Fővárosi Közlöny, 1893 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1893-01-06 / 2. szám
HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. belügyminister ur m. é. 89.742/1II-5. 31. a. a követkeő leiratot intézte a fő- és székváros közönségéhez: Budapest fő- és székváros közönségének ! A fő- és székváros tanácsának f. évi nov. hó 5-én 1889/7065. sz. a. kelt jelentése folytán, melyben a munkáslakások építésének előmozdítása érdekében alkotott s 1886. évi szeptember hó 28-án 2657. te. a. kelt jelentésével felterjesztett szabályrendelet jóváhagyását s a kérelmezett állami adókedvezmények megadásának kieszközlését kéri, értesítem a fő- és székváros közönségét, hogy ezen ügy elintézése tőlem nem függő akadályok miatt szenvedett eddig késedelmet. Rémemről csak most jutván abba a helyzetbe, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozhassam, kijelentem, hogy az 1885. évi márczius 4-én és folytatva tartott törvényhatósági közgyűlésben 215. kgy. sz. a. hozott határozattal elfogadott, a fővárosi lakviszonyok rendezéséről szóló szabályrendeletnek a családi házakra, továbbá a kisebb lakásokból álló bérházakra vonatkozó részét jóváhagyni hajlandó vagyok, ha a fő- és székváros közönsége ezen csak 1893. évi nov. l-ig terjedő hatálylyal elfogadott szabályrendelet hatályát kellőleg meg fogja hosszabbítani. A munkás lakásokra vonatkozó részre nézve érdemlegesen ezúttal nem határozhatok, mert hivatalos értesülésem szerint a fő- és székváros törvényhatósága 1887. évi julius 18-án 590. kgy. száma, ezen kérdésben újabb határozatot hozott, mely ha nem ellenkezik is lényegében a szabályrendelet vonatkozó intézkedéseivel, mégis részben eltérő intézkedéseket tartalmaz, a belügyministériumhoz azonban eddig elé fel nem terjesztetett. Ezen újabb közgyűlési határozat mielőbbi felterjesztését tehát várom, annak vétele után fogván a munkáslakházak iránt érdemlegesen intézkedni. A szabályrendeletnek a közhasznú építkezési vállalatokról, a menhelyekről, a tömeges éjjeli szállókról, a túltömött lakásokról és a pinczelakásokról szóló részeit ezennel jóváhagyom. Ennek következtében, ami különösen a pinczelakásokat illeti, felhívom a fő- és székváros közönségét, hogy a pinczelakásoknak ezen szabályrendelet intézkedéséhez képest szükségessé vált összeírását, megvizsgálását és osztályozását haladéktalanul teljesítse s az eredményről az illető kimutatások csatolása mellett hozzám jövő 1893. évi márczius 1-ig jelentést tegyen. Végül értesítem a fő- és székváros közönségét, hogy újabb határozatának felterjesztése után az állam érdekeinek sérelme nélkül méltányosan igényelhető állami kedvezmények kieszközlése czéljából a szükséges lépéseket kész vagyok megtenni. Budapesten, 1892. évi deczember hó 30-án. Hieronymi s. k. A közrendészeti bizottság mult ülésén egész szövegében hozzájárult a középitézi bizottság által 1891. december 11-én alkotott következő szabályrendeleti tervezethez: Szabályrendelet a hófogóknak épületeken való alkalmazása tárgyában. 1 §• Hogy a háztetőkön téli időben felhalmozódó hótömegnek, hófúvások vagy a langyos idő beálltával történhető, a közbiztonságot veszélyeztető lecsúszása lehetőleg megakadályoztassék, az utczai homlokzatvonalon újonnan építendő házaknál, valamint a háztető s az egész ereszcsatorna megújítása esetére az utczai homlokzaton a hófogók alkalmazása kötelezővé tétetik. 2 §• Hófogásra alkalmas rácsok a háztetőn olyformán alkalmazandók, hogy azoknak magassága 40 cm., függélyes pálezái egymástól 85— 100 cm.-nyi, vizszintes pálezái közül a legalsó a tetősíktól számítva 5 cm.-nyi, a többiek pedig, középtől középig számitva, 8 cm.-nyi távolságban legyenek. • 3. §. Ha a háztetőn függő csatorna alkalmaztatik, a hófogó rácsozat, a főpárkány legkülső élétől 15—30 cm.-nyi mélységben létesítendő, ha pedig szegélycsatorna terveztetik — amenynyiben a tetőszegély 40 cm.-nél nem szélesebb — a hófogó a csatornán belül is alkalmazható, ellen esetben — ha t. i. a tetőszegély 40 cm.-nél szélesebb — a hófogó a tetőszegély élétől számítandó 15—40 cm.-nyi távolságban erősítendő meg. Oly esetben, a midőn az épület attikával terveztetik, a mennyiban az attikán kivül létesítendő tetőszegély 40 cm.-nél szélesebb, a hó, vagy víz felfogására, a tetőszegély bádogborítása az élén 4—5 cm.-rel felhajlítandó, mely felhajlítás által keletkező teknyő, illetve csatorna, a vízlevezető csatorna felé eséssel látandó el. Ugyanaz a fekvő szegély csatornára is áll, ha a tetőszegély a csatorna alatt 40 cm.-nél szélesebb. A boltkapuzatok tetejéről a hó minden havazás után a járda tisztántartása és a csepegés meggátlása végett letisztítandó. 5. §. A hófogóknak mily módon történendő alkalmazása az építési tervekben kitüntetendő. 6 § Akár régi, akár új házak tetejéről a havat a járdára lehányni rendszerint tilos. Kivételt képez, ha olvadás vagy hófúvás által a háztetőn a járókelők biztonságát veszélyeztető állapot keletkezik, mely esetben a háztulajdonos köteles óvintézkedést tenni és a veszélyes pontról felelősség terhe mellett a havat, vagy jégcsapokat azonnal eltávolítani. A m. kir. belügyminiszter úr Gerlóczy Károly első alpolgármesterhez, mint a központi járványbizottság elnökéhez, a következő levelet intézte : Nagyságos úr ! A központi járványbizottságnak a jövő évben megújulható kolerajárvány ellen elrendelt és nagyságodnak folyó hó 12-ikén kelt jelentésével tudomásomra hozott intézkedéseit helyeslőleg tudomásul veszem és fölhasználom az alkalmat, hogy Nagyságodnak és a központi és kerületi járványbizottságoknak, a lezajlott nehéz viszonyok között tanúsított odaadó és kiváló működéséért már ezúttal is elismerő köszönetemet nyilvánítsam. Budapesten, 1892. deczember hó 31-én. Hieronymi s. k. Budapest, 1893. január 6-án. FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST FŐ- ÉS SZÉKVÁROS HIVATALOS LAPJA. M KOJBLEMIK MINDERN KKUUI ÍN ÉH PÉNTEKEN ! A Up nétküldétén TonAtkostó mindan M-elír,z.tt.. *-: kiad.a : budapest fő- és székváros közönsége. -öl,*.. «^.ua« .„oTM*. Eg*névre 8 frt, ttlivre B frt. H,rd.U«k • u.rk«*ta.ács.«D U « kOipom. HMrkeutdság , IV.ker., rágt vároaháxl. em. IS. _ „ , T 4 T TorPTTÁ^^^^ hiid«l*»i irodában. (TV., Károly kAnt Ho»«r Kiadóhivatal, V. kar., hold-utcza 7. u. felelős Szerkesztő: hajnal istván, buár) rMMnik f*L EMHIVATALOS RÉSZ. Az elemi iskolai tanítók és tanítónők, a polgári és középkereskedelmi iskolai tanárok, polgári iskolai tanítónők és községi főreáltanodai tanárok részéről az 1885. évi fizetési szabályzat módosítása s illetőleg fizetéseik emelése tárgyában négyrendbeli kérvény nyújtatott be a tanácshoz. E kérvények a közoktatási bizottság f. hó 2-án tartott ülésén előterjesztetvén, tárgyalásukra Rózsavölgyi Gyula tanácsnok elnöklete alatt dr. Csiky Kálmán, Kalmár Endre, Szászy László, dr. Gombár Tivadar, Tenczer Pál, Végh János, dr. Havas Rezső, Kaschnitz Gyula és Kurcz Vilmos urakból álló bizottság küldetett ki. A kérvények ismertetését a következőkben adjuk : I. Az elemi iskolai tanítók és tanítónők fizetésjavítása ügyében a »Népnevelők budapesti egyesülete«, a »Budapesti tanítótestület« és a »Budai tanító-egylet« által beadott kérvény főbb részei. Tizenöt esztendő múlt el azóta, hogy a fővárosi tanítók (tanítónők) fizetése rendeztetett. Tizenöt esztendő óta sok megváltozott; magára a rohamosan fejlődő fővárosra is alig lehet reá ismerni; német lakossága megmagyarosodott (miben a tanítóknak is kétségtelenül nagy érdemük van), az életviszonyok nehezebbekké, a lakásviszonyok aránytalanul kedvezőtlenebbekké lettek; csak egy, a tanítói fizetés maradt változatlan. 1876-ban vétettek a fővárosi tanítói fizetések revisió alá, de akkor is csak olyképen emelték a fizetéseket, hogy minden I. fokú fizetésbe előléptetett tanító köteleztetett heti 26 órai tanításra évi 800 frt fizetés és 200 frt lakbérért, míg a II. fokban levő tanítók heti 20 órai tanítási kötelezettség mellett 650-+150 frt, a III. fokban levők pedig 500 -1-100 frt fizetésben részesültek; a húszon felüli órák után óránkint évi 40 frt óratöbbletet élvezett e két utóbbi fizetési fokozatban volt tanító. 1881-ben az óratöbblet megtakarítása szempontjából az 1868. 38. törvényczikkre való hivatkozással, a 26 órai tanítás kötelezettsége minden kárpótlás nélkül általánosan kimondatott. Azóta 1884-ben volt némi fizetésrendezés, de nem emelés, amennyiben a II. fokúak 650 frtnyi törzsfizetéséből 50 frt azoknak lakbéréhez tétetett, s igy a fizetés 650-s 150 helyett