Fővárosi Lapok, 1864. április (1. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-01 / 75. szám

11 333 r , mely végzetteljes pillanatokban neki sajátja volt. De hiányzott most belőle az uralkodói erő, mely őt magasra emelte, s a dicsvágy, mely őt a mélységbe sodorta. Az a kimagyarázhatlan valami látszott rajta, mely egy széttépett szivet árult el, mely mellett azonban a császár győzött az ember fölött. Napóleon elővette iratait, s egész éjig egyedül maradt. Ekkor a vicenzai herceget hivatá, s az estét vele tölté 11 óráig, a midőn ez aztán eltávozott. Mély csend uralgott a fontaineblaui palotában, noha jóltevő álom nem borult az izgatott kedélyekre. Ez a halotti csend a palota belsejében drastikus ellentétben állott a francia örök zajával, kik az európai foglyokat őrizék. Napóleon felébredt, s egy órakor ismét a hercegért küldött. Amint a miniszter belépett, arra szólta fel őt a császár, hogy hozza ki kabinetjéből azt a tárcát, mely a császárné arcképét és leveleit tartalmazza. — Vegye ön azokat magához — mondá — és most irja le végrendeletemet, s fogadja el ezt a kis emléket! Ezzel átnyujtá neki saját domborművű arcképét. — Bámulva ült le a miniszter, s császárja a szokott folyékonysággal s nyelvbeli csínnal diktált tollába, midőn hirtelen borzasztó krízis által félbe lön szakasztva. Ez a vicenzai herceget igen nagy ijedségbe ejté, s ijedelme csak fokozódott, midőn a császár görcsösen megragadva karjait, szakadozva rebegő : „Már kezdődik, — maradjon ön — ha barátom, nem szabad akadályozniaz életemnek véget vetni. Szerepem ezennel bevégződik, ön ismeri tántoríthatlan elveimet, és nincs más mód hátra, de önön kívül senki se legyen tanúja halálos küzdelmeimnek.“ Elhallgatott. A császárnak, máskor lobogó szemeire sűrű fátyol látszik borulni, és a fájdalmas, a nézőre nézve oly borzasztó haláltusa folyt tovább. Egy rövid, halálhoz hasonló álom után jéghideg izzadás, s az egész testben erős rángás állott be. Az iszonyú jelenet még kétszer ismétlődött, mire kínos hányás következett. Az életnek a halállal való ezen vad küzdelme tovább tartott egy jó félóránál. Akkor igy szólt a császár lassú, rebegő hangon : — Hiába, — nem kellek a halálnak! — S megengedő a hercegnek, hogy a komornyik által orvost hivasson. A herceg azonban a szomorú esemény felől tudósitá, Bertrand tábornagyot, s Turenne grófot is, kik sietve megjelentek a császárnál. A rázkódás, melyet a nagy férfiú kiállott, oly erős volt, hogy 11 óra előtt nem hagyható el ágyát. Hiába kisérte meg azt, lábai megtagadák az engedelmességet, s dúlt ábrázattal, beesett szemekkel belátta igyekezete sikertelenségét. A rendkívüli férfiú természete legyőzte a halált, s lelke és jelleme, ismét visszanyerte előbbi uralmát a szerencsétlenség fölött. A mérget, melyet Napóleon vett be, Cabanis találta fel a legnagyobb forradalmi viharok ideje alatt, hogy az által magát és barátait a nyilvános kivégeztetés gyalázatától megmentse. A oroszországi borzasztó hadjárat óta Napóleon mindig magával hordá azt, de azt bizonyosan nem sejtette, hogy e szomorú mentőszert akkor fogja használni, midőn fontaineblaui palotája, mint börtön, fog reá záratni. Mi lehetett az ok, mely a méreg hatását elvette? * * * Eddig olvasott HL Napoleon. Az a férfiú, aki nem borzad vissza, ha kell egy politikai Montblancot kiegyenesíteni, s egy sociális óceánt betölteni, az a férfiú, ki a nagy érdekeken keresztül kasul jár, ha céljai úgy kívánják: e férfiú megborzadt itt, reszketve zárta be a könyvet, s hevesen az ablakhoz lépett, talán hogy szorongó keble egy kis fris levegőt szívhasson. Sötéten, mereven vesztegel ott, azon helyzetben, melyet kezdetben leirtunk. A jobb szellem, a nemesebb én, — melyre e zárkózott férfiú igenis képes, — vonult át bizonyosan lelkén. E pillanatban lelke meg volt törve. Ekkor hirtelen az utána siető Thouvenel ministert jelentik be, és abban a pillanatban ez ember megint császár volt. — Nos, mi oly sürgős, uram ? — Sir, csak két uj protestatio! —• Protestatio ! mindig csak protestatio! és vajon élesre vannak-e köszörülve e protestatiócskák ? — Sir, tompák, mint szerzőik kardjai! Most a császár még inkább a megtörhetlen uralkodónak érezte magát, s mi alatt ama titkos vonás villant keresztül ajkai körül, mely gyakran nagy belső forrongások végbementét gyanittató környezetével, — monda a ministernek: — Uram, ön ma vendégem lesz, — de el nem palástolható izgatottsággal kiálta a szolgálattevő tisztnek — Uram ! Vissza a Tuilleriákba. Kiss Elek. — Fővárosi hírek. * A műtegylet termeiben láthatók a nyereménytárgyak , melyek ápril 30-kan az egylet részvényesei közt ki fognak sorsoltatni. A kisorsolandó művek címsorozata a következő : Szobormű : Dunaiszky Lászlótól, Pesten, „Samson és Delila,“ csoportozat gypsből. 100 arany. Olajfestvények: Jansen József, Düsseldorfban, „Nyári tájkép, Mosel folyónál." 400 ft; Bethke Hermann, Münchenben, „Házi jelenet, reggel.“ 250 ft; Kimig Alajos, Prágában, „Tájrész Ramsauból.“ 200 ft; Ligeti A., Pesten, „Baalbek (hajdan Heliopolis) romjai Syriában.“ 200 ft; Löffler Lipót Bécsben, „Az alkalmatlan társaság.“ 200 ft; Eibner Frigyes, Münchenben, „Részlet a regensburgi székesegyházból.“ 180 ft; Rhomberg János, Münchenben, „Az elrontott feladás.“ 180 ft; Orlai P. Samu, Pesten, „St. Cicelle." 150 ft; Roux Károly, Karlsruheban, „Részlet Schwarzwaldból.“ 150 ft; Wichman A., Dresdában, „Gyermekkel tréfáló két leány.“ 130 ft; Kutter Pál, Münchenben, „Lichtenstein Mária,“ Stauff regénye után. 120 ft; Siebke Luiza, Düsseldorfban, „Schwalbach-vár a Rénuson.“ 100 ft; Than Mór, Pesten, „Tanulmányfő.“ 100 ft; Siebke Luiza , Düsseldorfban, „ Mártontemplom, Felső-Weserben.“ 100 ft; Weber Henrik, Pesten, „Zarándok.“ 90 ft; Hoff Konrád, Münchenben, „Sz.-Miraculi templom, Velencében." 80 ft; Mácsik Mária, Budán, „Női tanulmányfő.“ 80 ft;Pecz Henrik, Pesten, „Vén harcos.“ 80 ft; Sas Gusztáv,Düsseldorfban, „Tyúkok.“ 80 ft; Schmidt Adolf, Münchenben, „Postakocsi a hóban.“ 70 ft; Dux Zsigmond, Pesten, „Női tanulmányfő.“ 60 ft;Fröhlich Bernát, Münchenben, „Pirók-oktató.“ 50 ft; Garay Kamilla, Vácon, „Tájkép.“ 50 ft;Haunold Károly, Bécsben, „Chiemtónál.“ 50 ft; Komlósy F. X., Temesvárott, „Malom a Tiszánál.“ 40 ft; Komlósy F. X., Temesvárott, „Magyar falu része.“ 23 ft. Vizfestvények, metszvények és kőrajzolatok: Goebel Károly, Bécsben, „Mecset romja, Nándorfehérvárott." 30 ft; Zimmermann Frigyes, Münchenben, „Brunhilde fogadása Wormsban.“ Witthof, „A nagy választófejedelem a tilsiti csata után.“ Fesing J., Darmstadtban, „Rézmetszet Hoffmann műve után.“ Nyeremény a stettini műegylettel. Sehöninger Leo, Münchenben, „Leány a kutnál.“ Seidel G. „Amor és Psyche.“ Planer G. „Krisztus holtteste gyászolva az övéi által.“ Ltang Rudolf, Düsseldorfban, „Krakkói műegylet 1862. évi műlapja." Axmann József, ,,Az ékszerésznél.“ Sultheiss A., „Manfred király családjának befogatása.“ Dinger F., Düsseldorfban, „Cromwell párthíveivel Miltonnál.“ Chevalier, „Blücher a katzbachi csatában." Schams Ferenc, Bécsben, „Az első kávéház Bécsben 1684.“ Zimmermann F., Münchenben,„Szőlőt ajándékozó nő.“ Sultheiss A., „A májusi nap.“ Camphausen, „A sziléziai hadseregnek átmenete a Rhénuson, jan. 1. 1814.“ Wild Károly, „Arndt E. M. arcképe.“ Gonzenbach, „Günther és Brunhilde." Gonzenbach, „Siegfried és Brunhilde.“ Lüderitz G., „Krakkói müegylet 1859. évi mülapja.“ Barthelmess, „Az ünnep.“ Ságert Hermann, „Az első imádság.“ Hahn C., „Nagy Frigyes Rheinsbergben.“ Geyer C., Münchenben, „A séta.“ Hoch György, „Szászországi müegylet 1861 évi mülapja. Bauer József, „Krakkói műegylet 1861. évi műlapja.“ Friedrich L., Dresdában, „Teczel szónoklata a bünbocsánatról.“ Jung C., Bécsben, „Szabai templom.“ Alt R., Bécsben, „ Eszneki templom belseje.“ Charpentier, Párisban, „Vik Ferdinand a királydombon Pozsonyban 1830-ban.“ Schöninger Leo, Münchenben, „Dugovics Titus hősi önfeláldozása Nándorfehérvárnál.“ Mayer Keresztély, Bécsben, „Zách Felicián.“ E műtárgyak az állandó műtárlatban, naponkint délelőtt 9, vasár- és ünnepnapokon 11 órától, esti 6 óráig, egyleti tag társaságában ingyen, különben a szokott 18 uj kv. bemenetidij mellett, megszemlélhetők. Részjegyek, melyek e nyereményekre játszanak és melyek után „Zrínyi Ilona Munkács várában,“ Madarász Győző eredeti festvénye után köré rajzolt 1864-ik évi műlap esik, a műtárlati irodában és az egyleti ügynök uraknál 501 forinttal f. évi április 25 ig válthatók. * Történeti mű. Heckenast Gusztáv könyvkiadó hivatalában legújabban a következő közérdekű mű jelent meg :Magyarország a török hódtás alatt. Irta Salamon Ferenc. 28 iv. 432 lap. Ára 2 frt 80 kr. — A nagyszorgalmu történetbúvár, hazánknak a török hódoltság alatti állami és sociális viszonyainak a lehetőleg rendezett rajzát igyekszik e tömör kötetben nyújtani; oly közérdekű feladat, mely annál nagyobb elismerésre tarthat igényt, miután éppen e viszonyok se hazai se külföldi írók részéről eddig nem részesültek részletes méltatásban. Szerző az ozmánok első hódításaiból, mintegy az 1224. év körüli időszakból indul ki, és XVI fejezeten keresztül átvezet az 1683-dik év végéig, melyben a török hódítások Magyarországon véget érnek. Megismertet sok aprólékosságra is kiterjedő figyelemmel a törökök első érintkezésével a magyarral, Hunyady János, Mátyás király viszonyával a törökökkel, a Hunyadyak utáni korszakkal, a török béke és hadügygyel, a király észultán hatáskörével a hódoltságokban , a török adóztatással. Különösen fontos és érdekes a IX-dik szakasz, mely a XVI-ik századbeli magyar honvédelmi rendszerről szól. Szerző mindezekről már a „Budapesti Szemlédben közlött töredékeket, melyeket most tetemesen megbővitve, javítva és rendszerezve adott ki. Az igen becses munkához mellékelt függelék az 1627- és 1642-ben előterjesztett sérelmeket tartalmazza. A hézagpótló művet a történet minden kedvelője szives örömmel fogadja. * A császárfürdő megnyitása. A fővárosiak e kedves nyári mulató- és gyógyhelyét vasárnap és hétfőn fogják megnyitni, zeneszóval. Lesz népsokaság, csak az komor idő belé ne szóljon. A fürdő uj felügyelője : Állványi Károly. * Ajkay Dániel ur, vasmegyi földbirtokos 50 ftát, s neje, szül. Szemerey urhölgy, két aranyat küldtek szerkesztőségünkhöz, az alföldi szükölködök javára. E nemesszivü adományt átadtuk a kenyérosztó egylet egyik lelkes vezetőjének, Erkövy Adolfnak. * Az illőről. Tegnapelőtt d. u. hallottuk az első égzengést, s láttuk az első villámlást. íme a szép tavasz nem csak ibolyák és zefirek, hanem néha néha menydörgés és villámlás kíséretében jár. Tegnapelőtt nyomban rá oly nagy zápor zuhogott le, mint egy felhőszakadás. Az előtti éjen pedig — mint többektől hallottuk — a légsúlymérő oly alant állt, mint földrengéskor szokott. Igen sok ember betegedett meg. Átalában e szeszélyes, nedves, rideg idő folytán a félváros könyer, (huruttól), tüszköl és panaszkodik. * Billla halálát a „P. Lt.d.“ (e minden ügyeinket oly buzgón képviselő lap) is tüzetesen ismerteti. Dux A. írta ez ismertetést, s a hőskölteményből vett idézetek igen jól vannak németre fordítva. * Az űrtéren egy csinos kis tarka torony emelkedik, tetején aranyozott bizanti gömbbel. Sokan nézik. Nem egyéb ez, mint fényképkirakat (Réthy és Schaffer uraké), körül rakva csinos arcképekkel. Ma már annyi a photograph , hogy ily újszerű leleményekre van szükség, hogy föltűnjenek. * Lállgit Ignác úr tetemeit fölboncolák. Kitűnt, hogy agyveleje tetemesen meg volt rongálva, mit igen megerőltető szellemi munkálkodás okozhatott. * Hálanyilvánitás. A jó szív korán tettekben mutatkozik. Gróf Vay László ő méltóságának még csak hét éves leánykája, máris figyelemmel kisérvén az édes hazánkban uralkodó ínség miatt szenvedők sorsát, herceg Odescalchi Gyuláné szül. gr. Degenfeld Anna ő magassága kezeibe saját pénzéből két darab cs. aranyat tett le, hogy ezt a községünkben lakó szegény, dolog tehetetlen, nyomorult özvegyek és árvák segélyezése végett adná át. Mi a hercegnő ő magassága kegyes kezeiből át is vettük; fogadja érte a nagy lelkű adakozó legforróbb köszönetünket 1864. márt. 25. Geszt község insági bizottmánya. * A színházi képezde pályázati hirdetését olvasva, sokan a tanári dijakat kevésnek találják. Ötszáz forint fizetésért aligha lehet oly zongora-tanítót kapni, ki az intézet tekintélyéhez méltó. * Segélyzés. Josipovich István, turopolyai gróf, a magyarországi szükölködök javára 470 forintot gyűjtött. * Hymen. Sina báró negyedik lánya, Mauracordatos görög minister fiával váltott jegyet. * Egy kis tévedés. A „Fremdenblatt“ egyik számában egy tudósításból azt olvastuk, hogy ott egy jótékony célú hangversenyben a Rákóci-indulót húzták. Most kisül, hogy ez sajtóhiba volt, mert a Radetzki-indulót játszották. * Tarka ujdonságok. A városligeti tóra csinos csolnakokat készíttet a bérlő. Jó lesz mindjárt a vizet is megrendelni. — A váci töltés körül levő városi telkek, május közepén elárvereztetnek. — Az ev. község nagymező-utcai árvaházában 35 növendék van. — A budai hídfőtől és rudas-földőtöl Nagy-Téténybe vezető társaskocsik délelőtt: 6 és 10, — délután 1 és 5 órakor indulnak. Vitelbér: Promontorig 20 kr, Kis-Tétényig 30 kr, Nagy-Tétényig 35 kr. — Tegnap délelőtt F. Nó gráci születésű cipész a Duna hullámaiba veté magát. Csak hulláját foghatták ki. Vidék. ** A miskolci Szinház a legközelebbi téli idényre, t. i. folyó évi octóber hó 1-től, 1865-ik évi virág vasárnapig egy jól rendezett dráma és népszínmű társulat részére bérbe kiadó. A vállalkozni kívánók folyó évi junius 1-ig jelentsék magukat választmányi elnök Szathmáry Pálnál Miskolcon. ** Szombathelyen. April 9-én az alföld, szükölködők, továbbá az ottani óvoda, Gizellaegylet és dalárda javára műkedvelők által szini előadás rendeztetik. Az előadandó mű: Szigligeti „Liliomfi“ című vígjátéka. A szerepek következőleg vannak kiosztva: Szilvas professor Pauer Antal ur. Camilla, Zanathy Szid. kisassz. Mariska, növendéke,árva .