Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 1-17. szám)
1926-01-08 / 1. szám
Gonda Béla : A Wolff-párt is kiküldött egy ilyen albizottságot 1922-ben. Szőke Gyula: A Wolff-párt soha nem küldött ki semmiféle bizottságot, amit csináltak, azt felelősségük mellett csinálták a közgyűlési pártok, de minden pártpolitika nélkül .. . Gonda Béla: Ellenzék nélkül. Elnök: Ne tessék közbeszólni. Szőke Gyula: És mindenért, amit akkor csináltak, vállalják a felelősséget. Mivel tehát az ötös bizottság kiküldése ellenkezik az autonómia, az adminisztráció, valamint a tanács hatáskörével és gyakorlati jelentősége sem volna, annak kiküldését ellenzi. Az illetőség megállapítása sem egyszerű dolog, mert ez nem lehet érzelmi kérdés. Az illetőségi bizonyítvány kiadása ugyanis a magyar állampolgárság elismerését is jelenti, illetőségi bizonyítványt tehát nem lehet kiállítani olyanoknak, akiknek a magyar állampolgársághoz joguk nincs, mert az államnak azt a jogát, hogy ő az állampolgári adatokat megvizsgálja, az illetőségi bizonyítvány kiadásával megkerülni nem lehet, de ezenkívül az illetőségi bizonyítványok kiállítása a székesfővárosra súlyos anyagi kötelezettségeket is jelent az illetőkkel szemben a kórházi és szegényházi ápolás stb. tekintetében. A főváros pedig akkor, amikor polgárai már úgyis a legnagyobb mértékben meg vannak adóztatva, a törvényes kötelezettségnél nagyobb mértékben nem vállalhat magára terheket azzal, hogy az illetőségi bizonyítványokat nyakra-főre kiállítja. Kéri ezek alapján, hogy az ügyosztály javaslatait fogadják el és az ötösbizottság kiküldését mellőzzék. (Helyeslés.) Pap József: A bizottságnak elsősorban de lege lata kell megbírálnia, vájjon lehet-e a fennálló törvények rendelkezéseinek korlátai között a honosítási és illetőségi ügyekben könnyítéseket találni. Véleménye szerint az ügyosztály által javasolt módosításokkal lehet és helyesen mutat rá az előterjesztés arra, hogy a békeszerződés rettenetes krudelitásait bizonyos tekintetben enyhítette az 1922. évi XVII. t.-c. 24. §-a, amely megkönnyíti a visszahonosítást, bár e tekintetben a hatóságnak diszkrécionális jogot biztosít. Figyelemreméltó újítást proponál az ügyosztály annak bizonyítására nézve, hogy a folyamodó Magyarország területén született. Itt el lehet tekinteni a születési bizonyítvány bemutatásától, ha ennek a beszerzése nehézségekbe ütközik, úgyhogy ez esetben az 1922. év előtt kiállított munkakönyvet és cselédkönyvet is elfogadják, mert ezeknek kiállításánál is vizsgálat tárgyává tétetett az illetőnek a honossága. Helyes az is, hogy, ha ezen könnyítések dacára valaki nem tudja a leszármazás szerinti honosságát így bizonyítani, akkor visszatérnek az 1879 . L. t.-c. 8., illetve 48. §-ára. Az illetőségi ügyeknél ütközési pontot képezett az, hogyan kell értelmezni a törvénynek azon szavait, hogy a folyamodó a község terheiben részt vett, másrészt, hogy helyes-e az a prakszisa a fővárosnak, hogy erkölcsi bizonyítvány bemutatására is kötelezi a feleket. A törvény azt nem mondja meg, hogy a község terheihez való hozzájárulás miben áll, de különösen vidéken lehet ez az adófizetésen kívül a közmunka is, a fővárosban pedig kérdés, hogy a fogyasztási adók fizetése nem jelentheti-e szintén a község terheihez való hozzájárulást. Igaz, hogy erre nézve nincsenek lajstromok, amelyekkel a fogyasztási adó fizetését igazolni lehetne, azonban a jövőre nézve lehetne foglalkozni azzal, hogy módot találjanak annak a felfogásnak a kielégítésére, hogy aki fogyasztási adót fizet, az hozzájárul a község terheihez. Örömmel fogadja azt a propozíciót is, hogy az adófizetés igazolására az adókönyv helyett elfogadják az iparigazolványt, a telekkönyvi kivonatot, köztisztviselőknél a számvevőség igazolását, munkásoknál a gyárak igazolását. Az erkölcsi bizonyítvány bemutatását a törvény 10. §-a igaz, hogy nem kívánja meg, vissza kell azonban menni a törvény 9. §-ára is és az ügyosztály előterjesztése nagyon meggyőzően mutat rá arra, hogy Budapesten speciális viszonyok vannak, ahol a hatóságnak csak akkor jut tudomására, hogy valaki a fővárosban letelepedett, amikor a letelepedés már régen megtörtént, tehát csak akkor lehet módjában a hatóságnak az erkölcsiség szempontjából is kifogást tenni. Abban pedig nem lát veszedelmet, ha megkívánják az erkölcsi bizonyítvány beadását akkor, amikor ilyen nagy közjogi jogosítvánnyal akarja valaki magát felruháztatni. Helyesen mondja azt is az előterjesztés, hogy abba se lehet belemenni, hogy mindenkinek kiadják az illetőségi bizonyítványt, aki Nagymagyarország területén született, mert ez ellenkeznék általában a törvényeink szellemével. A tanácsadó iroda felállítását nem tartja szükségesnek, ez csak új költségbe kerülne, de semmiféle praktikus célja nincs. Szinte hihetetlen azonban az a rendszer, hogyha valaki egy honossági vagy illetőségi kérvényt akar beadni, azt csak úgy adhatja be az iktatóhivatalba, ha a referens a kérvényt előzetesen átvizsgálta és a beiktatáshoz hozzájárult. Jogállamban szigorú elv, hogy mindenki előterjeszthet kérelmet vagy panaszt bárhol. Igaz, hogy az ügyosztály a praktikusság szempontjaira hivatkozik, de ez mind elenyésző csekélység ahhoz a nagy elvhez képest, hogyha valaki kér valamit, a beadványát át kell venni. Ezért megnyugvással állapítja meg, hogy az ügyosztály is ígéretet tesz a mostani rendszer megszüntetésére. Az előterjesztést általánosságban e megjegyzésekkel elfogadja. (Helyeslés.) Vörös János: Sürgősnek és szükségesnek tartja , a javasolt ellenőrző bizottság kiküldését a telepedési, lakás-, illetőségi, honosítási és visszahonosítási ügyek átvizsgálására, annál inkább, mert Pap biz. tag is rámutatott, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniök azoknak, akik ilyen ügyekben a tanácshoz fordulnak. Saját tapasztalataiból konkrét esetet mond el, amely jellemző a felek elkeseredett hangulatára, hogy a nehézségek következtében egy esetben még fegyelmi eljárást is indítottak szóló ellen az Ügyvédi Kamaránál, amely azután felmentéssel végződött. A kiküldendő albizottság nem hivatalos fórum lenne, hanem az ügyfelek jogos kívánságainak teljesítésére egyik szerve lesz a jogügyi bizottságnak, amely ide jelentéseket terjesztene. Nem osztja azért Szőke biz.tasnak azt a nézetét, hogy a bizottság egyáltalán nem volna gyakorlati, mert intézkedéseinek nem volna szankciója. Hiszen éppen arra volna hivatva, hogy a felek ott orvoslást keressenek. Az ügyek elintézésénél az újabb viszonyok szerint életbe léptetett törvényekre való figyelemmel mindenesetre könnyítéseket kell adni azoknak, akik évtizedek óta itt laknak, ipart űznek és a községi terhekben akár közvetve, akár közvetlenül részt