Fővárosi Közlöny, 1912 (23. évfolyam, 1-23. szám)

1912-01-02 / 1. szám

a jövőben ilyen vagy olyan úton bekövetkezhető adományozástól tartózkodjék és eljárásának eredmé­nyéről a közgyűlésnek mielőbb tegyen jelentést. Elnök csak azt akarja megjegyezni, hogy Reich­feld biz. tag indítványa ma nem tárgyalható, mert itt most arról van szó, hogy konkrét folyamodók kérvényei elutasíttassanak-e vagy pedig nekik a pa­tikajog megadassék-e, ellenben az indítvány egy elvi határozatot kíván provokálni. Azt hiszi, hogy az nem volna helyes, ha ezt a két dolgot összekap­csolnák, mert most nem gyógyszertárak engedélye­zéséről van szó. Miután pedig e tekintetben a köz­gyűlés már úgyis állást foglalt, azt hiszi, hogy Reichfeld biz.­tag felszólalásával meg akarta sürgetni a tanácsot, hogy tegye meg azokat a lépéseket, amelyekre nézve a közgyűlés utasította. Mint külön indítvány az ezekkel a tárgyakkal kapcsolatosan nem tárgyalható. Antal Gyula tanácsnok utal arra, hogy Reichfeld biz. tag felszólalásában mintegy mulasztással vádolja a tanácsot amiatt, hogy nem jött kezdeményezőleg a közgyűlés elé gyógyszertár felállítására nézve. A gyógyszertárak felállításának a módjára nézve az eljárás úgy a törvényben, mint az érvényben álló rendeletben egész világosan meg van szabva. Ha a főváros lakosságának a szaporodása, vagy a város fejlődése következtében egyik-másik ponton ilyen gyógyszertár felállításának a szüksége merül fel, erre nézve a törvény szerint illetékes fórum, a tiszti fő­orvos megteszi az ő javaslatát. Hogyha illetékes helyről egy ilyen javaslat jön, amely az illető ponton egy gyógyszertár felállítását kellőkép adatokkal támo­gatja, a tanács nemhogy elzárkózik az elől, hanem készséggel ragadja meg az alkalmat, hogy ezt a jogát biztosítsa és a közigazgatási bizottság útján a jogot gyakorolja is a gyógyszertár engedélyezésére. Azon idő óta, amelyet Reichfeld biz. tag emlí­tett, ilyen előterjesztés az illetékes tényező részéről nem létetett, nem létetett pedig azért, mert a mai gyógyszertárak a szükségletet teljes mértékben fede­zik. Épen ennek az álláspontnak az eredménye az, hogy amikor egyesek akár közvetlenül a fővároshoz fordulnak engedélyért gyógyszertár felállítása iránt, akár pedig a belügyminiszterhez és onnan a kérvé­nyüket véleményezés végett leküldik a fővároshoz, a tanács ezeket a kérvényeket épen azért, mert új gyógyszertár felállításának a szüksége nem forog fenn, elutasító javaslattal terjeszti a közgyűlés elé. Dr. Pető Sándor: Legalább háromszor annyit lehetne felállítani! Antal Gyula tanácsnok kijelenti, hogy az ellen, ha a tanács elutasító javaslatával szemben a bel­ügyminiszter az ő jogkörében, amint ez a múltban is történt, engedélyezi a gyógyszertárt, a főváros nem sokat tehet. Megkísérelték azt, hogy a belügyminiszter respektálja a főváros felterjesztését, amikor új gyógy­szertárra nincs szükség, de ha ennek dacára is en­gedélyezi a belügyminiszter, ebben a törvényható­ságnak meg kell nyugodni. Dr. Reichfeld Izor nagyon csodálkozik azon, hogy Antal tanácsnoknak nincs tudomása arról, hogy ez a közgyűlés ebben az esztendőben javasolta, hogy az egyik gyógyszertár adományoztassék; neveket nem akar említeni, de nagyon szívesen megmutatja ezt a Fővárosi Közlönyben. Csak azért terjesztette elő az indítványát, mert 1910. április 23-ika óta nyílhatott volna alkalma a tanácsnak arra, hogy ebben az irányban tegyen vala­mit, akár a kormányhoz felterjesztés útján, akár pe­dig más formában tehetett volna kezdeményező lépést. Ezen idő alatt a gyógyszertár engedélyek ado­mányozása körül igen sok szabálytalanság is történt, nevezetesen volt olyan kezdeményezett, akinek a tör­vényes két évi segédi időből egy rész hiányzott és azt elengedték neki. Antal Gyula tanácsnok: De nem a főváros! Dr. Reichfeld Izor a nevét is megmondhatja. Dr. Pető Sándor: A név mellékes! Dr. Reichfeld Izor szerint olyan segédek is kap­tak engedélyt, akik rövidebb ideig voltak segédek és nem azok kapták az engedélyt, akik már évek hosszú sora óta várakoznak. Gálos Kálmán: Ezt a miniszter csinálta. Dr. Reichfeld Izer szerint olyanok kaptak gyógy­szertári jogot, akiknek már volt joguk és valóságos üzérkedést folytattak ezzel. (Zaj.) Adományoztak továbbá olyanoknak gyógyszertárjogot, akik nem is folytattak gyógyszertári gyakorlatot, de gyógyszerészi oklevelük volt, ellenben addig egészen más téren működtek. Garai Samu: Azok köpenyeget változtattak, amikor a gyógyszertári jogot megkapták korteskedés fejében. Dr. Reichfeld Izor ezeket nagyon súlyos sérel­meknek tartja, amelyeknek orvoslása elől elzárkózni nem lehet, mert a főváros önkormányzati jogát is lényegesen érintik. Amikor szóló 1910. április havában felszólalt, a főpolgármester akkor szintén azt mondotta, hogy ezt az indítványt a patikakérvények elintézése során nem lehet előterjeszteni, hanem külön indítvány alak­jában kell előterjeszteni. Szóló azt hiszi, hogy egy indítványt a napirenden levő tárggyal jobban össze­kapcsolni nem lehet, mint ebben az esetben, ennél­fogva kéri, hogy ezt az indítványt a napirenden levő tárgyakhoz kapcsolják hozzá és a felett határozzanak. Dr. Vaszilievits János alpolgármester, T. Köz­gyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a fennforgó kérdésben mint olyan, akinek a vezetése alatt álla­nak a közegészségügyi intézmények, néhány szóval nyilatkozzam. A patikajogok adományozásának a kérdése azon időponttól fogva, amikor a közegészségügyi törvény, az 1876. évi XIV. t.-c. meghozatott, állandó kritika tárgyát képezték, különösen itt a törvényhatóság köz­gyűlésében. Ez a törvény a patikajog adományozásá­nak a jogát vagylagosan állapítja meg aszerint, hogy azt ki kérelmezi, ha a község kérelmezi a gyógyszer­tár felállítását, akkor a községé az adományozás joga, egyébként pedig a belügyminiszter adja meg a patika­jogot. A gyakorlatban mi történt ? A gyakorlatban az történt, hogy sokan pályáztak patikajog elnyeréséért, de eltekintve egyes kivételektől, amelyeket a lakosság számában való szaporodás és a meglevő gyógyszer­táraknak a védelme megokolt, a törvényhatóság ezen kérvényekkel szemben rendszerint elutasító álláspon­tot foglalt el; én nem bocsátkozom annak a bírála­tába, hogy helyesen-e vagy nem, én csak konstatá­lom, hogy a múltban ez következett be. Ezek után az történt, hogy a törvényhatóság elutasító állásfoglalá­sával szemben a belügyminiszter igenis szükségesnek tartotta gyógyszertárak felállítását és a törvény sze­rint csak ahhoz a formához volt köteles tartani ma­gát, hogy ilyen esetekben a törvényhatóság vélemé­nyét is meghallgassa. Én konstatálom, t. Közgyűlés, hogy úgyszólván kivétel nélkül minden olyan eset­ben, amikor a belügyminiszter részéről érvényesítte­tett az adományozási jog, a törvényhatóságnak eluta­sító álláspontja volt és annak dacára a belügyminisz­ter az engedélyt megadta. Ezt a törvény szempont-

Next