Fővárosi Közlöny, 1912 (23. évfolyam, 70-93. szám)

1912-10-11 / 70. szám

elégtelensége és­ az egyfogatú bérkocsik használhatat­lansága ügyében, Szigeti János biz. tat az építési engedélyek és szállítási szerződések ügyében két interpellációt, végül dr. Pető Sándor az óbudai fő­gyűjtő csatorna munkáinak és a III. ker. Bécsi­ úti közmunkák ügyében. Ezek az interpellációk az ügy­rend szerinti időben fognak előterjesztetni. Buzay Károly tanácsnok-főjegyző bemutatja a m. kir. belügyminiszternek több közgyűlési határozat jóváhagyására vonatkozó leiratait, melyek tudomásul vétetvén, további intézkedés végett kiadatnak a tanácsnak. Következik a napirend tárgyalása. Dr. Harrer Ferenc tanácsnok ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a X. ker. Delej­ utcai 23. sz. ingatlan értékesítése ügyében. Dr. Földes Árpád utal arra, hogy mily káros befolyással van egyáltalában a közerkölcsökre a mozi. (Ellenmondások.) Tudják azt, hogy különösen a gyer­mekeknek sokkal fogékonyabb lelkületére azok az elő­adások, amelyek a budapesti mozikban láthatók, milyen károsan hatnak. Saját tapasztalatából tudja ezt. Nem régen két rablással vádolt gyermeket védett mint hivatalból ki­rendelt védő és ezek a gyermekek ott az esküdtszék előtt elmondották, hogy valamelyik mozi sötét ter­mében látták, hogy hogyan kell a rablást csinálni és ez annyira hatott rájuk, hogy ennek folytán így próbáltak híresekké lenni. Az egész világon szabályozzák a mozikat. Ausztriában pl. a kormány egy olyan rendeletet adott ki, mely szerint egészen 10 óráig csak oly darabo­kat szabad mozikban előadni, amelyek tanulságosak és amelyek nem bírnak olyan hatással, mint a „Bukott nő szerencséje" vagy a „Demimonde háló­szobája" és más hasonlók. Nálunk sajnálattal tapasztalják, hogy úton-útfélen rikító plakátok vannak, amelyek mindenről beszélnek, csak erkölcsről nem és most épen egy ilyen mozi támogatását ajánlja a közgyűlésnek a tanács, hogy erre a célra a Tisztviselőtelep egyik telkét adják át. Ha visszaemlékeznek, vagy visszalapoznak az anna­lesekben, megállapíthatják, hogy milyen célra alapí­tották a Tisztviselőtelepet, ezzel teljesen ellenkezik a tanács előterjesztése. A Tisztviselőtelep építési rend­jétől eltérőleg kell itt építeni, hogy ez a mozi ott lehessen és mégis a tanács azt ajánlja, hogy csakis mozit lehessen építeni ezen a telken. Azt hiszi, hogy Budapesten igazán nincs szük­ség, vagy legalább nincs égető szükség egy újabb mozira, minden utca sarkán vannak már mozik és a rendőrség nem tudja kellőkép megakadályozni a moziengedélyekre vonatkozó kérelmeket. Azt hiszi, hogy nincs olyan sürgős szükség arra, hogy a Tiszt­viselőtelepen végleges mozit csináljanak és azért indítványozza, hogy ezt a tárgyat vegyék le a napi­rendről, illetve adassék vissza az ügy a tanácsnak azzal, hogy majd annak idején, amikor a telekeladási árak javulnak, nyilvános árlejtésre bocsássa, azonban minden mozikikötés nélkül. Földváry Imre nagyon csodálkozik Földes biz. tagnak ezen felszólalásán. Elsősorban hálás köszö­nettel tartozik a tanácsnak ezért a javaslatért és ahhoz mindenben hozzájárul. A tanács igen bölcsen cselekedett javaslatával, mert amint Földes biz. tag előadta, a Tisztviselőtelepen ki van zárva annak a lehetősége, hogy ott mozi létesüljön, tekintettel arra, hogy a házakat úgy kell építeni ott, hogy egy házban csak két lakás legyen; a tanács jóakarata nélkül tehát ki van zárva, hogy ott mozit létesíthessenek. Nem szabad feltételezni azt, hogy a tanács olyan zúgmozira ad engedelmet, ahol a „Kéjhölgy boudoárja" vagy hasonló darabokat adnak elő. Mint mindennek, ennek is két éle van, lehetnek az elő­adások erkölcsrontók, de lehetnek tanulságosak is, a garanciát a tanács mindenesetre annak a szemé­lyében látja, aki meg akarja vásárolni a telket. Az sem áll, hogy tisztán mozi lesz ezen a telken, hanem egy 3 szobás lakás is lesz. Egy szegény özvegy­asszony akar itt egy kisebbszerű mozit létesíteni és a mellé egy 3 szobás lakásra kért engedélyt. Meg­jegyzi, hogy nem ismeri ezt az özvegyasszonyt. Szóló ugyan nincs felhatalmazva a tisztviselő­telepi lakosság részéről, hogy pártolja az ügyet, de azt hiszi, hogy ha illetékes helyen bejelenti felszóla­lását, csak köszönetet mondhatnak a tanácsnak azért, hogy kegyes volt a tisztviselőtelepről is gondoskodni, hogy ott egy ilyen csekély közművelődési eszköz létesíttessék. Elnök a vitát bezárja és szavazásra bocsátja a kérdést. A közgyűlés többsége dr. Földes Árpád biz. tag halasztó indítványának mellőzésével a tanács javas­latát fogadja el. Antal Gyula tanácsnok ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a közkórházak 1913. évi költség­előirányzatának megállapítása ügyében. Dr. Meissels Vilmos a tételt tárgyalás alapjául elfogadja, látván abban nagy haladást s törekvést, hogy a kórházak berendezésén s igazgatásán észlelt, hiányokon valamit javítsanak s a kívánalmaknak megfe­leljenek, így nagy haladást észlelnek ezen előter­jesztésben, hogy a kórházak az assepticának meg­felelő berendezéseket, műszereket és röntgen­laboratóriumokat s gyógyszereket kapnak (90 000 és 36.000 K), melyben a kornak megfelelő vizsgála­tokat s kiterjedt nagyobb műtéteket végezhetnek, mely busásan meghozza a nagy hasznot a közegész­ségre, az emberiségre, a gyógykezelésben gyorsabb gyógyulást eredményezve, s a kórházi kezelési napokat leszállítja, mi ismét nagy hasznára szolgál a kórházi költségeknek. Szép eredmény látszik abban is, hogy a többszöri felszólalásnak ered­ménye van, amennyiben nagyobb összeg állíttatott be a jobb élelmezést illetőleg úgy, hogy jobb tejjel lássák el a balparti közkórházakat. Látva ezen törekvést, nem hiszi, hogy ezen csekélység segíteni fog a kórházak élelmezésének mizériáin, mit a balparti kórház igazgatója silány­nak nevezett, ő pedig rossznak. Ennek csak úgy lehet elejét venni, ha az ételek és italok rendszeresen nem a konyhában vagy pincében vizsgáltatnak meg, hanem a kórtermekben, mert azok mérhetelen nagy utat tesznek meg, mire a kórtermekben elfogyasz­tatnak. De nem csupán erre, hanem a készítés mód­jára is figyelemmel kell lenni s ezen csak egy gyökeres rendszerváltozás segíthet. De rosszak a viszonyok az ápolószemélyzet tekintetében is. Silány az anyag, nincs kiképezve, nincs is remény, hogy ez javuljon, hiszen nincs fel­véve semmi összeg azok iskolázására, sőt mi több, a dr. báró Müller Kálmán alatt létesített volt iskolát, horribile: egy iskolát­ állítólag azon a címen, hogy hallgató nem jelentkezett — beszüntették, nagy kárára a betegápolásnak, melynek következtében e téren külföldről történik az import, a benszülöttek kiszorításával, nem lévén kiképezve, maguk felismerik ezen hiányt, mit privát iskolákkal vélnek pótolni. Úgy vagyunk ezen ápolók iskolájával, mint a köz-

Next