Fővárosi Lapok 1865. december (276-299. szám)
1865-12-01 / 276. szám
Népgyűlés Uj Seelandban. (K..) Mintegy negyven évvel ezelőtt, midőn Dumont Durville francia tengernagy az Astrolabe hajón az új világot meglátogatta, a szigetcsoport, melyet Jasman Ujseelandnak nevezett el, még teljes vadságában volt. Mindenfelől sűrű őserdők, bokrok és áthatolhatlan dögvészes mosárok akadályozták az uttazót előrehatolásában. Az elejtett vad bőrébe öltözködő vadak hajlékait nyomorult kunyhók képezték, melyekbe többnyire csak földön csúszva lehetett bejutni. Testök talpig tetovírozva volt, füleiket, arcaikat kilyukgatták, és a legsajátosb függőkkel rakták meg, fejekről pedig ragyogó tollkorona alól valami kellemetlen szagú olaj csepegett. Szokott eledeleket páfrángyökér és hal képezte, ha pedig gyakori harcaikban foglyokat tudtak csinálni, nem irtóztak az emberhústól sem. E szigeteken ma már nevezetes városok vannak, mint Auckland, Wellington, Canterbury, Nelson, — mind erőteljes angol bevándorlóst faj lakásai és fontos kereskedelmi raktárak. Mindenik város, és vidékének saját autonóm kormánya és kifejlett intézményei vannak. Az egykori kannibálok békés pásztorokká, szorgalmas földmivelőkké lettek , és nem eszik meg az embert, hanem eladnak neki szénát, bort, gyapjút, és vesznek tőle iparcikkeket; vasárnap zsoltárt énekelnek, és naponkint kétszer teáznak, fiaikat gentleman farmerekké nevelik, szenvedélylyel nemesítik lovaikat és a gyepen futtatnak, végre diszebédeket rendeznek és népgyűléseket, meetingeket tartanak. Az „Indépendant,“ (egy az Ujseelandban megjelenő 20 hirlap közül,) furcsa részleteket közöl egy ily diszebédről, melyet az éjszaki sziget nevű kerületben lakó Moric-törzsbeliek tartottak. Waiwetu indián falu mellett — Wellington megye — nagy sátor volt felütve, zöldágú virágdíszítéssel. Alatta terjedelmes asztalok, több mint 300 személyre való terítékkel. Két benszülött, Wirena Tako és Te Rapiah volt az ünnepélyes ebédlő rendezője, mely mintegy 400 font sterlingbe került, és nagy részben indiánok aláírása után jött létre. Délután két órakor érkeztek a wainvetui részvényesek, és utánuk néhány a Waitotara és a Waimpara törzsekhez tartozó vendég. Az edények tisztaságában nem lehetett volna hibát találni, asztalkendők, csinos pincérek végezték a felszolgálást, minden ajtóban szolgálatkész portás állott, és rend és ellátás ellen legkisebb kifogás sem lehetett. Tányérok, csészék, evőeszközök, üvegek és egyéb asztalneműnek nem volt sem szeri sem száma. A nagy sátor mellett külön helyiségekben halommal állottak étel és italnemü, csirke, malac és marhahús, kenyér, különfélekép elkészített kolompár, plumpudding, borok, szeszek, likőrök és sütemények. Külön bejárás volt hagyva az angol ladyk és gentlemenek számára, kik az ünnepélyben résztvenni, vagy mint nézők gyönyörködni jönek. Az ebéd kezdetekor egy rendező felszólította Nt. Duller urat, tudatná angol nyelven, a vendégekkel,hogy az asztaloknál szívesen láttatnak, de aki az ebédben részvenni nem kíván, azt tisztelettel kérik, hogy az ebéd végét máshol szíveskedjék bevárni, mert a társaság épen nem óhajtana kiállítási cikkeket bámultatni. Asztaláldás után Buller tiszteletes úr hízelgő szavakban dicsérte meg a rendet és rendezést, és reményét fejezte ki, hogy a vendégek nem fogják az ünnepély méltóságát, a bőségben feladott italok túlságos élvezése által csonkítani. Úgy látszott, hogy a figyelmeztetést boszankodás nélkül fogadják, és igyekeznek hozzá alkalmazkodni. A felköszöntések este felé kezdődtek. Először is Wirema Tako emelt poharat, előadván, hogy a meeting célja nyilvános tüntetéssel támogatni azon törekvéseket, hogy az északi sziget lakói bennszülött kormányzót nyerjenek. Előadta, hogy a bennszülött törzsek szívesen hódolnak Victoria királynő kormányának, és kellő tisztelettel viseltetnek az angol telepítvényesek iránt. Elismerte az angol téritek által behozott keresztyén vallás jótékonyságait, és erősíté, hogy ő és honfiai mindig törekedni fognak a két faj közötti kapcsok megszilárdítására. Ezt pedig legcélszerűbben tehetik, ha az angolok példáját követni igyekeznek; az angoloknak saját nemzetbeli kormányzójok van, legyen a maoriknak is maori kormányzójok, — az angoloké Aucklandban székel, lakhassák az övék is ott. — E beszédet Buller tiszteletes tolmácsrá angolul. Ugyancsak ő felelt rá, örömét fejezve ki a bennszülöttek ragaszkodása felett, Victoria királynő kormányához és népéhez. Aztán fölemlítette a nevelés jótékonyságát is, és felhívta az indiánokat, hogy vagyonuk egy részét gyermekeik nevelésére fordítsák. — A bennszülöttek figyelmesen végig hallgatták e beszédet, egy szívvel megtapsolták, és egymás közt komolyan fejtegették. 1095— Éjjel tizenegy óra tájban theát hordtak körül, aztán reggelig beszélgettek, és nemesebb eszmék iránt lelkesülten, a legszebb rendben oszoltak szét. (Franciából.) Fővárosi hírek. * Az akadémiai palota megnyitására a Deutsch testvérek egy képes „Emlékkönyvet“ adnak ki, melynek szövegét Fáik Miksa („gr. Széchenyi és az akadémia,“) Balázs Sándor, Aldor Imre, Zilahi Imre és Dallos Gy. írják. Képei a következők lesznek : a palota, a díszterem, könyvtár, hét arckép, Posner „aranykönyve“, címerek, allegória és oldalrajzok. * A közép dunai gőzhajótársaságnál Houchard Ferencet, a derék hajóskapitányt nevezték ki a társulat technikai igazgatójává. Ő indítványozta a vállalatot, s kivitelében is tevékeny részt vett. Fizetését még nem határozták meg, de egyelőre az utazási költségeken kívül tíz forintnyi napdíjat ajánlottak neki. Egyúttal megbízták, hogy a hajók építése végett Fiumébe utazzék, egy hajógyárral egyezkedni. * A műegylet új tárlatanov. 28-tól dec. 28- dikáig, hetvennyolc művel megnyílt. Egy aquarellben festett történeti képet ,is látunk benne, mely „Vak Béla magyar királyt Árva várában fogva ábrázolja. Frankel Gyula küldi be Párisból, s művének ára 100 ff. * „A kolozsvári nagy naptár“ második évfolyamát 1866-ra megkaptuk. Szerkeszti L. Papp Miklós, kiadja Stein János. A naptárat nagyobbára erdélyi irók látják el, erdélyi tárgyú művekkel. Most is sok különféle szinű, érdekes, mulattató és hasznos cikk van benne, s legfölebb az elrendezés, s némely, inkább hírlapok tárcájába illő külföldi fordítás (a párisi nagy operaház emlékei, Henry Riviére „Egy rejtélyes gyilkosság“ című hosszú beszélye, s a „Marseilles,de már máshol is közölt leírás) ellen lehet kifogásunk. A többi közlemény mind igen helyén van e naptárban, s tanúskodik a szerkesztő buzgalmáról, s a kiadó áldozatkészségéről. Mindjárt elöl Dósa Elek, a kitűnő m. vásárhelyi jogtanár, akadémiai tag, s a jelen erdélyi országgyűlésen máris egy fényes beszéd által kitűnt képviselő tisztes arcképét vesszük, Marastoni művészi rajza szerint. A hozzácsatolt életrajz kedves olvasmány, mert egy szilárd jellemű hazafi életét vázolja. Mindjárt utána azon régi hagyományokat akarjuk fölemlíteni, melyek fölelevenítése e naptárnak különös érdeket kölcsönöz. Olvasunk itt szép ó székely balladákat: „Pálbeli szép Antal,“ „Barcsait“ (új variánsban,) közli Vas Tamás, eredeti népdalokat, közli a nagy érdemű Kriza: „Ember életének szentül való folytatására intő magyar verseket 1709 ből,“ a régi jó Cserei Mihálytól, valamint ugyan ötöle prózában irt más szép intéseket, szintén Kriza közlése után ; egy 1679-ben irt érdekes gúnyverset „A szegény kevély asszonyokról és udvari pippes leányokról,“ közli a tudós Torma Károly; egy régi éneket; „a dévai mezőn a Hórákkal történt Csatáknak rövid, de igaz leírását; „curiózumokat a régi jó világból,“ többi közt „egy marquez új évi kívánságát 1825-ből“ sat., Balázs Sándortól „Egy év múlva“ című elbeszélés van benne. Költeményeket írtak: Szász Károly („Édes kedves feleségem,“) Izidóra („Debrecen,“) Losoncy László („A székelyekhez,“) Dózsa Dániel („A torzképész,“) Medgyes Lajos („A menyasszony,“) Hilár („Ámítod hát,“) a rég hallgató Mentovich Ferenc („Poharazás közben,“) s Hory Farkas „Gyászbeszéd“ című satyrát. Történeti cikkeket: Szathmáry Károly „Az enyedi nagy romlás 1704-ben,“ Szilágyi Sándor „Bethlen Gábor és a protestáns szövetség“ címmel. Érdekes leírásokat b. Orbán Balázs „Várhegy a Fekete-ügy jobb partján,“ Hajós János „Erdély országos fegyházai Szamosujvárt és II.-Enyeden“ (csinos képpel), Pataky Ferenc asztojkai fürdőről, a Sátor hegyről, a poduroji vasgyárról. Természettudományi cikkeket: Számi László „Az ősemberről,“egy erdélyi természetbúvár „a braziliai’forró növényövről,“ gr. Lázár Kálmán „ A sirályról,“ gr. Eszterházy Kálmán „A sókról“, Hermann Otto „A pók és művészetéről“, ábrával. Közgazdasági cikeket: a jeles Sándor József „Nemzetgazdaságunk hátramaradásának némely okai,“ id. gr. Teleki Domokos „A legelő váltó gazdaság fontossága hazánkban“, gr. Bánffy Béla „Forradalmunk egyik utófájdalma,“ Tisza László „Gyakorlati észrevételek az erdőültetés körül,“ ezeken kívül mezőgazdasági, kertészeti cikkek, tovább statistikai közlések Gámán Zsigmondtól, Papp Mártontól, biztosító intézetek ismertetése, házi tanácsadó, a kolozsvári posta, kamatszámítás, távirdai, bélyeg-tudnivalók, vásárok, tisztviselők címtára, kolozsvári kalauz és hirdetések. A több mint 270 lapra terjedő évkönyv ára egy forint, s ezért nem is róható föl, hogy külső kiállítása nem tart lépést az ilynemű pesti kiadványokkal. Különben e naptár dicséretes tanúsága, hogy az erdélyi irók mily buzgalommal működnek össze, és hogy az ottani lelke főrangúság mily kitűnő és jelentékeny részt vesz az irodalmi foglalkozásokban. * La si ff cr kiadásából megkaptuk „A magyar országgyűlési zsebkönyvet,a mely a pragmatica sanctiot s más alaptörvényeket, az 1848-diki törvényeket, az októberi diplomát, februári alkotmányt, 61-diki föliratokat, s újabb nagy okmányokat foglalja magában, vászonba kötve ára 80 kr. Továbbá a „Sistemwechsel und philosophisch-politische Principien, von Ludwig v. John, jubilirten königlichung. Statthaltereirath“ című röpiratot, mely a közelgő országgyűlés képviselőinek van ajánlva. * A gróf Károlyi Alajos palotája a múzeum mögött, mint a „Hon“ írja, szobrászati építések tekintetében egyedül fog állni fővárosunkban. Ybl építész e palota végett Párisban is tett tanulmányokat. Remélhető, hogy a szép épület másokat is buzdítani fog, hogy a múzeumot hasonló szép palotákkal vegyék körül. Úgy halljuk, hogy Bókás, a jeles orvos is fog itt közelebb egy nagyobb házat építtetni. * Hogy fizeti Ullmann hangversenyző művészeit, Patti Carlotta havonkint nyolcezer frankot kap, Piatti gordonkás 6000-et, Wieuxtemps hegedűs és Jaell zongoraművész négynégy ezeret. (Ez utóbbi három művészt már hallottuk a nemzeti színpadon). Hát még az úti költségek, szállodai lakások, reklámok, terembérlések, világítás, zenekar, három titkár, szolgák, és szolganők tartása menyibe kerül havonkint a vállalkozó igazgatónak ! * Az országgyűlés megnyitására Kassáról és Nagyváradról is készülnek kéjvonatokat rendezni. * Egy laptársunk erősen felszólal a germanizmusok és rész kifejezések ellen, melyek sebtiben szerkesztett lapjainkban hemzsegnek. De ez nem gátolja magát, a nevezett lapot, hogy ugyanazon szám több vidéki levelében elválasztott képviselőkről ne beszéljen, pedig — tudtunkkal — nem a képviselőket, hanem a csecsemőket szokták — elválasztani. Amazokat meg szoktuk választani. * A budai műegyetemi segélyegylet bizottmánya köszönetet szavaz mindazon hölgyek és uraknak, kik ének, zene és szavalat által, múltkori ,jótékony hangversenyükben, a népszínházban közreműködni szíveskedtek. * A Lichtenstein huszárok egy része, mely a jövő havi diszelgésekre van ide rendelve, már megérkezett fővárosunkba. * E gy S 111 e r Ő S fi U k l Ől azt az értesítést vettük, hogy a „kátyúl,“ melyet Nyulassi versfüzére címéül választott, anyit jelent, mint az utakon támadt zökkentő gödrök. Ezt az ország legnagyobb részében kátyúnak nevezik. * A ne 111 Zeti színháznál, a jövő havi díszelőadások közt, a fiatal Erkel Sándor „Csobáncát“ is elő akarnák adni. Legalább így beszélik. Nézetünk szerint azonban jobb lenne elébb a közbirálat tűzpróbáján bocsátni át. Vidék. ** Megválasztott képviselők: Ihász Rudolf Sopronyban, gr. Bathyány Géza a nagybajomi v. kerületben, gr. Kegevich György Hevesmegye pétervásári kerületében, Jámbor Pál Bácsmegye kulai ker., gr. Berényi Ferenc nyitrai n.tapolcsányi ker., Tóth Vilmos a nyitrai kerületben, Fridecky Timóth Galgócon, Fest Imre a göllnici kér., Varró Soma a n. k. madarasi ker., Dedinszky József .Nagylakon , mindnyájan egyhangúlag, Kállay Ödön Nádudvaron, Széchenyi Imre Nagy-Márton v. kerületben, (az ellenpárt tiltakozásával,) gr. Széchenyi Béla Kis Mártonban (e választásnál verekedés is történt, s a Halmosi-párt tiltakozott ) Talabér Lajos a lövői kér. 1542 szavazattal Széchenyi Dénes 1139 szavazata ellenében. Lukinics Mihály Kapuváron (az ellenpárt tiltakozott a választás ellen), Dőry Ádám Csornán, Hunfalvi Pál Késmárkon, Sulyok Móric Temesváron, b. Rudics József Bácsmegye almási kerületében, Szent- iványi Adolf Liptómegye sz.-miklósi ker., Érsekújváron b. Wodianer Albert, mindanyi szavazattöbbséggel. ** (ír. Sztáray Albert Özvegye, Waldstein Wartenberg Mária grófnő november 21-én huzamosb betegség után élte 60-dik évében meghalt. A boldogult temetése nagy néptömeg jelenlétében nov. 23 án ment véghez Nagymihályon. ** A SZCalaniiai választókerületben Azél Péter is (ki Aradon a megválasztott Fábián Gábor egyik ellenjelöltje volt) föllépett követjelöltnek. ** KU K CZU m. Komáromm. udvardi választó kerületében a Duna mellől egy Jókay L. nevű molnár lépett föl követjelöltül. Azt híresztelte a nép közt, hogy őt egy kürthang ébresztette föl álmából, (t. i. egy kürti ismerőse szólita föl,) s hogy szűz Mária, jelent meg előtte, kérve, hogy lépne föl követnek. Ő engedett a felsőbb sugallatnak, néhány lovas legényt bérelt, eladta malmát, beült egy sárga csétába, s lovasaitól kísértetve faluról falura járt. *