Fővárosi Közlöny, 1897 (8. évfolyam, 1-105. szám)

1897-01-01 / 1. szám

befektetett tőkének csak csekély kamatját hoz­hatják be, mig közművelődési czéloknak szánt építkezésekkel a túlnagy költekezés fölöslegesen szaporította és szaporítja a terheket. És ha kutatjuk a hiánynak és a kellemet­len pénzügyi helyzetnek okait, úgy találjuk, hogy ez a nagy arányban folyton emelkedő kölcsönpénzekkel kapcsolatos törlesztési terhek által idéztetik elő. 1875-től 1895-ig, tehát húsz évi időszakban a hitelszolgálat 1,564.000 frtra ment fel, mely azután két év alatt 601.000 forinttal nőtt, úgy hogy 1897-bea már 2,165.000 forintról kell gondoskodnunk. A kamat és tör­lesztési teher a legközelebbi öt évben évről­évre átlag 465.000 frttal fog emelkedni, úgy, hogy 1898. 2,620.000, 1899. 3,085.000, mig 1902-ben már körülbelül 4,400.000 frtot fog ez a czím igénybe venni. Ily körülmények közt a kölcsönpénzek hovaforditásánál a legnagyobb óvatossággal kell hogy eljárjunk. Például épitettünk vásárcsarnokokat. Mikor ez az ügy e teremben tárgyaltatott, arra tör­tént utalás, hogy Bécsben a központi vásár­csarnok 699.000 frttal, Berlinben ez l 1/^ millió forinttal létesült, Budapesten ez az intézmény 4 millió forintba került. Az egész intézmény a czélnak megfelelően, igaz, egyszerű kivitelnél 4 millió forintért létesíthető lett volna, a he­lyett ezek 10 millió forintnál többe fognak kerülni. Minden érvelés daczára bevitt bennün­ket a nagyzás hóbortja ily colossalis kiadá­sokba, melynek következménye az, hogy hat mil­lió forint fölöslegesen költött tőkének a kamatját és tőketörlesztését, vagyis 300.000 forintot évente pótolnunk kell. És mivel a rendes be­vételek nem futják ki, ennélfogva a nem in­dokolt túlkiadásokat. csak adóemelés állal fe­dezhetjük. Az, a mit a vásárcsarnokoknál említettem, áll a vízvezetékre is, a melynél most megint 7,461.000 forint új kiadás van tervbe véve epitkezésekre és a mi által a gyenge vízveze­téki üzemnek többlete évente további 370.000 forinttal fog terheltetni. A sertésvágóhíd és hizlaló-telepre 3,500.000 forint van praeliminálva, a melyek czifraságok nélkül a fél összegért építhetők és annyi pén­zünk van, hogy a nádorszigeti artézi-fürdő épí­tésére 650.000 frtot, ez az első lépés, ráfor­dithatnnk. Ezen üzemi jelleggel bíró befektetéseknél természetes aztán, hogy az elérhető üzemi eredmény a befektetett összegeknek csak 2 —2 J/2 °/o-át hozhatja be és 2 x/2—3°/o a rendes ház­tartás teihére esik. Nem zárkózom el annak szüksége elől, hogy a városi hivatalhelységek kellő módon helyez­tessenek el és hogy nagyfontosságú közműve­lődési szempontoknak megfelelőleg iskolák nagyobb számban emeltessenek. De ezeknél is — és itt első sorban az iskolákra gondolok — a fényűzést, a czélt elő nem mozditó, semmi által nem indokolt drága építkezést, mely eddig már sok százezreket nyelt el, föltétlenül kerülnünk kell; mert a gyakorlati czélon túlmenő kiadások itt sem hozhatók összhangzásba a természetes adóteher-viseléssel. Ezeknek tulaj donithatók a főszámvevő úr jelentésében foglalt, a jövő pénzügyi fejlődést ábrázoló adatok, melyek szerint vérmes felfogá­sokat alkalmazva, 1897. évtől kezdve, az 50 millió forint felvétele folytán évről-évre növekedő hiá­nyok 316.000 forintról 1902-ig successive 1,308.580 forintra emelkednek, és ezek sze­rint ha radikális módszerhez nem folyamodunk, évről-évre új adóterheket kell teremtenünk, hogy a minimális összegben számított szükséglet fe­dezetre találjon. És ez természetesen akkor is áll, ha az úri tempó által időközben még egy kölcsön fel­vételre kényszerítve nem leszünk. Ez volna a jövő képe. A ma feltálalt, körül­belül 240.0C0 forintot kitevő adóemelés egy kis pilula, a következő dosisok sokkal komolyabbak lesznek. És nézetem szerint a mai tárgyalásunkban arra kell a fősúlyt fektetnünk, hogy a folytonos adóemelések és új adónemek behozatala ná­lunk rendszeressé ne váljék. Tisztelt közgyűlés ! Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a legközelebbi években ily gazdál­kodás folytatása mellett az eddig létező jöve­delmi források emelése a főszámvevő úr által kimutatott hiány fedezésére fordítható lesz, mert józanul számitásba kell vennünk, hogy az emelkedő népesség, a jogosult igények egy jól kövezett és tisztán tartott főváros iránt, nem­különben egy jobb közigazgatás folytán nagyobb összegeket fognak igénybe venni. A módszer, mely által kikerülhetők lesz­nek az új adóterhek, a személyes kiadások mér­séklésében, a pénzekkel való rendszeres, nem fukarkodó, de takarékos bánásmódban áll, mert őszintén megvallva, bizonyos könnyelműséggel évközben emelni szoktuk a már jó szándékkal és szívvel megszavazott budgetefc, a nélkül, hogy ezt bevételeink indokolnák. De a legfontosabb az, hogy a kölcsönpénzekből történendő befek­tetéseknél a leghiggadtabban és csakis a reális szükséghez mérten járjunk el. A hibát ne adó­rendszerekben keressük, mert a helytelen gaz­dálkodást a legjobb rendszer sem ellensúlyoz­hatja. A tisztelt tanács figyelmébe ajánlom ezeket a szempontokat, mert első sorban őt terheli a felelősség. Szerettem volna minden adófelemelést vissza­utasítani és követelni, hogy a tisztelt tanács tö­rekedjék megtakarítások által elenyésztetni az 1897. évi hiányt. De ez a munka sok időt venne igénybe és valljuk be őszintén, annak gyakor­lati eredménye egyelőre kétes. Tisztelt közgyűlés! Ha mi nem állanánk közvetlenül egy nagy 50 millió forintos köl­csön fölvétele előtt, ily javaslat talán tárgyal­ható volna. De tekintettel kell lennünk ma azon hatásra, melyet egy nem fedezett deficit a kölcsöntárgyalásoknál előidézne. Ez valószínűleg többe kerülne az árfolyam és a feltételek meg­állapításánál, mint a szóban levő adóemelés. Én ennélfogva sajnálattal, de mégis a viszo­nyok nyomása alatt az adóemelés mellett vagyok. A tisztelt főszámvevő úr által tett javas­latokat nem szándékom részletesen vitatni, mert ezek egyrészt a törvényekre való tekintettel kivihetetlenek, másrészt igazságtalanok annyi­ban, a mennyiben bizonyos és nem épen a legjobb viszonyok között élő polgártársainkat sújtanák leginkább. A tisztelt tanács által java­solt csekély házbérkrajczáremelés az eddigi el­veknek annyiban felel meg, hogy az adózáshoz mindenki egyenlően járul. És ha már adóeme­lésről van szó, akkor az igazságtalan adó­megterheltetéstől feltétlenül tartózkodnunk kell. Röviden egy körülményre szándékom a t. közgyűlés és tanács figyelmét felhívni és ez az, hogy nézetem szerint egy évi 24 millió forint budget-tel biró háztartásnál már nagyon kívánatos, hogy egy megfontolt pénzügyi po­litika is legyen. Ehhez szükséges, hogy a pénz­ügyi vezetés megfelelő kezekbe téve és tekin­tettel legyen a főváros pénzügyeinek helyes fejlődésére, a közgazdasági viszonyokra, a be­vételi források jobb kihasználására és a kiadá­sok és bevételek összhangzásba hozatalára. Le­hetetlen az, hogy egy főtisztviselő a fővárosi főszámvevőség terhes munkája mellett még a nagyszabású és alapos pénzügyi vezetést is kel­lően elláthassa. Ezért bátorkodom a tisztelt közgyűlést arra fölkérni, méltóztassék a t. tanácsot utasítani, hogy a pénzügyi vezetésnek elkülönítését a fő­számvevői állástól tanulmányozás alá vegye. Tisztelt közgyűlés! Remélem, hogy polgár­társainknak ujabb megterheltetését ki fogjuk kerülni, ha reális alapra fektetjük háztartásunk igazgatását. Elfogadom a javasolt házbérkrajczáreme­lést és a t. tanács javaslatait. Baranyavári dr. TJllmann Pál: Előttem szólott nézetét nem osztom, mert nem fogadom el a tanács javaslatát. (Helyeslés.) Már azért sem, mert bízom az új polgármesterek erélyé­ben és hiszem, hogy a régi rossz állapotokon segíteni fognak. A tanács még azt sem tartja érdemesnek, hogy megmondja, mire fogja fordítani a ház­bérkrajczárok felemelése folytán támadó több jövedelmet. Ha a jövedelem-szaporulattal a pénz­ügyi egyensúlyt akarja helyreállítani: egy kér­déssel tisztába kell jönni. Tudnunk kell, hogy a pénzügyi helyzet megzavarása végleges-e, vagy csak időleges. Ha végleges, ez az adóemelés nem segit, ha pedig csak időleges, nincsen rá szükség. De én azt hiszem hogy csak időleges és igy felesle­ges ehhez a kétségbeesett módhoz, az adók eme­léséhez nyúlni, annál inkább, mert tartok tőle, hogy ez csak kezdet lesz és nem fogjuk végét érni az adóemeléseknek. Javaslom és a tanács komoly figyelmébe ajánlom a vámvonalak kül­jebb helyezésének ügyét. Ha ez megtörténik, a főváros jövedelmei öt hatszázezer forinttal fog­nak szaporodni évenkint a nélkül, hogy a pol­gárság újabb áldozatkészsége igénybe vétetnék. Palotai Rezső : Tisztelt közgyűlés ! Köte­lességemnek tartom a t. közgyűlést egy téve­désre figyelmeztetni, mely úgy a főszámvevő úr előterjesztésén, valamint a pénzügyi bizott­ság és a tanács javaslatán végighúzódik s mely­nek megvilágítása után ki fog tűnni, hogy ez a 260.000 írt deficit a fogalmak összekeverésé­ből eredt önkényes állítás, tényleg nem létezik s csak mint egy számrejtvény jelenik meg előttünk. Engedjék meg, hogy mindenek előtt ja­vaslatom röviden összefoglalva előadjam. A ta­nács javaslata az, hogy hat hó alatt történjék előterjesztés az adó felemelésére, vagy a köz­ségi -adórendszer változtatására nézve, hogy azzal fedeztessék az 50 milliós kölcsön tőke- és kamattörlesztése, de a 260.000 forintos deficit megszüntetése érdekében azonnal a házbér­krajczárok 1, illetve 6/io krajczárral felemeltes­senek. Eltekintve attól, hogy egy olyan háztar­tásban, mely 2372 millió bevétellel és 23 millió kiadással rendelkezik, melynél tehát összesen 47 millió forint viramenttel van dolgunk, 260.000 frt hiány oly törpe összeg, a mely a tényleges eredmény által bizonyos változásnak van kitéve és a mely miatt oly életbevágó in­tézkedéshez, mint az adófelemelés, nyúlni nem szükséges. Az adó felemelése fölösleges buzgó­ságnak volna mondható. Nekünk hat hónapi időnk van ahhoz, hogy az 50 milliós kölcsön fedezése kérdését radicalis módon oldjuk meg. Nemde elhibázott dolog volna az, hogy ezen 50 milliós kölcsön egy töredékének fedezése végett a tényleges intéz­kedés elébe vágva, már most hoznánk vala­mely előzetes határozatot ? Olyan dolog volna ez, mintha valaki egy házat akarna építeni és még mielőtt a telket megszerezte volna, villa­nyos csengetyűket rendelne meg előre. Ne csöngessünk előre, mert ez csak árthat nekünk. Méltóztassék az 1897. évi költségelő­irányzatba beletekinteni és a XXIV. fejezetet megnézni. Összesen 460,000 frtot vettünk mái­fel kiadásként az 1897. évre ama 50 milliós kölcsön miatt, a melynek fedezete tárgyában a tanács most kéri csak a felhatalmazást, hogy azt egészében oldhassa meg. Ezen 460,000 frt nem ama kiadások közé tartozik, a melyek a ren­des bevételekből f'edezendők, hanem jelentékeny, körülbelül V 6 részét képezik ama feladatok­nak, a melyekre nézve a tanács a hat havi halasztást kéri. Ha a 460,000 frt kérdése, a mint az szükségképen nem is történhetik más­képen, az 50 milliós kölcsön fedezésével együtt oldatik meg, költségelőirányzatunkban csak mint átmeneti tétel tüntethető fel és rendes bevé­teleink terhére nem róható, akkor kitűnik, hogy nem 260,000 frt deficitünk, hanem 200,000 forint feleslegünk fog maradni, mihelyt az 50 milliós kölcsön fedezéséről javasolt gondosko­dás megtörtént. Világos tehát, hogy a házbér­krajczárok felemelése most időelőtti, fölösleges és hibás megcsonkítása ama rendszeres meg­oldásnak, a melyre a tanács a közgyűlés fel­hatalmazását kéri. Mindezek alapján nem fo­gadom el a tanács javaslatát. Steiger Gyula: Sokszor kértem a közgyű­lést, hogy kiadásaiban, különösen a személyes kiadások megszavazásában tartózkodó legyen. Tartózkodjék évközben olyan kiadások meg­szavazásától, a melyekre nincsen fedezet. De most nincsen arról szó, hogy helyesen vagy helytelenül járt-e el a közgyűlés. Sem arról nem lehet szó, hogy a multak hibáival elő­hozakodjunk. Most egy adott helyzet előtt állunk. A főváros közgyűlése megszavazta a deficites költségvetést, ám viselje a következ-

Next

/
Thumbnails
Contents