Fővárosi Lapok 1868. október (225-251. szám)
1868-10-01 / 225. szám
Spanyolország tetemesen elszegényült, midőaz izraelitákat kikergető, kik sok hasznot hajtó üzleteikkel más országokat (többi közt Hollandiát) mentek meggazdagítni. A hugenották utódainak kiűzése pedig ép annyit használt Svájcnak és Albionnak, mint amennyit ártott magának Franciaországnak. A selyemanyag előállítása napjainkban sehol sem oly nagy mérvű, mint Olaszországban, hol a lakosságnak igen nagy része foglalkozik ezzel, de a feldolgozás a gyártás terén, ízlést és technikai ügyességet tekintve, Franciaországé lett az elsőség. Újabban is megint a lyoni selyem az, melylyel a nagyvilág delnői leginkább pompáznak. Azonban Angolországnak is folyvást igen jelentékeny gyári üzlete a selyemipar. Földrajzi fekvésénél fogva e ködös sziget nem képes ugyan a nyersanyag előállítására, de e téren is érvényesítve fő iparelvét, — t. i. bevinni a nyers terméket, s ismét kivinni ezt földolgozva, — a selyem igen fontos és jövedelmező kereskedelmi cikket képez. Anglia évenként legalább is hétmillió font selyem anyagot vesz, aztán fölgyártja, kiküldi, s bevesz belőle húsz millió forintot. Az utóbbi időben Amerika is nekifogott a selyemtermelésnek, s néhol a lakosok egész lázas buzgalommal ülteték az eperfákat. De selyemgyártmányainak kivitele nem igen nagy, mivel nem igen hálás, a minek oka az, hogy a munkadíj ott sokkal nagyobb, mint a mi világrészünkben, s igy az európai gyártmányok nem csak szebbek, hanem jóval olcsóbbak is. A yankeek azonban remélik, hogy a ma már mindenre képes gépek tökéletesítésével ezen a bajon is segíthetnek. Nálunk a selyemtermelés még csak egyesek kísérlete, noha az alsó vidékeken némelyek máris jó sikert tudnak fölmutatni. Az 1862 diki londoni kiállításon is láttunk oly finom bánsági és végvidéki selymet, mely remélnünk engedi, hogy egykor ez az iparág is terjedtebb virágzásnak fog örvendeni. Szükséges azonban, hogy a magyar nemzetgazdászati minisztérium erre nézve is kiterjeszsze anyagi és erkölcsi támogatását, miután az új tenyésztési ágak nálunk csak igen lassan tudnak gyökeret verni. Fővárosi hírek * Képviselőház. Az ülés elején az elnök meghívta a képviselőházat az ő Felsége névnapján — okt. 4-én — Budán tartandó isteni tiszteletre, aztán bemutatott egy táviratot, melyben Fiume községtanácsa lelkes és hódolatteljes köszönetet mond az országgyűlésnek a Magyarországgal való unió megerősítéséért. B. Eötvös miniszter pedig bemutatta a tegnapelőtt szentesített 1868-iki országos költségvetési törvényt, melyet ő Felsége Gödöllőn szentesített. Midőn a felolvasó jegyző a kelet helyét nevezte, a ház hosszas éljenzésben tört ki. A belügyminiszter e csak most szentesített költségvetéshez még 100,000 frt pótköltséget kért, mint oly összeget , mely a közbiztonság fentartása céljából szükséges. Kiválólag fölemlíti Somogy megyét és környékét, hol a rablóbandák vakmerő merényletei folyton napirenden vannak. A ház a pótköltséget a pénzügyi bizottsághoz utasította. Ezután a népnevelési törvényjavaslat átdolgozásával megbízandó 25 tagú bizottságra adták be a szavazatokat, s a ház a napirendre , a szőlődézsma tárgyalására tért. * A királyi tábla tegnap hozott ítéletet a Thaisz-perben. Ez az ítélet úgy hangzik, a mint az igazság kivánta s a közvélemény óhajtá. A megyei törvényszék ítélete, mely az elfogultan vádolt Thaisz Eleket egészen fölmentő, szóról-szóra helyben van hagyva. „Thaisz Elek továbbra is meghagyatik főkapitány minőségében, s a fölperes tiszti főügyész elmozdíttatik keresetétől." A sajtó tehát ismételhetné mindazt, mit az első ítélet hozatalkor egyhangon mondott el. Egy derék tisztviselőnek adott a törvény elégtételt, s részünkről óhajtjuk, hogy mielőbb elfoglalja a helyet, melyre tökéletesen méltó, miután azt mindig jól tölté be. * Szentkirályi főpolgármester indítványt tett, hogy József nádor szobrára azt is vésessék föl: „Pest újjáalkotója.“ Ez valóban jobban hangzik, mint a „haza másodatyja“ cím, melyből oly tömjénszag árad, a minő nem való már e korban. Az érdemnek akkor hódolunk legszebben, midőn nem túlozzuk a valódiság mértékén felül. Különben is az elhúnyt nádor annyit tett, hogy nincs szüksége rá többnek forcehrozni, mint a minő. Szentkirályi indítványa és azért helyes, mert ez a cím az elhúnytat megilleti. Ő sokat tett Pestért. Elnöke volt a szépítő bizottságnak, a Lipótváros keletkeztére döntő befolyással bírt, s ő szépitteté meg a városligetet, a Margit-szigetet, sat. *Murszka Ilmáka. tegnapelőtt „Luciá“ban lépett föl. Bár rövid idő alatt már több ízben énekelte e jól ismert dalmű címszerepét, a színház mégis egészen megtelt, s a közönség élvezte a ritka alkalmat, midőn oly énekesnőt hallhat, ki szerepeiből nem csak egyes részeket tud kiemelni, hanem öszhangzó egészet ad. Kiválólag hangjánál volt ez alkalommal. Taps volt elég, s jutott Ellingernek is, ki azonban ma nem énekelte úgy Edgardot, mint máskor, s hangja sokszor megcsuklott. A zenekarból, — melyről most is csak dicsérettel szólhatunk, — Dubez szép hárfajátékát emeljük ki az első felvonásból s Murszka k. a. harmadik föllépte az „Alvajáró“ lesz. Úgy látszik, szűk repertoirja van. Mindig ugyanazokat a szerepeket énekli, hanem legalább mindig hatással. * Hulló levelek, téli ablakok, és hangversenyhírek jelentik nálunk a közelgő őszi idényt. Ily zenei hírek máris tömegesen kezdenek szárnyalni. A nemzeti színház kamarazenészei máris szorgalmasan tanulják előadandó műdarabjaikat. A philharmóniai társaság is e napokban fogja elhatározni, hogy tart-e a farsang élőt, nagyobb zenekari előadásokat, s mennyit s mily művekkel ? Becker híres olasz vonóstársulata, mely tavaly oly nagy tetszésben részesült, ez idén is meglátogatja fővárosunkat, de csak az idény vége felé. Kletzer F. — a világot bejárta magyar gordonkás — szintén készül Pestre. — Deutsch Vili ellenben Londonban szándékozik hangversenyt adni, de mielőtt elindulna, még előbb Magyarországban tesz körutat egy Ehrbar-féle zongorával, mint a „Századunk“ írja. A pécsi híressé vált dalárda pedig nem a jövő héten, hanem a jövő télen fog itt dalestélyt tartani. * Pe Si megye alispánja tegnapelőtt Kiss Miklós központi főbirót és dr. Vári Szabó Jánost küldé ki Csepel-szigetére, megvizsgálni a hullát, melyről azt mondták, hogy a Beniczky Lajosé, Pest helyettes főpolgármestere is leutazott ez alkalomra, s mindnyájan azzal a hittel tértek vissza, hogy ezúttal a gyanitás igen közel áll a valósághoz. Valami két hónapja múlt, (ép a rejtélyes eltünés után,) hogy a viz egy hulát vetett ki a partra. Halászok találták meg s eltemették. E kiásott hullát hozták be tegnapelőtt a Rókus-kórházba, de mivel az egész földdel volt beborítva , határozott véleményt csak a tegnapi vizsgálat alkalmával mondhattak. Az azóta mások által viselt ruházat azonban s egyéb apróságok (inggombok, tárca), valamint a fej formája első megtekintésre is azt a hitet kelték föl, hogy valószínűleg megtalálták, amit oly régóta hiába kerestek. Hogy vannak-e erőszakos halálnak nyomai, azt csak a tegnapi tüzetes vizsgálat derítheti ki. Meg kell említeni, hogy e fölfedezés főérdeme Steinberg Jakab pesti gabnakereskedőé, ki a Csepel-szigeten közelebb vásárlásokat tett, s meghallván e körülményt, arról a pesti főkapitányságnak jelentést tett. A tegnapi vizsgálatról vett biztos értesüléssel fejezhetjük be e szomorú hírt, s amit fennebb csak valószínűnek mondank, az e vizsgálat után most már való. A ruhadarabokat, az inggombot, tárcát sat., mind a Beniczky Lajosénak ismerték föl nővére és rokonai. Az ingujjon föltalálták azt a bevarrást is, mit nővére eszközölt, miután az ujjak különben igen hosszúk voltak. A hulla is a Beniczky Lajosé, s így a rejtély egy része meg van oldva. Az van még hátra: kiderüni, hogy mint halt meg, s van-e erőszakos halálnak nyoma ? Erre nézve dr. Kovács Sebestyén Endre tegnap délután tett tüzetes vizsgálatot, melynek eredményéről lapunk szerkesztésének bezártáig nem értesülhetünk. * Politikai lap szerkesztőjüknek sokszor szemére hányják, hogy regényeket írtak. Teszik pedig ezt rendesen oly közügyi vitákban, melyekhez a regényeknek egyltalában semmi köze. Eddig főkép báró Kemény Zsigmond és Jókai Mór hallottak ily szemrehányásokat. Most P. Szathmáry Károlyra, a „Hazánk“ szerkesztőjére is rá került a sor. A „Napló“ azt mondja, hogy vallásügyi indítványában is ugyan az a vizenyős német sentimentalismus van, melytől P. Szathmáry Károly regényei „sem egészen mentek.“ —Ez a vád „olvasatlan“-al történt, mert ha a vádló olvasta volna t. munkatársunk regényeit, bizonyára mindennel inkább vádolhatja, mint német sentimentalismussal. * A hivatalos lapban helyes megjegyzéseket tesznek arra a hírre, hogy valaki Petőfi „regényes életrajzán“ dolgozik. Nincs itt szükség a „regényességre ,“ hanem inkább oly művészettel és mégis élethíven írt műre, mint Gyulai Páltól a Vörösmarty életírása. * A közlekedési minisztérium a magyar vasúti hivatalnokok és szolgák jelvényeire és ruházatára vonatkozó rendszabályt bocsátott ki. E rendelet szerint: az állomásfőnöktől lefelé a hivatalnokok nem fognak egyenruhát viselni, hanem csak fehér paszomántos sötétkék sapkát. A magasabb hivatalnokok, kik a közönséggel érintkeznek, mint revisorok, ellenőrök stb. jobboldalukon egy éremszerű jelvényt fognak viselni narancssárga szalagon. Ez érem ezüstből van, közepén a magyar címer, alatta szárnyas kerék. A szolgák egyenruhája attilából és búzavirágszín sapkából, világosszürke zsinóros nadrágból, nyári és téli barna felöltönyből áll. A téli sapka fekete báránybőr lesz hajtókával. Csomagolók és örök barna, kékcsíkos bleust fognak viselni. Egy év alatt e rendszabály életb lép. * A házbér-berakások nyomán Pesten ez évre következő házbéradót vetettek ki: a belvárosra 423,862 ft 10 krt a Lipótvárosra 476,519 ft 70 krt, a Terézvárosra 467,724 ft 86/2 krt, a Józsefvárosra 159,134 ft 16 és fél krt, a Ferencvárosra 75,298 ft 41 krt. Összesen fizet Pest városa 1 millió 601,539 ft 30 és fél kr. házbéradót. * Új katonai szaklap fog megindulni a jövő hó közepén. Cime: „Katonai és honvédelmi lapok.“ — „Magyar altiszt“ nevű képes melléklettel. Szerkesztője : gróf Pongrácz Károly, s a lap jeligéje ez leend : „a király, haza és a törvény.“ * A belügyminiszter gróf Forgách Móric nyugalmazott csendőr-ezredest nevezte ki Somogy- és Zala megye királyi biztosául. Feladata lesz a rablók kiirtása, mely vajha sikerülne mielőbb. Katonaság lesz rendelkezése alatt, s az Albrecht és Ernő magyar ezredek szabadságosaiból is rögtön két zászlóaljat alakítnak e célra. * Rövid hirek. — A Margitszigettel leendő közlekedést, mint a közvélemény helyesen tartja, jobb lenne állandó híd által s nem gőzösökkel eszközölni. — Arany János fölhívja az akadémia tagjait, hogy az almanachba való jegyzeteiket e hó 15-dikéig küldjék be hozzá. * Budai színkör. Csütörtök, okt. 1-jén: „Bém hadjárata.“ A részvénybérletjegyek október végéig érvényben maradnak. - 899 — Vidék. ** Vácon f. hó 25-dikén hangversenyt és bált rendeznek a „nőképező-egylet“ s a „váci nőegylet“ javára. Kétségkívül e vigalom igen díszes lesz, miután kitűnő és közszeretetben álló úrhölgyek fáradnak benne, hogy minél érdekesbbé tegyék. Jó lenne, ha ez üdvös célt, a nőképzés ügyét, másfelé is fölkarolnák a nőegyletek, bálrendezők s műkedvelő társaságok. •A Bars megyében a múlt hóban halt meg Szabó János, egy régi szabadelvű hazafi, 74 éves korában. Volt ő főbíró, főjegyző, főügyész, (mely minőségében a Wesselényi-perben szintén vádolt Balogh János védelmezésével őt bizta meg a megye) 1848-ban alispán, 1849-ben országos képviselő. Forradalom előtt kétszer fogta a bécsi kormány pörbe, 1849 után pedig Pestre internálták, s később Szódon is rendőri felügyelet alatt élt. 1861-ben ismét alispánnak választák. Erős jellemű, derék férfi volt, ki nevelési célokra is tett alapítványokat. ** Pé cs e 1t a nyertesen hazatért dalárdának víg fogadási estélye volt a Czindery-kertben. Az asztalra föl volt téve a dij-serleg is, s folyt körülte a bor, jókedv, dal és — magyar szokás szerint — a toaszt is. Pécsről írván, megemlítjük, hogy oda mostanában Tegetthof tengernagyot várják, ki a végett szándékozik oda utazni, hogy megvizsgálja: vájjon a pécsi kőszén használható-e —■ amint állítják — a tengeri hajózásra. ** Nagy-Szebenben egy asszony észrevette, hogy szolgálója csalja s lopja őt, s elhatárzá, hogy följelenti a hatóságnak. A szolgáló megijedt, s hogy a följelentést lehetetlenné tegye, elhatárzó asszonyát megmérgezni. Ezért jókora mennyiségű villót tett a reggelibe, de a villó bűze elárulta a gonosz szándékot s a szolgáló börtönbe került. ** Zágrábban a múlt hó 27-dikén halt meg Radovinác horvát iró. Ügyes tollal birt s több német lapba levelezett. Költeményeit sikerűlteknek mondják. ** Rabló történetekből —fájdalom — sohasem fogyunk ki. A múlt hó közepén Nagy-Lakon kegyetlenkedett három bekormozott képű haramia, kik a kamara ablakán hatoltak be egy jómódú gazda házába. Ő maga nem volt honn, csak az aszszonyok és gyermekek. Miután csak kevés bankjegyet és 16 aranyat találtak, az asszonyt vallatásra vették, hogy hol az a pénz, melyet férje a juhokért kapott. Hiába mondta nekik, hogy még nem fizették ki, három óra hosszat kínozák a szegény aszszonyt, kinek hat hét előtt született egy gyermeke. Ütötték, késsel szúrták, tüzes-vassal sütögették, s a padlás gerendájára kötéllel húzták föl, s bizonyára mind rakásra ölik, ha a konyhában hagyott szolgáló a padláson át az utcára nem szökik s hirt nem ad az éji őröknek. Ezek aztán elkezdték a vészkürtölést, mire a rablók gyorsan odább álltak kocsijukon Palota felé. ** Gyöngyös mellett, Szűcsi faluban, midőn Wagner József dézsmásai a rész kivételét várták, volt földesuruk azt mondá: „Vigyétek el jó emberek az egész termést; én már ez idén sem fogok dézsmálni.“ ** Temesben, Gattaján, Gorove István miniszter egy ólja leégett. A kocsis égve hagyta a lámpát egy oszlopon, s maga az ajtó elé feküdt ki aludni. Az égéstől megijedt lovak nyerítése ébreszte föl később. Ekkor berohant a már lángban álló istállóba, s az ott levő tíz ló közül sikerült neki kettőt megmenteni. De maga is oly égési sebeket kapott, hogy kétkednek fölgyógyulásán.