Fővárosi Közlöny, 1912 (23. évfolyam, 1-23. szám)

1912-01-02 / 1. szám

­­SZQ 1911. évi december 29-én (pénteken) délután 4 órakor tartott rendkívüli közgyűlése. Elnök: Fülepp Kálmán főpolgármester. Jegyző: Buzay Károly tanácsnok-főjegyző. Elnök a közgyűlést megnyitván a jegyzőkönyv hitelesítésére a törvényhatósági bizottság több tag­ját, a tanács részéről pedig dr. Vaszilievits János alpolgármestert kéri fel. Bejelenti, hogy dr. Neumann Árpád biz. tag az építési szerencsétlenségek dolgában interpel­lációt jelentett be, amely az ügyrend értelmében ké­sőbben fog előterjesztetni. Bejelenti továbbá, hogy a tárgysorozat 15. számú tárgya: dr. Kern Géza orvos kérvénye szülőintézet nyithatása iránt, már a múlt közgyűlésen levétetett a napirendről, tehát csak tévedésből került a mai köz­gyűlés napirendjére. Következik a napirend tárgyalása. Rényi Dezső tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a szemételtávolítás kérdésének rendezése ügyében. Elnök: Nem kíván senki felszólalni? (Felkiál­tások : Nem!) Tehát méltóztatnak a tanács javaslatát elfogadni. (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Antal Gyula tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést, dr. Légrády Erzsébet kér­vényére, az I. kerület Verpeléti­ úton, Katona Ágoston Antal, Janitsáry Iván, Bittera Zoltán, Nedeczky Árpád és Barics Milán kérvényére, a II. kerület Rózsa­dombon, Wass Albert kérvényére, az V. kerület Báthory­ utcában, Neuwirth Béla kérvényére, az V. kerület Markó-utcában a Nádor- és Személynök­utca közötti részén, Katona Ágoston Antal kérvényére, a VI. kerület Teréz-körúto­n, Róth Manó kérvényére, a VI. kerület Ferdinánd-téren, Katona Ágoston Antal kérvényére, a VI. kerületi Podmaniczky-utcában Szentmiklóssy Béla, dr. Hesser Andor, Csacskó Lajos, Földes Ferenc, Kállai Károly, Lukács Gyula, Hatser Gyula, Sugár Marcel, Metzger Ede, Nigrinyi Zoltán, Steuer Izidor, Faisztl Ferenc, dr. Sperlágh Aladár, Katona Ágoston, Reinhardt József, Király Antal és Schreiber Artúr kérvényére, a VII. ker. Kazinczy- és Dob-utca keresztezésénél, dr. Mészáros Béla kérvényére, a VII. ker. Dohány-utcában, a Nyár-és Klauzál-utca közötti, dr. Légrády Erzsébet kérvé­nyére, a VII. ker. Garay-téren, vagy közvetlen környé­kén, Szénért Aladár és dr. Mészáros Béla kérvényére, a VII. ker. Garay-tér nyugati sarkán Pock Dezső kérvényére, a VIII. ker. Teleki-tér környékén új gyógy­szertár felállíthatása ügyében. Dr. Reichfeld Izor az egyes patika kérvények­hez nem akar hozzászólni, figyelmeztetni kívánja azonban a közgyűlést arra, hogy az ügyosztályt vezető tanácsnok 1910. évi április 23-án tartott közgyűlés alkalmával kilátásba helyezte, hogy a fővárosnak azt az önkormányzati jogát, amely szerint a patikaado­mányozás körül kezdeményező módon fogja a fő­város jogait megvédeni, érvényre fogja juttatni és a legközelebbi alkalommal ezt a jogot tényleg gyakorolni is fogja. Az 1874. évi XIV. t.-c. 134. §-a ugyanis azt mondja, hogy azokban az esetekben, amidőn valamely törvényhatóság, illetve valamely község egy gyógyszertár felállítása iránt kezdemé­nyezőleg lép fel és kijelöli azt a helyet, amelyen gyógyszertárat felállítani hajlandó, az adományozás joga is az illető községé. Egy esetben történt meg és pedig gr. Andrássy Gyula belügyminisztersége alatt, hogy a főváros köz­igazgatási bizottságának módjában volt ezzel a jogá­val élni és kijelölni azt, hogy ki kapja meg a gyógy­szertárat. Folyton arról beszélnek, hogy a főváros önkormányzatát csorbítják, nem veszik figyelembe, mellőzik, midőn azonban a tanács ezt a fontos jogot egyáltalában nem gyakorolja, kell, hogy szemre­hányást tegyen ezért a tanácsnoknak itt a közgyűlés előtt. Miután pedig 1910. év április havában hasonló előterjesztését nem indítvány, hanem csak kérelem formájában adta elő és kérte az ügyosztályvezető ta­nácsnokot, hogy a jövőben e szerint járjon el és kezdeményezze az adományozást, é­s eddig ezen irányban semmi sem történt —ennélfogva most már­írásban és formailag is előterjeszti azt az indítvá­nyát, hogy utasítsa a közgyűlés a tanácsot, hogy a jövőben a fővárosban felállítandó gyógyszertárak en­gedélyezése végett a kezdeményező lépéseket maga a főváros tegye meg, hogy azok adományozása az 1876. évi XIV. t.-c. 134. §-a alapján a fővárost illesse. Dr. Pető Sándor szerint az autonómia szem­pontjából annak is meg­van a fontossága, amit az előtte szóló biz. tag hangoztatott, t. i. hogy ha már patikajogokat engedélyeznek, akkor a kezdeményezési és a rendelkezési jog is a fővárost illesse meg, mert ezáltal mindenesetre elérik azt, hogy a főváros ezen a téren a méltányosság szempontja szerint járhat el, amint a múltban is azt tette és miután erre vonat­kozólag közgyűlési határozat is van, azt fogja tenni, hogy öreg gyógyszerészsegédeknek adja meg az engedélyt. Ennek is meg­van tehát a jelentősége, de szóló álláspontja szerint nem ez a kérdés lényege, hanem az, amiről évek hosszú során át többször beszéltek és amire nézve a közgyűlés határozati javaslatot is fogadott el, hogy a belügyminiszter ilyen nagy vagyoni értéket jelentő ajándékokat ne adjon egyeseknek. Mikor a kommunizálás terén elmennek a legszélsőbb határokig, eltekintve a jövedelmi jelen­tőségtől, közegészségi szempontból is fontos és kívánatos, hogy ezek a gyógyszertárak legalább a jövőre a kommunitás kezében maradjanak. Minthogy a közgyűlés e tekintetben már sok­szor foglalt állást és minthogy a főváros minden jövedelmét sociális kötelességek teljesítésére kívánja fordítani, nem szabad azt a praxist folytatni, hogy nagy ajándékokat osztogassanak, hanem meg kell tenniök azokat a lépéseket, amelyekre nézve a köz­gyűlés már javaslatokat fogadott el, hogy t. i. magánosoknak ne adjanak gyógyszertárakat, hanem amennyiben ezeknek a felállítása szükséges, tartsa meg azokat a főváros közönsége és ezeknek a gyógy­szertáraknak a jövedelme legyen a főváros közön­ségének a jövedelme. Ez nemcsak közegészségi szem­pontból fontos, hanem fontos azért is, mert, amint épen a napokban olvasták, a gyógyszereknek az árát a belügyminiszter ismét felemelte. Ezeknek a gyógy­szereknek az ára olyan magas, hogy azokat a sze­gény ember nem tudja megszerezni és hogyha a főváros kezében volnának a gyógyszertárak, a főváros szegényügyi terhei csökkennének, a főváros a maga szegényeinek a gyógyszerszükségletét a maga gyógy­szertáraiból tudná ellátni és amellett a gyógyszerek­ből eredő jövedelem a főváros kezében maradna. Szóló minden ilyen alkalmat fel szokott hasz­nálni arra, hogy ezt a demokratikus irányú állás­pontját érvényesítse, tehát ez alkalommal is ismétel­ten megsürgeti ezt a dolgot a tanácsnál és nagyon kéri a tanácsot, hogy ebben az irányban erélyesen járjon el, a főváros részére ezt a jogot szerezze meg.

Next