Fővárosi Lapok 1868. október (225-251. szám)
1868-10-25 / 246. szám
Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk a szépirodalom kedvelőinek részvétébre. Lapunkat az „Athenaeum“ című társulat adja ki. Az előfizetési ár 4 ft. Különben minden negyedben lehet félévre is előfizetni 8 fíjával. A jÖVŐ*). Üdvöz légy, szép, nagy és örök-jövő! Mosolygásod, e szent hajnali fény, A legfényesb, dicső nap záloga, Mely égni fog egész föld kerekén. Sohsem volt még lelkem oly vallásos, Mint most, egy szép örök-jövö iránt; Hogy a mint jön, örökre úgy marad : Józsue szent világnapja gyanánt. S nem hiába választá védasszonyúl Az Úristennek anyját Hunnia : úgy jössz felénk, mint egy édes anya, Mint egy ihlett Anyaszűz Mária! Egy és örök a század szelleme, A mely kigyúl a múlt ravatalán, — A szabadság boldogsága közös Isteni kincsed lesz, édes hazám ! Fölötted az ezredéves vihar, A vész, a balsors úgy megvénhedett, Hogy ellankadtak sújtó karjai A sok csapásban, mely dúlt tégedet. Tehetetlen len megtörni az uj ifjú század nagy lélekerejét; A bátorság, ez a tüzes sólyom, Szembeszáll és meggyőzi ellenét. Mind hőseid a népek jobbjai, A bölcsek, kik eszméid hirdetik; S győzelmetlen, emelt zászlód körül, Szív, lélek, ész, mind összeműködik. A lángelmék győző eszméi, mint Lángpallosú kherubok őrzenek; S téged ölel tündérvarázszsal a Költészet, e teremtő képzelet. . . . Jöjj szép jövő! siess, jöjj ! — a világ- Történet sirján mint uj életet, Mint uj világot akként fogadunk : Mi, szabadságimádó emberek ! Lisznyai Kálmán: AKIK MEGTÖRTÉK EGYMÁST. (Novella.) Irta: Krassay Ede. (Folytatás.) V. Szó nélkül ültem vissza kocsimba, s midőn kocsisom kérdezé, hogy hová vigyen, boszosan azt mondtam neki, hogy vigyen a hová tetszik neki. De a kocsisnak volt annyi esze, hogy lakásom előtt állt meg. Csak midőn szobámba értem, jutott eszembe, hogy meg kellett volna kérdezni a grófnő tartózkodási helyét, melyet — az esetleg elutazása után ér.) Egy iratársunk e sorokkal küldé be több év előtt elhúnyt költőnk e művét: „Hét-nyolc éve lehet, hogy Lisznyai e költeményt írta, üdvözletül a „Jövő“ című lap munkatársainak. Akkor azt a számot, melyben kinyomatott, lefoglalták. Nem tudom, megjelent-e később, de bár figyelemmel kísértem a lapokat és könyveket, nem akadtam rá sehol. A költő később több barátjának (nekem is) leirta költeményét, még pedig tetemesen megrövidítve. Ily alakban küldöm be én is, hogy ha nem láthatott akkor, midőn íratott, napvilágot, lásson legalább most, midőn már a szabadságot nyilvánosan is lehet szeretni. Tisztelettel lévén, stb.“ — S z e r k. feezendő levelek megküldése végett — bizonyosan hátrahagyott a házgondviselőnél. Az első pillanatban annyira meglepett váratlan elutazása, hogy nem is volt időm erre gondolni. Pedig nem volt rajta semmi csodálni való, mert június eleje lévén, az előkelő családok nagy része vagy elutazott már, vagy legalább készülőben volt a világ fővárosát elhagyni. Szolgám meghozta Mrrenne grófnő lakcímét: Szentkápolna, N* megye, u. p. Zsámbokháza. Első volt tehát megparancsolni inasomnak, hogy szedje össze holmimat, mert másnap reggel elutazunk. Fogatomat két óra alatt ötszáz forint kárral eladtam. Először is az útitervet akartam tisztába hozni, t. i. hogy merre vegyem utamat, meddig menjek első nap stb. De ha oly gyorsan utazon el, mint amily gyorsan keletkezett elutazási tervem, úgy valószínűleg előbb érkezem a grófnő kastélyába, mint ő maga; kivált ha néhány napot Münchenben fog tölteni, amit a házgondviselő igen valószínűnek tartott. Nem tudtam, mit tegyek. Gondolkozni kezdtem. Beszámításon kívüli állapotomban elmélkedem. Kezdtem a különbséget keresni előbbi és mostani állapotom közt. Mily csöndesen és békén, hasznosan foglalkozva éltem azelőtt, és — most! Roszul esett az összehasonlítás, de szivem megvető az ész hideg intését ... a fényes ideál újra megjelent képzeletem egén, s az ész lemondott a sikertelen harcról. Véletlen és azon este kaptam egy, a gyöngéd szeretet melegével irt levelet jó anyámtól, melyben ismételve azon óhaját fejezé ki, hogy — annál inkább, miután már másfél év óta nem látott — külföldről leendő visszatérésem után néhány napra látogassam meg. A szegény asszony, úgy látszik, nem tudott még semmit. Elhatároztam tehát, másnap reggel egyenesen öreg anyámhoz rándúlni, ki B* megye egy kis falujában lakott, s onnan aztán egy hét múlva a szomszéd N* megyében fekvő Szentkápolnának irányozni útamat. Másnap reggel már gőzkocsin ültem. Minél közelebb éreztem magam hazámhoz, annál inkább vágytam vissza Párisba. Megmagyarázhatlan aggályos félelem fogott el, milyet az szokott érezni, ki valami roszat, helytelent követ el. A másik pillanatban pedig nyomasztó, tikkadt légkör súlyosult lelkemre, mit égiháború szokott követni: baljóslatú sejtelem, mely rendesen valami katasztrófát előz meg. Oda adtam volna egész éltemet, ifjúságomat, ha meg nem látom Adrient, ha az előbbi csöndben és léleknyugalomban sétálhatnék növendékemmel, ki ritka, benső ragaszkodással volt irántam. Még csak el se búcsúztam tőle! Tudtam, hogy tönkre teszem jövőmet, kétségbeejtem szegény öreg anyámat nevetségessé s boldogtalanná teszem magamat; tudtam, hogy a büszke gróf hölgy vissza fog utasítani, le fog nézni, ki fog kacagni: előre láttam mindezt, de magamon segíteni s tervemről lemondani a világért sem tudtam volna. Engedtem rész szellememnek: elbúcsúztam anyámtól s készültem Szentkápolna felé. De a legnagyobb varázsszer, a legellenállhatlanabb hatalom az anyák könye. Elhatározásom, mely jó tanácsai, marasztó szavai, esdöklései s intő szózata előtt meg nem hajolt, könyem megtört. Keblemre borúti szagokni kezdett. Egy köny szivem táját érte; azt hittem, örökre kiégeté onnan Adrienne emlékét. Megigértem, hogy ha életembe kerül is, nem megyek Adrienne felé soha. El lön határozva, hogy visszatérek báró Elméryhez. Anyám ezt rögtön meg is irta a bárónak, kivel levelezésben volt s ki anyámnak gyors felmondásomat is tudtál adá, a nélkül, hogy okát megmagyarázhatta volna. Elméry a ki atyám tanulótársa volt, s később a száműzetésben is osztozott vele, nagyon szeretett,s rögtöni távozásomat alighanem meggondolatlan fellobanás következményének tartá, mert szándékosan betöltetlen hagyta helyemet, hogy tettem megbánása után bármikor visszatérhessek házába, mely mindig zárt kapuval fogad. Másnap anyám áldásának kíséretében kocsira ültem. Mily egészen máskép éreztem magamat! Szívem oly könnyűnek tetszett, mint a pehely, még daloltam is. Csakhogy nem lett volna szabad Adriennére gondolnom. A fiúi szeretet ugyan fátyolt vont a közelmúlt eseményeire, de a szerelem s az ifjúi hév tüze által megvilágítva, keresztül tűnt rajta egy percre Adrienne bűvös alakja is. Ekkor komoly, álmodozó lettem, mindaddig, míg az öreg kocsis vissza nem fordult, s nem kezdett anyámról fecsegni. Figyelemmel hallgattam. Az öreg Mihály nagyot pattogott hosszú ostorával és a két rokkant szürke valamivel gyorsabban kezdett lépdelni. Többnyire hegynek mentünk, mert Elméry jószága T megye északi részén feküdt, hová a báró egy másik után Sátorján keresztül, néhány nappal anyámhoz történt megérkezésem előtt térhetett vissza. Két állomás után délután ötkor Bástyaházra értem, honnan, megszánván a már rég kegyelemkenyeret élvező szürkéket, félórai várás után, de nem sokkal jobb lovakon, esti hét óráig isten segélyével Lakmárra jutottam,mely faluban — épen midőn egy nyolc napos német hírlapból nagy lelkesültséggel olvastam Palermo bevételének részletes leírását — egy régi ismerősöm, Vácsonyi Ernő, lépett be hozzám a pipafüstös várószobába, kivel szives felszólítása folytán, a célul kitűzött Tesénd városa helyett az alig másfél órára eső hófoki fürdőbe mentem éjjelezni. Barátom megígérte, hogy onnan másnap saját lovamn vitet oda, ahová szándékoztam. (Folyt. köv.) 1 246-dik sz. Vasárnap, október 25. Kis 40-hivatal: Fest, fearátofc tere 7. ss. Ötödik évfolyam 1868. Előfizetési díj: Félévre................8 frt. Negyedévre ... 4 frt. Megjelent ünnep utáni sípokat kivéve mindennap , koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Sisztcesztéi Iroda, Lipót utca 34. sz. Lacesi Hirdetési díj: Negyed hasábos petitkor....................1 kr Bélyegdíj minden igtaziskor .... 30 kr. A HAMIS ESKÜ. Wilkie Collins után. (Folytatás.) A leány szépsége annyira hatott rá, hogy kétszer is elment a ház előtt, és végre eltökélte magában, hogy megmutattatja magának a szobákat, hogy ily módon ismeretséget kössön a fiatal hölgygyel. A szobák megmutogatásában a leány anyja járt el, egy tisztességes nő, kinek férje, mint mondá, egy kis parti hajó tulajdonos társa és kapitánya volt. Mielőtt azonban távozott volna a házból, egy mesterfogással sikerült betévednie a földszinti lakásba, és ott néhány szót váltani a fiatal leánynyal. Annak viselete és hangja még fokozá a benyomást, mit szép vonásai előidéztek, és Smith Jakab sok tétovázás nélkül kibérelte a lakást egy hónapra. Nem szükséges különösen említeni, hogy a legaljasabb szándékot táplálta a leány iránt, és hogy e végből nőtlennek adta ki magát. Gazdagságában, állásában és külsejében bizakodva, minden nehézség nélkül elérhetni remélte célját, hanem nemsokára belátta, hogy mégsem oly könnyű vállalatba fogott. Az anya ernyedetlenül őrködött, a leány pedig nem hagyott föl tartózkodásával. Ő bámulattal viseltetett mr. Smith Jakab magas.