Fővárosi Közlöny, 1928 (39. évfolyam, 1-19. szám)
1928-01-06 / 1. szám
Nem kívánja a szenvedélyeket felizgatni, maga is azt kívánja, hogy az ügy a legnyugodtabb tárgyilagossággal tárgyaltassék és ezért csak a következő kijelentésére szorítkozik. A »Magyarság« december 25. számában jelent meg a támadó cikk, amelynek alapja egy kőnyomatos tudósítása, amely forrásul Schimanek Emil műegyetemi tanár urat jelöli meg. Ez a cikk egyenesen azt állítja az elektromos művekről, hogy jelentése hamis adatokat tartalmaz, nem téves, nem helytelen, hanem egyenesen hamis adatokat. Megállapítja a cikk, hogy ennélfogva a jelentés nem alkalmas arra, hogy ezen az alapon a törvényhatóság tárgyilagosan ítéletet mondhasson. A cikk felelőssé teszi az ügyosztályt azért, hogy bár a jelentés hamis adatokat tartalmaz, olyanokat, amelyeknek jórészéről a műszaki vezetőség is meggyőződhetett volna, a jelentést mégis nyilvánosságra hozta. Hibáztatja a cikk a tanácsot is, amely a minisztérium ismételt kifejezett kívánságára sem küldötte ki szakértőit a minisztériumi bizottságba és pusztán egyetlen szakértőjének véleményére helyezte a súlyt és ezen az alapon hozta meg előterjesztését. A cikk azt írja, hogy a főváros egész elhatározását egyetlen szögre akasztotta. Ez nem így történt. A főváros nem egy szögre akasztotta véleményének megalkotását, de ha egy szögre akasztotta volna is, ez a szög van olyan erős, olyatt megbízható, a főváros érdekeihez olyan lelkiismeretesen ragaszkodók, hogy a főváros egészen nyugodtan akaszthatta volna erre az egy szögre is elhatározását. De valójában nem egyedül az elektromos művek vezérigazgatójának egyéni véleményéről van itten szó, hanem a javaslatot az elektromos művek egész műszaki vezetősége egyértelműen terjesztette elő. Plósz Pál, Szikla Géza és a többiek is mind elismert kiváló szakértői az elektromos tudomány ama részének, amelyről itt szó van. Elismeri, hogy vannak más tiszteletreméltó szakértők is, azonban a főváros elsősorban mégis csak a saját szakértői véleményére alapozhatja döntését. Mindaz, amit ezek a szakértők a múltban tettek, becsületesen és jól tették, amit alkottak, az mintaképe a hasonló alkotásoknak, ennélfogva a főváros teljesen nyugodt lelkiismerettel alapíthatja javaslatát az ő véleményükre. A cikk végül hibáztatja a főváros vezetőségének az eljárását is és azt mondja, hogy ezzel alkalmat adott arra, hogy ebbe az ügybe politikát keverjenek bele és hogy tisztán gazdasági kérdésekbe gyanakvást is vezessenek. Felszólítja Schimanek biz. tagot itt a nyilvánosság előtt, mutasson rá a műszaki előterjesztésnek arra a részére, amelyben hamis adatok vannak. Hogy a transzbeli eltérések, vitatható megállapítások lehetnek a jelentésben, azt megengedi, de azt állítani, hogy hamis adatok vannak benne, ez igen súlyos kijelentés, amelyet meg kell indokolni. Felkéri Schimanek biz.tagot arra is, mutasson rá a főváros vezetőségének, akár a polgármesternek, akár a tanács eljárásának olyan részére, amely gyanakvást kelthet, amely politikát kevert a dologba. Igenis, van politikum a dologban, de csak abban az értelemben, amikor azt mondjuk, hogy bár a mi számításunk szerint az áramvételezés pillanatnyilag drágábbnak látszik, mint a saját termelés, mégis javasoljuk azt, mert az ország érdeke úgy kívánja, ez országos érdekből felfogott politikum, mert a főváros egy országos telep létesítését nem akarja akadályozni, hanem ellenkezően, elősegíteni. Ilyen értelemben van politika a dologban, de nem olyan értelemben, ahogyan azt a cikk állítja. Nagyon kéri Schumanek biz. tagot, mutasson rá, hol vannak itt hamis adatok, hol van itt politika, meggyanúsítás az előterjesztésben, vagy az egész eljárásban. Schimanek Emil: Nagyon csodálkozik azon, hogy az alpolgármester tiltakozik, mert épen neki volt kötelessége tiltakozni az ebben az ügyben eljáró bizottság reputációja érdekében. Először is tiltakoznia kellett az ellen, hogy kellőképen meg nem vitatott, tehát nem a nyilvánosság elé való adatok alapján történtek az előterjesztések és ezek azután a nyilvánosság elé kerültek. Ezekben ugyanis számos olyan adat van, amelyek a valóságnak meg nem felelnek, tehát hamisak. (Ellenmondások.) Nyilatkozatának nincsen egyetlen olyan kifejezése sem, amelybe bele lehetne magyarázni azt, hogy kétségbevonta volna akár az elektromos művek, akár a tanács jóhiszeműségét mert nyilatkozatából kétségtelenül kiolvashatja mindenki azt is, hogy a hamis adatok, illetőleg számtételek alatt mit értett. Hogy ezeknek a nyilvánosság elé nem való adatoknak a közlésével alkalmat szolgáltattak arra, hogy ebbe a tisztán gazdasági kérdésbe politikumot és gyanakvást keverjenek, ezt bizonyítják a lapoknak a jelentésről közölt cikkei és az a körülmény, hogy az általa megtett és megjelent nyilatkozat egy interjú tárgya volt tulajdonképen, mely egy napirend előtti felszólalásnak volt a következménye, amelyben a parlamentben egyik képviselő a minisztert vonta felelősségre. Ami pedig különösen a gyanakvást illeti, ez vonatkozik arra, hogy a fővárosi elektromos művek előterjesztése alapján az ügyosztály arra a megállapításra jutott, hogy azok az ajánlati árak, amelyek alapján a kormány szakértői bizottsága a telep megrendelését javasolta a kormánynak, a normális áraknál 30 százalékkal nagyobbak és főleg arra, hogy ezek az ajánlatok a normális vállalati nyereséget jóval meghaladó egységárakat tartalmaznak. Márpedig ha egy szakértőkből összeállított bizottság a kormánynak javaslatot tesz arra nézve, hogy egy telepet megrendeljen és a főváros megállapítja, hogy ez a árajánlat a normálisnál 30 százalékkal drágább és a vállalkozónak a normálisnál jóval nagyobb nyereséget biztosít, kétségtelenül alkalmat ad arra, hogy az illető bizottságnak nemcsak a szakértelmét, hanem az objektivitását is kétségbe vonják, ami ellen a bizottság reputációja érdekében feltétlenül állást kellett foglalnia. A közölt intervjúban foglalt állításainak bizonyításánál azt a sorrendet követi, amelyet az előterjesztés követ. Az előterjesztés két részre oszlik. Az egyik a világítási ügyosztály előterjesztése, a másik pedig az elektromos művek előterjesztése. Az előterjesztés 6. oldalán hivatkozás történik a belügyminisztérium által a székesfőváros üzemeinek megvizsgálására kiküldött bizottság 1925 évi általános összefoglaló jelentésére, amelyből a jelentés a következőket idézi: »óriási és következményeiben szinte beláthatatlan gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a főváros szükséges energiaszükségletének ellátására az energiatermelés a kelenföldi műbe vonassák össze, illetőleg a kelenföldi mű a feladat kielégítésére kellőképen és sürgősen kiépíttessék«. Majd idézi még, hogy »a fentiekben vázolt feladat megoldásához minden egyéb feladat előtt sürgősebben és már évekkel ezelőtt hozzá kellett volna fogni«. Ezzel szemben rá kell mutatnom arra, hogy az üzemvizsgálóbizottság jelentésében ezek a dolgok