Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 1-17. szám)

1926-01-08 / 1. szám

Gonda Béla : A Wolff-párt is kiküldött egy ilyen albizottságot 1922-ben. Szőke Gyula: A Wolff-párt soha nem küldött ki semmiféle bizottságot, amit csináltak, azt felelős­ségük mellett csinálták a közgyűlési pártok, de minden pártpolitika nélkül .. . Gonda Béla: Ellenzék nélkül. Elnök: Ne tessék közbeszólni. Szőke Gyula: És mindenért, amit akkor csinál­tak, vállalják a felelősséget. Mivel tehát az ötös bizottság kiküldése ellen­kezik az autonómia, az adminisztráció, valamint a tanács hatáskörével és gyakorlati jelentősége sem volna, annak kiküldését ellenzi. Az illetőség megállapítása sem egyszerű dolog, mert ez nem lehet érzelmi kérdés. Az illetőségi bizonyítvány kiadása ugyanis a magyar állampolgár­ság elismerését is jelenti, illetőségi bizonyítványt tehát nem lehet kiállítani olyanoknak, akiknek a magyar állampolgársághoz joguk nincs, mert az állam­nak azt a jogát, hogy ő az állampolgári adatokat megvizsgálja, az illetőségi bizonyítvány kiadásával megkerülni nem lehet, de ezenkívül az illetőségi bizonyítványok kiállítása a székesfővárosra súlyos anyagi kötelezettségeket is jelent az illetőkkel szem­ben a kórházi és szegényházi ápolás stb. tekinteté­ben. A főváros pedig akkor, amikor polgárai már úgyis a legnagyobb mértékben meg vannak adóz­tatva, a törvényes kötelezettségnél nagyobb mérték­ben nem vállalhat magára terheket azzal, hogy az illetőségi bizonyítványokat nyakra-főre kiállítja. Kéri ezek alapján, hogy az ügyosztály javas­latait fogadják el és az ötösbizottság kiküldését mellőzzék. (Helyeslés.) Pap József: A bizottságnak elsősorban de lege lata kell megbírálnia, vájjon lehet-e a fennálló tör­vények rendelkezéseinek korlátai között a honosítási és illetőségi ügyekben könnyítéseket találni. Véleménye szerint az ügyosztály által javasolt módosításokkal lehet és helyesen mutat rá az előterjesztés arra, hogy a békeszerződés rettenetes krudelitásait bizonyos tekintetben enyhítette az 1922. évi XVII. t.-c. 24. §-a, amely megkönnyíti a visszahonosítást, bár e tekintet­ben a hatóságnak diszkrécionális jogot biztosít. Figyelemreméltó újítást proponál az ügyosztály annak bizonyítására nézve, hogy a folyamodó Magyar­ország területén született. Itt el lehet tekinteni a születési bizonyítvány bemutatásától, ha ennek a be­szerzése nehézségekbe ütközik, úgyhogy ez esetben az 1922. év előtt kiállított munkakönyvet és cseléd­könyvet is elfogadják, mert ezeknek kiállításánál is vizsgálat tárgyává tétetett az illetőnek a honossága. Helyes az is, hogy, ha ezen könnyítések dacára valaki nem tudja a leszármazás szerinti honosságát így bizo­nyítani, akkor visszatérnek az 1879 . L. t.-c. 8., illetve 48. §-ára. Az illetőségi ügyeknél ütközési pontot képezett az, hogyan kell értelmezni a törvénynek azon szavait, hogy a folyamodó a község terheiben részt vett, másrészt, hogy helyes-e az a prakszisa a fővárosnak, hogy erkölcsi bizonyítvány bemutatására is kötelezi a feleket. A törvény azt nem mondja meg, hogy a község terheihez való hozzájárulás miben áll, de különösen vidéken lehet ez az adófizetésen kívül a közmunka is, a fővárosban pedig kérdés, hogy a fogyasztási adók fizetése nem jelentheti-e szintén a község terheihez való hozzájárulást. Igaz, hogy erre nézve nincsenek lajstromok, amelyekkel a fogyasztási adó fizetését igazolni lehetne, azonban a jövőre nézve lehetne foglalkozni azzal, hogy módot találjanak annak a felfogásnak a kielégítésére, hogy aki fogyasztási adót fizet, az hozzájárul a község terheihez. Örömmel fogadja azt a propozíciót is, hogy az adófizetés igazolására az adókönyv helyett elfogadják az iparigazolványt, a telekkönyvi kivonatot, köztiszt­viselőknél a számvevőség igazolását, munkásoknál a gyárak igazolását. Az erkölcsi bizonyítvány bemutatását a törvény 10. §-a igaz, hogy nem kívánja meg, vissza kell azonban menni a törvény 9. §-ára is és az ügyosztály előterjesztése nagyon meggyőzően mutat rá arra, hogy Budapesten speciális viszonyok vannak, ahol a ható­ságnak csak akkor jut tudomására, hogy valaki a fő­városban letelepedett, amikor a letelepedés már régen megtörtént, tehát csak akkor lehet módjában a ható­ságnak az erkölcsiség szempontjából is kifogást tenni. Abban pedig nem lát veszedelmet, ha megkívánják az erkölcsi bizonyítvány beadását akkor, amikor ilyen nagy közjogi jogosítvánnyal akarja valaki magát fel­ruháztatni. Helyesen mondja azt is az előterjesztés, hogy abba se lehet belemenni, hogy mindenkinek kiadják az illetőségi bizonyítványt, aki Nagymagyarország területén született, mert ez ellenkeznék általában a törvényeink szellemével. A tanácsadó iroda felállítását nem tartja szük­ségesnek, ez csak új költségbe kerülne, de semmi­féle praktikus célja nincs. Szinte hihetetlen azonban az a rendszer, hogyha valaki egy honossági vagy illetőségi kérvényt akar beadni, azt csak úgy adhatja be az iktatóhivatalba, ha a referens a kérvényt előzetesen átvizsgálta és a beiktatáshoz hozzájárult. Jogállamban szigorú elv, hogy mindenki előterjeszthet kérelmet vagy panaszt bárhol. Igaz, hogy az ügyosztály a praktikusság szem­pontjaira hivatkozik, de ez mind elenyésző csekélység ahhoz a nagy elvhez képest, hogyha valaki kér vala­mit, a beadványát át kell venni. Ezért megnyugvással állapítja meg, hogy az ügyosztály is ígéretet tesz a mostani rendszer megszüntetésére. Az előterjesztést általánosságban e megjegyzé­sekkel elfogadja. (Helyeslés.) Vörös János: Sürgősnek és szükségesnek tartja , a javasolt ellenőrző bizottság kiküldését a telepedési, lakás-, illetőségi, honosítási és visszahonosítási ügyek átvizsgálására, annál inkább, mert Pap biz. tag is rámutatott, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniök azoknak, akik ilyen ügyekben a tanács­hoz fordulnak. Saját tapasztalataiból konkrét esetet mond el, amely jellemző a felek elkeseredett hangu­latára, hogy a nehézségek következtében egy esetben még fegyelmi eljárást is indítottak szóló ellen az Ügyvédi Kamaránál, amely azután felmentéssel vég­ződött. A kiküldendő albizottság nem hivatalos fórum lenne, hanem az ügyfelek jogos kívánságainak teljesí­tésére egyik szerve lesz a jogügyi bizottságnak, amely ide jelentéseket terjesztene. Nem osztja azért Szőke biz.­tasnak azt a nézetét, hogy a bizottság egyáltalán nem volna gyakorlati, mert intézkedéseinek nem volna szankciója. Hiszen éppen arra volna hivatva, hogy a felek ott orvoslást keressenek. Az ügyek elintézésénél az újabb viszonyok szerint életbe léptetett törvényekre való figyelemmel mindenesetre könnyítéseket kell adni azoknak, akik évtizedek óta itt laknak, ipart űznek és a községi terhekben akár közvetve, akár közvetlenül részt

Next