Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)

1922-04-05 / 20. szám

Budapest székesfőváros tanácsának rendkívüli ülése. A székesfőváros tanácsának 1922. április 3-án délelőtt 10 órakor tartott rend­kívüli ülését dr. Sipőcz Jenő polgármester megnyitván, a következőket mondotta : Tekintetes Tanács! Megrendítő gyászesetről kell jelentést tennem a tekintetes Tanácsnak. Jelentem, hogy Ő Császári és apostoli királyi Felsége, IV. Károly király folyó hó 1-én, kínos betegség után kilehelte nemes lelkét. A lesújtó hír megdöbbenést, bánatot és fájdalmat keltett a székesfőváros­ban és az egész országban, a mesterséges határokon innen és túl is, mindenütt, ahol magyarok félő reménykedéssel néznek a magyar Szent Korona viselője felé, ahol nem halt ki az érzék nagy emberi tragikumok iránt és él az aggodalom a­ lelkekben az ország jövőjének kialakulásáért. Elhalt királyunk tragikus hős alakjában vonul be a magyar történelembe. Egy tragikus esemény, a serajevói merénylet, amely Ferenc Ferdinánd trón­örökös életét oltotta ki, állította őt előtérbe, először mint trónörököst, majd agg királyunk halála után, mint a trón birtokosát. Rettenetes világégés közepette vette kezébe a jogart, olyan időben, amely a legnagyobb gyakorlatú kormány­zati tehetséget is próbára tette volna. De azután jött a nagy összeomlás, amely összetört Európaszerte országokat, nemzeteket és trónokat; ettől a balsorstól ő sem maradt megkímélve. Az ifjú király férfias türelemmel viselte a végzet keresztjét, erős lelke tudott dacolni a fájdalommal, de teste összeroskadt a csapások ,súlya alatt és idegenek kényszere folytán messze idegenben áldozatul esett egy alattomos betegségnek, mely kioltotta életét, megsemmisítve királyi álmokat és nemzeti reményeket. A nagy végzettragédiákban a nemzet sorsa várhatlanul össze van kötve a királyéval. De mi fohászkodjunk az Éghez, hogy nemzetünk megkímélve maradjon e csapás következtében beállható újabb megpróbáltatástól. Arra kérjük az Egek Urát, hogy adjon erőt e nemzetnek végzete elvise­lésére és a magyar Szent Korona soha el nem halványuló fénye világosítsa meg az utat a nemzet jövendője felé. Ezzel a mély részvéttel, a királyi és emberi tragikum iránt és a nemzet jövendőjébe vetett kiolthatatlan reménnyel osztozunk a király halála által okozott országos gyászban. Javaslom, hogy ennek a mély gyászunknak a mai ülés jegyzőkönyvében adjunk kifejezést és egyúttal kérem, méltóztassék tudomásul venni s utólagosan jóváhagyni, hogy a székesfőváros tanácsa nevében Zita­­ császári és királyi Felségéhez részvéttáviratot intéztem. Az ülés ezzel véget ért.

Next