Fővárosi Közlöny, 1927 (38. évfolyam, 46-55. szám)
1927-11-04 / 46. szám
nem megy, ahol neki reális és szép jövedelem biztosítva nincs. Ezt a jövedelmet a bankok természetesen zsebre is vágták. Én nem a bankok ellen szólok, hanem az ellen, amit kifogás tárgyává is tettünk a munkák kiadásánál, hogy tudniillik, a fővállalkozók eljárását el kell ítélnünk, hiszen versenytárgyalást kellett volna hirdetni. Ezt a bankok meg is tették, azonban a versenytárgyalások eredményeképen beérkezett ajánlatok közül nem a legolcsóbb ajánlattevőnek adták ki a munkát, hanem egyszerűen csak formakép hirdették meg a nyilvános versenytárgyalást és akkor beidézték az egyes ajánlattevőket, akiknek bizonyos limitárakat ajánlottak fel, tehát a legolcsóbb ajánlatnál meglehetősen alatta levő összeget. Azt mondották, ha ezzel az összeggel elvállalják, akkor kiadják a munkát, ellenkező esetben nem. (Mozgás.) Adataim vannak, de itt nem akarok nevekkel szolgálni. (Felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Voltak, akik mint legolcsóbb ajánlattevők, még ennél is olcsóbb ajánlatokat tettek. Például volt egy eset, amikor 11.000 pengővel mentek lejjebb, úgy hogy azok az iparosok, akik a kivitelezők voltak, ahelyett, hogy valamit is kerestek volna s munkájuk ellenértékét megkaphatták volna, súlyosan fizettek rá a fővárosi építkezésre. Van olyan iparos is, aki 100.000 pengőt fizetett rá. Horovitz Gábor: Miért konkurrálnak egymás ellen? Müller Antal: Azt mondják, hogy az illető a hibás, minek konkurrált? Tény azonban, hogy nem a legolcsóbb ajánlati összeggel, hanem limitárakon, vagyis jóval alacsonyabb árakon kényszerítették rá a vállalkozókra a munkát azzal, hogy különben nem kapják meg a munkát. Ez az eljárás természetesen elítélendő és lehetetlenség, hogy itt a fővárosnál ilyen eljárás megtörténhessék. (Zaj. Elnök csenget.) Az adófizető iparos polgárság nevében kérem a t. tanácsot, hogy ilyen lehetőségnek a jövőben ne tegyék ki őket. Kérem a t. tanácsot, hogy a jövőben ilyen formában még egyszer ne adják ki az építkezéseket. (Helyeslés a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Tekintettel arra, hogy Müller biz. tas úr külön indítványt nem tett, kérdem, méltóztatik-e a tanács javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Elfogadtatik.) Következik a zárószámadások tárgyalása. Az első két jelentést Borvendég Ferenc tanácsnok úr fogja ismertetni. Egyébként együtt tárgyaljuk mind a három következő tételt. Borvendég Ferenc tanácsnok ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztéseket a gázművek és az elektromos művek 1926. évi zárószámadása ügyében. Lamotte Károly tanácsnok-főjegyző ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a községi háztartás 1926. évi zárószámadása ügyében. (Elfogadtatnak.) Továbbá ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést az 1926. évi költségvetés több fejezetén felmerült túlkiadás fedezete ügyében. (Elfogadtatik.) Borvendég Ferenc tanácsnok ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a gázművek 1928. évi költségvetése ügyében. (Nagy zaj minden oldalon.) Elnök (csenget): T. Közgyűlés! Amennyiben nem méltóztatnak figyelemmel meghallgatni az előadót, kénytelen leszek a közgyűlést felfüggeszteni, mert lehetetlennek tartom, hogy ilyen fontos tárgyat úgy tárgyaljunk le, hogy az első padban se halljon senki egy szót se az előadó úr szavából. (Halljuk! Halljuk!) Kíván valaki hozzászólni az előterjesztéshez? Ha senki szólni nem kíván, felteszem a kérdést, méltóztatnák-e a gázművek 1928. évi költségelőirányzatát, úgy, amint azt a tanácsnok úr előadta, egyhangúan elfogadni? (Igen!) A közgyűlés elfogadja a költségvetést. (Elfogadtatik.) Borvendég Ferenc tanácsnok ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést az elektromos művek 1928. évi költségvetése ügyében. (Zaj.) Blaskó Artúr: T. Közgyűlés! Az az előterjesztés, amelyet a tanácsnok úr a közgyűlésen ismertetett, lényegében azonos azzal, amelyet már a pénzügyi bizottság előtt is ismertetett. Ugyancsak az a pótjelentés is, amelyet a tanács tegnap küldött meg a törvényhatósági bizottsági tagoknak, lényegében azokat az érveket és adatokat tartalmazza, amelyeket már a pénzügyi bizottság tárgyalásánál részben a polgármester úr, részben pedig Borvendég tanácsnok úr a pénzügyi bizottságban előterjesztett. Úgy a tanács, mint az illetékes ügyosztály vezetője mereven ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy az elektromos művek költségvetésének tételéhez hozzányúlni nem szabad, mert annak megbolygatása és zavarása az üzem egyensúlyát veszélyezteti. Már a pénzügyi bizottság tárgyalásánál rámutattam arra, hogy az elektromos művek költségvetésében nemcsak az a rejtett tartalék foglaltatik, amelyet már a tanácsnok és maga a tanács fedett fel a törvényhatósági bizottság előtt akkor, amikor a kész költségvetés után előállott azzal, hogy a költségvetés adataival ellentétben itt az értékesítési egységárak körül egy rejtett tartalék van, amely módot nyújt a tanácsnak arra, hogy egy 6%-os árleszállítással álljon elő. Erre az értékesítési egységárra vonatkozóan ebben a költségvetésben, amint méltóztatnak látni, fontos adatok foglaltatnak, amelyek levezetik azt, hogy miképen csökkent ez az értékesítési egységár 1925-től kezdve, 1926-ban és 1927-ben, a tanács által saját hatáskörében megadott ármérséklés következtében. Ezeknek az adatoknak alapján megállapíttatott, hogy ez az értékesítési egységár az 1928. évben 28,8 lesz és ennek alapján állapították meg tehát az 1928-ban várható árambevételt. Ezzel szemben azután, amikor a tanácsnok úr a 6%-os árjavaslattal előállott, ugyanakkor rámutatott arra, hogy ebben a 28,8%-os értékesítési egységárban egy rejtett tartalék van, mert ebből 2 fillért elengedhet, vagyis helyesebben azt jelenti, hogy 30*8 az értékesítési egységár és az a 2 filléres differencia, amely kitesz kb. 2.770.000 pengőt, módot ad arra, hogy ezt a 6%-os ármérséklést a tanács megtehesse. Már a pénzügyi bizottság tárgyalásán rámutattunk arra, hogy figyelmen kívül hagyásával annak, várjon ebben az értékesítési egységárban van-e rejtett tartalék vagy sem, mert igenis azt lehet állítani, hogy még ott is van rejtett tartalék, mondom, ennek figyelmen kívül hagyásával a költségvetésnek úgy bevételi, mint kiadási oldalain szerepelnek olyan tételek, amelyek módot adnak arra, hogy ezt a pénzügyi bizottság által elfogadott 4%-os árcsökkenést a költségvetés egyensúlyának és a költségvetésben kimutatott üzleti feleslegnek megbolygatása nélkül az üzem megadhassa a fogyasztóknak. A most előterjesztett pótjavaslatban van adat arra vonatkozóan, hogy ez az értékesítési egységár tovább már nem csökkenthető, másrészt pedig összehasonlítást nyújt arra nézve, hogy a külföldi államokkal és a külföldi városokkal szemben a budapesti elektromos művek egységárai mennyivel alacsonyabbak. Ezekre az adatokra támaszkodva