Fővárosi Közlöny, 1912 (23. évfolyam, 1-23. szám)
1912-01-02 / 1. szám
a jövőben ilyen vagy olyan úton bekövetkezhető adományozástól tartózkodjék és eljárásának eredményéről a közgyűlésnek mielőbb tegyen jelentést. Elnök csak azt akarja megjegyezni, hogy Reichfeld biz. tag indítványa ma nem tárgyalható, mert itt most arról van szó, hogy konkrét folyamodók kérvényei elutasíttassanak-e vagy pedig nekik a patikajog megadassék-e, ellenben az indítvány egy elvi határozatot kíván provokálni. Azt hiszi, hogy az nem volna helyes, ha ezt a két dolgot összekapcsolnák, mert most nem gyógyszertárak engedélyezéséről van szó. Miután pedig e tekintetben a közgyűlés már úgyis állást foglalt, azt hiszi, hogy Reichfeld biz.tag felszólalásával meg akarta sürgetni a tanácsot, hogy tegye meg azokat a lépéseket, amelyekre nézve a közgyűlés utasította. Mint külön indítvány az ezekkel a tárgyakkal kapcsolatosan nem tárgyalható. Antal Gyula tanácsnok utal arra, hogy Reichfeld biz. tag felszólalásában mintegy mulasztással vádolja a tanácsot amiatt, hogy nem jött kezdeményezőleg a közgyűlés elé gyógyszertár felállítására nézve. A gyógyszertárak felállításának a módjára nézve az eljárás úgy a törvényben, mint az érvényben álló rendeletben egész világosan meg van szabva. Ha a főváros lakosságának a szaporodása, vagy a város fejlődése következtében egyik-másik ponton ilyen gyógyszertár felállításának a szüksége merül fel, erre nézve a törvény szerint illetékes fórum, a tiszti főorvos megteszi az ő javaslatát. Hogyha illetékes helyről egy ilyen javaslat jön, amely az illető ponton egy gyógyszertár felállítását kellőkép adatokkal támogatja, a tanács nemhogy elzárkózik az elől, hanem készséggel ragadja meg az alkalmat, hogy ezt a jogát biztosítsa és a közigazgatási bizottság útján a jogot gyakorolja is a gyógyszertár engedélyezésére. Azon idő óta, amelyet Reichfeld biz. tag említett, ilyen előterjesztés az illetékes tényező részéről nem létetett, nem létetett pedig azért, mert a mai gyógyszertárak a szükségletet teljes mértékben fedezik. Épen ennek az álláspontnak az eredménye az, hogy amikor egyesek akár közvetlenül a fővároshoz fordulnak engedélyért gyógyszertár felállítása iránt, akár pedig a belügyminiszterhez és onnan a kérvényüket véleményezés végett leküldik a fővároshoz, a tanács ezeket a kérvényeket épen azért, mert új gyógyszertár felállításának a szüksége nem forog fenn, elutasító javaslattal terjeszti a közgyűlés elé. Dr. Pető Sándor: Legalább háromszor annyit lehetne felállítani! Antal Gyula tanácsnok kijelenti, hogy az ellen, ha a tanács elutasító javaslatával szemben a belügyminiszter az ő jogkörében, amint ez a múltban is történt, engedélyezi a gyógyszertárt, a főváros nem sokat tehet. Megkísérelték azt, hogy a belügyminiszter respektálja a főváros felterjesztését, amikor új gyógyszertárra nincs szükség, de ha ennek dacára is engedélyezi a belügyminiszter, ebben a törvényhatóságnak meg kell nyugodni. Dr. Reichfeld Izor nagyon csodálkozik azon, hogy Antal tanácsnoknak nincs tudomása arról, hogy ez a közgyűlés ebben az esztendőben javasolta, hogy az egyik gyógyszertár adományoztassék; neveket nem akar említeni, de nagyon szívesen megmutatja ezt a Fővárosi Közlönyben. Csak azért terjesztette elő az indítványát, mert 1910. április 23-ika óta nyílhatott volna alkalma a tanácsnak arra, hogy ebben az irányban tegyen valamit, akár a kormányhoz felterjesztés útján, akár pedig más formában tehetett volna kezdeményező lépést. Ezen idő alatt a gyógyszertár engedélyek adományozása körül igen sok szabálytalanság is történt, nevezetesen volt olyan kezdeményezett, akinek a törvényes két évi segédi időből egy rész hiányzott és azt elengedték neki. Antal Gyula tanácsnok: De nem a főváros! Dr. Reichfeld Izor a nevét is megmondhatja. Dr. Pető Sándor: A név mellékes! Dr. Reichfeld Izor szerint olyan segédek is kaptak engedélyt, akik rövidebb ideig voltak segédek és nem azok kapták az engedélyt, akik már évek hosszú sora óta várakoznak. Gálos Kálmán: Ezt a miniszter csinálta. Dr. Reichfeld Izer szerint olyanok kaptak gyógyszertári jogot, akiknek már volt joguk és valóságos üzérkedést folytattak ezzel. (Zaj.) Adományoztak továbbá olyanoknak gyógyszertárjogot, akik nem is folytattak gyógyszertári gyakorlatot, de gyógyszerészi oklevelük volt, ellenben addig egészen más téren működtek. Garai Samu: Azok köpenyeget változtattak, amikor a gyógyszertári jogot megkapták korteskedés fejében. Dr. Reichfeld Izor ezeket nagyon súlyos sérelmeknek tartja, amelyeknek orvoslása elől elzárkózni nem lehet, mert a főváros önkormányzati jogát is lényegesen érintik. Amikor szóló 1910. április havában felszólalt, a főpolgármester akkor szintén azt mondotta, hogy ezt az indítványt a patikakérvények elintézése során nem lehet előterjeszteni, hanem külön indítvány alakjában kell előterjeszteni. Szóló azt hiszi, hogy egy indítványt a napirenden levő tárggyal jobban összekapcsolni nem lehet, mint ebben az esetben, ennélfogva kéri, hogy ezt az indítványt a napirenden levő tárgyakhoz kapcsolják hozzá és a felett határozzanak. Dr. Vaszilievits János alpolgármester, T. Közgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a fennforgó kérdésben mint olyan, akinek a vezetése alatt állanak a közegészségügyi intézmények, néhány szóval nyilatkozzam. A patikajogok adományozásának a kérdése azon időponttól fogva, amikor a közegészségügyi törvény, az 1876. évi XIV. t.-c. meghozatott, állandó kritika tárgyát képezték, különösen itt a törvényhatóság közgyűlésében. Ez a törvény a patikajog adományozásának a jogát vagylagosan állapítja meg aszerint, hogy azt ki kérelmezi, ha a község kérelmezi a gyógyszertár felállítását, akkor a községé az adományozás joga, egyébként pedig a belügyminiszter adja meg a patikajogot. A gyakorlatban mi történt ? A gyakorlatban az történt, hogy sokan pályáztak patikajog elnyeréséért, de eltekintve egyes kivételektől, amelyeket a lakosság számában való szaporodás és a meglevő gyógyszertáraknak a védelme megokolt, a törvényhatóság ezen kérvényekkel szemben rendszerint elutasító álláspontot foglalt el; én nem bocsátkozom annak a bírálatába, hogy helyesen-e vagy nem, én csak konstatálom, hogy a múltban ez következett be. Ezek után az történt, hogy a törvényhatóság elutasító állásfoglalásával szemben a belügyminiszter igenis szükségesnek tartotta gyógyszertárak felállítását és a törvény szerint csak ahhoz a formához volt köteles tartani magát, hogy ilyen esetekben a törvényhatóság véleményét is meghallgassa. Én konstatálom, t. Közgyűlés, hogy úgyszólván kivétel nélkül minden olyan esetben, amikor a belügyminiszter részéről érvényesíttetett az adományozási jog, a törvényhatóságnak elutasító álláspontja volt és annak dacára a belügyminiszter az engedélyt megadta. Ezt a törvény szempont-