Fővárosi Közlöny, 1910 (21. évfolyam, 67-98. szám)
1910-09-09 / 67. szám
patronage-intézmények. Állandó összeköttetést tartva ezekkel, a körülbelül 400 főnyi fiatalkorú bűntettes nagyobb része elhelyezhető volt. Mindazonáltal érezhető az átmeneti megfigyelő intézet, a már többször sürgetett a sus d'observation hiánya. Az egyesületek intézeteiből ugyanis nem egy fiatalkorú megszökött, néha pedig a legsürgősebb szükség esetén sem állott a megfelelő férőhely rendelkezésre. A kihágási bíráskodás terén a fiatalkorúak ügyeiben most már a 18-ik életévig bezárólag a dunai ker.kapitányság ítélkezik. Félévi működését a következő számadatok tüntetik fel: 1410 fiatalkorú — közöttük 245 leány — ügye került tárgyalásra. Ezek közül 1209-é (173 leány) kihágási ügy volt. A kihágás miatt feleletre vontak közül felmentetett 762 (123 leány), beszüntető végzés hozatott 235 (29 leány) fiatalkorú ügyében, dorgálásra 177 (10 leány), elzárásra 17 (6 leány) ítéltetett. Javító nevelés elrendelése 18 esetben indítványoztatott, köztük 5 esetben leányok ellen. A 15 éven aluli fiatalkorúak közül 281 (57 leány) a helybeli m. kir. állami gyermekmenhelybe, a 15 éven felüliek közül 115 (47 leány) különböző egyesületek intézeteibe szállíttatott be. A patronage-egyesületek itt is buzgó tevékenységet fejtettek ki, az Országos Gyermekvédő Liga patronesse pedig ezúttal is rendszeresen támogatta a gyermekbíróság működését. Mindazonáltal a már fentebb vázolt okokból az asus d'observation hiánya itt is élénken érezhető. A novella új intézkedési módjai közül a próbára bocsájtás eddig még nem alkalmaztatott, aminek oka abban rejlik, hogy csavargás, tehát a leggyakoribb kihágás esetén ki van zárva, a többi kihágások nagy részének a természete pedig olyan, hogy a pártfogó időközönkénti felügyeletének alig volna hatása. A Bt. egyéb rendelkezései sorából ki kell emelnem azt a jótékony hatást, melyet a csalás magánindítvány jellegének megszüntetése okozott. A kölcsönszerzés ürügye alatt elkövetett előlegkicsalások szerfölött megcsökkentek. A kivándorlásról alkotott s még a múlt évben életbe lépett új törvény főleg a Bt. rendelkezései alá eső kerítések bűncselekményeinek üldözésénél érezteti jótékony hatását, mert a kivándorlóknak a határállomásokon a határrendőrség közegei által eszközölt szigorú megfigyelése a leánykereskedőket jobbára a hatóság kezére adja. A kerítések száma e szigorú büntetések miatt különben is megcsökkent. Bár a Bn. a lopások egyes minősített esetére szigorúbb büntetési ítéleteket állapít meg, az elmúlt félévben mégis nagyobb számú külföldi — nemzetközi — zsebtolvaj kereste fel a székesfővárost, ami kívánatosnak mutatja, hogy a határállomásokon az ily beutazók is szigorú figyelemmel kísértessenek. A kivándorlási ügy rendészetét illetőleg megjegyeztetik, hogy e félévben útlevél, illetve fiatalkorúaknál kisérő hiánya miatt összesen 879 egyén utasíttatott vissza. Útlevél 2356 egyén részére állíttatott ki. Nem mellőzhető el az a visszásság, mely az 1852. évi házalási nyilt parancs hatályban létéből ered. Az ipartörvény, de más törvények és szabályrendeletek ismerően kiforgatták már sarkaiból ezt a minden ízében elavult szabályzatot, ami azt eredményezi, hogy a házalást ellenőrző rendőrközegek alig tudják, hogy mihez tartsák magukat, nehogy az illetékes iparhatóság által később fölmentett „házaló" fegyelmi feljelentéssel forduljon ellenök. A közegészségügyi igazgatás köréből tisztelettel jelentjük, hogy azok a közegészségügyi sürgős szükségletek, amelyekre az előző félévi jelentéseinkben rámutattunk, ezúttal is változatlanul fennállanak. E tekintetben ismét felemlítjük a közkórházak elégtelenségét; a gyógyíthatatlan betegek elhelyezésére szolgáló intézmények hiányát; a szegényházak zsúfoltságát; az elmebeteg-intézetek szaporításának sürgős szükségét; a tuberkulotikus betegek egészségügyi szempontból megfelelő elhelyezését; a rendőri kórház felállítását, hogy a beteg prostituáltak megfelelő elhelyezést nyerhessenek; a heveny fertőző és ragályos betegek részére szolgáló kórházak kibővítését, a menhelyek és tömeges éjjeli szállók számának szaporítását és végül az új fertőtlenítő intézet mielőbbi felállítását. Az adóügyi igazgatás körében említésre méltó körülmény nem fordult elő. Ami a főváros közoktatásügyi igazgatását illeti, a tankötelezettség pontos végrehajtása érdekében a tankötelesek név szerinti összeírására volna szükség. A tanköteleseknek név szerint való összeírását s beiskoláztatásuk szigorú ellenőrzését sürgős követelménynek tartjuk most már azért is, mert míg a nem községi elemi iskoláknál az 1908/9. tanévről az 1909/10. tanévre lényeges szaporulat az osztályokban és tanulókban nem történt, a községi elemi iskoláknál, az osztályok száma 83-mal szaporodott, ellenben a tanulók létszáma 1495-tel fogyott. Ilyen statisztikai adatok alapján a tankötelezettség végrehajtásának a fokáról s a népiskolai szükséglet valódi mibenlétéről biztos képet alkotni nem lehet. A beiskoláztatást illetőleg ugyancsak ilyen képet nyerünk az ismétlő népoktatás keretébe tartozó intézetek statisztikai adataiból. A székesfőváros területén az 1908/9. tanévben összesen 80 iparostanonc, gazdasági, háztartási és háziipari községi jellegű ismétlő népiskola volt 990 tanítóval, 590 osztállyal és 16.487 tanulóval; ezen iskolák száma az 1909/10. tanévben 12 újonnan létesített iparostanonc leány-és 6 iparostanonc fiúiskolával szaporodott; a tanítók száma pedig 170-nel, az osztályok száma 81-gyel, míg a tanulók létszáma csak 299-cel növekedett. Az ismétlő tanköteles korban levő gyermekek iskoláztatása szempontjából szükségesnek tartjuk az 1884 . XVI. t.-c. sürgős revízióját és a tankötelezettség pontos végrehajtása érdekéből az állami felügyelet és az egységes tanulmányi irányítás kérdésének rendezését is. Az állami főfelügyelet gyakorlásával megbízott kh. tanfelügyelő megfelelő számú törvényesen alkalmazott munkatársak hiányában feladatának nem képes teljes mértékben megfelelni. Ennélfogva mély tisztelettel javasoljuk, hogy a népoktatási törvények végrehajtása tárgyában kiadott 1905. évi 70.000. számú