Fővárosi Lapok 1868. szeptember (200-224. szám)

1868-09-01 / 200. szám

igen el való maradva, Ormodi szintén kiáll a síkra, hogy ez „óriási haladást” elősegítse. E szép önbiza­lomnak egyik lap csípősen gratulál. A szélső bal lapja, (bár Ormodi ott dolgozott valaha.) igen meg­támadja a tervezett „Közvéleményt,“ s annak szer­kesztőjét, kit „elvtelen politikai amphybiumnak“ ne­vez. •— A „Századunk“ pedig — alkalmasint olva­satlanul — azt írja, hogy ez az új heti­lap „csak olyan Magyar Újság-féle erőltetve csinált közvéle­mény lesz.“ — Egyébiránt a szélső­bal kicsiny írói körében nagy a meghasonlás. A szélső bal eddigi élclapja (a „Pecsovics“) azt írja, hogy a szélső­bal emberei „roszul képviselik“ eszméiket, s ily „aposto­lok a Krisztus vallását is megbuktatták volna.“ Bö­szörményire pedig, mint szerkesztője, azt írja: „iro­dalmi tevékenységet nem várhatott senki tőle, mint a kiről tudták, hogy nem író és hogy nem tud írni.“ Mindezt, mint az irodalom körébe tartozót, annak példáiul hozzuk föl, hogy a szélső bal sajtójában mily nagy a meghasonlás. Eleintén másokkal, most maguk ellen harcolnak. *­­ B­u­d­á­r­ó­l nem rég névtelen fenyegető leve­let intéztek a királyhoz. A legmagasb kabinet aztán leküldte ezt nyomozás végett. Az ó­budai tanító azon­nal megismeri az írást. Egy „bolond lakatosnak“ nevezett ottani kézműves fia irta, s be is vallá azon­nal. Bántódása nem lesz, mert Ő Felsége előre meg­­hagyá, hogy ne büntessék meg az esztelen levél íróját. * A budai lövészegylet elhatárza, hogy e hó 13-dikán diszlövést tart, táncvigalommal, s ezekre az ország minden lövészét meghívja. Sőt ezen­túl minden évben tart e napon ily diszlövést. * H . 01 e D. Gulner Gyula, Pest megye aljegyzője, közelebb váltott jegyet Béé Mariska kisasszonynyal, Székesfehérvár egyik kedves és művelt fiatal höl­gyével. * A S­­­ó­t­h János úr folyvást fenekedik De­­vecseri és lapunk ellen. E fenekedésében annyira következetlen, hogy míg első felszólalásában lapun­kat „tisztességes és irodalmi színvonalon álló lapnak nevezte“ , harmad nap múlva már azt mondta rá: botrányokból él, sat. — Ebből aztán világosan lát­hatja az olvasó, hogy Asbóth Kaméleon úrnak ép oly keveset lehet adni dicséretére, mint ócsárlására. — Mi, midőn e vitában felszólaltunk, nem annyira De­­vecserit kívántuk menteni, mint inkább kiderítni azt, hogy Asbóth úrhoz nem illik az irodalmi „erkölcs­­bíró“ szerepe, miután egy „eredeti“ beszélyében egy­szer ő maga játsza velünk szemközt a „tolvaj szarka“ ravasz szerepét. (Elméletből ma még megmaradunk e szónál: „egyszer.“) S az aztán az igazi telivér ci­­nizmus , hogy azt az esetet, a­mit ő követett el ellenünk — most lapunk hibájának, szerkesztői gondatlanságnak nevezi. Mintha bizony minden szerkesztőséget, (mely a világ minden beszélyét és lapját nem olvashatja,) nem lehetne rá szedni, ha va­laki eldobja magától a lelkiismeretességet. S ily eset­ben — Asbóth úr irodalmi erkölcstana szerint — nem az a vétkes, a ki rászedett, hanem a kit rá szed­tek. — Ismételjük, hogy egy pávatollas fickónak sincs joga kiállani az erkölcsbirók fórumára, hol csak azt mondhatnók neki: „ismerlek szép maszk ! elmehetsz!“ Ne Devecserit üldözze Asbóth úr, ha­nem — ha tudja — mentse ki magát, mert most bi­zonyára a szégyenpadon ül. Hanem a maga bajával mélyen hallgat. Nem akarja a „Naplób­an“ egy szó­val sem elárulni, hogy ő, a­ki oly fennen bírásko­dik, maga is vádlott, még pedig az erősebben vád­lott. Megjegyezzük még, hogy Asbóth úrnak az iro­dalmi lelkiismeretről sajátszerű elvei vannak. Saját plágiumát illetőleg azt mondja, hogy miután ez la­punkban történt, ildomosabb lett volna „bölcs hall­gatással“ takarni el. Nem úgy uram! Mi nem tartjuk magunkat csalhatlanoknak, mint a pápa, s bevall­juk, hogy nagyon is hibá­zatunk, de meg van ben­nünk az erkölcsi ösztön, i­gy a hibát, (melyeket má­sok által követünk,) önmaguk kívánjuk helyre hozni. Ugyanitt e lapban tépte ki Rodiczky egy tárca páva­­tollait. Ugyanitt e lapban igazitó helyre Fincicky egy orosz irodalomról szóló közlés hibáit. Nem takargat­juk mi sem a más, sem a magunk hibáit, mihelyt egyszer észrevettük. Sokkal illőbb eljárásnak tartjuk ezt, mint büszkén vádolni valakit oly vétekkel, me­lyet a büszke vádló maga is elkövetett — titokban, íme ez a különbség van az Asbóth úr és a mi iro­dalmi morálunk közt! * Kérelem a pesti családokhoz. Egy szegény, de igen becsületes, 20 éves bukaresti ma­gyar ifjú, ki gymnasiumi iskoláit a nagy­enyedi főiskolában végző, s most a pesti egyetemnél az or­vosi pályára óhajtana készülni, hogy e célját elér­hesse : egy vagy akár több gyermek mellé —a szál­lás és élelem fejében — nevelőül ajánlkozik.­­ Kik tehát az ifjút elvállalni, s ez által mintegy esz-­­­közölni készek azt, hogy Bukarest nagyszámú ma­­­­gyarsága nemsokára egy új magyar orvost nyer­­hessen, azok szíveskedjenek leveleiket hozzám in­­­­tézni (Pest, régi posta utca, 2. sz.) én aztán bővebb fölvilágositással is szolgálhatok. — Reményi Károly. * Rövid hírek. — Székely Bertalan festészünknek a kormány 600 ftot utalványozott kül­földi műutazásra. — Budán szombaton egy szere­lemféltő matróz fölkereste kedvesét, megkérdvén tőle: ha szereti e még? s midőn az nemmel felelt, a lányt egy pisztolylyal megsebesité, magát pedig agyonlőtte. — Pórszász Antal pesti házbirto­kos s gazdag sertéskereskedő a múlt hét végén meg­halt, 71 éves korában. — Vértes Ernő, kinek gyászhirét pár nap előtt megcáfolták, szintén elhunyt.­­ — Budavárban nagy lévén a lakhiány , több számviteli irodát sat. a külvárosokba helyeznek át. — Böszörményi egy nyilatkozatban azt írja, hogy a„Magyar Újság“ „fenntartása tetemes anyagi áldoza­tot kíván,“ a­mi igen ritka őszinteség, miután a szer­kesztők nem szokták bevallani, ha kevés előfizető­jük van. — Pákh Albert díszes sírkövének ki­vitelét Gerendáira bizták. — Egy ferencvárosi tejárus 12 éves fia (Kirchner Ferenc) apja udvarán tégladarabokból egy pici gót templomot tornyokkal épített, oly ügyesen, hogy tehetségéhez a műér­­tők is nagy reményt kötnek. — Bakody úr annak kijelentésére kéri lapunkat, hogy ő Hel­­vey kisasszonyban nem látott második Hollósy Kornéliát, s csak azt írá, hogy a k. a. „nemes alakjában, színpadi viseletében nagyon élénken emlékeztetett bennünket (t. i. Bakody urat) egykori kedves és ünnepelt honi csalogányunkra. “ — Á­b­r­á­­­n­y­i Kornél a debreceni dalünnepre „Országos ha­lár indulót“ szerzett. — A „h­i­t­e­l e­g­y­­­e­t“ dr. Fálk Miksát választá elnökévé. — K­u­g­­­e­r szobrász karrarai márványból igen sikerülten készíte el gróf Andrássy Gyula mellszobrát. — A takarékpénz­­tár nagy épületén szombaton ünneplik a kőművesek a falazat fölépítését, zeneszó, éljenzés és áldomások közt. — A magyar gőzhajó-társaság két új hajót bocsátott a vízre: „Komárom“ és „Mohács“ nevek­kel. — H­e­­­v­e­y Ilka k. a. holnapután a „Márthában“ fog föllépni. — A „cigány“ előadása vasárnap azért maradt el, mert a benne szereplő Csillag Róza k. a. édes anyja meghalt. — 800 — Bérlet .a 99. szám. úti szixxk­énB. Pest, kedden, szeptember 1 én, 1868. Az afrikai nő. Opera 5 felv. Irta Seribe. Fordították : Böhm Gusztáv és Ormay Ferenc. Zené­jét szerzette Meyerbeer Jakab. A negyedik felvonásban előforduló nagy díszmenetet és táncot betantotta Campilli Frigyes, balletmes­­ter; előadják : az összes balletszemélyzet, a tánciskola növendékei és az ének­karszemélyzet. Fő-zeneigazgató: Erkel Ferenc. Rendező : Böhm Gusztáv. SZEMÉLYEK: Selika....................................................................................................Neszveda A. Ines .....................................................................................................Kendelényi F. Vasco de Gama...................................................................................Ellinger. Don Alvar . .­.............................................................................Korbai. Nelusko...............................................................................................Simon. Don Diego, tengernagy................................................................Kaczvinszky. Don Pedro, a portugali királyi tanács elnöke........................Köszeghy. Fő­inquisitor . .............................................................................Ormay. Nagy bramin....................................................................................Bodorfi, Anna, Ines komornája.................................................................Korcsek Leop. Ajtónálló .........................................................................................Hubenai. Egy indus.........................................................................................Bognár. Matróz...............................................................................................Szalai. A titkos tanács tagjai. Főnemesek. Tengerésztisztek. Braminok. Indusok. Ka­tonák. Matrózok. Amazonok. Bayaderek. Női testőrök. Szerecsenek. Kezdete 7 órakor, vége 10-kor. A hatóságilag engedményezett zálogházi közvetitő-intézet mindazon helybeli s vidéki t. er. feleknek a pesti k. zálogházbani ügyeit, miket azok maguk el nem végezhetnek, vagy elvégezni nem akarnak, mint zálogházba szánt zálogok betevését, kiváltását vagy átírá­sát elvégezi. E szerint a legtávolabb vidékiek levelezés által­­ leg­nagyobb kényelemmel használhatják a pesti zálogházat ha­t. i. bérmentes levelekben közüik megbízásukat a „zálogházi közvetítő­­intézet központi irodájával“ (lövész-utcza 3. sz., saját ház, a kir. zálogház átellenesben), mely iroda a legnagyobb biztosíték és a szükséges hallgatagság mellett, az alább elősorolt feltételek alatt lehető le­ggyor­­sabban teljesíti a megbízásokat. Az intézet, mely minden reá avagy fiók-intézetére bízott tárgyak­ért jól áll, a t. ez. közönségnek 1) időt kimér, a mennyiben az intézet a kir. zálogházban minden ügyeit elvégzi, s igy mindenki nyugodtan hivatásbeli foglalkozása után mehet; 2) kényelmet és könnyebbséget nyújt, mivel átvételi helyiségei minden városban léteznek,é­s így senki sem lesz kénytelen a városba fáradni; 3) teljes biztosságot nyújt a rábízott zálogtárgyakra, pénzre, zálogjegyre stb. nézve, mivel ez intézet hatósági felügyelet alatt áll; 4) pénzkimélést, mivel minden történhető megbízást a zálogházban néhány ujkrajezárért elvégez ; 6) legszigorúbb hallgatást az intézetnek és különösen annak igazgatójának személyesen áldott megbízásokért. Az intézet ügyleti eljárásáért járandó illeték kö­vetkező : 1 írttól 100 írtig, minden írttól 1 ujkr.; 100 írttól 1000 írtig és fölebb minden írttól ujkrajczár. 58 * 10 Medaille de la société des sciences industrielles de Paris. Semmi ősz haj többé.M Ifc UQ A&. M © ® :1! IST 3E­­D1CQUEMARETÖL lrouenbe). Gyár: Rouenben, r. St.-Nicolas 39. A haj- és szakálnak pillanatnyi gyors, bármely árnyazata, a bőrre nézve minden kártékony hatás nélküli festésére. Ezen festészet legjobb ,valamennyi eddig használtak között. Főraktár : Pt'Slea, TOEÖK JQZS. gyógyszerész urnái, király* Ara 3 frt 50kr. postán 20 krral több. ---------+«-— V i n é k. ** Három levelet kaptunk már különböző városokból, melyekben megbotránkoztak azon, hogy egy élclap Jókaiban a költőt is igen cinikusan kívánta kipelengérezni. Megvalljuk, örvendünk e megbotránkozásnak, mert azt mutatja, hogy a politikai villogások közt is az igazi költőt mélyen tisztelik, s nem feledték el (mint az illető élclap) ama nagy ér­demeket, melyeket Jókai Mór a legnehezebb időkben szerzett magának a szépirodalom terén. A jeles író költői oldala a kritikához tartozik, nem pedig a csú­­fondároskodó karrikatúra körébe. ** Vidéki rövid hírek. — A román irodalmi társulat szamosujvári ülésén Vulcanu a „nemzeti géniuszról“ értekezett. — Az unitá­riusok tordai zsinatján egy londoni igazgató ta­nár is van: James Taylor. — Lajos napján több helyen (kaszinók és magánkörök) megemlé­keznek Kossuth Lajosra, kinek nagy érdemeit sem­miféle pártvillongás ne is feledtesse el velünk. — Hollán Ernő államtitkár meglátogatá választó­­kerületét, a­hol igen szívélyesen fogadták. Szerk. üzenet. E.­­ig. nevelő úrnak N.-Tagyokra. Sem levelét, sem bizonyitványait nem kaptuk meg; ennél­fogva szükséges, hogy ön a postánál tegyen lépéseket. Felelős szerkesztő: Zadcai Károly. nliTiiiiiliHfiWi'iiriMiiíifr'iiiiHiimiiniwtí—iiiiiiiiHMiiiiiiiniw n iibh i iw ni mii ír.....nur nr i Tulajdonos: Tóth Kálmán­, Kiadja fen nyomatja Emsch Gusztáv, m.gy. akad nyomdáét, 1868

Next