Fővárosi Közlöny, 1897 (8. évfolyam, 1-105. szám)
1897-01-01 / 1. szám
befektetett tőkének csak csekély kamatját hozhatják be, míg közművelődési czéloknak szánt építkezésekkel a túl nagy költekezés fölöslegesen szaporította és szaporítja a terheket. És ha kutatjuk a hiánynak és a kellemetlen pénzügyi helyzetnek okait, úgy találjuk, hogy ez a nagy arányban folyton emelkedő kölcsönpénzekkel kapcsolatos törlesztési terhek által idéztetik elő. 1875-től 1895-ig, tehát húsz évi időszakban a hitelszolgálat 1,564.000 frtra ment fel, mely azután két év alatt 601.000 forinttal nőtt, úgy hogy 1897-ben már 2,165.000 forintról kell gondoskodnunk. A kamat és törlesztési teher a legközelebbi öt évben évrőlévre átlag 465.000 frttal fog emelkedni, úgy, hogy 1898. 2,620.000, 1899. 3,085.000, míg 1902-ben már körülbelül 4,400.000 frtot fog ez a czím igénybe venni. Ily körülmények közt a kölcsönpénzek hovafordításánál a legnagyobb óvatossággal kell hogy eljárjunk. Például építettünk vásárcsarnokokat. Mikor ez az ügy e teremben tárgyaltatott, arra történt utalás, hogy Bécsben a központi vásárcsarnok 699.000 frttal, Berlinben ez 11,5 millió forinttal létesült, Budapesten ez az intézmény 4 millió forintba került. Az egész intézmény a czélnak megfelelően, igaz, egyszerű kivitelnél 4 millió forintért létesíthető lett volna, ahelyett ezek 10 millió forintnál többe fognak kerülni. Minden érvelés daczára bevitt bennünket a nagyzás hóbortja ily colossalis kiadásokba, melynek következménye az, hogy hat millió forint fölöslegesen költött tőkének a kamatját és tőketörlesztését, vagyis 300.000 forintot évente pótolnunk kell. És mivel a rendes bevételek nem futják ki, ennélfogva a nem indokolt túlkiadásokat, csak adóemelés által fedezhetjük. Az, amit a vásárcsarnokoknál említettem, áll a vízvezetékre is, amelynél most megint 7.461.000 forint új kiadás van tervbe véve építkezésekre és ami által a gyenge vízvezetéki üzemnek többlete évente további 370.000 forinttal fog terheltetni. A sertésvágóhíd és hizlaló-telepre 3.500.000 forint van praeliminálva, amelyek czifraságok nélkül a fél összegért építhetők és annyi pénzünk van, hogy a nádorszigeti artézi-fürdő építésére 650.000 frtot, ez az első lépés, ráfordíthatunk. Ezen üzemi jelleggel bíró befektetéseknél természetes aztán, hogy az elérhető üzemi eredmény a befektetett összegeknek csak 2 —21/2 °/o-át hozhatja be és 2x/2—3°/o a rendes háztartás terhére esik. Nem zárkózom el annak szüksége elől, hogy a városi hivatalhelységek kellő módon helyeztessenek el és hogy nagyfontosságú közművelődési szempontoknak megfelelőleg iskolák nagyobb számban emeltessenek. De ezeknél is — és itt elsősorban az iskolákra gondolok — a fényűzést, a czélt elő nem mozdító, semmi által nem indokolt drága építkezést, mely eddig már sok százezreket nyelt el, föltétlenül kerülnünk kell, mert a gyakorlati czélon túlmenő kiadások itt sem hozhatók összhangzásba a természetes adóteher-viseléssel. Ezeknek tulajdoníthatók a főszámvevő úr jelentésében foglalt, a jövő pénzügyi fejlődést ábrázoló adatok, melyek szerint vérmes felfogásokat alkalmazva, 1897. évtől kezdve, az 50 millió forint felvétele folytán évről-évre növekedő hiányok 316.000 forintról 1902-ig successive 1.308.580 forintra emelkednek, és ezek szerint ha radikális módszerhez nem folyamodunk, évről-évre új adóterheket kell teremtenünk, hogy a minimális összegben számított szükséglet fedezetre találjon. És ez természetesen akkor is áll, ha az úri tempó által időközben még egy kölcsön felvételre kényszerítve nem leszünk. Ez volna a jövő képe. A ma feltálalt, körülbelül 240.000 forintot kitevő adóemelés egy kis pilula, a következő hosisok sokkal komolyabbak lesznek. És nézetem szerint a mai tárgyalásunkban arra kell a fősúlyt fektetnünk, hogy a folytonos adóemelések és új adónemek behozatala nálunk rendszeressé ne váljék. Tisztelt közgyűlés ! Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a legközelebbi években ily gazdálkodás folytatása mellett az eddig létező jövedelmi források emelése a főszámvevő úr által kimutatott hiány fedezésére fordítható lesz, mert józanul számításba kell vennünk, hogy az emelkedő népesség, a jogosult igények egy jól követett és tisztán tartott főváros iránt, nemkülönben egy jobb közigazgatás folytán nagyobb összegeket fognak igénybe venni. A módszer, mely által kikerülhetők lesznek az új adóterhek, a személyes kiadások mérséklésében, a pénzekkel való rendszeres, nem fukarkodó, de takarékos bánásmódban áll, mert őszintén megvallva, bizonyos könnyelműséggel évközben emelni szoktuk a már jó szándékkal és szívvel megszavazott budgetete, anélkül, hogy ezt bevételeink indokolnák. De a legfontosabb az, hogy a kölcsönpénzekből történendő befektetéseknél a leghiggadtabban és csakis a reális szükséghez mérten járjunk el. A hibát ne adórendszerekben keressük, mert a helytelen gazdálkodást a legjobb rendszer sem ellensúlyozhatja. A tisztelt tanács figyelmébe ajánlom ezeket a szempontokat, mert elsősorban őt terheli a felelősség. Szerettem volna minden adófelemelést visszautasítani és követelni, hogy a tisztelt tanács törekedjék megtakarítások által elenyésztetni az 1897. évi hiányt. De ez a munka sok időt venne igénybe és valljuk be őszintén, annak gyakorlati eredménye egyelőre kétes. Tisztelt közgyűlés! Ha mi nem állanánk közvetlenül egy nagy 50 millió forintos kölcsön fölvétele előtt, ily javaslat talán tárgyalható volna. De tekintettel kell lennünk ma azon hatásra, melyet egy nem fedezett deficit a kölcsöntárgyalásoknál előidézne. Ez valószínűleg többe kerülne az árfolyam és a feltételek megállapításánál, mint a szóban levő adóemelés. Én ennélfogva sajnálattal, de mégis a viszonyok nyomása alatt az adóemelés mellett vagyok. A tisztelt főszámvevő úr által tett javaslatokat nem szándékom részletesen vitatni, mert ezek egyrészt a törvényekre való tekintettel kivihetetlenek, másrészt igazságtalanok annyiban, amennyiben bizonyos és nem épen a legjobb viszonyok között élő polgártársainkat sújtanák leginkább. A tisztelt tanács által javasolt csekély hátbérkrajczáremelés az eddigi elveknek annyiban felel meg, hogy az adózáshoz mindenki egyenlően járul. És ha már adóemelésről van szó, akkor az igazságtalan adómegterheltetéstől feltétlenül tartózkodnunk kell. Röviden egy körülményre szándékom a 1. közgyűlés és tanács figyelmét felhívni és ez az, hogy nézetem szerint egy évi 24 millió forint budget-tel bíró háztartásnál már nagyon kívánatos, hogy egy megfontolt pénzügyi politika is legyen. Ehhez szükséges, hogy a pénzügyi vezetés megfelelő kezekbe téve és tekintettel legyen a főváros pénzügyeinek helyes fejlődésére, a közgazdasági viszonyokra, a bevételi források jobb kihasználására és a kiadások és bevételek összhangzásba hozatalára. Lehetetlen az, hogy egy főtisztviselő a fővárosi főszámvevőség terhes munkája mellett még a nagyszabású és alapos pénzügyi vezetést is kellően elláthassa. Ezért bátorkodom a tisztelt közgyűlést arra fölkérni, méltóztassék a t. tanácsot utasítani, hogy a pénzügyi vezetésnek elkülönítését a főszámvevői állástól tanulmányozás alá vegye. Tisztelt közgyűlés! Remélem, hogy polgártársainknak újabb megterheltetését ki fogjuk kerülni, ha reális alapra fektetjük háztartásunk igazgatását. Elfogadom a javasolt házbérkrajczáremelést és a t. tanács javaslatait. Baranyavári dr. Tillmann Pál: Előttem szólott nézetét nem osztom, mert nem fogadom el a tanács javaslatát. (Helyeslés.) Már azért sem, mert bízom az új polgármesterek erélyében és hiszem, hogy a régi rossz állapotokon segíteni fognak. A tanács még azt sem tartja érdemesnek, hogy megmondja, mire fogja fordítani a házbérkrajczárok felemelése folytán támadó több jövedelmet. Ha a jövedelem-szaporulattal a pénzügyi egyensúlyt akarja helyreállítani, egy kérdéssel tisztába kell jönni. Tudnunk kell, hogy a pénzügyi helyzet megzavarása végleges-e, vagy csak időleges. Ha végleges, ez az adóemelés nem segít, ha pedig csak időleges, nincsen rá szükség. De én azt hiszem hogy csak időleges és így felesleges ehhez a kétségbeesett módhoz, az adók emeléséhez nyúlni, annál inkább, mert tartok tőle, hogy ez csak kezdet lesz és nem fogjuk véget érni az adóemeléseknek. Javaslom és a tanács komoly figyelmébe ajánlom a vámvonalak külsebb helyezésének ügyét. Ha ez megtörténik, a főváros jövedelmei öt hatszázezer forinttal fognak szaporodni évenként anélkül, hogy a polgárság újabb áldozatkészsége igénybe vétetnék. Palotai Rezső : Tisztelt közgyűlés ! Kötelességemnek tartom a 1. közgyűlést egy tévedésre figyelmeztetni, mely úgy a főszámvevő úr előterjesztésén, valamint a pénzügyi bizottság és a tanács javaslatán végighúzódik s melynek megvilágítása után ki fog tűnni, hogy ez a 260.000 írt deficit a fogalmak összekeveréséből eredt önkényes állítás, tényleg nem létezik s csak mint egy számrejtvény jelenik meg előttünk. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt javaslatom röviden összefoglalva előadjam. A tanács javaslata az, hogy hat hó alatt történjék előterjesztés az adó felemelésére, vagy a községiadórendszer változtatására nézve, hogy azzal fedeztessék az 50 milliós kölcsön tőke- és kamattörlesztése, de a 260.000 forintos deficit megszüntetése érdekében azonnal a házbérkrajczárok 1, illetve 6/1o krajczárral felemeltessenek. Eltekintve attól, hogy egy olyan háztartásban, mely 2372 millió bevétellel és 23 millió kiadással rendelkezik, melynél tehát összesen 47 millió forint viramenttel van dolgunk, 260.000 frt hiány oly törpe összeg, amely a tényleges eredmény által bizonyos változásnak van kitéve és amely miatt oly életbevágó intézkedéshez, mint az adófelemelés, nyúlni nem szükséges. Az adó felemelése fölösleges buzgóságnak volna mondható. Nekünk hat hónapi időnk van ahhoz, hogy az 50 milliós kölcsön fedezése kérdését radicális módon oldjuk meg. Nemde elhibázott dolog volna az, hogy ezen 50 milliós kölcsön egy töredékének fedezése végett a tényleges intézkedés elébe vágva, már most hoznánk valamely előzetes határozatot ? Olyan dolog volna ez, mintha valaki egy házat akarna építeni és még mielőtt a telket megszerezte volna, villanyos csengetyűket rendelne meg előre. Ne csöngessünk előre, mert ez csak árthat nekünk. Méltóztassék az 1897. évi költségelőirányzatba beletekinteni és a XXIV. fejezetet megnézni. Összesen 460,000 frtot vettünk másfel kiadásként az 1897. évre ama 50 milliós kölcsön miatt, amelynek fedezete tárgyában a tanács most kéri csak a felhatalmazást, hogy azt egészében oldhassa meg. Ezen 460,000 frt nem ama kiadások közé tartozik, amelyek a rendes bevételekből fedezendők, hanem jelentékeny, körülbelül 16 részét képezik ama feladatoknak, amelyekre nézve a tanács a hat havi halasztást kéri. Ha a 460,000 frt kérdése, amint az szükségképen nem is történhetik másképen, az 50 milliós kölcsön fedezésével együtt oldatik meg, költségelőirányzatunkban csak mint átmeneti tétel tüntethető fel és rendes bevételeink terhére nem róható, akkor kitűnik, hogy nem 260,000 frt deficitünk, hanem 200,000 forint feleslegünk fog maradni, mihelyt az 50 milliós kölcsön fedezéséről javasolt gondoskodás megtörtént. Világos tehát, hogy a házbérkrajczárok felemelése most idő előtti, fölösleges és hibás megcsonkítása ama rendszeres megoldásnak, amelyre a tanács a közgyűlés felhatalmazását kéri. Mindezek alapján nem fogadom el a tanács javaslatát. Steiger Gyula: Sokszor kértem a közgyűlést, hogy kiadásaiban, különösen a személyes kiadások megszavazásában tartózkodó legyen. Tartózkodjék évközben olyan kiadások megszavazásától, amelyekre nincsen fedezet. De most nincsen arról szó, hogy helyesen vagy helytelenül járt-e el a közgyűlés. Sem arról nem lehet szó, hogy a múltak hibáival előhozakodjunk. Most egy adott helyzet előtt állunk. A főváros közgyűlése megszavazta a deficites költségvetést, ám viselje a következ-