Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 29-54. szám)
1926-07-02 / 29. szám
járul a munkanélküliségnek az a nagy foka, amely azonban kimutatva csak a szakszervezeti munkásoknál van, hogy ezenkívül mekkora a munkanélküliség azoknál, akik a szakszervezeteken kívül vannak, mekkora a foglalkozástalanság, mekkora az állásnélküliség a középosztálynál, egyszóval mennyi az állástalan ember Budapesten, — nemcsak a B-listás tisztviselőkre, hanem a magántisztviselők nagy számára is gondolok, — milyen hihetetlen a pauperizmus az egész vonalon, arról ha a statisztika nem is beszél, azt valamennyien a magunk közvetlen környezetéből nap-nap után meg tudjuk állapítani. (Úgy van!) Elek Hugó: Az élet rosszabb. Glücksthal Samu: És ha mindezek eredményeképpen azt tapasztaljuk, hogy az eltűnések, az öngyilkosságok száma nap-nap után szaporodik, úgy ez csak természetszerű következménye a megélhetés ama kritikus voltának, amelyet röviden vázoltam. A főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlésén valamennyiünknek összesen és külön-külön, a tanácsnak és minden bizottságnak az kellene, hogy legyen első és legeminensebb feladata: keresni és kutatni, voltaképp mi mindennek az okozója. Mi teremtette ezt a helyzetet? És, ha az okokat megtaláljuk és megcsináltuk a diagnózist, talán lehet, hogy megtaláljuk az orvosszerét, vagy legalább is azt, hogy miképp kell ezt a helyzetet enyhíteni. Baracs igen. biz. tagtársam az ő klasszikusan szép beszédében azt mondotta, hogy az a kereskedelemellenes politika, amelyet ebben az országban tapasztalunk, okozza ezt a mai helyzetet. Vértes Emil: Nagy részben. Glücksthal Samu: Mások az adóterhek túlságos voltában keresik az okokat. Igen. Közgyűlés! Én mind a két okot elfogadom. A kereskedelemellenes áramlat ellen harcolok és küzdök évtizedek óta. (Helyeslés.) Elek Hugó: Baracs polgárellenest mondott. Glücksthal Samu: Évtizedek óta küzdök az adóreformnak, az adótehernek, az adórendszernek azon lehetetlen iskolája ellen, amely nálunk évek óta uralkodik. (Úgy van!) De mindennek dacára kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem helyesen keres és kutat és ezért nem is találja meg az orvosszert az, aki megáll ennél a két betegségokozónál. Ez a kettő a sok okozónak csak egyike-másika, nem is tudom, hogy várjon a legerősebbek-e. Behatóan foglalkoztam ezzel a kérdéskomplexummal, mert úgy találtam, hogy egy községi politikus számára nincs nagyobb feladat, mint ez. És az okok között első helyen ott találtam a mi szerencsétlen trianoni békeszerződésünket. (Úgy van!) Az a főváros, amely Nagymagyarországra volt beállítva, amely Nagymagyarországnak adta és Nagymagyarországból kapta a maga erejét, az immáron Magyarországnak csak egyharmadára támaszkodhatik. Az a szerződés, amely széjjeltépte ennek az országnak geografikus egységét, etnografikus egységét, gazdasági vérkeringését, az a szerződés nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának a tragikuma. Ez a szerződés az, amely Európát nyugvópontra jutni nem engedi. Az angol szénválság, a francia frank válsága, a körülöttünk lévő utódállamoknak fogyasztási és termelőválsága mind közvetlen kapcsolatban van Trianonnal, (Úgy van!) mert a megbolygatott egyensúly nyugvópontra az eseményeket százszoros locarnói megbeszélések és megállapodások után sem engedi jutni. Ebből kétségtelenül meríthetjük a reményt arra, hogy ez a helyzet nem perpetuálódik és nem perpetuálódhatik és hogy látni fogjuk még Európának újabb konstellációját. De a helyzet e pillanatban az, hogy Trianon széjjeldarabolta az országot és ez a főváros elvesztette hinterlandját. (Úgy van!) Ugyanakkor pedig, amikor elvesztette a fogyasztóközönség kétharmadát és ezzel forgalmának is a kétharmadát, ugyanakkor a fővárosban a foglalkozási köröknek egymás közötti megosztása eltolódott; a kereskedelmi és ipari statisztika azt mutatja, hogy a kereskedők és iparosok száma 1914-től a mai napig, foglalkozási áganként más és más százalék szerint, hetventől kétszázharmincig nőtt. Ez a megnövekedett szám áll a redukált forgalommal szemben. És méltóztatott bizonyára olvasni a mai lapokban, mi volt a pénzügyminiszter úrnak erre a válasza, amely különben tegnap nem először hangzott el. (Felkiáltások balról: Numerus clausus! B-lista!) A miniszter azt mondotta, hogy a kereskedelemnek és iparnak reorganizálódnia kell, vissza kell fejlődnie a régi számarányára. (Közbeszólás balról: A feleslegesek legyenek öngyilkosok.) és hogy a kereskedő és iparos és vele együtt az intellektuellek sétáljanak át egy másik foglalkozási körbe, amelyben a megélhetésüket megtalálják. Baracs Marcel: Próbálják meg! Glücksthal Samu: Ha a mezőgazdaság fel tudná szívni a főváros felesleges lakosságát, ha a külföld megnyitná a kapuit azoknak, akik itt hajótöröttek, még érteném valahogy a minisztert. De különben igaza van a miniszter úrnak, ez a reorganizáció már folyik. Az öngyilkosok, (Úgy van !) a vagyonbukottak, (Úgy van!) a kényszeregyezséget kötők, a csődösök és a többiek. . . (Úgy van!) Baracs Marcel: Leépítés. Glücksthal Samu : ... a kiegyenlítődés lassú processusát végzik ... Zala Zsigmond: Nem is lassú. Glücksthal Samu: ... a miniszter szerint felesleges elemek. Bárczy István: Őt is reorganizálni kellene. Gál Jenő: Gyors ez a processzus mint a kolera. Elek Hugó: A minisztert kell leépíteni. Glücksthal Samu: Ha a miniszter úr kritikáját valaki felelőtlen pozícióban gyakorolja, mert tudományosan és gazdaságilag úgy látja és bírálja el a helyzetet, az még érthető. De a kormánynak az volna a feladata, gondoskodni arról, hogy aki a keresetét rajta kívülálló okokból elvesztette, annak mód adassék arra, hogy itt kereseti lehetősége támadjon, annak az volna a feladata, gondoskodni arról, hogy megfelelő kereskedelmi szerződésekkel . . . Baracs Marcel: Úgy van! (Általános helyeslés.) Glückstahl Samu: ... a forgalom fokoztassék, hogy amit politikailag elvesztettünk, azt legalább gazdaságilag tartsuk meg. Zala Zsigmond: Ez volna az észszerű. Glückstahl Samu: Az utódállamokkal való az az intim viszony és nexus, amely azokat, akik lelkileg hozzánk tartoznak, még gazdaságilag is ide tudná kapcsolni, ez a nexus, ez a viszony fájdalom nincsen sehol. Miért? Nincs gazdasági érzék. Nem beszélek kereskedelemellenes politikáról.... Elek Hugó: Gazdaságellenes érzék van. Glückstahl Samu: ...de nincs gazdasági érzék sem a kormányzatban, sem a parlamentünkben. Aki a parlament munkáiról statisztikát csinálna. (Közbeszólások : Szomorú statisztika,) hogy a parlament