Fővárosi Közlöny, 1929 (40. évfolyam, 74-99. szám)

1929-10-08 / 74. szám

előnyük azoknak, akik ingatlanok felett rendelkeznek és hosszú lejáratú kölcsönöket kontrahálhatnak. Az a munka, amelyet a nemzetek teljesíthetnek, amely kultúrát, tehát állandó értékemelést is jelent, a javak értékemelésében jelentkezik, amellyel szemközt a pénz vásárlóértéke megfelelően csökken. Aki 1870-ben ezer holdra vett fel kölcsönpénzt, később, 25—30 év leforgásával visszafizethette az egész kölcsönt 400 hold föld árával. Így devalválódott a pénz vásárló ereje, min­dennel így volt, a dollárral, a fonttal, mert amíg arannyal mérik le a valutákat, ez lesz a gazdasági élet törvénye. Tehát mindenkinek konzerválnia kell a hitelképességét, legyen az egyén vagy legyen közös­ség, a hitelképességét — hogy ezt a kifejezést hasz­nálja — mindig szűzen kell megtartania azzal, hogy az adósságát becsületesen fizeti. Mert már azáltal, hogy felvesz kölcsönt, ezzel magával is jó üzletet csinál, mert azt mindig gyengébb értékű pénzzel fizeti vissza. Pálfy József: A bankok visszafizetik? Zala Zsigmond : Nem is a fővárosnak csinálták ezt a törvényt, épen a nagytőke kedvéért készült ez a törvény. Vették volna ki alóla a fővárost, amely fizetni akar, amely jó példát akar mutatni a polgárság­nak. Ma a tartozások rendezését olcsóbban meg lehet csinálni, mint holnap. Holnap olcsóbban, mint holnap­után. De minél későbben történik ez a rendezés, annál nagyobb igényekkel lépnek fel a hitelezők és erre mindig több és nagyobb joguk és okuk lesz. Pálfy József: Nincsen joguk. Zala Zsigmond : Ez a jog soha sem évül el. Efelett nem is folytatja a vitát, mert pusztuló nemzet az, ahol törvényerővel fosztják meg­ a polgárok nagy részét nehezen megszerzett jogaiktól! Azért mondotta el ezeket itten, mert ez az egyetlen egy üzem, a villamosvállalat olyan meg­lepően kedvező eredménnyel zárja le a mérlegét, hogy ennek nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy nem fizetem meg az adósságaimat, mert ezzel azok­nak a csődbe jutott fizetésképtelen kiskereskedőknek, iparosoknak és sok más szegény embernek, akiknek tönkremenetele sorozatosan történik, nem mutat a közösség jó példát. Törvényeink szerint csak akkor nem kell az adósságot megfizetni, ha arra nincsen fedezet, csak akkor kérhetik a hitelezőkkel a kisebb kvótában való megállapodást, ha nincsen miből fizetni. Ameddig fizetőképes valaki, addig kereskedő­nek vagy iparosnak, de mindenkinek ebben az ország­ban fizetnie kell, hacsak végrehajtásnak nem akarja magát kitenni. Ha nézi azt a mérleget, amelyet az idegen pén­zen, sok-sok apró szegény embernek, magánember­nek a ládafiából előszedett pénzén vásárolt üzem készített, akkor örvendetesen állapítja meg, hogy az elért eredmény szédületes. Jól tudják, hogy a költség­vetésben feltüntetett tételek között minden üzemnél bizonyos, nem teljesen látens, tartalékolások nem szere­pelnek. Ezen eldugott eredményeken felül az üzem a tartalékalapot­­ 4,800.000 pengővel gyarapítja, kölcsöntörlesztésre fizet a fővárosnak 5,774.000 pengőt. Vagyis a főváros elvesz az üzemtől 5,774.000 pengőt kölcsöntörlesztés címén, de ő maga a kölcsönnek, amelyet felvett, hogy az üzemet megszerezhesse, a kamatait nem szolgáltatja! Ez lehet­ sokaknak etikai felfogása, de nem tudja, vájjon ez egyezik-e a tömegek etikai felfogásával és igazságérzetével. Buday Dezső : Gazdasági tantétel. Zala Zsigmond : Ismeri azt a közgazdasági tan­tételt, hogy mindegy az, hogy a határon belül a főváros zsebében vagy máshol van a pénz. Ha nem ismerné, akkor nem hangsúlyozná ezt a valorizációt. De mint­hogy nemzetgazdasági szempontból mindegy, hogy akár nála van, akár barátjánál, tehát nemzetgazdasági szempontból semmiféle veszteség ezzel a közösséget nem éri, sőt ellenkezőleg, munkaképességhez juttat olyan egyedeket, amelyek a felértékelési törvény következtében teljesen le vannak gyengülve. Buday Dezső: Szóval nincs etikai hiba. Erre vonatkozott a megjegyzésem. Zala Zsigmond: 17.500.000 pengőt mutatnak ki tiszta haszonnak és nem fizetik meg az adósságokat. Egyáltalán nem lehet tehát azt mondani, hogy itt az etikai fogalmak teljesen épségben konzerváltattak! Most tovább megy a megkezdett gondolat­menetben. Azt mondotta, hogy hosszúlejáratú köl­csönök kontrahálása előnyös. Mindenki tudja, aki a közgazdasági élet terén működik, hogy beruházni csak kölcsönből kell és kölcsönből szabad. Akármilyen üzemnek beruházni nem a jövedelméből kell, a jöve­delmekből azoknak kell kedvezményeket nyújtani, akik az üzemek szolgáltatását igénybe veszik. Jobb, olcsóbb szolgáltatást kell adni, olcsó gázt, olcsó villanyt. És ha beruházó kölcsönt vesz fel, mindig nagyobb eredményt ér el az üzem, mert olyan mér­tékben romlik le a pénz vásárlóereje, ha a differen­ciát, amit a fogyasztóknak adott ármérséklés jelent, megkapja. De van másik gondolat is, amely bennünket vezetett, amidőn állandóan amellett harcoltunk, hogy a beruházások a folyó bevételekből történjenek. Ez a küszöbön levő Talbot-szerződés. Amint mind­annyian tudják, az elgondolásnak az a helyes alapja, hogy az önköltségi ár, tehát az az ár, amely a főváros üzemében önköltségi árként jelentkezik, legyen az elszámolási alapja a Talbot Centrálétól átveendő áramnak. Kérdi, nem volna-e helyesebb, hogyha a beruházások kölcsönből történtek volna, nem lenne-e könnyebb egy valóságos egységárat megállapítani, mint most, hogy ezek a beruházások a jövedelmekből történtek. Mert az ütközőpont csak ez lesz az el­számolásnál. Buday Dezső : A Talbot az részvénytársaság. Zala Zsigmond : Az mindegy, hogy részvény­társaság. Őt nem a Talbot érdekli, mint részvény­társaság, hanem a kelenföldi Centrálé érdekli. A kelen­földi centrálénál pedig annak az önköltségi árai lesznek irányadók. Mindenki világosan érti és tudja, hogy a Talbottal való egységár megállapításánál az ütközőpont mindig a múltaknak azok az elkönyvelési tételei lesznek, amelyek a beruházásokra vonatkoznak. Miért? A Talbot nem fogja vitássá tenni, hogy a személyzetet fizetni kell. A Talbot azt sem fogja vitássá tenni, hogy a szénnek mi volt az ára. Az olaj árát sem. Tisztán a kopás és a berendezések élet­tartama lesz az egyetlen egy ütközőpont, amely igen igen nagy harcokat fog kiváltani. Ezt már ma megjósolja. Itt lesznek azok, akik mikor . . . Pálfy József: Kérdés, hogy veszünk-e áramot. Előre beszéljünk? Sümegi Vilmos: Azért fogunk venni, mert ellene vagyunk. Zala Zsigmond : Vegyék olybá, mintha már vettek volna. Higgyék el, hogy az ütközőpont azoknál a megállapításoknál lesz, amelyek beruházásként a folyó bevételből eszközöltettek. Ezeket a bevételekből ruházták be ugyan, de ők ezt majd egészen más­képen próbálják megmagyarázni, ami által a főváros egységárai természetesen jóval magasabbra jönnek ki.

Next