Fővárosi Közlöny, 1929 (40. évfolyam, 37-73. szám)

1929-05-21 / 37. szám

landó 65 százalékot adni, 50 százalékot első helyen, 15 százalékot második helyen, tehát összesen 65 száza­lékkal hajlandó az építési költségekhez hozzájárulni, viszont a FANSz jelentéséből azt látja, hogy az építtetők legnagyobb részének csak 25—30 százalék pénzük van, holott legalább is 35 százalékra volna szükség. Nem tudja, hogy azt a hiányzó összeget, amely egyeseknél 5, a többieknél talán 10 százalékig is felmehet, hogyan szerzik meg? A maga részéről tehát kívánatosnak tartaná, hogy a jelentkezőknek legalább 35 százalék saját tőkéjük meglegyen annál is inkább, mert ilyen tőke­hozzájárulással lehet azt remélni, hogy a reájuk ne­hezedő annuitások terhe nem lesz túlságosan nagy és súlyos. Csak abban az esetben látja lehetőnek az építkezés kivitelét, ha ez a tőkekülönbség teljes érté­kében fedezetet talál. Hogy a főváros örök tulajdonul bocsátja-e át vagy csak bérbe adja-e a telkeket, azt nem tartja fontos kérdésnek egyrészről azért, mert az ilyen épít­kezéseknél a telek legfeljebb 10 százalék értéket kép­visel olyan telkeknél, amelyek meglehetősen benn vannak a városban, például a Horthy Miklós­ úti teleknél, van azonban egy kérdése, amelyet a leg­jobban szeretne tisztázni, még­pedig ez az volna, hogy az előterjesztésekben sehol sem látja a szövetkezeti forma megemlítését, holott ez időszerint Budapesten a társasházak legnagyobb része szövetkezeti alapon létesül (Ügy van!) vagyis az építtetők szövetkezetbe tömörülnek, az egyes építtetőknek csak üzletrészeik vannak és az ingatlan — beleszámítva a telket és a felépítményt — tulajdonképen a szövetkezet tulaj­dona. Igaz, hogy ez a forma sok visszaélésre is vezetett, azonban a fővárosnál megvalósítható lenne, hogy az ilyen szövetkezetet bizonyos városi felügyelet alá helyezzék, a műszaki munkák lebonyolítása is bizo­nyos városi felügyelet mellett történjenek, ami által a máshol előforduló nehézségek és bajok majdnem tel­jesen eliminálhatók volnának. A maga részéről a leg­melegebben ajánlja ezt a formát, mert ezzel igen sok nehézséget kiküszöbölnének, így a létesítmények meg­valósítása és az egyes tulajdonosok használati jogának biztosítása is sokkal egyszerűbb és az esetleges átru­házás is sokkal könnyebb, az akció pedig kevesebb költséggel bonyolítható le. Mert ha például egy tiszt­viselő meghal és nincsen olyan örököse, aki ezt a lakás­tulajdont átvenné, a szövetkezeti keretben egyszerűen csak az üzletrészeket ruházzák át, míg ellenben más­fajta alakulatnál telekkönyvi átírásra van szükség, ami igen jelentős kincstári illetékek lefizetését teszi szükségessé és így az átruházás sokkal drágább és komplikáltabb. Örömmel hozzájárul az előterjesztéshez, de kéri, hogy az általa jelzett formát is tegyék megfontolás tárgyává. (Az elnök felvilágosítása.) Elnök : Mielőtt a felszólalásokat tovább foly­tatják, a felvetett kérdésre rövid felvilágosítással szolgál. A FANSz bejelentette, hogy a jelentkező tagok legnagyobb része 25 százalék tőkével, sőt nagyobb tőkével is rendelkezik. Aki legalább 25 százalékkal nem rendelkezik, az természetesen nem vehet részt ezekben az építkezésekben. Ami a Dorner biz. tag által jelzett hiányt illeti, bizonyára elkerülte a figyelmét az az informatív jellegű felvilágosítás, amelyet a Községi Takarék­pénztár igazgatója adott és a beadványban is megvan, hogy a nyújtandó, maximálisan 65 százalékos I. és II. helyű kölcsön, — minthogy itt a telekérték is számításba vétetnék — megfelelne nagy átlagban az építési költség 75 százalékának s így a szükséges tőke rendelkezésre állana. Természetesen, amint a Községi Takarékpénztár vezérigazgatója különösen szóval is hangoztatta, csakis olyan tisztviselőkről lehet szó, ahol a lakbér legalább is erre megfelelő fedezetet nyújt. Itt ilyen tisztviselőkről van szó. Mert hiszen rendszerint nagyobb állású tisztviselők jelentkeznek, akiknek a lakbérük megfelelő garanciát nyújt. Természetes, hogy ezt mérlegelés alá fogják venni. Ami a másik kérdést, a szövetkezeti formát illeti, ebbe az ügyosztály még ez időszerint nem szólt bele. A FANSz-nak saját ügye az, hogy szövet­kezeti formában vagy más formában oldja meg. Mindenesetre a maguk részéről is a FANSz figyel­mébe fogják ezt ajánlani, mert a társasházalakulás és kezelés sokkal egyszerűbb, ha szövetkezeti alapon történik. Eddig azonban erről az ügyosztály elő­terjesztésében szó sem lehetett. Most, hogy említették, erre is ki fognak terjeszkedni az ügyosztály előterjesz­tésében. (Hozzászólások.) K. Császár Ferenc: Két dologra akarta a bizottság figyelmét felhívni. Az egyik tárgytalanná vált az elnök felvilágosító szavai után, amelyek szerint a tisztviselők legnagyobb részének meg van mini­málisan a 25 százalék tőkéje. Ez az előterjesztésben el volt burkolva. Igenis fontosnak tartja, hogy az anyagi bázist feltétlenül biztosítsák és csak azok vegyenek részt az akcióban, akiknek a megfelelő százalékú készpénz és hozzájárulás rendelkezésükre áll. A második megjegyzése az előadói javaslathoz az volna, hogy a harmadik helyen való biztosítás kissé bizonytalannak látszik és nem felel meg teljesen a biztonsági érzésének. Fel akarná vetni a gondolatot, nem volna-e lehetséges, miután itt társasházról van szó, a telkek értékét olyképen biztosítani, hogy a főváros házrészvényeket venne át olyan értékben, amennyit a telek ér. Tehát ott, ahol a telek értéke a tizedrésze az egész építkezésnek, ott az ennek megfelelő értékű lakásrészt a főváros átveszi a saját tulajdonába és ezzel a telekkérdés pénzügyi része tisztázva van, m­ert meg van a biztosíték teljes mér­tékben és később a város részéről ez a házrész érté­kesíthető volna. Ott, ahol a telekérték kisebb vagy nagyobb hányadát alkotja az épület értékének, ott ez az arányszám megváltoznék. Ezt csak azért veti fel, mert a gyakorlati életbe­n így is szoktak eljárni s a fővárosnak sem szolgálna ez hátrányára, sőt előnyére lenne, mert ezáltal számára teljes biztonság származnék a telekeladásból. Bánóczi László : A felvilágosítások során nem hallott arról, hogy a főváros az átadandó telkeket milyen áron engedi át ezekre az építkezésekre? Ezt abból a szempontból is tudni kell, hogy a fő­várostól ebben a tekintetben milyen áldozatot kíván ez az építési akció vagy kíván-e egyáltalán áldozatot? A másik megjegyzése az, hogy véleménye szerint, ha ez a terv megvalósul, a fővárosnak záros határ­időt kellene kikötnie az építkezések szempontjából. Nemcsak a munkanélküliségre való tekintettel van erre szükség, hanem financiális és adómentességi szempontból is. Szóval, ha a záros határidőn túl az akció nem indul meg valamely telekkomplexumon, akkor a telekátengedés elveszti az érvényét. (Helyeslés. Ezzel az akcióval kapcsolatban természetesen a lakásproblémának csak egyik részéről van szó. Talán nem is a legsürgősebb részéről. Mindenesetre

Next