Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 29-54. szám)
1926-07-02 / 29. szám
munkáinak mi a magva, a parlament munkáinak mi a célja, mi a tartalma és összeállítaná azzal, hogy várjon ebből a gazdasági kérdésekre mennyi jut, az fájdalom, olyan tapasztalatra jutna, amelyből azt a konzekvenciát kellene levonnia, hogy ez a parlamentarizmusunk alkonya. A parlament munkája a parlamentárizmusnak kompromittálása. Hegedűs József: Alkonya. Glücksthal Samu: Amely parlamentárizmus a gazdasági kérdések iránt . . . Kis Jenő: Nyilt szavazás mellett lehet parlamentárizmusról beszélni? Horovitz Gábor: A parlamentárizmus csődjéről... Glücksthal Samu: Végtére azt a parlamentarizmust tehetem csak kritika tárgyává, amely van. Elek Hugó: Szóval a parlamentet és nem a parlamentarizmust. Glücksthal Samu: És azt a parlamentet, amely az adott viszonyokból fejlődött. Az talán lehetséges, hogy a parlamentarizmus alapját képező választójog további kifejlesztése esetén a gazdasági kérdések iránti érzék erőteljesebb volna. (Közbeszólások: Kétségkívül.) A helyzet azonban ma az, hogy az ezek iránti érzék abszolúte hiányzik (Úgy van!) és csak ebből az eszmevilágból keletkezhetik egy felelős miniszternek olyan kijelentése, hogy az pedig, aki a mai viszonyok mellett a kenyerét nem találja meg, az reorganizálja önmagát . . . Bárczy István: Veronállal. (Közbeszólások: Az fejlődjék vissza.) Glücksthal Samu: . . . és hogy annak nincs joga élni, nincs joga dolgozni, nincs joga köztünk keresni az egzisztenciáját... (Közbeszólások: Az menjen az áradó Dunába! A miniszter is visszafejlődhetne! Visszamehetne az Árvizsgálóbizottságba. Halljuk! Halljuk!) Az okok vizsgálatában tovább haladva, a krízis egy további okának találom a vagyonoknak azt a mértéktelen leromlását, amely az infláció és a korona leromlásának az eredményeként állott elő.Hogy e vagyonok e leromlásáról egy pár képet festhessek, kérem méltóztassék a tőzsdei értékeknek az alakulását figyelni. Méltóztassék a fix kamatozású papirosainknak értékét vizsgálni. Méltóztassék a megalkotott aranymérlegeket vizsgálat tárgyává tenni. Mi maradt meg a háború előtti vagyonokból? Ha a Kereskedelmi Bank a vagyonának 27 százalékát tudta átmenteni, ha a Hitelbank a vagyonának 39 százalékát tudta megtartani, ha a mi ipari vállalataink az ő átmentésüket csak avval szépíthetik, hogy ingatlanaikat úgy értékelik ma, amint az a könyvértéknek megfelel, akkor valójában mindenki elvesztette a vagyonát. De e tekintetben vizsgálja meg mindenki önönmagát. Vizsgálja meg mindenki azt, hogy az a vagyon, amellyel a háború előtt bírt, mennyire zsugorodott össze. Ha majd szembe találkoznak a pártok a vagyonnak a kérdésében, ha a kapitalista társadalmat teszik majd vizsgálat tárgyává, méltóztassék jól megfontolni, hogy Magyarországon a kapitálisnak már csak históriai jellege van. Magyarországon a vagyonok túlnyomórészt tönkrementek, összezsugorodtak és ennek a kihatása mutatkozik szerteszéjjel a gazdasági életben mindenütt. Egy harmadik ok, amely ezzel szoros kapcsolatban van, a magyarországi hitelválság. Magyarországon bizalomválság van. Mi nem bízunk senkiben. (Úgy van !) Ennek következtében a hitelorganizáció megromlott és a hitel nem képes a hiányzó, nem létező vagy leromlott vagyonok helyett pótolni azt a tőkét, amely alkotásra és teremtésre szükséges. Mindezekhez természetesen sorolódik azután az adóterheknek lényeges szaporulata. Magyarországon az adópolitika tisztára fiskális jellegű. Az, amit más nyugati államban találunk, hogy az adópolitika olyan, amely kíméli az adózókat, amely lehetővé teszi azt, hogy a termelés könyíttessék és a kivitel lehetővé tétessék, annak nálunk semmi, de semmi nyoma nincs. A háború alatt és háború után, méltóztassék csak visszaemlékezni, a látszólagos nyereségek képezték az adóztatás alapját. Az iparos és kereskedő a koronaromlás következtében vagyontöbbletként mutatta ki a koronaromlás következményeit (Úgy van !) és az, ami a mérlegben plusz volt, — a számok egymás mellé állításában a nulláknak egész sorozata, — az volt az adó alapja. Akkor, amikor a kereskedő raktárában nap-nap után mind nagyobb űrök mutatkoztak, a mérlegben nyereségek támadtak. Ez képezte az adóztatás tárgyi alapját. Sőt hadinyereségadónak az alapját is ez képezte. Gál Jenő: Nagyon jó. Nagyon igaz. Glüksthal Samu: Ma pedig, amikor a korona stabilizáltatván, a látszólagos nyereségek már nincsenek meg és már csak veszteségek mutatkoznak, vagy pedig erősen lecsökkentett nyereségek, — maga Baracs biz. tag úr már tegnap mutatott erre rá, — a kereseti adókivetések harminc százalékkal nagyobb eredményeket mutatnak mint az elmúlt esztendőben, ugyanakkor, amikor az adóalanyok sorjában buknak vagy hivatkoznak a szenvedett veszteségekre. Gál Jenő: Rájuk van parancsolva. Glücksthal Samu: Az adózással kapcsolatosan ismételten létetett, bár csak per tangentem, említés a forgalmi adókról. Meg kell jegyeznem azt, hogy a forgalmi adónak magának az eltörlése lehet a jövő pénzügyi programmjának egyik sarkalatos pontja. Ezidőszerint, fájdalom, bármennyire törekszenek elsősorban Németországban és Csehszlovákiában a forgalmi adótehernek fokozatos csökkentésére — a német birodalomban ezidőszerint háromnegyed százalék az adó és programmba van véve annak teljes eltörlése, mégsem gondolhatok, fájdalom, arra, hogy ez a helyzet nálunk is bekövetkezhessék, bárha a német birodalomban határozottan azt mondják és vitatják, hogy a forgalmi adóban való diszparitás a német birodalom iparosai és kereskedői javára a német exportot szolgáló kiviteli prémium jellegével hat. Baracs Marcel: Úgy van ! Glücksthal Samu: Nálunk pedig a pénzügyi politika az, hogy a forgalmi adó jelenlegi rendszerének fentartásával a magyar kereskedő hátrányba jut a külföldivel szemben, mert a külföldi adómentesen tudja Magyarországra importálni árait. . . Baracs Marczel: Úgy van ! Glücksthal Samu: ... a mi kereskedőink pedig csak adókötelesen tudnak továbbadni. (Úgy van!) A kivitelnél pedig az a helyzet, hogy amíg a szomszéd államokban visszatérítik az egész forgalmi adóterhet, addig nálunk erről szó sincs. Elek Hugó: Szó van, csak nem csinálják meg. Glückstahl Samu: Mi ennek a következménye? Nem tudom, méltóztatnak-e tudomással bírni arról, hogy a forgalmi adóbevétel nap-nap után, hónaprólhónapra folytonos csökkenést mutat. 1926-ban január 1-től május végéig a forgalmi adóbevétel a fővárosban négyszázhatmilliárdról leesett kétszázharminchétmilliárdra. Tartozom azonban bejelenteni, hogy ennek