Fővárosi Lapok 1868. május (101-126. szám)

1868-05-01 / 101. szám

* Népszínház. Péntek, május 1 jén: Jack­son Haines amerikai korcsolyázónak negyedik fellépte, ezzel „A liget leánya“, új vígjáték 1 felvo­násban, és a „Szakálas farkas“ operette. Szombaton a színkörben : „A mekkai basa és a hárem titkai“, új látványos operette, táncokkal 1 szakaszban. V­idék. ** Szekszárdon igen lelkesen ülték meg az örömnapot. Volt mozsárlövés, Te Deum, utcai mu­latság. Sághy Pál helybeli káplán igen ékes beszé­det mondott, áldást kérve a királyi párra és újszü­löttjére. Délben a közszeretetben álló prépostnál, este Vizsolyi István első alispánnál volt lakoma. Délután (estig) a sétatéren zene. ** A félegyházi szomorú napon megsebesí­tett Drozdik István e hó 21-dikén meghalt. Vére a könnyelmű izgatók fejére száll. ** A kolozsvár-nagyváradi vasúti munkála­tok megkezdése ünnepélyesen történt meg. Gr. Péchy Manó kir. biztos tette az első kapavágást. A hatósá­gok testületileg jelentek meg. ** Kolozsváron Miksa György (50 kijával) ily című munkára nyit előfizetést: „Magyar történel­mi emlékek külföldön.“ Szerző több évig búvárko­dott külföldön, s annak eredménye lesz e könyvben. Tiszta jövedelme a kenyérmezei oszlop tőkéjét fogja szaporítani. Bécsi hírek. *** Ebergényi Julia k. a. már megkezdte a büntetési időt. Eleintén fölebbezést jelentett be, de aztán visszavette. Dr. Neuda iránt, ki az elitélt atyja nevében fölebbezett, igen hálásnak mutatkozik. Egy utalványt nyújtott át neki ezerötszáz forintra, hogy ezt családja az ő vagyonából fizesse ki. Mikor dr. Neuda ezt visszautasítá, a k. a. igen föl volt indulva. Jellemző, hogy az elitélt leginkább szomorkodik nemessége elvesztésén, s megkérdé védőjét, ha vár­jon Chorinszky is el fogja-e veszteni rangját? Jel­lemzi Ebergényi­ké­a-t az a kérvény is, hogy enged­jék meg neki a szombati tárgyalást olvasni valame­lyik lapból; nem bánja, bármily élesen legyen is az írva ellene. ***Az öreg Chorinszky gróf, kinek szíve oly mély csapást szenvedi, megkapta elbocsát­­tatását a helytartói állomásról. Családjával együtt Laibachba fog költözni. (Srácban ismét föllépett bizonyos Wilde Rózáb­­a.(alkalmasint Schwarz Róza) magyar születé­sű énekesnő, s a „magyar nemzeti színi conservato­­rium“-nak volt tagja. A levelező „Marthá“-ban látta, Nancy szerepében ez énekesnőt, s dicséri otthonias játé­kát, ékes termetét, csinos színpadi alakját, s szeretné hangját is dicséretekkel halmozni el, hanem erre nézve bevárja még további fölléptét. A kisasszony különben ezúttal is megmutatta, hogy hangjával jól bánik, bárha e szerep nem egészen neki való. Hang­ja nem elég csengő, s alsó hangjai egész tompák. Egyátalán kivehetetlen, vájjon a kisasszony veszteni kezd-e, vagy pedig csak ezután fog még hangerőben nyerni ? Fiatalságát tekintve, a levelező az utóbbit hiszi, de ha az előbbi áll, akkor a színpad deszkái nem fognak számára borostyánt hajtani. A közönség, mely az igazgató áltatásaiban már nem bízik, ezúttal nem várt valami Malibránt vagy Garciát, s így nem is csalódott. Ha a k. a., mint vendég, szerződtetésre nem számítva lép föl, bizonyára nagyobb lelkesedés­re buzdíthatta volna a közönséget, melynek nagyobb része rajong a szép fekete szemek, ékes termet és csinos arc után, minővel Wilde Róza kisasszonyt a jó természet megáldotta. Csak valamivel több hang volna még szükséges, hogy Grácnak kedvenc éne­kesnőjévé váljék. *** Az „Afrikai nő“. Vannak emberek, kik folyton gáncsoskodnak mindenben, a­mi a nemzeti színház deszkáin kerül szinre , minden előadást meg­ külföld. *** Londoni távirat szerint az abbysiniai fe­kete császár — a híres Tódor, — ápril 14-dikén elesett, (újabb hír szerint meglőtte magát), midőn Napier rohammal vette be Magdalát, hol az angol alattvalókat fogva tárták. Tizennégyezer abyssiniai letette a fegyvert. Ha mindez igaz, akkor e csapással az abyssiniai háborúnak vége van. Tódor király sze­rencsétlensége nem fog nagy részvétet kelteni. A Nemezis ujját fogják abban látni, mert nála legki­sebb büntetés volt a golyó és akasztófa. Most utól­­érte a büntetés. Magdala várába szorították az an­golok seregestül, ott éheztették s csakhamar egész Magdalát porrá, rommá lövöldözték. A messze ható ágyuk ellen hiába biztatta katonáit a kegyetlen fe­jedelem , az ágyú torkánál, a menthetlen vesze­delemmel szemben, a legpogányabb királyok ördögi szózata is rimánkodássá alacsonyul, melyre az utósó gyermek sem hederit. *­ Bor­oszlóban közelebb másfél évi fogság­ra ítélték el Prinz Emánuel müldvart, ki magát egy stettini fogadóban Vetter tánoknak adta ki, s e tisz­tességes maszk alatt pénzt szedett föl s aztán elszökött. *** Az angol királyné második fia, Alfred edinburgi herceg a tengeri szolgálatnál van Ausz­tráliában. Nem rég egy fénn rajongó (O’Farell) rá lőtt pisztolylyal. Az okozott seb jelentéktelen volt, s a tettest kötélre ítélték. *­ Münchenben ugyanaz­nap (szomba­ton,­ midőn Ebergényi Júliát elitélték, egy hirdetés jelent meg, mely szerint a szerencsétlen gr. Chorins­ky-Ledske Mathild ruhaneműit, varróeszközeit s egy úti óráját másnap fogják elárverelni. *** Gasparini, a párisi körökben mély tu­dományáról s alapos nézeteiről kedvezőleg isme­retes zene­műitész f. hó huszonegyedikén hosszas szenvedés után elhalt. Gasparini, ki előbb a „Li­­berté“ s később a „Figaro“ egyik jeles munkatársa volt, szenvedéllyel függött a jövő zenéjén; védte, oltalmazta, harcra kelt a támadók ellen, kik pedig igen nagy számmal vannak a francia journalisták táborában. Halála különösen érzékeny csapás Wag­ner Richárdra, kinek „Lohengrin“ je legközelebb fog színre kerülni a „Theatre-Lyrique“ deszkáin. *** Kilenc emeletes ház. Párisban egé­szen új berendezésű, új alakú házakat kezdenek építeni, melyek az eddigiektől egészen elütnek. Je­lenleg Chaland úr palotáján dolgozik egész sereg­munkás. Ez a „Quartier de Roule,“ kilenc emeletes,­­ nincs egyetlen lépcsője sem az emeletekbe. Páriá­ban, hol a nagy házak a mindennapi dolgok közé tartoznak, hol a szegény kezdő írók a heted-eme­leti padlás­szobákból szidják az életet, nem volna még talán föltűnő e kilenc emeletes bábeli torony sem, hanem hogy egyetlen lépcsőt sem látnak, ez már figyelmet kelt. Az egész házban emelő gépezet­tel leend a közlekedés. Legalább meg lesznek ki-e mélve a tüdők a kérlelhetlen sorvadástól. És a köz­lekedés sem lesz lankadtabb, mert minden percben emelkedhetnek és szállhatnak le az emeletekből. Az — 404 — rónak, gyaláznak, s nagy bölcsen a külföldet állít­ják föl mintaképül. Pedig a nagy fizetések dacára is, ott sem mind arany az, a­mi fénylik, csakhogy meg tudják becsülni. Nálunk némelyek nem röstelték „rokkant csalogányának nevezgetni egyik legna­gyobb énekesnőnket, holott most is büszkélkednek vele Európának bármely más színpada. Mi egy hi­bás föllépésért felbontatnánk minden szerződést, ott egy hibás föllépés után még jobban buzdítanak másra. A birodalmi fővárosban, szemtanú után ír­hatjuk, az „Afrikai nő“ legújabb előadása a mienk­kel sem mérkőzhetett. Müllera Vasco da Ga­m­­a szerepében distonált; E­li­n­n­k. a. sem illett be az udv. dalszínház deszkáira; csak B­i­g­n­i­ó, —­e fe­­ledhetlen énekesünk — állotta meg helyét N­e­l­u­s­k­o szerepében. A közönség már is egészen feledni lát­szott Becket, s ez elég nagy dicséret Bignióra: egyik emelkedésével már ugyanakkor száll a másik lefelé. Igen célirányos újítás, mely valószínűleg fog találni utánzókra. ,** Új módja az utcaöntözésnek. Lon­don legnépesebb és élénkebb utcáit nem fogják töb­bé vízzel öntözni, melynek nedvessége egyrészt rövid ideig tart, másrészt pedig a járókelőknek is kelle­metlen. Föltaláltak valami új halvány­ vegyüléket mész és szikony­bőr (natrium), mely a port leveri, a ned­vességet sokáig megtartja, s mindenféle rész kigőzöl­gést magába szív. A londoniak nagyon örvendenek ez üdvös találmánynak. Mi nekünk pestieknek sokkal kevesebb igényünk van. Mi valamivel több vizzel is megelégednénk. Szerkesztői üzenetek. V. L.—nak. „A töviskoszorúban“ nincs meg a költé­szet szárnyalása, hangja és melege. F. R.k Apollónia úrhölgynek. A reklamációt kö­zöltük a kiadó hivatallal, mely kimutatta, hogy a március 28-diki postai megrendelés — valószínűleg tévedésből — M. Csengeren át kívánta a lapot Sályba küldetni. E hibás megrendelés, melyet magunk is láttunk, oka a számok el­maradásának. Most már e sürgetés folytán Harsányra fogják­ küldeni. Ákosnak. Ön csak egy szót kér. Megvan. „Közöl­­hetlen.“ S adunk hozzá még néhányat. A dagály nem köl­tészet. Továbbá a szegény pacsirta nem „harsog,“ hanem csicsereg. F­­­ényi úrnak. Fölmentjük önt a zenevilági mozza­natok megírásának fölösleges fáradságától. Valamint eddig nem használtuk, úgy ezután sem használhatjuk sorait, mi­vel rendes zenetudósítóink vannak, M. Guly úrnak. A fordított népdalokat megkaptuk, s közölni fogjuk, ha rájuk kerül a sor. A „Kalóz rémhajó“­­jának kiadására nem vállalkozhatunk, miután a német nyelv minden olvasónkhoz igen közel eső forrás. Aradról panaszt kaptunk, hogy a lapokat a posta­­hivatalnál felbontják s hevertetik. Sajnálnék, ha ez úgy volna. Innen minden lap rendesen elküldetik, s baj, ha az illető állomásokon nem adják ki kellő pontossággal. Nem csak az irodalomnak, hanem az államnak is, melynek jöve­delmét csökkentik az előfizetők elidegenítésével ártanak ezzel. Bérlet NEMZETI 20. szám. SZÍNHÁZ. Pest, péntek, május 1-jén, 1868. A jó falusiak. Színmű 5 felvonásban. Irta: Sardou V. Fordította : Paulai Ede és Szerdahelyi K. Kálmán. Az indulót szer­zette Nikolics Sándor. Rendező: Feleki M. Villepreux báró, a helység bírája Feleki. Morisson, párisi polgár — Henrik, fia Floupin, gyógyszerész Grindiy, kertész — Tétillard, szatócs — Grantménil, rendőrbiztos Pipart apó, mezei biztos Cailloux, Morisson kertésze Buisson, borbély — Courtecuisse, kiszolgált katona János, a biró inasa — Boutillé — — Orvos — — Paulina, a báró neje — Margit. Paulina húga — Mariotte, fiatal pórleány Szigeti. Paulai. Szerdahelyi. Tóth József. Komáromy. Benedek. Szilágyi. Egressy. Náday. Réthi. Benkő. Sántha. Hubenai. Prielle Kora. Lendvainé. Szigligeti J. Korcsok Leop. Pernök. Tűzoltók. Buisson anyó, fodrászné Úri vendégek. Nép. Parasztok. Ácsok. Zenészek. Falusiak. Történik egy falun, Páris környékén. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja Emich Gusztáv, magy. akad. nyomdász. 1868.­ ­ScHW'f lOtDOtO« *g ** HHHHHHHN< ©3 ( I CD O ) CO <N t* CO 0> O N >0 cí tíj W rjt «5 05 tS oNM-ítoűtoo ©a £, ‘*TM HHHHHHHÍN ©3 rj 00 O • • • • • fi • tH <N u > • • •■3cfa •rH ró • ű <D r*, fi ” H í « jj « =S g o M ■ •-£ g .2 ® «=> „ H . - P. G rH -J3 "oo s m j. a £ 1 ^|| «S I tO bD 2 d u m © O d p xO JSÄ'Ö Cí rt v-t l> O <N ©5 CO ^ CO islll: ■aM-s-a §■„-■8 iS rÖ fi cö 4U'f‘w 3 80 •© u J3 S „ ce .a .a •j xn ® R R R R R R N w uO „ > rH • s g . ä « <2-°­­-o a K cs ® a m go M’S. a .S £ s § Mf d < > P m rá ' 3 rP M na CO ©a co co 1 * * 'S fl ’«jj Ö ■ a d <d .3 fl Ph pO fi SO g'd'* 00 S 1 ►> | b ‘ P<rd M . ■ :0 «ej SÍ rn ►á u *H cö -O -O p & 65 2 *ÍO ÍO rj CÖ rP rP U T* \Q ^ vO CO Tt* lO Cö r—< > . c3 M S . öS fl .3 ^ £ d M p p * ^ d u »o Jfl tO d o "p vo a I a • v-t © © < CO CO ©ICOiQi a* . Sn -T 00 © --f' © * M ©<<2 ;g oT ) \G ) ©í S3 o . £ ©l ©o©1 . rd " ® * o “ ® ■« Ü '5 :o ' ” «S a­ ■O d Cj 'd O rj • tj) hí) s hß «H tH 2 :0 o d o dddd P • ' rS CO S3 _i KU -.ÍSpQ^ O *0 ^ pH d p M , np :o rd ^ « " &-S -3 « 2 'S a s t §-o ® S .3 .0 ««'S g « 58 0 9!». 9 -O CS .2 O..S m *" P >o ■ ..,;S 2 '* § a 2 2 . - "P ww p í- 3 v r? p O cő «H bD © S O «+1 rd P o«D.-p ©‘Odcö u d 'd ihOdo d© . * 'TS #d b Sd g „ d eS •<$ N © . 40 —T np © p • cá vH *© u04 CO rH a rd rd rd 03 d eö R R R R C R R R Ri R tiß d R RT*( ** -3 : cö -a *■© rd .5 rd © d R cő uÜ! 3 S' <2 - „ o 9 Ö ZL H % -cö -© *o ©fifi© 'fifi 3 4 2 ^ © • _Q rH ^ | *g • S® o rd■s03CÖ te cöB -Si’S : ° ® «3° 2 =« > .2 m *2 o u cö 5 3P © ö tö Í3 -© N -CÖ “ # *1 OS «ÄS s 4 m :fiS3 © I s a| I £ O .g M 'S S . 2 11! 21 .§> a & « 3 h ►ági» N CO »fi . 03s © -© j o d > rd ° d s © cö ^rS d n* b d d d S cö © © 5 o d h rd d g H rd •H tD es « -a 2 $ 1-S g « ® .SP - a=S »■§ aá sí« fe­ü be o o-o a S ^ Pályakoszorúzott a párisi kiállításon A munkás osztály javára. Munkás óra (Montre Proletaire) kulcs nélkül felhúzható, igen tartósan készítve, két különböző fajban 10 és 12 írtjával. Egyedüli depot Magyarország és kapcsolt részei számára csak nálam. Kohn Ignácz.

Next