Fővárosi Lapok 1868. október (225-251. szám)

1868-10-01 / 225. szám

Spanyolország tetemesen elszegényült, midő­­az izraelitákat kikergető, kik sok hasznot hajtó üzle­teikkel más országokat (többi közt Hollandiát) men­tek meggazdagítni. A hugenották utódainak kiűzése pedig ép annyit használt Svájcnak és Albionnak, mint a­mennyit ártott magának Franciaországnak. A selyemanyag előállítása napjainkban sehol sem oly nagy mérvű, mint Olaszországban, hol a la­kosságnak igen nagy része foglalkozik ezzel, de a feldolgozás a gyártás terén, ízlést és technikai ügyességet tekintve, Franciaországé lett az elsőség. Újabban is megint a lyoni selyem az, melylyel a nagyvilág delnői leginkább pompáznak. Azonban Angolországnak is folyvást igen jelen­tékeny gyári üzlete a selyemipar. Földrajzi fekvé­sénél fogva e ködös sziget nem képes ugyan a nyers­anyag előállítására, de e téren is érvényesítve fő iparelvét, — t. i. bevinni a nyers terméket, s ismét kivinni ezt földolgozva, — a selyem igen fontos és jövedelmező kereskedelmi cikket képez. Anglia évenként legalább is hétmillió font selyem anyagot vesz, aztán fölgyártja, kiküldi, s bevesz belőle húsz millió forintot. Az utóbbi időben Amerika is nekifogott a se­lyemtermelésnek, s néhol a lakosok egész lázas buz­galommal ülteték az eperfákat. De selyemgyártmá­nyainak kivitele nem igen nagy, mivel nem igen hálás, a minek oka az, hogy a munkadíj ott sokkal nagyobb, mint a mi világrészünkben, s igy az euró­pai gyártmányok nem csak szebbek, hanem jóval olcsóbbak is. A yankeek azonban remélik, hogy a ma már mindenre képes gépek tökéletesítésével ezen a bajon is segíthetnek. Nálunk a selyemtermelés még csak egyesek kísérlete, noha az alsó vidékeken némelyek máris jó sikert tudnak fölmutatni. Az 1862 diki londoni kiállításon is láttunk oly finom bánsági és végvidéki selymet, mely remélnünk engedi, hogy egykor ez az iparág is terjedtebb virágzásnak fog örvendeni. Szükséges azonban, hogy a magyar nemzetgazdá­­szati minisztérium erre nézve is kiterjeszsze anyagi és erkölcsi támogatását, miután az új tenyésztési ágak nálunk csak igen lassan tudnak gyökeret verni. Fővárosi hírek * Képviselőház. Az ülés elején az elnök meghívta a képviselőházat az ő Felsége névnapján — okt. 4-én — Budán tartandó isteni tiszteletre, az­tán bemutatott egy táviratot, melyben Fiume község­tanácsa lelkes és hódolatteljes köszönetet mond az országgyűlésnek a Magyarországgal való unió meg­erősítéséért. B. Eötvös miniszter pedig bemutatta a tegnapelőtt szentesített 1868-iki országos költségve­tési törvényt, melyet ő Felsége Gödöllőn szentesített. Midőn a felolvasó jegyző a kelet helyét nevezte, a ház hosszas éljenzésben tört ki. A belügyminiszter e csak most szentesített költségvetéshez még 100,000 frt pótköltséget kért, mint oly összeget , mely a közbiztonság fentartása céljából szükséges. Kivá­­lólag fölemlíti Somogy megyét és környékét, hol a rablóbandák vakmerő merényletei folyton napiren­den vannak. A ház a pótköltséget a pénzügyi bizott­sághoz utasította. Ezután a népnevelési törvényjavas­lat átdolgozásával megbízandó 25 tagú bizottságra adták be a szavazatokat, s a ház a napirendre , a szőlődézsma tárgyalására tért. * A királyi tábla tegnap hozott ítéletet a T­h­a­i­s­z-p­e­r­b­e­n. Ez az ítélet úgy hangzik, a mint az igazság kivánta s a közvélemény óhajtá. A me­gyei törvényszék ítélete, mely az elfogultan vádolt Thaisz Eleket­ egészen fölmentő, szóról-szóra helyben van hagyva. „Thaisz Elek továbbra is meghagyatik főkapitány minőségében, s a fölperes tiszti főügyész elmozdíttatik keresetétől." A sajtó tehát ismételhetné mindazt, mit az első ítélet hozatalkor egyhangon mondott el. Egy derék tisztviselőnek adott a törvény elégtételt, s részünkről óhajtjuk, hogy mielőbb elfog­lalja a helyet, melyre tökéletesen méltó, miután azt mindig jól tölté be. * Szentkirályi főpolgármester indítványt tett, hogy József nádor szobrára azt is vésessék föl: „Pest újjáalkotója.“ Ez valóban jobban hangzik, mint a „haza másodatyja“ cím, melyből oly tömjén­szag árad, a minő nem való már e korban. Az ér­demnek akkor hódolunk legszebben, midőn nem tú­lozzuk a valódiság mértékén felül. Különben is az elhúnyt nádor annyit tett, hogy nincs szüksége rá többnek forcehrozni, mint a minő. Szentkirályi indít­ványa és azért helyes, mert ez a cím az elhúnytat megilleti. Ő sokat tett Pestért. Elnöke volt a szépítő bizottságnak, a Lipót­város keletkeztére döntő befo­lyással bírt, s ő szépitteté meg a város­ligetet, a Mar­­git-szigetet, sat. *Murszka Ilmák­­a. tegnapelőtt „Luciá“­­ban lépett föl. Bár rövid idő alatt már több ízben énekelte e jól ismert dalmű címszerepét, a színház mégis egészen megtelt, s a közönség élvezte a ritka alkalmat, midőn oly énekesnőt hallhat, ki szerepeiből nem csak egyes részeket tud kiemelni, hanem ösz­hangzó egészet ad. Kiválólag hangjánál volt ez al­kalommal. Taps volt elég, s jutott Ellingernek is, ki azonban ma nem énekelte úgy Edgardot, mint más­kor, s hangja sokszor megcsuklott. A zenekarból, — melyről most is csak dicsérettel szólhatunk, — Du­­bez szép hárfajátékát emeljük ki az első felvonásból s Murszka k. a. harmadik föllépte az „Alvajáró“ lesz. Úgy látszik, szűk repertoirja van. Mindig ugyanazo­kat a szerepeket énekli, hanem legalább mindig ha­tással. * Hulló levelek, téli ablakok, és hangverseny­­hírek jelentik nálunk a közelgő őszi idényt. Ily ze­nei hírek már­is tömegesen kezdenek szárnyalni. A nemzeti színház kamara­zenészei már­is szorgal­masan tanulják előadandó műdarabjaikat. A philhar­­móniai társaság is e napokban fogja elhatározni, hogy tart-e a farsang élőt, nagyobb zenekari előadá­sokat, s mennyit s mily művekkel ? Becker híres olasz vonós­társulata, mely tavaly oly nagy tetszés­ben részesült, ez idén is meglátogatja fővárosunkat, de csak az idény vége felé. Kletzer F. — a vilá­got bejárt­a magyar gordonkás — szintén készül Pestre. — Deutsch Vili ellenben Londonban szándékozik hangversenyt adni, de mi­előtt elindulna, még előbb Magyarországban tesz körutat egy Ehr­­bar-féle zongorával, mint a „Századunk“ írja.­­ A pécsi híressé vált dalárda pedig nem a jövő héten, hanem a jövő télen fog itt dalestélyt tartani. * P­e S­i­ m­­egye alispánja tegnapelőtt Kiss Mik­lós központi főbirót és dr. Vári Szabó Jánost küldé ki Csepel-szigetére, megvizsgálni a hullát, melyről azt mondták, hogy a Beniczky Lajosé, Pest helyettes főpolgármestere is leutazott ez alkalomra, s mindnyá­jan azzal a hittel tértek vissza, hogy ezúttal a gyani­­tás igen közel áll a valósághoz. Valami két hónapja múlt, (ép a rejtélyes eltünés u­tán,) hogy a viz egy hulát vetett ki a partra. Halászok találták meg s eltemették. E kiásott hullát hozták be tegnapelőtt a Rókus-kór­­házba, de mivel az egész földdel volt beborítva , hatá­rozott véleményt csak a tegnapi vizsgálat alkalmával mondhattak. Az azóta mások által visel­t ruházat azon­ban s egyéb apróságok (inggombok, tárca), valamint a fej formája első megtekintésre is azt a hitet kelték föl, hogy v­alószínűleg megtalálták, a­mit oly régóta hiába kerestek. Hogy vannak-e erőszakos halálnak nyomai, azt csak a tegnapi tüzetes­ vizsgálat derít­­h­eti ki. Meg kell említeni, hogy e fölfedezés főérde­me Steinberg Jakab pesti gabnakereskedőé, ki a Cse­­pel-szigeten közelebb vásárlásokat tett, s meghall­ván e körülményt, arról a pesti főkapitányságnak jelentést tett.­­ A tegnapi vizsgálatról vett biztos értesüléssel fejezhetjük be e szomorú hírt, s a­mit fennebb csak valószínűnek mondank, az e vizsgálat után most már való. A ruhadarabokat, az inggombot, tárcát sat., mind a Beniczky Lajosénak ismerték föl nővére és rokonai. Az ingujjon föltalálták azt a be­­varrást is, mit nővére eszközölt, miután az ujjak kü­lönben igen hosszúk voltak. A hulla is a Beniczky Lajosé, s így a rejtély egy része meg van oldva. Az van még hátra: kiderü­ni, hogy mint halt meg, s van-e erőszakos halálnak nyoma ? Erre nézve dr. Kovács Sebestyén Endre tegnap délután tett tüzetes vizsgá­latot, melynek eredményéről lapunk szerkesztésének bezártáig nem értesülhetünk. * Politikai lap szer­keszt­őjüknek sok­szor szemére hányják, hogy regényeket írtak. Teszik pedig ezt rendesen oly közügyi vitákban, melyekhez a regényeknek egyltalában semmi köze. Eddig főkép báró Kemény Zsigmond és Jókai Mór hallottak ily szemrehányásokat. Most P. Szathmáry Károlyra, a „Hazánk“ szerkesztőjére is rá került a sor. A „Napló“ azt mondja, hogy vallásügyi indítványában is ugyan az a vizenyős német sentimentalismus van, melytől P. Szathmáry Károly regényei „sem egészen mentek.“ —Ez a vád „olvasatlan“-al történt, mert ha a vádló olvasta volna t. munkatársunk regényeit, bi­zonyára mindennel inkább vádolhatja, mint német sentimentalismussal. * A hivatalos lapban helyes megjegyzé­seket tesznek arra a hírre, hogy valaki Petőfi „re­gényes életrajzán“ dolgozik. Nincs itt szükség a „re­gényességre ,“ hanem inkább oly művészettel és mégis élethíven írt műre, mint Gyulai Páltól a Vörösmarty életírása. * A közlekedési minisztérium a magyar vasúti hivatalnokok és szolgák jelvényeire és ruhá­zatára vonatkozó rendszabályt bocsátott ki. E rende­let szerint: az állomásfőnöktől lefelé a hivatalnokok nem fognak egyenruhát viselni, hanem csak fehér paszomántos sötét­kék sapkát. A magasabb hivatal­nokok, kik a közönséggel érintkeznek, mint reviso­­rok, ellenőrök stb. jobboldalukon egy éremszerű jel­vényt fognak viselni narancssárga szalagon. Ez érem ezüstből van, közepén a magyar címer, alatta szár­nyas kerék. A szolgák egyenruhája attilából és búza­­virágszín sapkából, világos­szürke zsinóros nadrágból, nyári és téli barna felöltönyből áll. A téli sapka fe­kete báránybőr lesz hajtókával. Csomagolók és örök barna, kékcsíkos bleust fognak viselni. Egy év alatt e rendszabály életb lép. * A házbér-berak­ások nyomán Pesten ez évre következő házbéradót vetettek ki: a belvá­rosra 423,862 ft 10 krt a Lipótvárosra 476,519 ft 70 krt, a Terézvárosra 467,724 ft 86­/2 krt, a József­városra 159,134 ft­­ 16 és fél krt, a Ferencvárosra 75,298 ft 41 krt. Összesen fizet Pest városa 1 millió 601,539 ft 30 és fél kr. házbéradót. * Új katonai szaklap fog megindulni a jövő hó közepén. Cime: „Katonai és honvédelmi lapok.“ — „Magyar altiszt“ nevű képes melléklettel. Szer­kesztője : gróf Pongrácz Károly, s a lap jeligéje ez leend : „a király, haza és a törvény.“ * A belügyminiszter gróf Forgách Mó­ric nyugalmazott csendőr-ezredest nevezte ki Somogy- és Zala megye királyi biztosául. Feladata lesz a rablók kiirtása, mely vajha sikerülne mielőbb. Katonaság lesz rendelkezése alatt, s az Albrecht és Ernő magyar ezredek szabadságosaiból is rögtön két zászlóaljat alakítnak e célra. * Rövid hirek. — A Margitsziget­tel leendő közlekedést, mint a közvélemény helye­sen tartja, jobb lenne állandó híd által s nem gőzö­sökkel eszközölni. — Arany János fölhívja az akadémia tagjait, hogy az almanachba való jegyze­teiket e hó 15-dikéig küldjék be­­ hozzá. * Budai színkör. Csütörtök, okt. 1-jén: „Bém hadjárata.“ A részvénybérletjegyek október végéig érvényben maradnak. - 899 — V­idék. ** Vácon f. hó 25-dikén hangversenyt és bált rendeznek a „nőképező-egylet“ s a „váci nőegy­­let“ javára. Kétségkívül e vigalom igen díszes lesz, miután kitűnő és közszeretetben álló úrhölgyek fá­radnak benne, hogy minél érdekesbbé tegyék. Jó lenne, ha ez üdvös célt, a nőképzés ügyét, másfelé is fölkarolnák a nőegyletek, bálrendezők s műkedvelő társaságok. •A Bars m­­egyében a múlt hóban halt meg Szabó János, egy régi szabadelvű hazafi, 74 éves korában. Volt ő főbíró, főjegyző, főügyész, (mely minőségében a Wesselényi-perben szintén vádolt Ba­logh János védelmezésével őt bizta meg a megye) 1848-ban alispán, 1849-ben országos képviselő. For­radalom előtt kétszer fogta a bécsi kormány pörbe, 1849 után pedig Pestre internálták, s később Szódon is rendőri felügyelet alatt élt. 1861-ben ismét alis­pánnak választák. Erős jellemű, derék férfi volt, ki nevelési célokra is tett alapítványokat. ** P­é c­s e 1t a nyertesen hazatért dalárdának víg fogadási estélye volt a Czindery-kertben. Az asz­talra föl volt téve a dij-serleg is, s folyt körülte a bor, jókedv, dal és — magyar szokás szerint — a toaszt is. Pécsről írván, megemlítjük, hogy oda mostanában Tegetthof tengernagyot várják, ki a végett szándé­kozik oda utazni, hogy megvizsgálja: vájjon a pécsi kőszén használható-e —■ a­mint állítják — a tengeri hajózásra. ** Nagy-Szebenben egy asszony észrevette, hogy szolgálója csalja s lopja őt, s elhatárzá, hogy följelenti a hatóságnak. A szolgáló megijedt, s hogy a följelentést lehetetlenné tegye, elhatárzó asszonyát megmérgezni. Ezért jókora mennyiségű villót tett a reggelibe, de a villó bűze elárulta a gonosz szándékot s a szolgáló börtönbe került. ** Zágrábban a m­últ hó 27-dikén halt meg Radovinác horvát iró. Ügyes tollal birt s több né­met lapba levelezett. Költeményeit sikerűlteknek mondják. ** Rabló történetekből —fájdalom — sohasem fogyunk ki. A múlt hó közepén Nagy-La­kon kegyetlenkedett három bekormozott képű ha­ramia, kik a kamara ablakán hatoltak be egy jómódú gazda házába. Ő maga nem volt honn, csak az asz­­szonyok és gyermekek. Miután csak kevés bankje­gyet és 16 aranyat találtak, az asszonyt vallatásra vették, hogy hol az a pénz, melyet férje a juhokért kapott. Hiába mondta nekik, hogy még nem fizet­ték ki, három óra hosszat kínozák a szegény asz­­szonyt, kinek hat hét előtt született egy gyermeke. Ütötték, késsel szúrták, tüzes-vassal sütögették, s a padlás gerendájára kötéllel húzták föl, s bizonyára mind rakásra ölik, ha a konyhában hagyott szolgáló a padláson át az utcára nem szökik s hirt nem ad az éji őröknek. Ezek aztán elkezdték a vészkürtölést, mire a rablók gyorsan odább álltak kocsijukon Pa­lota felé. ** Gyöngyös mellett, Szűcsi faluban, midőn Wagner József dézsmásai a rész kivételét várták, volt földesuruk azt mondá: „Vigyétek el jó emberek az egész termést; én már ez idén sem fogok dézs­málni.“ ** T­e­m­e­s­b­e­n, Gattaján, Gorove István mi­niszter egy ólja leégett. A kocsis égve hagyta a lám­pát egy oszlopon, s maga az ajtó elé feküdt ki aludni. Az égéstől megijedt lovak nyerítése ébreszte föl ké­sőbb. Ekkor berohant a már lángban álló istállóba, s az ott levő tíz ló közül sikerült neki kettőt megmen­teni. De maga is oly égési sebeket kapott, hogy két­kednek fölgyógyulásán.

Next