Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 28-54. szám)

1921-07-08 / 28. szám

//. Rendes tárgyak: B) Bizottsági és tanácsi előterjesztés a Buda­pesti Takarék- és Vásárpénztárnak az állat­vásári hajtó-, bélyegzési és vasúti kocsitolatási díjakhoz drágasági pótdíj engedélyezése ügyé­ben. (Előadó: Vajna tanácsnok.) E tárgyat lapunk mai számának I. mellékletén ismertetjük. C) Bizottsági és tanácsi előterjesztés a kéményseprési szabályrendelet módosítása tárgyában a kötelező kéményégetésre vonat­kozó szakaszokat illetőleg. (Előadó: Dr. Purebl tanácsnok.) 98.471/1920—XV. szám. Ebben az ügyben a tanácsi XV. (közgazdasági) ügyosztály a következő előterjesztést tette: Tekintetes Tanács! A Magyar Népköztársaság Kormányától nyert felhatalmazás alapján a kereske­delemügyi miniszter 1919. évi március 5-én kelt 50.169/1919—26. számú rendeletében a kéményégetést oly munkálatnak jelentette ki, amelyet a kémény­seprőmester minden külön felhívás és figyelmeztetés nélkül teljesíteni köteles és azért felelős. A népköztársasági illetőleg az­­ ezt követő kommün bukása után a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr 1920. évi június 19-én kelt 36.672. 21—1920. számú leiratában a népköztársasági kor­mánynak fent idézett rendeletét hatályon kívül helyezte s egyúttal felhívta a székesfőváros tanácsát, hogy a kereskedelmi minisztériumban az érdekelt hatóságok és szakképviseletek kiküldötteinek részvétele mellett e tárgyban megtartott szakértekezlet eredményéhez képest a szükséges szabályrendeleti intézkedéseket tegye meg s azokat terjessze fel kormányhatósági jóváhagyás végett, hogy az azután a hasonló intéz­kedések létesítésére hivatott tényezőknek m­intául szolgáljanak. A hivatkozott értekezlet 1920. január 17-én megtartatott. Az értekezlet eredménye az volt, hogy a gyári kémények és a mászható kéményeknél a kötelező égetés egyáltalában nem mondható. A nem mászható (orosz) kéményeknél az égetés kötelező volta azon­ban megállapítandó. Mielőtt előterjesztésünket a tekintetes Tanácshoz bemutattuk volna, újból meghallgatuk a kéményseprő­mestereket, a segédeket és a háztulajdonosokat és a tűzoltó főparancsnokságot. Itt az illetők a már ismer­tetett álláspontokat megismételték azzal a határozott kívánsággal, hogy a szabályrendeletben kötelezőleg kimondassék, miként a lakások kéményei évenként egyszer kiégetendők. Ezzel azután a lakók, illetőleg háztulajdonosok és a kéményseprők most gyakran felmerülő vitáknak elejét lehet venni. Mi nem találunk ebben semmi nehézséget, annál kevésbé, mert a négyzetes szelvénnyel engedélyezett s az utóbbi időben inkább ilyképen épült kémények évenként egyszeri kötelező kiégetését feltétlenül­ el kell rendelni. Ezt a tanácsi III. ügyosztály javaslatára ki kellene mondani, mert a sarokban összegyűlő korom és kátrány a golyó ellensúlyú acélkefével nem távolít­hatók el. E felfogásoknak megfelelő megoldást tehát a szabályrendeletben is kifejezésre kell juttatni. Hogy pedig ez megtörténjék, kifejezetten meg kell mondani, hogy: 1. a kéményégetés a kéményszeprésnek egyik módja, 2. a kéményégetés csakis a képesített kémény­seprő mesterrel végeztethető, ami által a 9. §. első bekezdésében megjelölt, tehát a díjszabás I. csoport­jában felsorolt kötelező munkák közzé soroztatik. Mivel úgy a szakértők, mint az érdekelt mesterek egyhangúlag azon a nézeten vannak, hogy csak a nem mászható (orosz) hengerkéményeket kell égetni, a szabályrendeletben a rendelkezés is ily értelemben tehető meg. Ez ugyan az eddigi szabályrendeletben is megvolt, de csak magyarázólag, kifejezetten kell tehát a fenti két pontban foglaltakat kimondani. Ezért legcélszerűbbnek tartjuk, ha azon szakasz­ban, amely a kéménytisztítást kötelezőleg rendeli, ugyanott a kéményégetés voltát is szabályozzuk. A 14. §-ban kell ezt kifejezni. E szakasznak első bekezdése szerint: „Minden használatban lévő kémény, tekintet nélkül annak anyagára és szerke­zetére, havonként legalább egyszer, ott azonban hol a napnak nagy részén és gyakran éjjel is tüzelnek, minden 14, illetőleg minden 8 napban, nagyobb tüzelést igénylő műhelyekben és üzemekben a szük­séghez képest többször is,tisztítandó." Itt rátérhetünk azután a kéményseprés külön­leges módjára, a kéményégetésre és kimondhatjuk: „A lakások használt henger (orosz) kéményeit évenként legalább egyszer kell égetni. De a kémény­seprőmester a kémények többszöri égetését minden külön fehívás nélkül is teljesíteni köteles, ha a tűz­biztonság ezt megkívánja és a kéményben leülepe­dett szurok abból másként el nem távolítható." Kiegészítjük ezt a bekezdést a 17 §. tizedik bekez­désével, hogy tudniillik „Az ipari célt szolgáló tűz­helyek (fűtőtestek) kéményeit a felmerülő szükséghez képest többször is kell égetni". E szakasz utolsó bekezdése, amely a seprés szükségességére és mérvére és egyéb­ vitás kérdé­sek eldöntésére nézve határoz, a kéményégetésre is ki kell terjeszteni. Ezt a bekezdés első sora így kezdődnék: „A seprés és égetés szükségességére és mérvére . . . stb." Ez a bekezdés kiegészítendő a következő ponttal: „A kerületi elüljáróság e vitás kérdésekben 3 nap alatt köteles határozni. A határozat végérvényes." Ezt a rendelkezést a tűzrendészeti kérdéseknek gyors és halaszthatatlan elintézésben találja az indokát. A 15. §-ban fel vannak sorolva azok a körül­mények, amelyek a kéményseprőmesternek a ker. elüljáróságnál megfelelő intézkedés végett haladék nélkül írásban be kell jelenteni. Ezek közül — a tűzoltófőparancsnokság javaslatára — a következők volnának helyesbítendők, illetőleg mint új pontok felveendők: Az 5. pontban a „bádogból vagy égetett agyag­ból készült csövek a padlásterén vagy falon stb." s itt beszúrandó a „deszka" szó s így folytatólag lesz: „a deszkafalon átvezetve kémény gyanánt alkalmaz­tatnak." 11. pont gyanánt felveendő: „ha az orosz kémények keresztmetszete négyszögletes s az normális kéményseprő eszközökkel rendesen nem söpörhető."

Next