Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 1-17. szám)

1926-01-08 / 1. szám

Baranski Gyula: Nincs ellentét a két állás­pont között, mert most csak arról van szó, hogy a költségvetésben gondoskodjanak a fedezetről, aminek felhasználását majd később engedélyezi a pénzügyi bizottság. Miután pedig meg kell állapítani az előre­látható kiadásokat, ennek a tételnek a költségvetésben benne kell maradni. Elnök megnyugtatásul kijelenti, hogy mire a költségelőirányzat a pénzügyi bizottság elé kerül, addig a kérdésben a részletes jelentés is elkészül, kéri azonban a bizottságot, hogy a költségvetést most fogadja el és mondja ki, hogy a szóban forgó 5 milliárdra vonatkozóan az ügyosztály által a köz­építési bizottság útján teendő részletes javaslat alap­ján fog majd véglegesen határozni. A bizottság a költségvetéshez ilyen értelemben hozzájárul. Baranski Gyula indítványozza, hogy a követ­kező ügy tárgyalásánál minden egyes felszólalás csak öt percig tartson. Elnök: Ezt csak mint óhajt lehet kifejezni. (Helyeslés.) Ilyen értelemben a bizottság hozzájárul. Következik az illetőségi, honossági és telepedési ügyekben a múlt ülésen megindult vita folytatása és Gonda biz.­tag ezzel kapcsolatos interpellációjának tárgyalása. Az ügyosztály ezen ügyekre vonatkozólag a múltkori tárgyalás eredményei alapján jelentést és előterjesztést is tett, amely a bizottság tagjainak megküldetett. Áttérnek ennek a tárgyalására. Szőke Gyula elismeréssel adózik az ügyosztály­nak, hogy rövid idő alatt ilyen nagy és alapos elő­terjesztést dolgozott ki a múltkori felszólalások alap­ján. Általában elfogadja az előterjesztést, amely két indítványt foglal magában, azonkívül egy előterjesz­tett indítvánnyal szemben állást foglal. Megjegyzi, hogy a honosítási és visszahonosí­tási ügyek szabályozása a belügyminiszter hatáskörébe tartozván, a fővárosnak tulajdonképp nincs joga erre nézve állást foglalni, legfeljebb óhajt fejezhetnek ki ez irányban, részletes vitát tehát erre nézve nem kíván folytatni, mivel azonban az ügyosztály elő­terjesztése azokra a kérdésekre is kitér, hogy mik legyenek a visszahonosítás feltételeinek bizonyítékai, erre nézve is kénytelen megjegyzéseit megtenni. A munkakönyvet és cselédkönyvet a vissza­honosítás alapjául csak akkor hajlandó elfogadni, ha abból az illetőnek erre való jogosultsága kétségkívül kitűnik. Ugyanis a cselédkönyvekből a legtöbb esetben nem tűnik ki az illetőségi község, sőt akárhányszor jogosulatlanul állítanak ki cselédkönyvet. Illegitim úton kiállított bizonyítékokat pedig még akkor sem hajlandó elfogadni, ha a visszahonosítás megkönnyí­téséről van szó. Ennélfogva az ügyosztálynak erre­irányuló javaslatát csak akkor fogadja el, ha az úgy módosíttatik, hogy a munkakönyv és cselédkönyv akkor fogadható el, ha az törvényszerű hatóság által törvényszerűen állíttatott ki. (Közbeszólások: Ter­mészetes!) Az ügyosztály azt javasolja továbbá, kérje fel a tanács a külügyminisztériumot, hogy az elszakított területek kormányaival lépjen érintkezésbe, hogy a felek okmányainak beszerzése onnan megkönnyíttessék. Tapasztalatai alapján kijelenti, hogy ez a javasolt eljárás nem fogja megrövidíteni az okmányok beszer­zését, mert ha a fél közvetlenül fordul az ottani hatósághoz, a legtöbb esetben hamarább megkapja a kívánt okmányt, mintha ezért egy nagy állami apparátust működésbe hoznak. Bár nincs tehát meg­győződve arról, hogy a javasolt eljárás célravezettő lesz, mégis hozzájárul a javaslathoz, mert még a látszatát sem akarja annak, hogy a bizottság útjában állana bármilyen könnyítésnek. A községi illetőség kérdésében az előterjesztés bő részletességgel dolgozza ki a jogi álláspontot és az eljárási módot. Az eljárásnál máris nagy köny­nyítéseket tettek, mert a gyors elintézés érdekében beállítottak annyi tisztviselőt, amennyi csak emberi­leg beállítható volt. Verebély biz.­tag ezenkívül a földszinten egy információs iroda felállítását is java­solta, ezt azonban feleslegesnek tartja, mert nem tenné elkerülhetővé azt, hogy a fél a referensnél is informálódjék, tehát a kétszeri informálódás csak több időt venne igénybe. A könnyítést célzó javaslatok közül nem egészen­­egyezik meg a törvénnyel az, hogy az ügyosztály az iletőségi bizonyítványok kiadásánál megelégednék azzal is, ha valaki iparigazolvánnyal igazolja, hogy olyan foglalkozást űzött, amely adó alá esett, holott a törvény azt mondja: a község terheihez hozzá­járult. Az, hogy valakinek iparigazolványa van, még nem jelenti, hogy az illető a község terheihez hozzá­járult, tehát az illetőség megszerzésére az iparigazol­vány még jogot nem ad. Az ügyosztálynak ezt az álláspontját a maga részéről nem osztja, mert valahogy mégis valószínűsíteni kell, hogy a község terheihez az illető hozzájárul. Mivel azonban régebbi adózásokat nem lehet igazolni, mert az adókönyvek elvesztek, ebben az esetben lehetne egy olyan kisegítő eszközt igénybe venni, hogyha valaki nemcsak az iparigazol­ványát mutatja be, hanem igazolja azt is, hogy az ipart tényleg gyakorolta, tehát valószínűvé teszi, hogy ő a község terheihez hozzájárulhatott, akkor ezt az igazolást elfogadhatónak tartja. A külföldiek igazolására vonatkozóan köszönettel veszi az ügyosztály megértő eljárását, amely meg­könnyíti azt, hogy azok a látszólagos külföldiek, akik csak a békeszerződés folytán lettek külföldiek, minél kisebb zaklatásnak legyenek kitéve. Ebben a tekin­tetben célszerű volna, ha az ügyosztály nemcsak közbenjárna, hanem átiratot is intézne a főkapitány­sághoz a könnyítések életbeléptetése végett. Czebe Jenő tanácsjegyző: Az előterjesztésben javasolják az átiratot is. (Helyeslés.) Szőke Gyula: Az ötös ellenőrző bizottság kikül­dését az előadmány is feleslegesnek tartja, a maga részéről is ellenzi ezt, mert ezen ügyek elintézése az ügyosztály hatáskörébe tartozik. A bizottság külön vizsgálatai tehát egyrészt állandó kollízióra vezetnének, másrészt eredményt sem hoznának, mert a tanács nem volna köteles elfogadni az albizottság véle­ményét, ha az az ügyosztály javaslatával ellenkezik, tehát a bizottság kiküldése gyakorlatilag sem érne el eredményt, csak késleltetné az ügyek intézését, mert minden nap nem ülhetne az ügyosztályban Gonda Béla: Csak az elutasítani kívánt ügyeket vizsgálná felül. Szőke Gyula: De ha hetenként vagy havon­fog összeülni, ezt az időt a fél már elvesztette. Végül jogilag is lehetetlen a törvényben meg­határozott felülvizsgálati fórumokon kívül más, köz­beeső szervet beállítani, amely felülvizsgálná azt, amihez nincs joga. Ha tehát az albizottságot a tör­vényhatóság ki is küldené, a belügyminiszter az ilyen törvényellenes határozatot megsemmisítené. A főváros közigazgatási szervezeteiben nem működhetik olyan albizottság, amelynek a ténykedéséért voltaképp senki felelősséget nem vállalhat.

Next