Fővárosi Lapok 1865. december (276-299. szám)

1865-12-01 / 276. szám

Népgyűlés Uj Seelandban. (K.­.) Mintegy negyven évvel ezelőtt, midőn Dumont Durville francia tengernagy az Astrolabe ha­jón az új világot meglátogatta, a szigetcsoport, melyet Jasman Ujseelandnak nevezett el, még teljes vadsá­gában volt. Mindenfelől sűrű ős­erdők, bokrok és áthatolhatlan dögvészes mosárok akadályozták az uttazót előrehatolásában. Az elejtett vad bőrébe öltöz­ködő vadak hajlékait nyomorult kunyhók képezték, melyekbe többnyire csak földön csúszva lehetett be­jutni. Testök talpig tetovírozva volt, füleiket, arcaikat kilyukgatták, és a legsajátosb függőkkel rakták meg, fejekről pedig ragyogó tollkorona alól valami kelle­metlen szagú olaj csepegett. Szokott eledeleket páf­­rángyökér és hal képezte, ha pedig gyakori harcaik­ban foglyokat tudtak csinálni, nem irtóztak az em­berhústól sem. E szigeteken ma már nevezetes városok vannak, mint Auckland, Wellington, Canterbury, Nelson, — mind erőteljes angol bevándorlóst faj lakásai és fon­tos kereskedelmi raktárak. Mindenik város, és vi­dékének saját autonóm kormánya és kifejlett intézmé­nyei vannak. Az egykori kannibálok békés pászto­rokká, szorgalmas földmivelőkké lettek , és nem eszik meg az embert, hanem eladnak neki szénát, bort, gyapjút, és vesznek tőle iparcikkeket; vasárnap zsoltárt énekelnek, és naponkint kétszer t­eáznak, fiaikat gentleman farmerekké nevelik, szenvedélylyel nemesítik lovaikat és a gyepen futtatnak, végre disz­­ebédeket rendeznek és népgyűléseket, meetingeket tartanak. Az „Indépendant,“ (egy az Ujseelandban meg­jelenő 20 hirlap közül,) furcsa részleteket közöl egy ily diszebédről, melyet az éjszaki sziget nevű kerü­letben lakó Moric-törzsbeliek tartottak. Waiwetu in­dián falu mellett — Wellington megye — nagy sátor volt felütve, zöldág­ú virágdíszítéssel. Alatta terjedel­mes asztalok, több mint 300 személyre való teríték­kel. Két benszülött, Wirena Tako és Te Rapiah volt az ünnepélyes ebédlő rendezője, mely mintegy 400 font sterlingbe került, és nagy részben indiánok alá­írása után jött létre. Délután két órakor érkeztek a wainvetui rész­vényesek, és utánuk néhány a Waitotara és a Waim­­para törzsekhez tartozó vendég. Az edények tisztaságában nem lehetett volna hibát találni, asztalkendők, csinos pincérek végezték a felszolgálást, minden ajtóban szolgálatkész portás állott, és rend és ellátás ellen legkisebb kifogás sem lehetett. Tányérok, csészék, evőeszközök, üvegek és egyéb asztalneműnek nem volt sem szeri sem száma. A nagy sátor mellett külön helyiségekben halommal állottak étel és italnemü, csirke, malac és marhahús, kenyér, különfélekép elkészített kolompár, plumpud­­ding, borok, szeszek, likőrök és sütemények. Külön bejárás volt hagyva az angol ladyk és gentlemenek számára, kik az ünnepélyben résztvenni, vagy mint nézők gyönyörködni jönek. Az ebéd kezdetekor egy rendező felszólította Nt. Duller urat, tudatná angol nyelven, a vendégekkel,hogy az asztaloknál szívesen láttatnak, de a­ki az ebédben részvenni nem kíván, azt tisztelettel kérik, hogy az ebéd végét máshol szíveskedjék bevárni, mert a tár­saság épen nem óhajtana kiállítási cikkeket bámul­tatni. Asztaláldás után Buller tiszteletes úr hízelgő sza­vakban dicsérte meg a rendet és rendezést, és remé­nyét fejezte ki, hogy a vendégek nem fogják az ün­nepély méltóságát, a bőségben feladott italok túlságos élvezése által csonkítani. Úgy látszott, hogy a figyel­meztetést boszankodás nélkül fogadják, és igyekez­nek hozzá alkalmazkodni. A felköszöntések este felé kezdődtek. Először is Wirema Tako emelt poharat, előadván, hogy a mee­ting célja nyilvános tüntetéssel támogatni azon törek­véseket, hogy az északi sziget lakói bennszülött kor­mányzót nyerjenek. Előadta, hogy a bennszülött törzsek szívesen hódolnak Victoria királynő kormá­nyának, és kellő tisztelettel viseltetnek az angol tele­­pítvényesek iránt. Elismerte az angol téritek által behozott keresztyén vallás jótékonyságait, és erősíté, hogy ő és honfiai mindig törekedni fognak a két faj közötti kapcsok megszilárdítására. Ezt pedig legcél­szerűbben tehetik, ha az angolok példáját követni igyekeznek; az angoloknak saját nemzetbeli kor­­mányzójok van, legyen a maoriknak is maori kor­­mányzójok, — az angoloké Aucklandban székel, lakhassák az övék is ott. — E beszédet Buller tiszteletes tolmácsrá angolul. Ugyancsak ő felelt rá, örömét fejezve ki a bennszülöttek ragaszkodása fe­lett, Victoria királynő kormányához és népéhez. Aztán fölemlítette a nevelés jótékonyságát is, és felhívta az indiánokat, hogy vagyonuk egy részét gyermekeik nevelésére fordítsák. — A bennszülöttek figyelmesen végig hallgatták e beszédet, egy szívvel megtapsol­ták, és egymás közt komolyan fejtegették.­ ­ 1095— Éjjel tizenegy óra tájban theát hordtak körül, aztán reggelig beszélgettek, és nemesebb eszmék iránt lelkesülten, a legszebb rendben oszoltak szét. (Franciából.) Fővárosi hírek. * Az akadémiai palota megnyitására a Deutsch testvérek egy képes „Emlékkönyvet“ ad­nak ki, melynek szövegét Fáik Miksa („gr. Széche­nyi és az akadémia,“) Balázs Sándor, Aldor Imre, Zi­lahi Imre és Dallos Gy. írják. Képei a következők lesznek : a palota, a díszterem, könyvtár, hét arckép, Posner „aranykönyve“, címerek, allegória és oldal­rajzok. * A közép dunai gőzhajótársaságnál Hou­­chard Ferencet, a derék hajóskapitányt nevezték ki a társulat technikai igazgatójává. Ő indítványozta a vállalatot, s kivitelében is tevékeny részt vett. Fize­tését még nem határozták meg, de egyelőre az uta­zási költségeken kívül tíz forintnyi napdíjat ajánlot­tak neki. Egyúttal megbízták, hogy a hajók építése végett Fiumébe utazzék, egy hajógyárral egyezkedni. * A műegylet új tárlata­­nov. 28-tól dec. 28- dikáig, hetvennyolc művel megnyílt. Egy aquarellben festett történeti képet ,is látunk benne, mely „V­a­k Béla magyar királyt Árva várában fogva­ ábrázol­ja. Frankel Gyula küldi be Párisból, s művének ára 100 ff. * „A kolozsvári nagy naptár“ második évfolyamát 1866-ra megkaptuk. Szerkeszti L. Papp Miklós, kiadja Stein János. A naptárat nagyobbára erdélyi irók látják el, erdélyi tárgyú művekkel. Most is sok különféle szinű, érdekes, mulattató és hasznos cikk van benne, s legfölebb az elrendezés, s némely, inkább hírlapok tárcájába illő külföldi fordítás (a pá­risi nagy operaház emlékei, Henry Riviére „Egy rej­télyes gyilkosság“ című hosszú beszélye, s a „Mar­seilles,d­e már máshol is közölt leírás) ellen lehet ki­fogásunk. A többi közlemény mind igen helyén van e naptárban, s tanúskodik a szerkesztő buzgalmáról, s a kiadó áldozatkészségéről. Mindjárt elöl Dósa Elek, a kitűnő m. vásárhelyi jogtanár, akadémiai tag, s a jelen erdélyi országgyűlésen már­is egy fényes beszéd által kitűnt képviselő tisztes arcképét vesszük, Marastoni művészi rajza szerint. A hozzácsatolt élet­rajz kedves olvasmány, mert egy szilárd jellemű ha­zafi életét vázolja. Mindjárt utána azon régi hagyo­mányokat akarjuk fölemlíteni, melyek fölelevenítése e naptárnak különös érdeket kölcsönöz. Olvasunk itt szép ó székely balladákat: „Pálbeli szép Antal,“ „Barcsait“ (új variánsban,) közli Vas Tamás, erede­ti népdalokat, közli a nagy érdemű Kriza: „Ember életének szentül való folytatására intő magyar verse­ket 1709 ből,“ a régi jó Cserei Mihálytól, valamint ugyan ötöle prózában irt más szép intéseket, szintén Kriza közlése után ; egy 1679-ben irt érdekes gúny­verset „A szegény kevély asszonyokról és udvari pippes leányokról,“ közli a tudós T­o­r­m­a Károly; egy régi éneket; „a dévai mezőn a Hórákkal történt Csatáknak rövid, de igaz leírását; „curiózumokat a régi jó világból,“ többi közt „egy marquez új évi kí­vánságát 1825-ből“ sat., Balázs Sándortól „Egy év múlva“ című elbeszélés van benne. Költeményeket írtak: Szász Károly („Édes kedves feleségem,“) Iz­i­dór­a („Debrecen,“) Losoncy László („A székelyekhez,“) Dózsa Dániel („A torzképész,“) M­e­d­g­y­e­s Lajos („A menyasszony,“) H­i­l­á­r („Ámí­tod hát,“) a rég hallgató Mentovich Ferenc („Po­harazás közben,“) s H­o­r­y Farkas „Gyászbeszéd“ című satyrát. Történeti cikkeket: Szathmáry Károly „Az enyedi nagy romlás 1704-ben,“ Szilágyi Sándor „Bethlen Gábor és a pro­testáns szövetség“ címmel. Érdekes leírásokat b. Orbán Balázs „Várhegy a Fekete-ügy jobb partján,“ Hajós János „Erdély országos fegy­­házai Szamosujvárt és II.-Enyeden“ (csinos képpel), Pataky Ferenc asztojkai fürdőről, a Sátor hegyről, a poduroji vasgyárról. Természettudományi cikkeket: Számi László „Az ős­emberről,“egy erdélyi termé­szetbúvár „a braziliai’forró növényövről,“ gr. Lázár Kálmán „ A sirályról,“ gr. Eszterházy Kálmán „A sókról“, Hermann Otto „A pók és művészeté­ről“, ábrával. Közgazdasági c­ikeket: a jeles Sán­dor József „Nemzetgazdaságunk hátramaradásának némely okai,“ id. gr. Teleki Domokos „A legelő váltó gazdaság fontossága hazánkban“, gr. B­á­nffy Béla „Forradalmunk egyik utófájdalma,“ Tisza László „Gyakorlati észrevételek az erdőültetés kö­rül,“ ezeken kívül mezőgazdasági, kertészeti cikkek, tovább statistikai közlések Gámán Zsigmondtól, Papp Mártontól, biztosító intézetek ismertetése, házi tanácsadó, a kolozsvári posta, kamatszámítás, távir­­dai, bélyeg-tudnivalók, vásárok, tisztviselők címtára, kolozsvári kalauz és hirdetések. A több mint 270 lap­ra terj­edő évkönyv ára egy forint, s ezért nem is ró­ható föl, hogy külső kiállítása nem tart lépést az ily­nemű pesti kiadványokkal. Különben e naptár dicsé­retes tanúsága, hogy az erdélyi irók mily buzgalom­mal működnek össze, és hogy az ottani lelke főrangúság mily kitűnő és jelentékeny részt vesz az irodalmi foglalkozá­sokban. * L­a si ff c­r kiadásából megkaptuk „A ma­gyar országgyűlési zsebkönyvet,a mely a pragma­­tica sanctiot s más alaptörvényeket, az 1848-diki tör­vényeket, az októberi diplomát, februári alkotmányt, 61-diki föliratokat, s újabb nagy okmányokat foglal­ja magában, vászonba kötve ára 80 kr. Továbbá a „Sistemwechsel und philosophisch-politische Princi­­pien, von Ludwig v. John, jubilirten königlich­ung. Statthaltereirath“ című röpiratot, mely a közelgő or­szággyűlés képviselőinek van ajánlva. * A gr­óf Károlyi Alajos palotája a mú­zeum mögött, mint a „Hon“ írja, szobrászati építések tekintetében egyedül fog állni fővárosunkban. Ybl építész e palota végett Párisban is tett tanulmányo­kat. Remélhető, hogy a szép épület másokat is buzdí­tani fog, hogy a múzeumot hasonló szép palotákkal vegyék körül. Úgy halljuk, hogy Bókás, a jeles orvos is fog itt közelebb egy nagyobb házat építtetni. * Hogy fizeti Ullmann hangversenyző mű­vészeit, Patti Carlotta havonkint nyolcezer frankot kap, Piat­ti gordonkás 6000-et, Wieux­­temps hegedűs és Jaell zongoraművész négy­négy ezeret. (Ez utóbbi három művészt már hallottuk a nemzeti színpadon). Hát még az úti költségek, szál­lodai lakások, reklámok, terem­bérlések, világítás, zenekar, három titkár, szolgák, és szolganők tartása menyibe kerül havonkint a vállalkozó igazgatónak ! * Az országgyűlés megnyitására Kassá­ról és Nagyváradról is készülnek kéjvonatokat ren­dezni. * Egy laptársunk erősen felszólal a ger­­manizmusok és rész kifejezések ellen, melyek sebti­ben szerkesztett lapjainkban hemzsegnek. De ez nem gátolja magát, a nevezett lapot, hogy ugyanazon szám több vidéki levelében elválasztott képvi­selőkről ne beszéljen, pedig — tudtunkkal — nem a képviselőket, hanem a csecsemőket szokták — elválasztani. Amazokat meg szoktuk választani. * A budai műegyetemi segélyegylet bizott­mánya köszönetet szavaz mindazon hölgyek és urak­nak, kik ének, zene és szavalat által, múltkori ,jó­tékony hangversenyükben, a népszínházban közremű­ködni szíveskedtek. * A Lichtenstein huszárok egy része, mely a jövő havi diszelgésekre van ide rendelve, már megérkezett fővárosunkba. * E g­y­­ S 111 e r Ő S fi U k l Ő­l azt az értesítést vet­tük, hogy a „kátyúl,“ melyet Nyulassi versfüzére címéül választott, anyit jelent, mint az utakon támadt zökkentő gödrök. Ezt az ország legnagyobb részében kátyúnak nevezik. * A n­e 111 Z­e­t­i színháznál, a jövő havi dísz­előadások közt, a fiatal Erkel Sándor „Csobáncát“ is elő akarnák adni. Legalább így beszélik. Nézetünk szerint azonban jobb lenne elébb a közbirálat tűzpró­­báján bocsátni át. Vidék. ** M­e­g­v­á­l­a­s­z­t­o­tt képviselők: Ihász Rudolf Sopronyban, gr. Bathyány Géza a nagyba­­jomi v. kerületben, gr. K­e­g­­­ev­i­c­h György Heves­­megye pétervásári kerületében, Jámbor Pál Bács­­megye kulai ker., gr. Berényi Ferenc nyitrai n.­­tapolcsányi ker., Tóth Vilmos a nyitrai kerületben, Fridecky Timóth Galgócon, Fest Imre a göllnici kér., Varró Soma a n. k. madarasi ker., D­e­d­i­n­s­z­­ky József .Nagylakon , mindnyájan egyhangúlag, Kállay Ödön Nádudvaron, Széchenyi Imre Nagy-Márton v. kerületben, (az ellenpárt tiltakozásá­val,) gr. Széchenyi Béla Kis Mártonban (e válasz­tásnál verekedés is történt, s a Halmosi-párt tiltako­zott ) T­a­l­a­b­é­r Lajos a lövői kér. 1542 szavazattal Széchenyi Dénes 1139 szavazata ellenében. L­u­k­i­­n­i­c­s Mihály Kapuváron (az ellenpárt tiltakozott a választás ellen), D­ő­r­y Ádám Csornán, Hunfalvi Pál Késmárkon, Sulyok Móric Temesváron, b. R­u­­dics József Bácsmegye almási kerületében, Szent- i­v­á­n­y­i Adolf Liptómegye sz.-miklósi ker., Érsek­újváron b. W­o­d­i­a­n­e­r Albert, mindanyi szavazat­­többséggel. ** (ír. S­z­t­á­r­a­y Albert Özvegye, Wald­stein Wartenberg Mária grófnő november 21-én huzamosb betegség után élte 60-dik évében meghalt. A boldogult temetése nagy néptömeg jelen­létében nov. 23 án ment véghez Nagymihályon. ** A S­Z­C­a­l­a­n­ii­a­i választó­kerületben A­­­z­é­l Péter is (ki Aradon a megválasztott Fábián Gábor egyik ellenjelöltje volt) föllépett követjelöltnek. ** K­U K­­ C­Z­U m. Komáromm. udvardi választó kerületében a Duna mellől egy Jókay L. nevű molnár lépett föl követjelöltül. Azt híresztelte a nép közt, hogy őt egy kürthang ébresztette föl álmá­ból, (t. i. egy kürti ismerőse szólita föl,) s hogy szűz Mária, jelent meg előtte, kérve, hogy lépne föl követnek. Ő engedett a felsőbb sugallatnak, néhány lovas legényt bérelt, eladta malmát, beült egy sárga csétába, s lovasaitól kísértetve faluról falura járt. *

Next