Fővárosi Lapok 1868. október (225-251. szám)

1868-10-25 / 246. szám

Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk a szép­­irodalom kedvelőinek részvétébre. Lapunkat az „Athenaeum“ című társulat adja ki. Az előfizetési ár 4 ft. Különben minden negyedben lehet félévre is előfizetni 8 fíjával. A jÖVŐ*). Üdvöz légy, szép, nagy és örök-jövő! Mosolygásod, e szent hajnali­ fény, A legfényesb, dicső nap záloga, Mely égni fog egész föld kerekén. Sohsem volt még lelkem oly vallásos, Mint most, egy szép örök-j­ö­v­ö iránt; Hogy a mint jön, örökre úgy marad : Józsue szent világnapja gyanánt. S nem hiába választá védasszonyúl Az Úristennek anyját Hunnia : úgy jössz felénk, mint egy édes anya, Mint egy ihlett Anyaszűz­ Mária! Egy és örök a század szelleme, A mely kigyúl a múlt ravatalán, — A szabadság boldogsága közös Isteni kincsed lesz, édes hazám ! Fölötted az ezredéves vihar, A vész, a balsors úgy megvénhedett, Hogy ellankadtak sújtó karjai A sok csapásban, mely dúlt tégedet. Tehetetlen len megtörni az uj ifjú század nagy lélekerejét; A bátorság, ez a tüzes sólyom, Szembeszáll és meggyőzi ellenét. Mind hőseid a népek jobbjai, A bölcsek, kik eszméid hirdetik; S győzelmetlen, emelt zászlód körül, Szív, lélek, ész, mind összeműködik. A lángelmék győző eszméi, mint Lángpallosú kherubok őrzenek; S téged ölel tündérvarázszsal a Költészet, e teremtő képzelet. . . . Jöjj szép jövő! siess, jöjj ! — a világ- Történet sirján mint uj életet, Mint uj világot akként fogadunk : Mi, szabadság­imádó emberek ! Lisznyai Kálmán: A­KIK MEGTÖRTÉK EGYMÁST. (Novella.) Irta: Kr­assay Ede. (Folytatás.) V. Szó nélkül ültem vissza kocsimba, s midőn kocsisom kérdezé, hogy hová vigyen, boszosan azt mondtam neki, hogy vigyen a hová tetszik neki. De a kocsisnak volt annyi esze, hogy lakásom előtt állt meg. Csak midőn szobámba értem, jutott eszembe, hogy meg kellett volna kérdezni a grófnő tartózko­dási helyét, melyet — az esetleg elutazása után ér­.) Egy iratársunk e sorokkal küldé be több év előtt elhúnyt költőnk e művét: „Hét-nyolc éve lehet, hogy Lisz­­nyai e költeményt írta, üdvözletül a „Jövő“ című lap mun­katársainak. Akkor azt a számot, melyben kinyomatott, lefoglalták. Nem tudom, megjelent-e később, de bár figye­lemmel kísértem a lapokat és könyveket, nem akadtam rá sehol. A költő később több barátjának (nekem is) leirta köl­teményét, még pedig tetemesen megrövidítve. Ily alakban küldöm be én is, hogy ha nem láthatott akkor, midőn íra­tott, napvilágot, lásson legalább most, midőn már a sza­badságot nyilvánosan is lehet szeretni. Tisztelettel lévén, stb.“ — S z e r k. feezendő levelek megküldése végett — bizonyosan hátrahagyott a házgondviselőnél. Az első pillanat­ban annyira meglepett váratlan elutazása, hogy nem is volt időm erre gondolni. Pedig nem volt rajta semmi csodálni való, mert június eleje lévén, az elő­kelő családok nagy része vagy elutazott már, vagy legalább készülőben volt a világ fővárosát elhagyni. Szolgám meghozta Mrrenne grófnő lakcímét: Szentkápolna, N* megye, u. p. Zsámbokháza. Első volt tehát megparancsolni inasomnak, hogy szedje össze holmimat, mert másnap reggel eluta­zunk. Fogatomat két óra alatt ötszáz forint kárral el­adtam. Először is az útitervet akartam tisztába hozni, t. i. hogy merre vegyem utamat, meddig menjek első nap stb. De ha oly gyorsan utazon el, mint a­mily gyor­san keletkezett elutazási tervem, úgy valószínűleg előbb érkezem a grófnő kastélyába, mint ő maga; ki­vált ha néhány napot Münchenben fog tölteni, a­mit a házgondviselő igen valószínűnek tartott. Nem tud­tam, mit tegyek. Gondolkozni kezdtem. Beszámításon kívüli állapotomban elmélkedem. Kezdtem a különbséget keresni előbbi és mostani állapotom közt. Mily csöndesen és békén, hasznosan foglalkozva éltem azelőtt, és — most! Roszul esett az összehasonlítás, de szivem meg­vető az ész hideg intését ... a fényes ideál újra meg­jelent képzeletem egén, s az ész lemondott a sikerte­len harcról. Véletlen és azon este kaptam egy, a gyöngéd szeretet melegével irt levelet jó anyámtól, melyben ismételve azon óhaját fejezé ki, hogy — annál in­kább, miután már másfél év óta nem látott — kül­földről leendő visszatérésem után néhány napra lá­togassam meg. A szegény asszony, úgy látszik, nem tudott még semmit. Elhatároztam tehát, másnap reg­gel egyenesen öreg anyámhoz rándúlni, ki B* megye egy kis falujában lakott, s onnan aztán egy hét múlva a szomszéd N* megyében fekvő Szentkápol­nának irányozni útamat. Másnap reggel már gőzkocsin ültem. Minél közelebb éreztem magam hazámhoz, an­nál inkább vágytam vissza Párisba. Megmagyarázhatlan aggályos félelem fogott el, milyet az szokott érezni, ki valami roszat, helytelent követ el. A másik pillanatban pedig nyomasztó, tikkadt légkör súlyosult lelkemre, mit égiháború szokott követni: baljóslatú sejtelem, mely rendesen valami katasztrófát előz meg. Oda adtam volna egész éltemet, ifjúságomat, ha meg nem látom Adrient, ha az előbbi csöndben és léleknyugalomban sétálhatnék növendékemmel, ki ritka, benső ragaszkodással volt irántam. Még csak el se búcsúztam tőle! Tudtam, hogy tönkre teszem jövőmet, kétség­­beejtem szegény öreg anyámat nevetségessé s bol­dogtalanná teszem magamat; tudtam, hogy a büszke gróf hölgy vissza fog utasítani, le fog nézni, ki fog kacagni: előre láttam mindezt, de magamon segí­teni s tervemről lemondani a világér­t sem tudtam volna. Engedtem rész szellememnek: elbúcsúztam anyámtól s készültem Szentkápolna felé. De a legnagyobb varázsszer, a legellenállhatla­­nabb hatalom az­­ anyák könye. Elhatározásom, mely jó tanácsai, marasztó sza­vai, esdöklései s intő szózata előtt meg nem hajolt, könyem­ megtört. Keblemre borúti s­zagokni kez­dett. Egy köny szivem táját érte; azt hittem, örökre kiégeté onnan Adrienne emlékét. Megigértem, hogy ha életembe kerül is, nem megyek Adrienne felé soha. El lön határozva, hogy visszatérek báró Elmé­­ryhez. Anyám ezt rögtön meg is irta a bárónak, ki­vel levelezésben volt s ki anyámnak gyors felmon­dásomat is tudtál adá, a nélkül, hogy okát megma­gyarázhatta volna. Elméry a ki atyám tanulótársa volt, s később a száműzetésben is osztozott vele, nagyon szeretett,s rög­töni távozásomat aligha­nem meggondolatlan fello­­banás következményének tartá, mert szándékosan betöltetlen hagyta helyemet, hogy tettem megbánása után bármikor visszatérhessek házába, mely mindig zárt kapuval fogad. Másnap anyám áldásának kíséretében kocsira ültem. Mily egészen máskép éreztem magamat! Szí­vem oly könnyűnek tetszett, mint a pehely, még da­loltam is. Csakhogy nem lett volna szabad Adri­ennére gondolnom. A fiúi szeretet ugyan fátyolt vont a közelmúlt eseményeire, de a szerelem s az ifjúi hév tüze által megvilágítva, keresztül tűnt rajta egy perc­re Adrienne bűvös alakja is. Ekkor komoly, álmo­­dozó lettem, mindaddig, míg az öreg kocsis vissza nem fordult, s nem kezdett anyámról fecsegni. Figyelem­mel hallgattam. Az öreg Mihály nagyot pattogott hosszú ostorával és a két rokkant szürke valamivel gyorsabban kezdett lépdelni. Többnyire hegynek mentünk, mert Elméry jószága T­ megye északi részén feküdt, hová a báró egy másik után Sá­­torján keresztül, néhány nappal anyámhoz történt megérkezésem előtt térhetett vissza. Két állomás után délután ötkor Bástyaházra ér­tem, honnan, megszánván a már rég kegyelemkenye­ret élvező szürkéket, félórai várás után, de nem sok­kal jobb lovakon, esti hét óráig isten segélyével Lak­­márra jutottam,mely faluban — épen midőn egy nyolc napos német hírlapból nagy lelkesültséggel ol­­­vastam Palermo bevételének részletes leírását — egy régi ismerősöm, Vácsonyi Ernő, lépett be hozzám a pipafüstös várószobába, kivel szives felszólítása foly­tán, a célul kitűzött Tesénd városa helyett az alig másfél órára eső hófoki fürdőbe mentem éjjelezni. Ba­rátom megígérte, hogy onnan másnap saját lovamn vitet oda, a­hová szándékoztam. (Folyt. köv.) 1 246-dik sz. Vasárnap, október 25. Kis 40-hi­vatal: Fest, fearátofc­ tere 7. ss. Ötödik évfolyam 1868.­­ Előfizetési díj: Félévre................8 frt. Negyedévre ... 4 frt. Megjelen­t ünnep utáni sípokat kivéve minden­nap , koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Sisztcesztéi Iroda, Lipót utca 34. sz. L­ac­esi Hirdetési díj: Negyed hasábos petit­kor....................1 kr Bélyegdíj minden ig­­taziskor .... 30 kr. A HAMIS ESKÜ. Wilkie Collins után. (Folytatás.) A leány szépsége annyira hatott rá, hogy két­szer is elment a ház előtt, és végre eltökélte magá­ban, hogy megmutattatja magának a szobákat, hogy ily módon ismeretséget kössön a fiatal hölgygyel. A szobák megmutogatásában a leány anyja járt el, egy tisztességes nő, kinek férje, mint mondá, egy kis parti hajó tulajdonos társa és kapitánya volt. Mielőtt azonban távozott volna a házból, egy mesterfogással sikerült betévednie a földszinti lakás­ba, és ott néhány szót váltani a fiatal leánynyal. Annak viselete és hangja még fokozá a benyo­mást, mit szép vonásai előidéztek, és Smith Jakab sok tétovázás nélkül kibérelte a lakást egy hónapra. Nem szükséges különösen említeni, hogy a leg­aljasabb szándékot táplálta a leány iránt, és hogy e végből nőtlennek adta ki magát. Gazdagságában, állásában és külsejében biza­kodva, minden nehézség nélkül elérhetni remélte célját, hanem nemsokára belátta, hogy mégsem oly könnyű vállalatba fogott. Az anya ernyedetlenül őrködött, a leány pedig nem hagyott föl tartózkodásával. Ő bámulattal viseltetett mr. Smith Jakab magas.

Next