Fővárosi Közlöny, 1942 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1942-01-02 / 1. szám

5. §. A rendelet hatálya alá tartozó munkavállaló legkisebb munkabérét megállapító rendeletet vagy határozatot az 1941. évi november hó 30. napja után teljesített munkának díjazása tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott megállapított legkisebb munkabérhez 30 (harminc) százalékos bérpótlékot is kell számítani. A 3. §. második bekezdésének a természetben járó szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseit a legkisebb munkabért megállapító rendeletek és határozatok tekintetében is alkalmazni kell. 6. §. A munkaadó a bérpótlékot mind a bérjegyzék­ben, mind a munkavállalókkal való elszámolásban a munkabértől elkülönítve — mégpedig egyfelől az üzleti forgalom (az eladott áruk árának stb.) meg-, határozott százalékában megállapított jutalékból származó kereset vagy más elnevezéssel adott hasonló természetű járandóság után járó bérpótlé­kot, másfelől az egyéb kereset után járó bérpótlékot külön-külön köteles kimutatni. A bérpótlékot a 3000/1938. Ip. M. számú ren­delet 2. §-ának I. 2. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásában, valamint a bérpótlék alapjául szolgáló munkabér (összkereset, 3. §. első bekezdé­sének harmadik mondata) kiszámítása szempontjá­ból nem lehet figyelembe venni, egyébként azonban minden tekintetben munkabérnek számít. A jelen rendelet rendelkezései nem gátolják az 1939: IV. t.-c. 17. §-a harmadik és negyedik bekezdésének, valamint 19. §-ának végrehajtását. Ehhez képest az 1939 : IV. t.-c. 17. és 19. §-ának végrehajtása céljából zsidó munkavállalónak az egységbérét, illetőleg jutalékának vagy más elne­vezéssel adott hasonló természetű járandóságának az üzleti forgalom (az eladott áruk árának stb.) meghatározott százalékában megállapított kulcsát a jelen rendelet rendelkezéseire tekintet nélkül lehet megállapítani. 8. §. A szolgálati szerződésnek (megállapodásnak), szolgálati szabályzatnak, vagy gyári munkarend­nek a jelen rendelet rendelkezéseitől a munka­vállaló hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek. 9. §: Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető el­zárással büntetendő a munkaadó, illetőleg az üzlet, üzem, vállalat stb. felelős vezetője, ha a jelen rendelet valamely rendelkezését megszegi vagy kijátssza, vagy a munkavállalót azért, mert az említett rendelkezéseken alapuló jogát érvénye­síti, elbocsát, vagy elbocsátással fenyeget. Ha az első bekezdés alá eső valamely kihágást az üzlet, üzem, vállalat stb. felelős vezetője követte el és a munkaadót felügyeleti vagy­ ellenőrzési kötelezettségének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, a kihágás miatt a munkaadót is büntetni kell. Az első és második bekezdés alá eső cselekmény az általa érintett minden egyes munkavállaló tekintetében külön kihágás. A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés legmaga­sabb mértéke nyolcezer pengő, olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak­ a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a nyolcezer pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege. A pénzbüntetés átváltoztatására, valamint a kihágás elévülésére az 1939:11. t.-c. 212. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a befolyt pénzbüntetés hovafordítására nézve pedig az 1939: II. t.-c. 218. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezése­ket kell alkalmazni. Az első és második bekezdésben meghatáro­zott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási ható­ságnak, a m. kir. rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróság­nak hatáskörébe tartozik. Az 1929 : XXX. t.-c. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt ren­delkezés alkalmazása szempontjából szakminiszter­nek azt a minisztert kell tekinteni, akinek felügye­lete alá az illető üzlet, üzem, vállalat stb. tartozik. 10. §. A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; hatálybalépésével a 7290/1940. és a 2980/1941. M. E. számú rendeletek , valamint a 4400/1941. és az 54.700/1941. Ip. M. számú ren­deletek 3. §-ának a 7290/1940. és a 2980/1941. M. E. számú rendeletekkel kapcsolatos , még hatályban levő rendelkezései is hatályukat vesztik. Budapest, 1941.­ évi december hó 19.-én. Bárdossy László s. k., m. kir. miniszterelnök. Polgármesteri rendeletek. A budapesti géperejű bérkocsik viteldíjának meg­állapítása. A polgármester 1941. évi december hó 30.-án 54.837, 1941—V. szám alatt a következő véghatározatot adta ki: Az Autótaxi Budapesti Automobil Közleke­dési Részvénytársaság, az Általános Gépkocsi Közlekedési Részvénytársaság, a Budapestvidéki Autóbuszközlekedési Részvénytársaság, a Turul Autóforgalmi Részvénytársaság, a Pátria Bérautó­fuvarozási Szövetkezet, valamint a Budapesti Gép­erejű Bérkocsi Ipartársulat (alábbiakban érdekelt)

Next