társulat évi tiszta jövedelme is oly mérvben apadhat, hogy az amúgy is csak 106/¥-en felüli nyereségtől számítható részesülés jelentőségét veszti, ámde annak lehetősége sincsen kizárva, hogy a tiszta nyereség az árak leszállítása dacára is, sőt talán épen ennek folytán az eddiginél nagyobb mérvben fog eredményeztetni, mely esetben a főváros a légszerzárban nyert engedmény irányában még hátrányba is jöhet, amiért is nem tanácsos, hogy a főváros a meghosszabbítás esetére szerződésileg máris biztosított nyereségi részlettől elálljon, hanem az erre való igényt a társulat által az utczai világítási árból ajánlott engedmény mellett is teljes épségben vélném fentartandónak. Ezek tehát azon kedvezmények, melyeket a légszesztársulat a légszesz-szerződésnek 10 évre való meghosszabbításáért kész az esetben nyújtani, ha a villanyvilágítási ügy is reája bizatik. A villanyvilágítás iránti ajánlat pénzügyi oldalának némi megvilágítására műszaki adatokra szorulván, azokat a számvevőség kebelében működő műszaki osztálytól, illetve annak vezetőjétől, Holl Jenő számtanácsos mérnöktől szerztem meg. Ezen adatok segélyével az ajánlatra vonatkozólag következő véleményben állapodtam meg : a II. a) pontra : 50 év hosszú idő — de ha a főváros javára a megváltási jog kellően biztosíttatik, akkor legvégső esetben az 50 év is elfogadható. A társulat az első 10 évben kizárólagos jogot kér, — ezen időtartam után a társulatot csak az előjog illetné meg más vállalkozókkal szemben, ha azoknak ajánlati feltételeit elfogadja. Ezen feltétel jogi szempontból igényel megbírálást. Az 50 év eltelte után csak a közterületen elhelyezett vezeték és más efele (szabatosabb körülírást igényel) megy át minden kártérítés nélkül a főváros szabad tulajdonába, azonban a villanyfejlesztő telepeket felszereléseikkel (tehát a jóval értékesebb részt) a főváros ugyanakkor csak birói becsáron válthatja meg. Itt határozottan kimondandó, hogy a társulat ezen megváltást nem követelheti és hogy ez teljesen a főváros szabad akaratától függ, — de a birói becslést nem tartom elfogadhatónak, hanem úgy vélném a becslést eszközlendőnek, amint ez megváltás esetére a légszeszgyárra vonatkozólag van megállapítva , a II. b) pontra : Ha a villanyvilágítási vállalat kockázattal nem jár, akkor létesítse azt a főváros, — ha ellenben kockázattal jár, úgy méltányos, hogy a szerződés lejárta előtti megváltás esetében, — ami csak akkor történhetik, ha a vállalat már gyökeret vert és biztosan jövedelmez — a társulatnak a főváros által bizonyos kárpótlás adassék, de nem a könyv szerinti érték, hanem a fentiek szerint kipuhatolandó becsérték alapján. Azon feltétel azonban, mely szerint az esetre, ha a gázvilágítási szerződés meg nem hosszabbíttatik, a villanyvilágítási egész telep és az összes berendezés ugyanakkor, mikor a gázvilágítási szerződés megszűnik — a főváros által a társulat önköltségein felül 35°/a felfizetés mellett a társulat kívánatára beváltandó, egyáltalában nem fogadható el, — mert a megváltás eszközlése kell hogy minden körülmények között kizárólag" ,a főváros szabad elhatározásától függjön. A II. e) pontra : Ezen pont, melyben a társulat kötelezi magát az utczavilágításhoz megkívántató villamos áramlatot ,100 Volt Ampere." egységenként és óránként 58/3-ad krajczárért szállítani, az ajánlatnak legfontosabb és legérdemlegesebb része. Ezen ajánlat a társulatra nézve kielégítő szabatos arra nézve, hogy ő annak alapján — az elrendezendő villanyos lámpák számához és neméhez mérten — villanyos telepét és a villanyos áramot fejlesztő gépezeteit megtervezhesse, felállíthassa és berendezhesse — valamint arra is, hogy ő a vezetéken alkalmazandó villanymérők szerint a villanyvilágítás által tényleg igényelt , illetve felemésztett „villanyosság mennyisége" után ezen mennyiség „Volt Ampere* egységekben kifejezve érdembe hozott keresetét pontosan megállapíthassa és követelésbe hozhassa. A fővárosra nézve ezen „100 Volt Ampére” egységenként és óránként 52/3-ad krajczárral tett ajánlat szintén kielégítő támpontot nyújt az ajánlat elbírálására oly esetekben, midőn valamely mechanikai munka teljesítésére, avagy vegyi czélokra kívántatnék a villanyos folyam felhasználtatni. Másképen áll azonban a kérdés a villanynak világításra szándékolt felhasználásánál. Ugyanis ez esetben a villanyos folyam által kifejtett, tehát általa képviselt elektromotorikus erő fénynyé változtatandó át, az előállított fény ereje pedig nemcsak a villanyfolyam elektromotorikus erősségétől egyedül, hanem lényegesen még a villanyos lámpában és a vezetékben rejlő és a folyam által legyőzendő ellentállás mérvétől is függ. így például egy 45 Volt Ampére erősségű folyam 222 ellenállási egység (Ohm) legyőzésénél csak 10 normál gyertyafényű világot ad, holott egy 3'75 Volt Ampére erősségű — tehát gyengébb — folyam 166 ellentállási egység legyőzésénél, már 15 gyertya fényű világot képes adni. Az ellentállás nagysága pedig főrészben a villanyos lámpa szerkezete és berendezése, valamint a vezeték elrendezése és hosszúságától, illetve az egész világítási rendszer tervezetétől és kivitelétől, úgy nemkülönben a kezelés és üzemben tartás gondosságától és pontosságától függvén, természetes, hogy a villanyfolyam által legyőzendő ellentállás mérvének szabályozása és apasztása is legnagyobb részben a vállalat hatalmában áll. Midőn tehát a társulat csupán csak az előállítandó villanyfolyam elektromotorikus erősségére, tehát munkafejtő képességére nézve vállal felelősséget és kötelezettséget és csupán erre alapítja keresetének egységmértékét is, egészen figyelmen kívül maradtak mindazon tényezők, melyek az előállítandó villanyos világítás fényerejére nézve lényeges, úgyszólván döntő befolyással bírnak. Hogy ezen körülmény , illetve a váltakozó ellentállások a villanyfolyam világítási képességére és közvetve a főváros pénzügyi érdekeire mily befolyással vannak, a következő — a szóban levő ajánlat nyomán tett számítás — mutatja : A már eddig konstatált tapasztalati adatok szerint — gondosan rendezett és kezelt telepeknél — egy normál gyertya fényerejű világnak előidéztetésére a legújabb szerkezetű, tehát ez idő szerint legjobb villanyos lámpáknál, a különböző ellentállások mérve szerint 3-tól egész 4 „Volt, amperer egység határai között ingadozó erősségű (munkafejtő) villanyos áram igényeltetik. Ha — feltéve a leggondosabb kezelést és üzemben tartást — ezen határértékek 3.2-től egész 3.8-ig vézetnek csak számításba, úgy egy 16 normál gyertya fényerejű világra a 32—35 —38 »Volt Ampère« egyegységű folyamnak megfelelőleg 51*2—560 és illetve 60.8 Volt Ampére egység igényeltetik s igy egy ilyen lámpa a 100 Volt Ampére villanyfolyamnak óránkinti 52/3 krnyi egységárához viszonyítva, óránkint 29013 kr.—31733 kr. és illetve 3.4453 krba kerülne. Látható ebből, hogy még gondos kezelés feltételezése mellett is mennyire a vállalat üzleti képességére volna bízva pénzügyi tekintetekből a főváros azon kívánsága vagy követelése, hogy a létesítendő villanyos világításnál bizonyos előre megállapított fényerejű lámpák állíttassanak elő és látható múlhatlan szüksége annak, hogy nem a szállítandó villanyfolyam elektromotorikus erejére alapított kötelezettség és egységár, hanem ettől eltekintve, bizonyos előre megszabandó, fényerejű lámpák és ezeknek darabszáma után megállapítandó egységár lenne az elvállalandó kötelezettség alapjául követelendő. De e mellett megfontolandó, váljon tekintettel arra, hogy különösen szerencsés telepberendezés és kezelés folytán a tényleg világított lámpák számához mérten állandóan csekélyebb erősségű (munkafejtő) villanyfolyam igényeltetnék, mint mint az előzetes számítás alapjául számba vétetett, nem lenne-e bizonyos többlethaszon után a fővárosnak ezen nyereségtöbbletben bizonyos arányban való részesülése kikötendő. Ami a fentiek alapján a légszeszvilágításhoz képest várható utczai villanyvilágítási költségeket illeti, mindenekelőtt megjegyzem hogy n,arculni, kész az utcnákat; a lóvéros kívánaté szerint "egészben va£y részben iv vagy izzólámpák alkalmazásával világítani, a 10% árleengedést azonban csakis a községi izzólámpa-világítás után biztosítja. Ha az utczai világítás tisztán izzólámpákkal eszközöltetnék, az esetre a várható költségeket a következő számítás mutatja: Hogy egészen megegyező körülmények vétessenek összehasonlítás alá, — tehát tisztán az összehasonlítás kedvéért — a villanyos lámpák is csak számításilag 14 normál gyertya fényerejűnek vétetnek tekintetbe, feltéve továbbá a villanyfolyamnak állandó fix világfejlesztési képességét, mely szerint egy normál gyertyafény erejű lámpa fix középértékben 3-5 Volt Ampére erősségű villamfolyamot igényelve, 14 gyertyafényű világhoz tehát 49 volt ampére-egység villanyfolyam igényeltetik, ugy a 100 Volt Ampére egységenkint és óránkint 52/3 kr.ral megszabott egységárhoz viszonyítva, egy 14 gyertyafényű lámpa óránkinti költsége 27767 krt tenne, a 3.773 órával számított egész éjjeli lámpa egy évre tehát 104 frt 763/ioo krba és az 1.970 órával számított féléjjeli lámpa egy évre 54 frt 703/ioo krba kerülne. Ezen egységárak után a főváros javára fölajánlott 10% engedmény levonásával lesz az évi költség egy egész éjjeli lámpa után 94 frt 283/ioo kr , egy fél éjjeli lámpa után pedig 49 frt 233/ioo kr. Azonban ezen világítási költségekhez az ajánlat II. f) pontja szerint hozzászámítandó még a felszerelt lámpa-alapdíj és pedig: 100 volt ampére egységenkénti és évenkénti 6 frt, tehát a 14 gyertyafényű lámpához igényelt 49 Volt Ampére után lámpánként egy évre 2 frt 94 kr., továbbá ugyancsak az f) pont szerint még hozzászámítandó a 10 izzólámpánként elrendezendő villanymérők évi bérlete 10 frttal, melyből tehát egy-egy lámpára 1 frt esik, úgy, hogy mindössze egy 14 gyertyafényű lámpa egész évi költsége és pedig : egészéjjeli lámpánál 98 frt 223/ioo kr., féléjjelinél 53 frt 173/ioo kr. Ezzel szemben pedig a jelenlegi szerződés szerint egy egész éjjeli légszeszlámpa összes évi költsége 39 frt 61 kr., egy féléjjeli lámpáé pedig 20 frt 68 kr., miből látható, hogy teljesen megegyező körülények feltételezése mellett az egészéjjeli villanyos lámpa évi költsége 58 frt 62 krral, a féléjjelié pedig 32 frt 40 krral drágább, mint a megfelelő légszeszlámpáé. Ugyanezen számitás szerint az 1888. év végi-