Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 28-54. szám)

1921-07-08 / 28. szám

12. pontnak: „ha az orosz kémény álló mű­kőlapokból épült és a faszerkezetet a kéményűrtől nem választja el az előírt fejvastagság (16 cm.)" 13. pontnak: „ha a kémény közvetlen közelében gyúlékony anyagok vannak felhalmozva." 14. pontnak: „ha a kémény rossz karban van, vagy vakolatának hiányos volta miatt annak kiégetése tűzveszélyt okozhatna." A 17. §. tárgyalja a kéményégetés körülményeit. E szakasz első bekezdése, mely csak a kémény állagával foglalkozik, kiegészítendő volna a kémény állapotára és környezetére kiterjedő rendelkezésekkel is. Tehát az első­ bekezdése után a kémény égetés csak akkor végezhető, ha továbbá a kémény körül tűzveszély az égetés folytán előreláthatólag nem állhat be. E szakasz harmadik bekezdése a hengerkémények égetésének a tűzoltóságnál való előzetes bejelentését tárgyalja. Mint ide tartozó szöveg folytatásakép írandó a 7. bekezdés 2. pontjából ez a szöveg: „a színházi kémények égetésének ideje pedig a tűzoltó­főparancsnokságnál 48 órával előbb bejelentendő s mindezek égetését a kéményseprőmester vagy üzletvezető személyesen tartozik ellenőrizni." Ebből a pontból mint fölösleges kihagyandó, hogy a mász­ható kémények égetésének ideje a ker. elüljáróságnál bejelentendő. A hetedik bekezdés természetesen ennek megfelelően módosul. A szakasz negyedik bekezdése a tűzoltóság kirendelésének szükségességéről szól. Ily esetre meg kellene állapítani, hogy ki viselje ennek költségeit! Mivel a kémény égetése a ház tűzbiztonsága érdeké­ben történik, az e körül felmerülő s a tűzoltóság kivonulásával járó költségek is természetesen a ház­tulajdonost terhelik. Ezért ez a bekezdés így hangzik: „Oly kémények kiégetéséhez, amelyeknél a körül­mények nagyobb óvóintézkedéseket igényelnek, a háztulajdonos költségére a tűzoltófőparancsnokság tűzoltó közeget küld ki." De itt ki kell mondani, „a kéményseprőmester csak akkor hívhat tűzoltói­ segítséget, ha a normálistól eltérő tűzveszélyesebb állapotok jelenléte forog fenn, vagy fennforogni látszik." • A nyolcadik bekezdés a kéményseprőmesternek az égetés utáni kötelezettségét tartalmazza. Hogy e bekezdés körülményesen meghatározza e feladatot, annak szövege a következőkép hangzana : „Az égetés után a kémény környéke gondosan átvizsgálandó és a kéményseprőmester vagy az üzlet­vezető a felügyeletet addig folytatni köteles, amíg minden tűzveszély iránti gyanú meg nem szűnt. Ilyen gyanús körülmény fenforgása esetén köteles a kémény­seprőmester vagy az üzletvezető erre a ház­kezelő figyelmét felhívni s azt további felügyeletre felhívni, valamint erre kellőképen kioktatni. Amennyi­ben a kéményégetés folyamán tűz keletkeznék, köte­les a kéményseprő erről a tűzoltóparancsnokságot azonnal értesíteni s annak megérkeztéig a tűz tovább terjedését a legjobb belátása szerint meggátolni." A díj­felszámítás miatt a kéményseprők minden kéményt égetnek é­s egy időben annyi kéménybe gyújtottak be, hogy az égetést aztán felügyelni nem képesek, amiből gyakran tűz keletkezik. Ezért új bekezdés gyanánt írandó, hogy „egy időben több kéményben az égetés csak akkor végezhető, ha "a kémények ugyanazon az épületen közel egymás mellett vannak és az égetési folyamat alatt a kémény­seprő által egyidejűleg ellenőrizhetők, áttekinthetők, illetőleg a kémények általa bármely pillanatban akadály nélkül elérhetők, megközelíthetők." A kilencedik bekezdés szerint „a kiégetéshez szükséges szalmáról a háztulajdonos is gondoskod­hatik, ellen esetben a szalmát a kéményseprőmester tartozik a székesfőváros tanácsa által évenként meg­állapítandó­ áron szolgáltatni." Ez a pont, valamint a gyakorlati életnek meg nem felelő kihagyandó. A pont helyesért így volna megszövegezendő: „a kiégetéshez szükséges zsup­szalmákról a háztulajdonos tartozik gondoskodni. Ezért a kéményseprő a háztulajdonosnak, vagy meg­bízottjának 8 nappal előbb bejelenteni köteles, hogy az égetéshez mennyi zsupszalmára lesz szüksége." Ebben az esetben nem fordulhatnak elő azok a visszásságok, amelyek ma mindennaposak s amelyek abból keletkeznek, hogy a­ kéményseprő a szalma beszállításáért nagy árat kér. De így kell ezt a pontot megszövegezni, illetőleg a háztulajdonosnak kell kötelezővé tenni a szalma beszerzését, mert a szalma piaci ára — különösen a mostani időben és előre­láthatólag még hosszú ideig — napról-napra változik, annak az árát tehát a tanács nem állapíthatja meg. Legfeljebb akkor is a vásárigazgatóság által meg­állapított irányárak volnának a mérvadók, amiket azonban a szabályrendeletben lekötni nem lehet. E bekezdésnek utolsó mondata tehát feltétlenül kiha­gyandó volna. De kihagyandó a bekezdésnek az a rendelkezése is, hogy a kéményseprő köteles a szalmáról gondoskodni és pedig azért is, mert a szalma beszerzése esetleg hosszabb időt vesz igénybe: a ház a takarmány üzlettől távol fekszik. Ez pedig a kéményseprőt hátráltatja a munkájában, ami viszont a tűzbiztonság rovására megy. E bekezdés tehát így hangzanék: „Lakások kéményeinek évente egynél többszöri kiégetéséért a kéményseprő külön díjazást nem igényelhet; a kiégetéshez szükséges csupszalmáról a háztulajdonos tartozik gondoskodni." A tizedik bekezdéshez, amely az ipari célt szolgáló tűzhelyek kéményeinek égetéséről szól, hozzá kell fűzni: „Az ezekkel járó költségek azonban, tehát a zsupszalma beszerzése is, az üzem tulajdonosát terhelik." Ez a dolog természetéből folyik. Ez bővebb magyarázatra nem szorul. (E szakasz utolsó bekez­dése kihagyandó, mivel az a 14. §. utolsó bekez­désében már felvétetett.) A 18. §. negyedik sorában, ahol a szabály­rendeletnek a kéményégetésre vonatkozó rendelkezé­seire történik utalás, a 17. §. előtt a 14. §-ra is kell hivatkozni, mivel a módosított szabályrendeletben a 14. §-ban is a kéményégetésre névő rendelkezés foglaltatik.­­ Mivel az előzők szerint az (orosz) hengerkémé­nyek égetése a kötelező munkálatok közé soroztatott, természetszerűleg a szabályrendelet 21. §-ához tartozó díjszabásban is ez a tétel a megfelelő helyre teendő. Ezért a 43. tétel első bekezdése 11. tételként állítandó be, a díjszabásban jelenleg 11—42, felsorolt tételek számai pedig 1 — 1 következő számmal helyes­bítendők. A díjszabás 43. tételéhez fűzött ama rendelkezés elé, hogy „A lakások kéményeinek gyakoribb égeté­séért díj nem jár. (lásd 17. §.)" Kifejezeten kimon­dandó, hogy „a kéményégetés díjában bennfoglal­tatik a kém­ényégetése körül szükséges munkálatok, tehát a szalmának felhordása, előkészítése, a korom kiszedése, a szalma begyújtása, stb. munkálatok is. A kéménytisztító ajtók szabaddá tétele a lakó köte­lessége." Méltóztassék a törvényhatósági bizottság 1. köz­gyűlésének ezen módosításokat elfogadásra ajánlani.

Next