Fővárosi Közlöny, 1937 (48. évfolyam, 23-50. szám)

1937-05-04 / 23. szám

a közeljövőben — fogunk foglalkozni, akkor komolytalan lenne minden kritika és minden állásfoglalás, ha megelőzőleg döntenénk ebben a kérdésben és nem várnók meg a zárószámadás feletti bizottsági és közgyűlési állásfoglalást. A magam részéről és a pártom részéről tehát csatla­kozom ahhoz az előterjesztéshez, amit Láng Lajos biz. tagtársam előterjesztett és magam is azt kérem, — anélkül, hogy bármilyen tekintet­ben pro vagy contra állást foglalnék — hogy a most előttünk fekvő kérdésben várjunk a döntés­sel arra az időre, amikor abban a helyzetben leszünk, hogy a tényállást összes vonatkozásában helyesen ismerhetjük. Én tehát elfogadom Láng Lajos biz. tagtársam indítványát. Elnök : Szőke Gyula biz. tag urat illeti a szó. Szőke Gyula : Mélyen tisztelt Pénzügyi Bizott­ság! Ne vegye rossz néven tőlem Zsitvay Tibor­t, barátom, ha az ellen szólok, hogy a belügyminisz­teri leirattal szemben komolytalan minden kritika, mielőtt az 1936. évi zárószámadást ismernék. Erről a belügyminiszteri leiratról már mondottam kritikát, amely kritikámat fenntartom anélkül, hogy az 1936. évi zárószámadást ismerném, mert a belügyminiszteri leiratnak vannak részei, amelyek feltétlenül elbírálhatók anélkül, hogy ismerném a zárószámadás eredményét és vannak részei, amelyek akkor sem lesznek elbírálhatók, ha az 1936. évi zárószámadás előttünk van, mert amit mi a záró­számadásban látunk, az nem ad elég alapot arra, hogy a belügyminiszteri leirat egyes részeit olyan kritika tárgyává tegyük, mintha azért mi anyagi­lag felelősséget vállalnánk. Mélyen tisztelt Pénzügyi Bizottság! Merem azt állítani, hogy a belügyminiszteri leirat egyál­talában nem tud a zárószámadásról, az egyszerűen egy jóslás, amelybe bele lehet bocsátkozni, vagy pedig nem lehet belebocsátkozni. Ebben a tekintet­ben eltérő vélemények lehetnek. Vannak, akik már Cassandra szerepét foglalják el, vannak, akik az ősi javasember szerepét foglalják el, de én azt gondolom, hogy ezzel költségvetést megállapítani, vagy módosítani nem lehet. (Zaj.) Elnök : Méltóztassék a biz. tag urat meg­hallgatni. Szőke Gyula: Amikor nem várom be a zárószámadást, azt azért teszem, mert nem szeretem, ha a költségvetés bírálatánál különös jóslásokba bocsátkozunk és a költségvetést deficitessé, vagy nem deficitessé tesszük papiroson azért, mert a nemzeti, vagy a nemzetközi pénzügyi helyzetnek majdan megtörténő alakulását előre megjósoljuk és a költségvetés összeállításánál mindjárt le is számítoljuk. Mélyen tisztelt Pénzügyi Bizottság! Anélkül, hogy a miniszteri leirat részleteibe belemennék, meg kell mondtom, hogy nem tudom tudomásul­­venni a minisz­teri leiratnak azt az álláspontját, hogy egyszerűt­t papirosan deficitmentessé teszi a költségvetést az­által, hogy megjósolja : nem kell annyi szolgálat a kölcsönök törlesztéséhez és a kamatfizetéshez, nem kell annyi fizetés a tiszt­viselők és az üzemi alkalmazottak ellátásához, megjósolja, hogy sokkal több lesz a bevétel a köz­szolgáltatásokban és sokkal nagyobb lesz az üzemek­nek a jövedelme. Nem tudom ezt az álláspontot a magamévá tenni azért, mert a belügyminiszteri leiratnak már most el kellett ismernie, hogy vannak és lesznek kiadások, amelyekről nem gondoskod­tunk, de nem is gondoskodhattunk a költségvetés­ben, amelyekről tehát később kell gondoskodnunk. Ha pedig igénybe vettünk minden bevételi többletet, amely esetleg be fog folyni, ha az adóprés még sokkal erősebben dolgozik, mint eddig dolgozott és mi abból ki tudjuk hozni a jövedelemtöbbletet, ha ezt már régen felhasználtuk és kénytelenek leszünk felhasználni a nem fedezett, de feltétlenül kényszerítő kiadások teljesítésére, akkor kevés a remény, hogy deficit helyett még többlet fog a rendelkezésünkre állani. Hogy a belügyminiszter voltaképen csak papi­roson csinálta meg a deficitmentes költségvetést, azt mutatja az, hogy elismerte, hogy az 1936. évben nem tudtuk befizetni a rendőrségi hozzájárulás költségét. Ezzel elismerte azt is, hogy a főváros pénzügyi helyzete tényleg olyan volt, hogy ezt nem lehetett megfizetni, tehát akkor a zárószámadás sem lehet olyan jó, hogy abból mi deficitmentes költségvetésre tudjunk következtetni. Megmondom nyíltan : nem helyeslem ennek az ügynek az elhalasztását, mert a főváros költségvetésének készen kell állania, hogy a főváros polgármestere felelőssége tudatában a költségvetés alapján gazdál­kodni tudjon. Ha pedig a törvényhatósági bizott­ság most esetleg hónapokra elhalasztja a költség­vetés végleges megállapítását, akkor egy nyitott kérdést hagy a polgármesterrel szemben, akinek minden jóindulata és felelősségérzete ellenére meg lesz és meg kell lennie annak az érzésének, hogy a törvényhatósági bizottság nem nyilatkozván, annak végleges akaratát nem ismeri és ez befolyásolhatja a ténykedésében. Ez az egyik, amit mondani akartam. A másik pedig, mélyen­­. pénzügyi bizottság, az, hogy a törvényhatósági bizottságnak az 1936. évi zárószámadástól függetlenül kell nyilatkoznia ebben a kérdésben, mert nem hagyhatja függőben az egész 1937. évi gazdálkodást, ha tényleg érzi politikai, jogi és erkölcsi felelősségét. A harmadik pedig, mélyen­­. pénzügyi bizott­ság, amire szeretnék kitérni, az, hogy az 1937-es költségvetés megállapításával mi nem várhatjuk meg az 1936. évi zárószámadás végleges elintézését. (Zaj.) Itt nem lehet beszélni. Elnök : Már ismételten kértem a bizottság tagjait, hogy méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Szőke Gyula : Az 1937. évi költségvetés kezdő­dik 1937. évi január hó 1.-én, az 1936. évi záró­számadás végződik 1936. évi december hó 31.-én. A zárószámadásnak, a számadásoknak a feldolgo­zásához, jóváhagyásához, felülvizsgálásához, a fel­sőbb jóváhagyáshoz mégis csak kell 4—5 hónap, ha pedig addig nincs végleges költségvetés a következő évre, a gazdálkodás feltétlenül fel fog fordulni. Nem helyeselném tehát, ha olyan rend­szert hoznánk be, hogy a következő év költség­vetését addig el nem intézzük, amíg az előző évi zárószámadás előttünk nincs. Mélyen tisztelt Pénzügyi Bizottság! Mi követ­kezik ebből a tényből? Az, hogy ezzel a költség­vetéssel végeredményben foglalkoznunk kell. Az a kérdés, vajjon volt-e joga a belügyminiszternek ilyen határozatot hozni, nem kétséges,­­ mert

Next