Fővárosi Közlöny, 1970 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-31 / 3. szám
II. A bírságolási gyakorlat egységesítése a szabálysértések maradéktalan felderítése, az elkövetőknek a törvényes rendelkezések keretében történő, a jogpolitikai elveknek megfelelő felelősségrevonása. A szocialista törvényességnek a szabálysértési eljárásban is maradéktalanul érvényesülnie kell. Alaptalanul senkit sem sújthatnak szabálysértési jogkövetkezmények. Az elkövetők jogait az eljárás minden szakában maradéktalanul biztosítani kell és a helyes elbíráláshoz szükséges bizonyítékokat mind az elkövető javára, mind pedig terhére minden esetben be kell szerezni. A felelősségrevonás mértékének — az általános megelőzésre irányuló célok mellett — elő kell mozdítania az elkövetőnek újabb törvénysértő cselekmény elkövetésétől való visszatartását. A felelősségrevonás módját és eszközét differenciáltan kell megválasztani az elkövetett szabálysértés súlyához és az elkövető személyi, anyagi (szociális) körülményeihez mérten. Kerülni kell a célját el nem érő túlságosan enyhe, de az indokolatlanul súlyos, megtorló jellegű felelősségrevonást is. Ezeknek figyelembe vételével: 1. Kiterjedt, széleskörű jogpropagandát kell folytatni az állampolgári közömbösség, nemtörődömség ellen, az állampolgárok nevelése — jogaik és kötelezettségeik tudatosítása és együttes érvényesítése — érdekében. Olyan erkölcsi szemlélet kialakítására kell törekedni, amely szűkíti a jogsértések és a visszaélések körét. (Propagandaelőadások, a sajtó és a rádió stb. felhasználásával). 2. Az ellenőrző tevékenységet végző hatóságoknak és társadalmi szerveknek fokozott gondot kell fordítaniuk a szabálysértések felderítésére és a felelősségrevonás érdekében szükséges intézkedések megtételére. 3. A felelősségrevonás módjának és eszközének megválasztása tekintetében az ellenőrző szerveknek a felderített szabálysértések egyedi súlya és az elkövető magatartása alapján még a feljelentés előtt gondosan mérlegelniük kell, hogy — saját hatáskörükben — figyelmeztetést alkalmaznak-e, vagy szabálysértési eljárást tesznek folyamatba. Az eljárások eredményességének biztosítása érdekében a feljelentő szerveknek törekedniük kell a feljelentések tartalmi pontosságára, a szükséges adatok maradéktalan közlésére. 4. Általában szigorúbb felelősségrevonást kell alkalmazni azokkal szemben: a) akik olyan cselekményt követtek el, amelynek nemcsak szabálysértési, hanem büntető alakzata is van (pl. csalás, lopás, sikkasztás, stb.). b) akik cselekményüket bosszúból, vagy anyagi haszonszerzés, nyerészkedési célzattal követték el (pl. vásárlók és fogyasztók megkárosítása, árdrágítás, minőségrontás, a gazdálkodás körébe tartozó egyéb szabálysértések, kontárkodás stb.). c) a társadalmi együttélési szabályok megsértőivel (pl. botrányos részegség, hatóság vagy hatósági közeg megsértése, csendháborítás, köztisztasági szabályok megsértése, stb.), a hatósági intézkedésekkel, hatósági személyekkel vagy azok intézkedéseivel szándékosan szembekerülőkkel, a munkakerülő, garázda, huligán elemekkel, a közerkölcs megsértőivel szemben, d) az állampolgárok egészségét, testi épségét, életét veszélyeztető cselekmények elkövetőivel szemben (pl. az óvórendszabályok megszegése, élelmiszer-hamisítás, fiatalkorúak részére szeszeszital kiszolgálása, a közlekedési szabályok tudatos megszegése, közegészségügyi szabálysértések stb.), e) az állampolgári kötelezettségek alól kibúvókkal, a jogszabályi rendelkezések kijátszóival szemben (pl. katonai, polgári védelmi kötelezettség megszegői, önkényes beköltözés, engedély nélküli építkezés, hamis statisztikai adatok szolgáltatása stb.), f) a jogaikkal, a mások helyzetével visszaélőkkel szemben (pl. bérbeadói jogkörben elkövetett joggal való visszaélések, munkajogi szabálysértések, stb.), g) a szabálysértést ismételten, visszaesőként elkövetőkkel szemben, h) szükséghelyzet miatt kiadott rendkívüli rendelkezések megszegőivel szemben (pl. vízkorlátozás megszegése, árvízvédelmi szabálysértések stb.), i) az esetenként elszaporodott szabálysértések elkövetőivel szemben. Az előbbiekben említett szabálysértések példaként szolgálnak. Előfordulhat, hogy adott időben a felsorolt cselekmények egyike-másika nem esik súlyosabb megítélés alá, illetve más, itt nem említett szabálysértések elkövetőivel szemben is szigorúbb felelősségrevonást kell alkalmazni. A szigorúan elbírálandó szabálysértések miatt általában nem lehet helye figyelmeztetés (Tv. 20. §.) alkalmazásának. 5. Enyhébb felelősségrevonást indokolt alkalmazni: a) a nehéz anyagi és szociális körülmények között élő, valamint b) a szabálysértést gondatlanul elkövetőkkel szemben, továbbá c) elenyészően csekély jelentőségű szabálysértések elkövetőivel szemben. 6. Az eljárások nevelő hatásának fokozására a szabálysértési hatóságoknak biztosítaniuk kell a feljelentések gyors elbírálását, hogy az elkövetést a lehető leggyorsabban kövesse a felelősségrevonás. Ennek érdekében — a törvényi feltételek megléte esetén — fokozottan kell élni a helyszíni bírságolás és a tárgyalás mellőzésével történő határozathozatal lehetőségével. Törekedni kell arra, hogy tárgyalás kitűzésére csak akkor kerüljön sor, ha ezt az elkövetett szabálysértés tárgyi súlya, a tényállás bonyolultsága, a bírság összegének előrelátható nagysága, illetve egyéb bírságpolitikai szempontok különösen indokolják, vagy az eljárási jogszabály előírja. 7. A mielőbbi végrehajtás érdekében szükséges intézkedéseket következetesen és haladéktalanul meg kell tenni. A bírság be nem fizetése esetén a végrehajtás (illetmény-letiltás), ennek eredménytelensége esetén — az elkövető személyi körülményeitől függően (betegségére, idős korra, sokgyermekes családi állapotra, stb. figyelemmel) — az elzárás végrehajtása iránt kell intézkedni. A helyes bírságpolitika megköveteli, hogy valamennyi szabálysértési hatóság elveiben egységes bírságolási gyakorlatot folytasson. Az egységes gyakorlat kialakításának azonban — ez idő szerint — a felügyeleti szervek különbözősége miatt akadályai vannak. A megoldás érdekében a Végrehajtóbizottság a fővárosban működő szabálysértési hatóságok és szabálysértés miatt eljáró szervek (Rendőrség, Tűzoltóság, Fővárosi Tanács VB. igazgatási és pénzügyi főosztálya, KÖJÁL, Főv. Kereskedelmi Felügyelet) vezetőinek részvételével alakítsanak ,,Fővárosi Szabálysértési Bizottság" elnevezéssel koordinációs munkabizottságot. A Bizottság tanácskozó jelleggel működik. Szükség szerint, de legalább félévenként ülésezik. Feladata 1. a különböző szabálysértési hatóságok (szervek) bírságolási gyakorlatában a bírságpolitikai elvek egységesítése, 2. a fővárosi jogpropaganda szervezése, 3. az ellenőrzési-felderítési tevékenység szervezése és koordinálása. A Bizottság tagjai nézetazonosság esetén állásfoglalásokat alakítanak ki, amelyeket saját hatáskörükben