Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 29-54. szám)

1926-07-02 / 29. szám

járul a munkanélküliségnek az a nagy foka, amely azonban kimutatva csak a szakszervezeti munkások­nál van, hogy ezenkívül mekkora a munkanélküliség azoknál, akik a szakszervezeteken kívül vannak, mekkora a foglalkozástalanság, mekkora az állás­nélküliség a középosztálynál, egyszóval mennyi az állástalan ember Budapesten, — nemcsak a B-listás tisztviselőkre, hanem a magántisztviselők nagy szá­mára is gondolok, — milyen hihetetlen a pauperizmus az egész vonalon, arról ha a statisztika nem is beszél, azt valamennyien a magunk közvetlen kör­nyezetéből nap-nap után meg tudjuk állapítani. (Úgy van!) Elek Hugó: Az élet rosszabb. Glücksthal Samu: És ha mindezek eredménye­képpen azt tapasztaljuk, hogy az eltűnések, az ön­gyilkosságok száma nap-nap után szaporodik, úgy ez csak természetszerű következménye a megélhetés ama kritikus voltának, amelyet röviden vázoltam. A főváros törvényhatósági bizottságának köz­gyűlésén valamennyiünknek összesen és külön-külön, a tanácsnak és minden bizottságnak az kellene, hogy legyen első és legeminensebb feladata: keresni és kutatni, voltaképp mi mindennek az okozója. Mi teremtette ezt a helyzetet? És, ha az okokat megtaláljuk és megcsináltuk a diagnózist, talán lehet, hogy meg­találjuk az orvosszerét, vagy legalább is azt, hogy miképp kell ezt a helyzetet enyhíteni. Baracs igen­­. biz. tagtársam az ő klasszikusan szép beszédében azt mondotta, hogy az a kereske­delemellenes politika, amelyet ebben az országban tapasztalunk, okozza ezt a mai helyzetet. Vértes Emil: Nagy részben. Glücksthal Samu: Mások az adóterhek túlságos voltában keresik az okokat. Igen­­. Közgyűlés! Én mind a két okot elfogadom. A kereskedelemellenes áramlat ellen harcolok és küzdök évtizedek óta. (Helyeslés.) Elek Hugó: Baracs polgárellenest mondott. Glücksthal Samu: Évtizedek óta küzdök az adóreformnak, az adótehernek, az adórendszernek azon lehetetlen iskolája ellen, amely nálunk évek óta uralkodik. (Úgy van!) De mindennek dacára kény­telen vagyok kijelenteni, hogy nem helyesen keres és kutat és ezért nem is találja meg az orvosszert az, aki megáll ennél a két betegségokozónál. Ez a kettő a sok okozónak csak egyike-másika, nem is tudom, hogy várjon a legerősebbek-e. Behatóan foglalkoztam ezzel a kérdéskomplexummal, mert úgy találtam, hogy egy községi politikus számára nincs nagyobb feladat, mint ez. És az okok között első helyen ott találtam a mi szerencsétlen trianoni béke­szerződésünket. (Úgy van!) Az a főváros, amely Nagymagyarországra volt beállítva, amely Nagymagyarországnak adta és Nagy­magyarországból kapta a maga erejét, az immáron Magyarországnak csak egyharmadára támaszkodhatik. Az a szerződés, amely széjjeltépte ennek az ország­nak geografikus egységét, etnografikus egységét, gazdasági vérkeringését, az a szerződés nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának a tragi­kuma. Ez a szerződés az, amely Európát nyugvó­pontra jutni nem engedi. Az angol szénválság, a francia frank válsága, a körülöttünk lévő utódálla­moknak fogyasztási és termelőválsága mind közvetlen kapcsolatban van Trianonnal, (Úgy van!) mert a megbolygatott egyensúly nyugvópontra az eseménye­ket százszoros locarnói megbeszélések és megálla­podások után sem engedi jutni. Ebből kétségtelenül meríthetjük a reményt arra, hogy ez a helyzet nem perpetuálódik és nem per­petuálódhatik és hogy látni fogjuk még Európának újabb konstellációját. De a helyzet e pillanatban az, hogy Trianon széjjeldarabolta az országot és ez a főváros elvesztette hinterlandját. (Úgy van!) Ugyan­akkor pedig, amikor elvesztette a fogyasztóközönség kétharmadát és ezzel forgalmának is a kétharmadát, ugyanakkor a fővárosban a foglalkozási köröknek egymás közötti megosztása eltolódott; a kereskedelmi és ipari statisztika azt mutatja, hogy a kereskedők és iparosok száma 1914-től a mai napig, foglalkozási áganként más és más százalék szerint, hetventől kétszázharmincig nőtt. Ez a megnövekedett szám áll a redukált forgalommal szemben. És méltóztatott bizonyára olvasni a mai lapok­ban, mi volt a pénzügyminiszter úrnak erre a válasza, amely különben tegnap nem először hangzott el. (Felkiáltások balról: Numerus clausus! B-lista!) A miniszter azt mondotta, hogy a kereskedelemnek és iparnak reorganizálódnia kell, vissza kell fejlődnie a régi számarányára. (Közbeszólás balról: A feles­legesek legyenek öngyilkosok.) és hogy a kereskedő és iparos és vele együtt az intellektuellek sétáljanak át egy másik foglalkozási körbe, amelyben a megélhe­tésüket megtalálják. Baracs Marcel: Próbálják meg! Glücksthal Samu: Ha a mezőgazdaság fel tudná szívni a főváros felesleges lakosságát, ha a külföld megnyitná a kapuit azoknak, akik itt hajótöröttek, még érteném valahogy a minisztert. De különben igaza van a miniszter úrnak,­­ ez a reorganizáció már folyik. Az öngyilkosok, (Úgy van !) a vagyon­bukottak, (Úgy van!) a kényszeregyezséget kötők, a csődösök és a többiek. . . (Úgy van!) Baracs Marcel: Leépítés. Glücksthal Samu : ... a kiegyenlítődés lassú processusát végzik ... Zala Zsigmond: Nem is lassú. Glücksthal Samu: ... a miniszter szerint feles­leges elemek. Bárczy István: Őt is reorganizálni kellene. Gál Jenő: Gyors ez a processzus mint a kolera. Elek Hugó: A minisztert kell leépíteni. Glücksthal Samu: Ha a miniszter úr kritikáját valaki felelőtlen pozícióban gyakorolja, mert tudo­mányosan és gazdaságilag úgy látja és bírálja el a helyzetet, az még érthető. De a kormánynak az volna a feladata, gondoskodni arról, hogy aki a keresetét rajta­ kívülálló okokból elvesztette, annak mód adassék arra, hogy itt kereseti lehetősége támadjon, annak az volna a feladata, gondoskodni arról, hogy megfelelő kereskedelmi szerződésekkel . . . Baracs Marcel: Úgy van! (Általános helyeslés.) Glückstahl Samu: ... a­ forgalom fokoztassék, hogy amit politikailag elvesztettünk, azt legalább gazdaságilag tartsuk meg. Zala Zsigmond: Ez volna az észszerű. Glückstahl Samu: Az utódállamokkal való az az intim viszony és nexus, amely azokat, akik lelkileg hozzánk tartoznak, még gazdaságilag is ide tudná kapcsolni, ez a nexus, ez a viszony fájdalom nincsen sehol. Miért? Nincs gazdasági érzék. Nem beszélek kereskedelemellenes politikáról.... Elek Hugó: Gazdaságellenes érzék van. Glückstahl Samu: ...de nincs gazdasági érzék sem a kormányzatban, sem a parlamentünkben. Aki a parlament munkáiról statisztikát csinálna. (Közbe­szólások : Szomorú statisztika,) hogy a parlament

Next