Fővárosi Lapok 1868. február (26-50. szám)

1868-02-01 / 26. szám

gyár tanuló, kik a koporsóra nemzeti szin szalagos koszorút tettek. A „Concordiá“-nak három felől tet­ték az ajánlatot, hogy a díszes temetési költséget megtérítik: t. i. az elhunytnak fia, magyar delegál­tak és gr. Andrássy miniszterelnök. De ez írói egy­let elöljárósága kijelenté, hogy az elhúnythoz illő temetés költségeit viselni becsületi tisztjének tekinti. *** A bécsi egyetemi magyar társas­kör küldöttségileg tisztelgett Somsich Pálnál, mint a de­­legátió elnökénél, s kérte, tegyen intézkedéseket arra, hogy a magyar ifjak rendesen látogathassák a delegátió üléseit. Somsich e kivánatuk teljesítését megígérte. Külföld. * Szarvas ember. Jókai írt regényt egy „kétszarvú emberről,é­s nem hitték el. Most egy ilyen szarvas embert Millanóban mutogatnak. Egy ötszarv van homlokára oly erősen nőve, hogy több fontnyi súlyokat fölemel vele. E szarvas ember — a­ki különben néger — történetét így adja elő a mu­togató. Abisziniából való, hol előkelő törzsfőnök volt, de Tódor király ellen föllázadván, a király ilyen szarvra ítélte, mely Abissziniában nem tartozik a ritkább büntetések közé, s az állat fejéből kivett szarvat azon melegen nagy ügyességgel tudják az elitélt homlokába varrni. Gr. Zamoyskyról emlékiratot adott ki Montalembert. Említi azt is, hogy az elhúnyt lengyel hős 49-ben Magyarországban harcolt, s csak a temesvári csatavesztés után menekült ki Törökor­szágba. *** A sajtóperek folyvást szaporodnak Pá­­risban. Közelebb is 11 lapot fogatott perbe a kor­mány, s hamar elítélteté valamenyit, mindenikre 1000 franknyi pénzbírságot szabván. Nem­régiben Párisban egy izgató tartalmú, forradalmi újságot küldöttek szét még a legmagasb hivatalnokoknak is. Ez szabadelvűség missiójának mondja Napóleon császár és barátjainak megöletését; továbbá jelenti, hogy a császárság megbuktatására szövetség alakult, s e titkos lap az ő közlönyük. Hivatalos körökben nagy fontosságot tulajdonítanak e forradalmi hír­lapnak s rögtön intézkedéseket tettek. Budai népszínház. (7.) „K­á­t­a­y Mihály, Bocskay korlátnoka“, dráma 3 felvonásban, írták Jósika Kálmán és Thaly Elek. Bocskay évek óta eligérkezett Bornemissza Ka­tának, de az udvarhoz kerülvén Kátayné, ennek szépsége őt meghódítja. — Kátayné elutasítja a fe­jedelmet, s ezt ki veszi neki rész néven? Saját — 104 — férje, ki hogy a hatalmat kezére kerítse, nejét is kész a fejedelemnek oda dobni. — Bornemissza Ka­tát a Bocskay hűtlensége mélyen bántja. A trónra vágyik ő is, s a megsértett hiúság terveket forraltat vele, s ez úton találkozik Kátayval. — Mindkettő egyformán nagyravágyó, s Kátay ezenkívül szereti is Katát. Bocskay ezalatt elküldi korlátnokat a portá­hoz, hol ellene föl vannak indúlva, mert a nyugattal összeszűrte a levet az ozmán hatalom ellen. — Ká­tay hűtlenül teljesiti küldetését s mentegetés helyett a fejedelmet még inkább befeketíti, elárulja. — Visz­­száj­övét a fejedelem értesül árulásáról, s elhatározza magát: Bornemissza Katát nőül venni, hogy igy az ellene szőtt hálót széttépje. Az eljegyzésre való meghivást büntetéskép Kátaynak kell átvinni. — Bornemissza Anna ily közelben látva a trónt, Kátay uramra nem is hederit, a mi ezt természetesen méltó fölnonulásba hozza, s a boszú eszméje megszületik agyában. Az eljegyzési ünnepély előtt a fejdelem poha­rába mérget önt a korlátnak ; de neje e percben jó szellemként megjelenik oldalán, s a viszontlátás anyi­­ra hat hátayra, hogy elérzékenyül, kibékül és kibé­kíti nejét, sőt már a méregpoharat is kiöntené, midőn a fülébe hangzó trombiták, melyek az eljegyzés meg­történtét jelentik, újra felköltik benne a fúriákat. Ott hagyja a poharat, a fejdelem kiissza s meghal. Ká­­tayt pedig Bornemissza Kata parancsára összekasza­bolják az udvaroncok. Eddig a szerény, de ügyesen szőtt s mindvégig érdekes terv. A mű hőse Kátay volna, legalább a szerzők igy akarták, midőn címül az ő nevét válasz­­ták; hanem ez a Kátay épen nem bir oly tulajdo­nokkal, melyek a nézőt meg tudnák részére nyerni, hogy részt vegyen hibáján, s bukása erkölcsi tisztu­­lásként hasson a közönségre. Bűne, hogy nagyravá­­gyásának eleget teendő — ifjú szép nejét kész oda­dobni a fejedelemnek, oly bűn, minőtől az erkölcsi jobbérzés megsértve fordul el. Ez a Kátay — mint drámai személy, — elveszett az első perctől kezdve, s hogy a közönség a művet végig érdekkel kíséri, ez a szerzők technikai ügyességéről tanúskodik ugyan, de Kátaynak — mint drámahősnek — semmi része sincs benne. A gonoszság adhat érdekes alakot, jó drámahőst is, ha az író érdekes, nagy vo­násokkal tudja fejteni, ha az árny mellé fényoldalt is (észt, vitézséget sat.) Ak­it, de az erkölcstelen­ségtől csak elfordulhatunk. Kátaynak fényoldalait a szerzők különben sem tüntetők elő. Ő erkölcstelen, s a mellett jótevője, Bocskay ellen még áruló is; ne­­mesi érzések nála teljesen hiányzanak, s még Bor­nemissza Kata irányában sem érez szerelmet. Ha ez a szerelem vak szenvedély volna, ha a dráma e két egyöntetű lélek egymáshoz való gravitálását rajzol­ná, még ki tudnánk békülni talán Kátayval, de ez az ember, ki a mű elején feleségét a hatalomért áruba bocsátja, a mű végén rögtönözve elkapatik egy érzelgős fölindulás által, és kiábrándul Kata szerelméből, elfelejti boszúját és­­ visszatér a hű nő keblére. Ebben nincs lélektan. Ha Kátay nagyra­vágyó és boszúszomjas, ha Katát szerette s nejét nem — egy pillanat alatt át nem változik. Kata szintén nagyravágyó s ez a mű ártalmára van. — Két, hasonló rugókkal biró jellem ugyan­azon darabban — egyhangúvá teszi a munkát. (Mac­beth, Leare kivételek.) — Bocskay nincs egyéni vo­násokkal rajzolva, s nagyon átalánosan tartott jel­lem, határozott, egyéni körvonalak nélkül. A mű — drámai forma tekintetében — haladás „Rákóczy Juliá“-hoz képest,, de nincs erős központ­ja. Kátay nem bírja elég erősen kezében tartani a cselekvény fonalát, s igy néha-néha kiesik az kezé­ből, s más veszi föl. — Mindazáltal haladásnak te­kinthető, mert a cselekvény a jellemekből folyik, s nem az ragadja magával ezeket. — A mű­ltalán véve több ügyességgel és színpadi ismeretekkel van írva, mint lélektannal és költészettel. — A nyelv inkább a közforgalomnak már rég átadott képekben és fordulatokban gazdag, mint eredetiekben.— Hogy e hiányok mellett a darab érdekes, életrevaló és tet­szett is — az a szerzők ügyes tolláról tanúskodik. Az előadás nagyon hiányos volt Molnár — ha szerepét jobban tudja — jó Kátay, de így nem mer­te magát érzelmeinek szabadon átadni. — Császárné asszonyban sem elég méltóság, sem plasztika nincs arra, hogy a büszke, nagyravágyó Katát adhassa. — Várhidy sem domborította ki eléggé a fejedelmet. — Midőn Kátayra rá akarja az árulást sütni, midőn vizsgálnia kell annak minden arcizmát, miért nem néz akkor rá keményen, a szeme közé, miért beszél a közönség felé, mialatt Kátay hátul kényelmesen adhat kifejezést indulatainak. — Kátaynét Kocsi­­sovszky Borcsa k. a.-nak adni a szereposztó kegyet­lensége volt. A vígjátéki tehetség — mint mondtuk, — s ez állításunkat nagyon is igazolja jelenlegi Kátaynéja. — Alakja sem utalja e szerepre; hangja meg épen nem; folytonosan vibrált, s itt-ott csuklóit is, és maga is érezvén azt, hogy idegen légkörben mozog, mindenkép igyekezett valami páthoszra szert tenni s beleesett — a leghamisabb szavalatba; nyúj­togatta a végszótagokat, énekelt stb. — Leplezet­lenül kimondtuk az igazat, mert meggyőződtünk ez este újra arról, hogy Kocsisovszky k. a. tehetsége romlást szenved, ha oly erőket igénylő szerepeket játszatnak vele, melyek körén kivül esnek. — A szerepet különben jól fogta föl, de kivinni — nem tudhatta. A sok hamis pathósz s ércnélküli, véletlen hang mellett jól esett egy ép drámai hangot hallani egy­­ eddigi kardalnokné ajkáról, ki Béldi Annát adta. 24. Bérlet szünet. Pest, szombat, február 1-én, 1868. A fekete dominó. Víg opera 3 felvonásban. Seribe után forditotta Lengyel Dániel. Zenéjét szer­zette Auber. Karmester: Erkel Gyula. Rendező: Böhm G. SZEMÉLYEK: Lord Elfort — — — — — — Juliano, gróf — — — — — — Massarena Horatio — — — — — Gil Perez — — — — — — Angela — — — — — — Brigitta — — — — — — Claudia, Juliano gazdasszonya — — — — Ursola — — — — — — Zárda kapusnő­k. — — — — Urak. Zárdanök. Történik Madridban. Bodorfi. Ormai. Pauli. Köszeghi. Pauliné. Kocsis Irma. Korcsek Lepp. Csillag R. Kaczvinszky A. ff* NYILATKOZAT. Miután alulirtnak tudomására jutott, hogy Ausztriában és Magyarország­ban néhány gyógyszerész ama ujságlapokban azt hirdetett­, hogy az általam sa­­játlag készített­­E»elsU-£*'21-es Symp-nak kizárólagos főraktára van, erre nézve kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy a tisztelt közönség tévútra ne vezettessék, névaláírásom visszaélése által a hozzám több oldalról már vissza­küldött nem valódi és az egészségnek igen ártalmas utánzott syrup megvételét v­­óvjam és nyilvánítsam, hogy én senkinek e világon sem ösmerőseimet sem bará­taimat írásilag, vagy szóval fel nem hatalmaztam, találmányom főraktárával di­csekedhetni, de még kevésbé engedhetem azt, hogy ily névaláírási visszaéléssel a megerősítés fenntartassék. Egyúttal szolgáljon a t. ez. közönségnek szíves tudomásul, hogy én a Giergil István, kártyagyáros czéggel Pesten, több év óta összeköt­tetésben vagyok, és enek személyes ismeretsége és meggyőződött bizalma adja azon biztosítást, hogy syrupomra a tett megrendelések annak közbenjárása által mindig egyenesen általában teljesíttetnek Girolamo Pagliano orvostanár Flórenczben. Vasárnap, február 2-dikán , a városi Vigadóban, kettős zenekarral, a lépcsőház, foyer, hölgy-toilette és a páholy-coridor ur feldíszítésével. Belépti jegyek 1 ftjával a következő fiók-eladási helyeken kap­hatók : Frohner kávéháza, — Burger Károly ur kávéháza „Páris váro­sához,“ — Benkert Károly ur kávéháza a terézvárosi templommal átel­­lenben, — Pantl János ur kávéháza a „Zrínyihez“, — Wimmer Miklós ur kávéháza a szénatéren, — Fischer C. F. c­ukrász urnás serviták te­rén, — Balitzky Sándor ur divattermében váczi utcza 16. sz., — Szemek és Mayer urak (ezelőtt Medetz) dohány-tőzsdéjében váci utcában, — Königstein Nina asszony kertyütárában Erzsébet-sétatéren 8. sz., és estve a pénztárnál 1 frt 50 krjával. Páholy 10 és 15 frttal, számozott karzatjegy 1 frt 50 krral a vá­rosi Vigadó irodájában kapható. IgjpadF A páholyfolyosóban létező álarckölcsönző-cabinban hölgy- és férfi-dominók 3 — 6 írtjával, álarcok és kisebb álarcjelvények 50 kr­­tól 2 frtig kaphatók. A bál kezdete 9 órakor. Pénztárnyitás 8 órakor. Bővebben a nagy falragaszok. Frohner János. .... Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja Emich Gusztáv, magy. akad. nyomdász, 1868.

Next